Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy Carpenter 1982-es klasszikusának idei prequelje/sequelje/faszomtudja-mije maga volt a középszerűség. Nem volt egy katasztrófa, de nélkülözött mindenféle eredetiséget, illetve minden olyasmit, ami emlékezetessé tesz egy filmet. A forgatás alatt az alkotók megesküdtek arra, hogy praktikus (magyarul kézzelfogható, megérinthető) effekteket fognak használni. A kész filmben csak szar komputeres effektek voltak. Ez a videó az effektes cég bizonyítéka arra, hogy a praktikus modellek valóban elkészültek, csak a stúdió "zseniális" menedzserei lecseréltették őket CGI szörnyekre. (a beágyazás le van tiltva a videónál, kénytelenek lesztek a youtube-on megnézni.)

A nyitány szinte apokaliptikus: a XI. századi, háborúktól, járványoktól és tűzvészektől sújtott Japánban három férfi menedéket keres a szakadó eső elől egy félig összeomlott, hatalmas városkapu alatt. Egyikük keserűen mormog az orra alatt, és értetlenül bámul maga elé, mintha úgy gondolná, a világnak többé nincs értelme. És valóban: lassan éledező beszélgetésükből, történetük elmeséléséből egy olyan civilizáció rajzolódik ki, ami éppúgy romokban áll, mint a kapu, ami az időjárástól óvja őket. Az igazságnak nincs többé jelentősége, hiszen senki nem tartja magát hozzá, és senkin nem segít. Egy feleség megerőszakolásának és egy férj meggyilkolásnak pontos körülményei örökre homályban maradnak, mert az önző, arrogáns, csak a saját önképének a külvilág felé való megőrzésével törődő ember alattomosan torzítja, csavarja a tényeket, tekintet nélkül minden és mindenki másra. Immoralitásjáték.

Az ember ilyenkor szomorúsággal gondol arra, hogy ennek a fickónak a filmjeiről írta a szakdolgozatát... Jó, a Deep Red meg a Suspiria csúcshorrorok, és a Tenebre meg az Opera is szuper, de 90 óta Argento csak rosszabbnál rosszabb filmeket készít. Az alábbi "trailor" láttán pedig még nekem is elakad a szavam. Ez... ez... jól láttam, az egy óriási imádkozó sáska volt???

Banks Kultúra regényei közül már a hetedik(!) látott napvilágot az Agave kiadó gondozásában, ami lássuk be, nem kis teljesítmény, hiszen az egyik (ha nem a) legjobb kortárs sci-fi íróról van szó, aki temérdek díjat söpört be, és valami olyasmit teremtett a hard science fiction világában, amit előtte nem sokan. Azoknak, akik még nem kóstoltak bele, de nem áll tőlük távol a végletekig vitt tudományos fantasztikum, egy olyannyira komplex világ, ahol a szerző sem ismeri ki magát mindig, nos, azt kell mondanom, talán nem ezt a Kultúra regényt ajánlanám kezdésnek. A rendkívüli összetettség nem véletlen. Banksnek van mire építkeznie, és jajj azoknak, akik nincsenek tisztában világának minden apró részletével. Sosem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy egy leheletfinomnak tűnő momuntem nem kap-e nagyobb hangsúlyt olyan kétszáz oldal múltán. Félreértés ne essék, nem akarok én elijeszteni senkit, a könyv mindezektől eltekintve is lehet szórakoztató,sőt, csupán arra akartam utalni, hogy az igazi mélysége és kifinomultsága az apróbb puzzle darabkák pontos helyreillesztésével válik csak láthatóvá és élvezhetővé.

Ez legalább nem lesz egy unalmas esküvő.

Újra december, vagyis újra Hungarocomix ismét a Millenárison, sűrű programmal, L’art Pour L’art társulattal, képregénycsatával, szakmai beszélgetéssel és egy halom új képregényes kiadvánnyal (a részletekért teleportáljatok a Magyar Képregény Szövetség vagy a Képregény.net oldalára), mi pedig elmondjuk nektek mit érdemes keresni, olvasni, vásárolni rögtön a Tovább után!

A teljesen ad hoc jelleggel jelentkező hazai képregényszerzőkkel foglalkozó interjúsorozatunk ezúttal egy jelenleg tizenkilenc főből álló alkotócsoportot próbált sarokba szorítani, de a nyilvánvaló számbeli fölényben lévő rajzolók, írók és beírók jól begyakorolt csapatmunkával válaszoltak a kérdéseinkre. A csapatot koordináló Spurit, a Charax valamint a Bóni és Tim apukáját már kifaggattuk ebben a rovatban, így most próbáltuk a többi alkotót is bevonni, ezzel némileg megbontva az interjúsorozat szokásos formátumát.

Interjúban részt vesznek: Halmi Zsolt, Koska Zoltán, Papp Imre, Vári Tamás, Molnár Gábor, Szebeni Péter, Lénárd László, Erhardt Domonkos, Kozmajer Viktor, Pádár Ádám és Tálosi „Spuri” András.