2011 JANUÁR
Magnificent Warriors 8/10, 1987 HK [TRAiLER]
Imádom a 80-as évek HK akcióit, a lenyűgöző, pörgős tempójukat, az utolérhetetlen akciójeleneteiket és az idétlen humorukat. Ebben is benne van minden, ami kell (Michelle Yeoh afféle női Indiana Jones, Richard Ng pedig zseniális bohóc), egyedül a rendezés nem az igazi, a végjáték kissé lapos.
Vampire Warriors 4/10, 2010 HK [TRAiLER]
Grand Prix 6/10, 2010 KR [TRAiLER]
Véletlenül sikerült kifogni egy nem véres koreai filmet is, aminek ezúttal a lóversenyzés áll a középpontjában. A beteg ötletek azért nem maradhattak ki belőle (egy elmebeteg öregasszony bosszúszomja révén), de nem veszélyes. Sajnos a sztori gyengusz, a romantikus szál szintén, a záró nagy lóverseny eredményét előre lehet borítékolni (ráadásul a leggagyibb végeredményt vetették be szokás szerint). Egyszer nézhető, a képi világa még a koreai filmek között is gyönyorű.
Bedevilled 5/10, 2010 KR [TRAiLER]
Szokásos koreai gorefest, ami az összes ezekre jellemző populista trükkel (szexjelenetek, perverziók és levágott testrészek) próbálja megfogni a nézőt, csak épp a kőegyszerű, túlságosan kisarkított sztori miatt alapból bukásra van ítélve. Pedig az alapötlet nem rossz, egy kis sziget zárt közösségén belül lezajló eseményeken alapul. Kitalálhatnának már valami újat is a koreaiak...
Boys on the Run 3/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ez egy fura japán Amerikai pite akar lenni, de valami rettenetesen rossz. Egy perverz otaku szenvedéseit nézhetjük végig, aki be akar csajozni és minden klappolna is, de persze történik egy csomó kreténség, ami miatt aztán mégsem. Egyedül a történet vége felé látható bunyóra készülődés volt jópofa, a többi inkább csak kínlódás, humort max. nyomokban tartalmaz...
After School 5/10, 2008 JP
Ugyanaz a csóka rendezte, aki a jópofa A Stranger of Mine-t is, így viszonylag sokat vártam tőle, de sajnos nagy csalódás az egész. A kivitelezés nagyon hasonlít a Parade-ra, viszont az a tempó és hangulat, ami egy drámában ütős, egy könnyed hangvételű nyomozósdiban több, mint unalmas. Egyszerűen nem tudott megfogni a sztori és hiába ügyesek a fordulatok, a tempó miatt nem ütnek egyáltalán. Ebből sokkal jobbat ki lehetett volna hozni.
Confessions 9/10, 2010 JP [TRAiLER]
A rendező neve (Nakashima Tetsuya) garancia a minőségre, hiszen ő rendezte a Kamikaze Girls-t, a Memories of Matsuko-t és a Paco and the Magical Picture Book-ot is korábban. A Confessions leginkább a Memories of Matsuko-ra hajaz, mert egy másik zsáner szempontjainak megfelelően van felépítve, mint ami valójában, csak amíg Matsuko története vígjátékként futó kőkemény dráma volt, itt kőkemény drámaként felépített thrillert kapunk. A hangulat nagyon erős, a képi világ szintén, a fordulatok ügyesek, de ezekkel együtt is hiányoltam belőle az eredetiséget (két hollywoodi film ugrott be róla, de már a címek említése is spoiler lenne).
Any and Every Which Way 6/10, 2010 JP [TRAiLER]
A borító szerint a néző megnyugodhat, mert a felirat (Roman Porn Returns) azt vetíti előre, hogy a filmet a '70-es évek legendás műveinek stílusában forgatták le. Abból a szempontból igaz mindez, hogy a mostani pinku-kkel összehasonlítva meglehetősen profi a kivitelezés, de főleg az első 20 perc bűnrossz "színészi" alakításai és a bántóan gagyi hangeffektek (olyan hangon nyelnek a lányok a műanyag palackból, mint Jani bácsi a kocsmában a 10. sör környékén) nagyon kínosak. Érdekes módon amint eltűnik a sztoriból a húzónévnek szánt pornós lányka (Kotono), onnantól lesz egyre nézhetőbb a film, a zárás meg már-már egy "normális" filmbe is beleférne.
Sukeban Hunters 2/10, 2010 JP [TRAiLER]
A 70-es évekbeli rosszlányok történeteinek folytatását tűzte ki célul a stáb, de se egy forgatókönyvírót, se egy rendezőt nem tudtak keríteni, gyakorlatilag én jobban összehoztam volna az egészet, mint ahogy nekik sikerült. A Machine Girl óta világszerte menőnek tartott hülyeségek (gagyi CG vér, széteső műanyag bábok, stb.) túlságosan nagy teret kapnak benne, a színészi játék 0, igazából nem értem, milyen szándék vezérelte a készítőket. Pedig a nyitójelenet 10/10-es, de nagyon hamar el is rontják. A vért és a gore-t ki kellett volna hagyni az egészből és inkább pajzán ötletekkel kellett volna megtölteni a 80 percet. Nishimura Yoshihiro-t és társait (pl. Iguchi Noboru) egy életre el kéne tiltani a filmezéstől...
Alien vs Ninja 6/10, 2010 JP [TRAiLER]
Jó kis B kategóriás japán akció, ami természetesen a Predator és az Alien spinoffja is egyben. Sajnos a gagyi hülyeségek ebből sem maradhattak ki, van némi művér és szétszakadó műanyag bábok, de azért Chiba Seiji ügyelt arra, hogy a mozija elsősorban akció maradjon. Látványos bunyók, kardozások, ninja trükkök, meg egy iga ninja-hoz mérten túlságosan is kisminkelt Hijii Mika adja a pozitív oldalát a másfél órának, viszont a túlságosan könnyedre vett hangulat, a teljesen értelmetlen "erotikus" jelenet és a többi tipikus marhaság azért jócskán ront rajta. Ha végre kihagynák a sok, coolnak tartott, de valójában hihetetlenül idegesítő elemet ezekből a filmekből, nagyon jó, élvezetes mozikat tudnának összehozni. Chiba mester elszakadhatna Iguchi Noboruék bandájától, már azzal sokat léphetne ebbe az irányba.
Bruce Lee, My Brother 8/10, 2010 HK [TRAiLER]
Ex 4/10, 2010 HK [TRAiLER]
A The Breakup Club-hoz hasonló téma és kivitelezés ugyanazt hozza, mint Barbara Wong filmjében. Ígéretes kezdés, egész jó, fiatal szereplők, ám sajnos aránylag hamar unalomba fullad az egész. A fiatal rendezőnő, Heiward Mak kissé tanmesésre vette az exbarátnő feltűnését és pár napját a volt barát lakásában, a szinte szünet nélküli veszekedések pedig eléggé idegesítőek. Igazából azért voltam rá kíváncsi, mert itt tért vissza Gillian Chung a kényszerű 2.5 éves száműzetésből. Nem is játszik rosszul, de a karaktere valami hihetetlenül ellenszenves, igaz, az egész film olyan...
Tokarev 5/10, 2010 JP
Sokkal jobb, mint a Vitamin Love Mizuka, elsősorban a "címszereplőnek" köszönhetően. Egy hajléktalan talál egy stukkert, ami szép kalandos utat jár be az 1 órás játékidő folyamán, a sztori pedig igazán azt igyekszik bemutatni, hogy az egyes szereplőkre milyen hatást gyakorol egy Tokarev birtoklása. Van, aki még az elmaradhatatlan pornós kiscsajnál (ezúttal az egyébként nem valami nagy szám Nanaumi Nana) is szívesebben markolássza...
Vitamin Love Mizuka 4/10, 2010 JP
Tipikus modern pinku, aminek a készítői nagy drámát akartak forgatni, természetesen az elmaradhatatlan pornográf jelenetekkel. Egész addig nézhető kategória, amíg ki nem derülnek a főszereplő lány (igen, ezúttal is egy pornós kiscsaj, Asuka Kirara) rettenetesen klisés szándékai. A sztori ugyan nagyon klisés, a karakterek között viszont egész jók is voltak (a homo bárpultos és a szűz csávó), Asuka Kirara viszont rettenetesen, irritálóan cuki akart lenni.
Yoga Class 3/10, 2009 KR [TRAiLER]
Mindig megfogadom, hogy nem nézek több ázsiai horrort, aztán mindig megszegem a fogadalmat, ami után persze újra nagyot csalódom. Így jártam a Yoga Class-szal is, ütős kiindulópont (lányok az örök szépséget keresik, vagy mi), eleinte jó kis women in prison jelenetek, aztán szép lassan átmegy az egész a szokásos paráztatós, ijesztgetős maszlagba. Nagy kár érte, a kígyómozgású jóga trénerből sokkal jobb filmet is kihozhattak volna.
Cyrano Agency 6/10, 2010 KR [TRAiLER]
Közepes romantikus vígjáték, ami helyenként egész szórakoztató, helyenként kicsit elgondolkodtató, de túl lassú és vontatott ahhoz, hogy felérjen az igazi koreai klasszikusokhoz (pl. Too Beautiful to Lie, My Sassy Girl). Az amúgy nagyon is jópofa alapötlet (a címből is adódóan Cyrano de Bergerac sztoriját gondolták tovább) többet érdemelt volna.
Natalie 6/10, 2010 KR [TRAiLER]
Accidental Kidnapper 9/10, 2010 JP [TRAILER]
Amilyen botrányosan rossz volt az előző Kadokawa film, ami(nek egy részé)t láttam [How to Date an Otaku Girl], annyira ütős lett az Accidental Kidnapper! Adott egy jólelkű balfácán, aki saját hülyeségéből kifolyólag még börtönviselt is. A rács mögött egy rutinos öreg róka (egyik kedvenc japán színészem, Sasano Takashi) elmagyarázza neki, mi a tökéletes emberrablás titka. Emberünk pedig beleakad egy "gyárigazgató" 7 éves fiacskájába, aki épp lelépett otthonról. Innen indul a jól eltalált, kicsit hollywoodias, aranyos sztori, aminek hangulatát a tipikus japán blockbuster feeling-re hangolták, a mellékszereplők között pedig olyan nagy arcok vannak, mint a yakuzafőnök Aikawa Sho és a stílusát tekintve a 70-es évekből itt ragadt rendőr, Funakoshi Eiichiro.
Gothic and Lolita Psycho 6/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ahogy megszoktuk, Japánban az akciófilmek továbbra is csak B-kategóriás, gagyi elemekkel telezsúfolt formában létezhetnek. Az akciókoreográfusból rendezővé avanzsált Ohara Go is ebben a szegmensben próbálkozik, első rendezéséhez, a 2 évvel ezelőtti Geisha vs. Ninjas-hoz hasonlóan nem is rosszul. Igen, ő sem hagyja ki a béna, Iguchi Noboru hülyeségeiben körbetapsolt gore dolgokat, a műanyag bábokból ömlő piros löttyöt, meg miegymás, viszont a filmjeiben hatalmas plusz, hogy kicsit a HK akciókhoz hasonló koreográfiákkal próbál operálni. A főhőse ezúttal egy gothic lolita, aki pap apját és a megölt mamáját igyekszik az öt gyilkoson megbosszulni. Tulajdonképpen az utolsó ellenfelet leszámítva teljesen vállalható mindegyik csata, a legelső ellenfél, a yakuzalány látványos helyen tartózkodik, a röpködő, perverz médium elleni harc egész komikus, a kétpisztolyos diáklány meg tökéletesen figurázza ki az elviselhetetlenül, irritálóan cuki kiscsajokat. Szóval annak ellenére is jól szórakoztam rajta, hogy úgy egyébként utálom ezeket a kreténségeket. A Vampire Girl vs. Frankenstein Girl-hez nem ér fel, de kellőképpen elborult és pörgős ahhoz, hogy (majdnem) végig leköti a nézőt. Most már végre egyszer egy A kategóriás akciót is összehozhatnának arrafelé.
Seaside Motel 6/10, 2010 JP [TRAiLER]
Jópofa, bár egy idő után kissé ellaposodó klasszikus átverős komédia, amiben egy lepukkadt hotel 4 szobájában megszállt különféle emberkék kalandjait követhetjük végig. Az átverősdik jók, a fordulatok viszont igencsak felemásak, vannak jók köztük, de vannak nagyon elcsépeltek is. A színészek nagyon jók benne, de az egész meglehetősen színpadias, sok a néző felé kikacsintás, a karakterek gondolatainak ütődött megformálása pedig a nevettető tévéshowk-ra hajaz. Egyszer nézhető, de igencsak felejthető kis blődli.
On Next Sunday 8/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ez egy aranyos kis tinédzserfilm, ami önmagában is megállja a helyét, de valószínűleg úgy fog járni, mint az Ocean Heaven, amit mindenki Jet Li miatt nézett meg. A főszereplő ugyanis a JPOP/KPOP rajongók egyik kedvence, Younha, aki egész korrekt alakítást is nyújt, de rajta kívül sem akármilyen nevek játszanak, ráadásul mind Ichikawa Somegoro, mind Takenaka Naoto remekel. A sztori egyébként egy koreai cserediák kalandjait mutatja be, aki a filmes suliban megtalálja filmje főszereplőjét. Igazából egyedül a forgatókönyvet érheti egy kevés kritika, mert a sztori eleje (amíg Younha a koreai sráccal szerencsétlenkedik) nagyon nehezen indul be, a maradék rész pedig kicsit egyszerű és kiszámítható lett, de a hangulatát nagyon jól eltalálták, összességében abszolút érdemes megnézni.
Memoirs of a Teenage Amnesiac 3/10, 2010 JP [TRAiLER]
Amerikai regény amerikai rendezővel, javarészt japán szereplőkkel. Azért került japán közegbe a történet, mert a producerek szerint a más kulturális környezet sok pluszt ad hozzá a regényhez. Ez lehet, hogy így van, de nekem pont emiatt hihetetlenül idegennek hatott az egész, nagyon fura volt, hogy a japánok nem japánként viselkednek. Emiatt aztán az egész sztori is hiteltelen lett, ha valóban japánokkal történt volna ez, teljesen más történet keveredett volna ki belőle. Kár érte, mert egyébként nagyon bírom Matsuyama Kenichi filmjeit, de ez valahogy nagyon nem jött be.
About Her Brother 8/10, 2010 JP [TRAiLER]
Yamada Youji új rendezése a japán film aranykorát, az 50-es évek gyönyörű családi drámáit igyekszik megidézni, meglepően jól. Egy család félnótás tagjának történetét követhetjük végig, aki bántóan lúzer és hülye, mindent elront. A történet eleje meglepően fárasztó, nehezen bírtam figyelni a hosszas esküvői jelenetre, aztán ahogy az irritáló félnótás marhaságai helyett a drámát kezdték előtérbe helyezni, úgy lett egyre jobb és lenyűgözőbb a film. Yamada nagyon ért a rendezéshez, gyönyörű, apró szimbólumokkal idézi az aranykort, miközben egy bármely korban érthető történetet mesél el. A zárás is szép lett, az elmúlásról Yamada is hasonló nézetet vall, mint Yakusho Kouji a Toad's Oil-ban. Ha az elejét sikerül végig szenvedni, akkor egy nagyon szép filmet kapunk a későbbiek során.
IRIS: The Movie 3/10, 2010 KR [TRAiLER]
2010 DECEMBER
Troubleshooter 5/10, 2010 KR [TRAiLER]
Ez egy érdekes mixtúra lett, az már biztos... Javarészt thriller, de jócskán nyakon öntötték akcióval [már-már Hollywood style-ban] és az egészet belengi egy fura könnyedség, mintha nem tudták volna eldönteni, milyen műfajú filmet is akarnak készíteni. A tempó feszes, pörög, nincs egy pillanatnyi üresjárat se, viszont az egyébként semmi eredetit nem nyújtó sztori (emberünket befeketítik és meg kell találnia a tettest, hogy tisztára moshassa magát) annyira zsúfolt és tömény, hogy szinte követhetetlen, ki mikor kivel van. Látványosnak látványos, helyenként szórakoztató darab, de minden próbálkozás ellenére is a felejthető kategória. Egyszer azért megérte megnézni.
The Man from Nowhere 5/10, 2010 KR [TRAiLER]
Ez is csak egy újabb, szokásos thriller Koreából... Igazából minden benne van, ami kell egy jó filmhez, de a lassú tempó és az esetlen rendezés eléggé lerontja az összképet. Ennél nagyobb baj, hogy semmi új, eredeti ötlet nem volt benne, nem ér fel a még mindig etalonnak számító Bosszú trilógiához, valamit Kim Ji-Woon korábbi szösszeneteihez. Lehet, velem van a baj, de még a közepes HK akció-thrillerek is verik ezeket a nagy dérrel-dúrral beharangozott koreai csodákat. A kislány aranyos volt benne, Won Bin-nek volt 1-2 látványosabb akciójelenete, de ezeken kívül semmi érdemleges, igazán újíthatnának már valamit arrafelé, mondjuk az erőszak és a gore előtérbe tolása helyett normális forgatókönyveket kéne összehozni. Még mindig keresek a 71: Into the Fire mellé egy másik igazán jó idei koreai filmet...
All About Love 5/10, 2010 HK [TRAiLER]
Ann Hui filmjein sose fogok kiigazodni, mindig valami extrát, a HK mainstreamtől teljesen eltérőt akar készíteni, de rendszerint úgy belebonyolódik és belebukik az egészbe, hogy csak na. Ezúttal se történt másként, bár most inkább a forgatókönyvíró a ludas ebben, aki egyébként korábban Herman Yau hasonló filmjeit (Whispers & Moans, True Women for Sale) írta. Amíg azonban ott relatíve egyszerű eszközökkel, hihető sztorikat faragott, itt nagyot akart dobni (gyakorlatilag 6 főszereplő (4 nő és 2 férfi) egymáshoz fűződő (pár)kapcsolatait boncolgatja) és képtelen volt eldönteni, hogy drámát, vagy vígjátékot akar összehozni. A film legerősebb eleme a színészi játék, nem lennék meglepve, ha Sandra Ng és Eddy Cheung jelölést kapna érte a HKFA-n, a nagy visszatérő, Vivian Chow viszont igencsak szürke volt és hát a sztori erőltetett és fárasztó, ráadásul a legtöbb dolgot az elhangzott párbeszédek alapján kellene összerakni, egy idő után már nem is tud rá odafigyelni az ember. Pár jó poén azért akadt benne, de Ann Hui megint nem tudta átlépni a saját árnyékát.
How to Date an Otaku Girl 1/10, 2009 JP [TRAiLER]
Sajnos nagyon leromlott a Kadokawa az évek során... A tinédzserfilmeknél megmaradtak, de ez valami rettenetes. Az első 15-20 percet bírtam csak, a szereplők rettenetesek, a színészek hihetetlen ripacsok, a téma meg valahogy abszolút nem tudott érdekelni. Ha valaki végigszenvedné véletlenül, azért írja meg, hogy megérte-e, szerintem tuti nem. Egy értelme volt, hogy belekezdtem, megtaláltam 2009 legrosszabb japán filmjét...
You Deserve to be Single 3/10, 2010 CN [TRAiLER]
Nagyon furák ezek a kommersznek szánt kínai mozik... A vonzó külsejű sztárok használatát és a nem burkolt reklámokat (mindenkinek Hyundai autója van) remekül eltanulták a környező országoktól, de a "népnevelő", propagandisztikus elemeket még egy habkönnyű romantikus izéből sem képesek kihagyni, emiatt aztán olyan naív és tanmesés lesz az egész, hogy az már fájdalmas. A többi ilyesmi filmhez hasonlóan itt is luxus és csillogás mindenhol, a sztárok szépen mosolyognak, csak a sztori hiányzik, de az nagyon, pedig sok-sok érdekességet próbáltak belezsúfolni a speed dating-tól kezdve a pszichiáter lányig, meg a hűségtesztelő adoniszig. Gyatra volt, ezt a témát Hongkongban jobban értik, a kínaiak példát vehetnek Patrick Kong és Barbara Wong munkásságáról.
Solanin 4/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ha már így belejöttem a zenés filmekbe, rászántam magam a Solanin-ra is, bár a poszteren olvasható ajánló nem volt túl bizalomgerjesztő. A Bandage után közvetlenül nézve hihetetlenül lapos, vontatott és unalmas volt, 1-2 jó poénon, Ito Ayumi és Miyazaki Aoi játékán, valamint a viszonylag hallgatható zenén kívül nem volt benne semmi se. A meglepő fordulatokat 10 percekkel korábban ki lehet találni, a fő drámai rész abszolút sablon (közlekedési baleset, valami újat tessenek kitalálni végre...), a tempó pedig borzasztó lassú. Messziről kerülendő...
Bandage 8/10, 2009 JP [TRAiLER]
A japánok mostanság ontják magukból a zenés filmeket, amiknek általános jellemzője, hogy a zene szinte mindig nagyon jó, a filmek viszont jó esetben is csak közepesek. A Bandage a szerencsés kivétel, ami valószínűleg a már több remek filmben közreműködött rendező, valamint a produkciót felügyelő legenda, Iwai Shunji érdeme, akik a zenei betétek közötti részt is meg tudták tölteni tartalommal. A rockbanda igen vegyes tagjait jól válogatták össze, még az eddig nem sokat mutatott Shibamoto Yuki-nek is találtak hozzáillő szerepet (talán a Base Ball Bear-ról mintázva ő a banda egyetlen női tagja). Érdekes volt, hogy az egészet 1991-be helyezték, ennek igazából nem sok értelmét láttam azon kívül, hogy a 3 legszebb japán színésznő egyike, Ito Ayumi kedvére divatozhatott managerként, az viszont tetszett, hogy nem arról szólt gagyi módon, hogy hogyan válik a zenekar híressé, hanem a folyton a szétesés elkerüléséért harcoló háttérembereknek is nagy szerep jutott. Még azt is elbírta a film, hogy volt benne úgy 15 perc, amikor eléggé vontatottnak tűnt, a zene pedig nagyon ütős végig.
Perfect Wedding 7/10, 2010 HK [TRAiLER]
Ez a film egy kései túlélője a jó 7-8 évvel ezelőtti HK divatnak, azaz egy vérbeli nyeklő-nyakló, kissé erőltetett, harsány, összetákolt, de valahogy mégis működő habkönnyű romantikus vígjáték. Barbara Wong évek óta gyártja ezeket, ráadásul most a TVB (Shaw Bros) állt mögé, így relatíve nagy pénzből és nagy nevekkel gazdálkodhatott. Szerencsére a forgatókönyvíró a nyeklő-nyakló sztorit amennyire lehetett, igyekezett egyben tartani, amit azzal ért el, hogy a mellékszereplőkre nem nagyon fordított figyelmet, inkább csak Miriam Yeung és Raymond Lam karakterére. Jól tette, mert a különféle amerikai sorozatokból összeszedett mellékszereplőkből (még "Lady Gaga" is feltűnik egy idétlen jelenet erejéig) sok lett volna. Így csak a Szex és New York-ot idéző barátnőfelhozatal kap relatíve nagyobb szerepet (Teresa Mo, Chrissie Chow, Kate Tsui és Bernice Liu), valamint a harsány humor, amin helyenként egész jókat lehet derülni. Mivel nagyon bírtam a 7-8 évvel ezelőtti HK divatot, így nálam ez simán 7/10, aki viszont nem ismeri azokat a filmeket, 3-4 körülinél nem fogja többre tartani.
Frozen 4/10, 2010 HK [TRAiLER]
Idén is van szokásos fiatal cantopopsztár bemutató, ezúttal még a szokottnál is gagyibb kivitelben. A sztori szerint egy '88-ban balesetet szenvedett lány életre kel 2010-ben és a szedett-vedett rokonaival és újdonsült barátaival együtt kerül mindenféle összefüggéstelen kalandokba. Ugyan helyenként egész szórakoztató a bohóckodás, összességében azonban túl sok idétlenség tarkítja az egészet, tele olyan töltelékpoénokkal, amiknek semmi köze a fő szálhoz (pl. a kiskölyöknek semmi szerepe nem volt azon kívül, hogy "aranyos" legyen). A '88-at megidéző flashback-ekből egész jó filmet lehetett volna faragni, így viszont, hogy a fő szálat áttették a jelenbe, egy hihetetlen és hiteltelen marhaság sült ki belőle, amit még Leon Lai se képes megmenteni (az ő tánca a diszkóban talán az egyetlen emlékezetes jelenet). A friss cantopop sztár felhozatal igen harmatos, a nerd lány Janice Vidal és a 80-as évekből itt ragadt Janice Man éppúgy nem fogja megváltani a világot, ahogy a félarab Aarif Lee sem.
Death and Glory in Changde 7/10, 2010 CN [TRAiLER]
Egy újabb nagy hazafias mozi Han Sanping prezentálásában, amiben a '43-as Changde csatát dolgozták fel látványos eszközökkel. Ez egy igen hírhedt csata volt, lévén a japánok a vegyi fegyvereket is bevetették, de még ezzel együtt is csak pürrhoszi győzelmet arattak, mert a várost hősiesen védték a kínaiak. Shen Dong rendező és Han Sanping ebből a csatából gyártotta le a legújabb hősies eposzt, amiben a hazafiságot és a hősiességet igencsak pátoszosan sikerült bemutatni, a drámai jelenetek meglepően lassúak és hosszúak, ami egy háborús csata kellős közepén nem túl hiteles. Ettől függetlenül a film jó, a csatajelenetek hozzák a korábbi filmekből megszokott színvonalat, a háború borzalmait annyira nem tolják a néző képébe, mint pl. a Nanking Nanking-ban, valamint további jó pont, hogy nem minden japánt ábrázolnak ördögnek, az ottani hadvezér, Yokoyama Isamu bemutatása kifejezetten jól sikerült, nekem az ő figurája tetszett legjobban. Aki szereti a háborús filmeket, ne hagyja ki!
City Monkey 4/10, 2010 CN [TRAiLER]
Nagyon sokat ígért a film első pár perce, aztán sajnos kiderült, hogy a hatalmas kihagyott lehetőségekről szól csak. Ahogy a videón is látszik (ami nem a filmből van egyébként), a főszereplő srác a Parkour nevű extrém sport szerelmese és ennek megfelelően a sztori is a modern Kína és a hagyományok csatájáról szól, sajnos, nagyon rossz arányban vegyítve. Hatalmas ötlet, hogy a rettenetes Kung Fu Hip Hop-pal ellentétben értelmes sztorit is kerekítettek a látványos akrobatikák mellé, azonban olyan szinten tanmesés, erőltetett és egy idő után idegesítő is lett, hogy teljesen elrontotta az összképet. Pedig majdnem minden a helyén van benne, a srác és a haverjai abszolút élethű figurák, a nagymama szintén, talán ő a legzseniálisabb, viszont az egészet elrontották a túlságosan csökönyösre, ostobára és szűk látókörűre vett anya alakjával, aki valami rettenetesen idegesítő (pedig az elején még ő sem rossz). Ha a gagyi családi dráma helyett inkább a Parkour-ra fókuszálnak, vagy legalább egy kicsit élethűbbé teszik a mama figuráját, akkor egy nagyon jó film lehetett volna.
Color Me Love 4/10, 2010 CN [TRAiLER]
Lehet örülni és tapsolni, már nemcsak az USA merít ötleteket a Távol-Keletről, hanem fordítva is. A Blood Brothers-t is jegyző Alexi Tan úgy látszik, nagyon szerette a Devil Wears Prada-t és (ha minden igaz, mert azt nem láttam) némileg átírva annak a sztoriját, leforgatta a saját verzióját belőle. A két film közötti kapcsolatot még azzal is nyilvánvalóvá tette, hogy egy jelenet erejéig a két főszereplő arról a filmről beszélget, saját magukat az amerikai szereplőkhöz hasonlítva. Ezzel tulajdonképpen nem is lenne semmi probléma, az viszont kifejezetten kínos volt, hogy a Go Lala Go-hoz hasonlóan valami hihetetlenül sablonos kliségyűjteményt sikerült összeizzadnia a forgatókönyvírónak. A kínai néző valószínűleg imádja, hiszen a hétköznapi valósággal szemben az egész igazi luxuskörnyezetben játszódik, a (kissé debil) álomférfi Aston Martinnal furikázik, a főszereplő lány a legmenőbb divatlapnál dolgozik, etc etc, tehát a körítés nem rossz, a színészek között igazi nagyágyúk is vannak (Joan Chen, Liu Ye), de az üresen kongó sztori nagyon lehúzza az egészet.
Distant Thunder 7/10, 2010 CN
Ez egy érdekes, egész jól eltalált, de igen alacsony költségvetésű dráma és thriller, amiből kiderül, hogy nem csak Hongkongban és Koreában képesek a mentálisan zavart elméjű főszereplőket tartalmazó történeteket összetákolni. A sztori önmagában semmi extra, láthattunk már hasonlókat akár a Pang tesóktól, akár a koreai horror mestereitől, de az, hogy az egész a hétköznapi, kisvárosi, lepukkadt Kínában játszódik, teljesen más hangulatot és ízt kölcsönöz az egésznek. Hányatott gyermekkorú főhősünk sikeresen bekerült a fősuliba, ahol még egy lánnyal is sikerült megismerkednie, azonban valamiért magával ragadja egy másik lány, aki egy fodrászatban dolgozik. Elhívja randira, onnantól pedig elszabadulnak az események. A rendező, Zhang Jiarui már több korábbi munkájában foglalkozott a fiatalok fura kapcsolataival (lásd When Ruoma was Seventeen), most is remekül eltalálta mind a hangulatot, mind a történet vezetését, amiben ügyesen keveri a valóságot a fikcióval. Az egésznek a csúcsa pedig a mai hétköznapi Kína ábrázolása, ahol a nagytotálokban látható luxusnegyedek helyett a lepukkadt, ócska helyeken zajlik a történet, ahol a fodrász is az alagút elején dolgozik pár yüanért.
Kung Fu Wing Chun 7/10, 2010 HK [TRAiLER]
Úgy látszik, a pár éve még csak a kicsi hongkongi belső piacra forgatott habkönnyű szösszeneteket ma már egyértelműen a hatalmas mandarin nyelvű piacra szánják és ennek megfelelően sajnos egy kicsit meg is változtak. Ez a lökött vígjáték a Yip Man mánia jegyében íródott, mégpedig Yip Man mesterének fiatal éveit igyekszik bemutatni, bár érdekes módon nem is a mester, hanem leendő felesége, a gyönyörű Wing Chun áll a középpontban. A film első tíz perce rettenetesen rossz, nagyon gyenge poénok tarkítják, már-már azon voltam, hogy abbahagyom, aztán nem tettem és nem bántam meg. Ahogy halad előre a történet, úgy lesz egyre komolyabb és az ostoba poénokat felváltják a jó kis bunyójelenetek és a wuxiák értelmetlen halálait kikarikírozó pillanatok. Engem az egész egyébként a régi Shaw Bros filmekre emlékeztetett, elég színpadias és kiszámítható az egész, de valahogy a végére mégis egész élvezhető. Yu Shaoqun valóban gyönyörű és jó volt látni újra a régi legendákat is Yuen Wah, Kara Hui és Collin Chou (mint mindig, ő a főgonosz) személyében.
Blue Sky 4/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ha a címet japánul írom, már egyből látszik is, miért (kiért) érdemes megnézni: Aoi Sora! Állítólag a forgatókönyv elkészítésében is közreműködött, de szerintem maradjon a színészetnél, mert abban sokkal jobb. A sztori nagyon összelapátolt és nagyon klisés, de nézhető, három vidékről Tokyo-ba érkezett fiatal életébe nyerhetünk egy kis bepillantást. A két srác nagyon mamlasz és folyton álmodoznak, hogy egyszer sztár zenészek lesznek, míg Sora egy pachinko bárban dolgozik hostessként. Persze őt szemeli ki egy manager, hogy kerüljön be az idol iparba, de a bekerülés az ilyen sztorik tipikus kliséjén megy keresztül (a nagy emberek ágyán keresztül vezetne az út), estébé estébé. Szóval a forgatókönyv nagyon rossz, hatalmas lyukak vannak benne (pl. mi lesz a lóvéval, amit a manager átad a srácnak), a srácok által dalolt gagyi dalocska viszont fülbemászó, Sora pedig természetes, mint mindig, simán megállná a helyét normális filmekben is, amikben nem azért alkalmazzák, mert vetkőzni kell...
Zatoichi : The Last 5/10, 2010 JP [TRAiLER]
Hááát, nagyon nagyon felemás benyomásaim vannak róla. Mint film, nagyon szép, gyönyörűek a helyszínek, a rideg téli környezet jól visszaadja azt a keserűséget, ami árad a szereplőkből, de a sztorit nagyon nehezen tudnám Zatoichi-hez kötni. Egyrészt a SMAP-ból összeszedett fickó Zatoichi szerepében valahogy egy nagy 0 Katsu után (igaz, hozzá nem lehet felérni, de valami keményebb fickó (mondjuk Aikawa Shou, Toyokawa Etsushi, esetleg Ibu Masato) sokkal hitelesebb lett volna). A régi filmekből ismerős vakokkal kapcsolatos poénokból sajna kevés van, a szerencsejátékos részek sem az igaziak, Zatoichi karaktere meg olyan, mint Robocop a folytatásokban, folyton elverik, meg ápolni kell. Aki nem volt rossz, az a főgonosz szerepében Nakadai Tatsuya, de pl. a debil fia már abszolút nem tetszett. Ahogy összességében a film sem, eléggé szükségtelen felújításnak érzem.
Outrage 7/10, 2010 JP [TRAiLER]
Kitano újfent yakuzásdit játszik, nem is rosszul. A sztorira nem érdemes szót pazarolni (a szokásos bosszú bosszút követ hegyén hátán), a fordulatok tökéletesen kiszámíthatóak előre, ráadásul az egész kicsit még ki is van sarkítva, hogy belekerülhessen a fekete humor a sztoriba (némelyik leszámolás szó szerint viccesre sikeredett). Ami nagyon tetszett benne, azok a figurák, gyakorlatilag az összes yakuza klisé alak megtalálható a szereplők között a chinpira-któl kezdve a henchman-ekig, meg az oyabun-okig. Szintén tetszett, ahogy úgymond haladnak embereink a korral, nemzetközi kapcsolatokra is szert téve, sőt, az angol tudásukat is fitogtatják. Tulajdonképpen az egész az elejétől a végéig egy yakuza geg gyűjtemény, vagy ha jobban tetszik, karikatúra, amiben szépen sorra veszik az egyes emberek tündöklését és bukását (Kunimura Jun figurájáé talán a legjobban sikerült), ráadásul a rendező meg se próbál szimpátiát kelteni a szereplők iránt, nincs köztük pozitív hős. Még a rendőr sem... Messze nem Kitano legjobbja, de még úgyis szórakoztató volt, hogy alapjában véve utálom a yakuzafilmeket.
Aftershock 8/10, 2010 CN [TRAiLER]
Feng Xiaogang legújabb, hatalmas költségvetésből forgatott blockbustere méltó mind a rendező korábbi műveihez (A World without Thieves, The Banquet, Assembly), mind az elmúlt 1-2 évben készült propagandisztikus kínai produkciókhoz. A '76-os Tangshan városát sújtó földrengés áldozatainak emlékére forgatott film szinte minden elemében nagyon erős, a katasztrófa bemutatásában éppúgy, mint a túlélők (egy szétszakadt család képében) életének bemutatásában. Feng igyekezett a történtek emberi oldalát bemutatni, ami főleg Zhang Jingchu karakterénél sikerült tökéletesre (az övé az év színészi alakítása), de a többiekénél is jól sikerült. Ami ellene szólhat, az egyrészt az ilyen hősies eposzokra jellemző lassú tempó és az a törekvés, hogy érzelmileg minél inkább magával ragadják a nézőt a történtek (azaz megható jelenetek tömkelegére lehet számítani). Nehezen szántam rá magam, hogy megnézzem, de megérte.
The Child's Eye 3/10, 2010 HK [TRAiLER]
Megérkezett a Pang bratyók legújabb horrorisztikus marhasága, amiben a ki tudja, hányadik bőrt igyekeztek lehúzni a Szemről. A sztori gyatra, sablonos, az összes HK horror valami ilyesmi mostanában, ráadásul Pangéknak eszükbe se jutott újat nyújtani, csak a technikai részt próbálták tuningolni, némi 3D effektekkel, valamint a HK cuki kis sztárocskák helyett ezúttal tajvani cuki kis sztárocskák (Elainne Kwong, Rainie Yang, Ciwi Lam) rettegésén lehet szórakozni. Hát, ez nagyon kevés, főleg úgy, hogy mindig előre tudja az ember, mikor fog valami "ijesztgetés" megtörténni. Lehet, legközelebb a forgatókönyvet valaki másra kéne bízniuk (Ivy Ho biztos ráér!), akkor végre megint kijöhetne valami jó a kezeik közül. A The Detective 2 és a Storm Warriors 3 ennél csak jobb lehet majd...
My Sassy Girl 2 1/10, 2010 HK [TRAiLER]
Hátőőő, röviden fogalmazva nagyon gáz lett. Addig oké, hogy találtak egy leányzót, aki (egy kicsit) hasonlít Jun Ji-hyun-ra, de a sztori valami elképesztően gyenge, ráadásul még marhaság is. Az a fura, hogy pedig pont jónak kellene lennie, hiszen az efféle filmek rutinos iparosa, Joe Ma tákolta össze, de ez a tákoltság nagyon látszik rajta. Azt sem értettem, minek mentek el Koreába forgatni, ha egy darab koreai színész sincs benne (ezt a bájgúnár Leon Jay Williams-et tették "koreaivá" benne, aki a Jump!-ban se volt egy nagy ász), estébé estébé. Nem is érdemes nagyon több szót vesztegetni erre a rettenetre.
Saru Lock - The Movie 4/10, 2010 JP [TRAiLER]
A posztert elnézve hasonló marhaságra számítottam, mint mondjuk a Real Onigokko, de sajnos nem erről van szó. A "The Movie"-ból következően ez egy tévésorozat mozifilmváltozata, azok minden bajával megspékelve. Egyrészt látszik rajta, hogy beleadtak apait-anyait, költség nem számított, de a stáb is a tévétől jött, így az egész nem néz ki többnek, mint hosszú sorozat epizód. Ráadásul a karakterek és a fordulatok is nagyon erőltetettek (mitől lesz az egyik jelenetben a hülye szemüvegesből karatebajnok?) és hát Ichihara Hayato sem a nagyszerű színészi játékáért kapta meg a főszerepet. Nagy csalódás volt tehát, sokkal többre számítottam, igazából ha a debil Saru helyett Konishi Manami karakterére fókuszálnak, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle...
Parallel Life 4/10, 2010 KR [TRAiLER]
Van az a híressé vált lánclevél, amiben a túlságosan sok(?) közös pontot emelik ki a Lincoln és a Kennedy gyilkosságok esetében. A koreaiaknak annyira tetszett ez az elmélet(?), hogy gyorsan faragtak is belőle egy thrillert, aminek főhőse, egy bíró hasonló eseményekbe keveredik, mint egyik elődje 30 évvel korábban. Sajnos a film ugyanazokba a gondokba torkollik bele, mint a legtöbb mostani koreai produkció, azaz nagyon jó a felütés, de aztán a végére olyan szinten rontják el a forgatókönyvet, hogy egyre idegesebb lesz tőle a néző... Az első egy óra tulajdonképpen lenyűgöző, az elején a feszültségfokozó ötletek is jók, aztán ahogy egyre több lesz a fordulat, úgy válik az egész egyre hiteltelenebbé és erőltetetté, a lezárás után pedig olyan véleményen voltam, mint a tavalyi hongkongi Murderer után (Na ne mááár...). Szóval kár érte, mert sokkal több volt benne.
Toki wo kakeru shoujo 6/10, 1983 JP [TRAiLER]
Végre megnéztem az első moziváltozatot. Kissé álmatag hangvételű, viszont ugyanazt a hangulatot adja vissza, amit a többi korabeli Kadokawa tinidráma is. Két erőssége van a filmnek, az egyik, hogy az újabb feldolgozásokkal szemben hű a regényhez (a 2010-es film ugye az itt főszereplő lány lányáról szól már), másrészt pedig az, hogy sok más híres filmhez hasonlóan Onomichi lépcsőit koptatják benne. Az "időutazás" kivitelezése mai szemmel nézve eléggé elavult, mind az, ahogy csak a vágásokkal operálnak, mind pedig a cuki retró hangulatot ébresztő videotrükkös megoldás. Így is megérte megnézni, így jobban értékeli az ember az újabb változatokat.
Real Onigokko 2 8/10, 2010 JP [TRAiLER]
Amíg az első rész csak a nullköltségvetésű, emiatt nehezen komolyan vehető akciófilmeket gyarapította (igen, japán akciófilm, meglepő, de ilyen is van), addig a második részt már jóval nagyobb büdzséből tudták összehozni, ami meg is látszik a végeredményen. A lényeg megmaradt (annyit futnak a főszereplők, hogy a nézőnek is izomláza lesz), több csavart tettek a párhuzamos világok közé, itt-ott már a HK akciókat idézik a kaszkadőrtrükkök és az "oni"-k kidolgozása is jóval igényesebb lett (már nem csak egy gagyi álarcra futotta, hanem jóval inkább harcos kinézetűek). A háborús világ az akciófetisiszták kedvéért készült, a sok fiatal Sato látványos kommandós öltözetekben rohangászik, a lányok pedig a girls with guns kategória jeles képviselői lehetnek előbb-utóbb. A lezárás sablonos, de egyúttal isteni, hátha lesz harmadik rész is (végülis ugyanúgy lehet ezt a sztorit folytatni, mint anno a Sliders-t), megnéznék ebből egy jidaigeki változatot is. Kár, hogy az akciókat sajna túl sűrűn megtörik a japánosan túlhúzott érzelgős jelenetek.
Real Onigokko 6/10, 2008 JP [TRAiLER]
Egy újabb tagja az elborult japán sci-fi őrületeknek, sajnos bántóan gyenge kiszerelésben (az alacsony költségvetés átka). Szóval egyszer csak azt kezdi el észrevenni a társadalom, hogy a leggyakoribb vezetéknév viselői egymás után kezdenek elhullani. A miértre a választ csak főhősünk, Tsubasa, valamint a hugicája tudja, utóbbi ráadásul beszélni sem tud. A yakuza ismerősei elől gyakran menekülő Tsubasa hirtelen egy párhuzamos világban találja magát, ahol még a yakuzáknál is nehezebb ellenségek várnak rá. Jópofa film remek alapötlettel, jópár csavarral, csak a már-már amatőrfilmes kivitelezés teszi nehézzé, hogy végignézzük. Van benne természetesen totális hatalom, meg ellenállók, perverz dokit játszó Emoto Akira, stb. Megéri megnézni, mert ennek ismeretében lesz igazán élvezhető a sokkal nagyobb költségvetésből forgatott, látványosabb második rész.
The Hovering Blade 6/10, 2009 JP [TRAiLER]
Tipikus bűnügyi thriller, tipikusan japánosan összehozva. Apa lányát meggyilkolják, ráadásul megtudja, ki tette. Innentől kezdve pedig a karakterekre fókuszálnak és moralizálnak, kinek a szempontjából nézve mi a helyes cselekedet. Olyan az egész, mint pár évvel ezelőtt a Half a Confession volt, csendesen, lassan hömpölyögnek az események, az ítélkezés pedig a nézőre van bízva, a stáb a végsőkig igyekszik nem állást foglalni. A film nem rossz, viszont nagyon lassú, így a hollywoodi, vagy akár a hongkongi hasonló sztorikhoz szokott néző végig fogja ásítozni. Ami benne van, az jó, leszámítva néhány meg nem magyarázott fordulatot, a tempót viszont gyorsíthatták volna.
Dead Rising 4/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ezt a filmet valami számítógépes játék megjelenése alkalmából gyártotta le a Capcom a mostanában szokásos, Iguchi Noboru nevével fémjelzett gagyihorror környezetben. A poén az az egészben, hogy szerintem jobb, mint bármelyik Iguchi műremek, pedig gyakorlatilag az egészet egy raktárban vették fel és az összes effekt igencsak olcsó hatást kelt. Annyiban múlja felül a többi hasonló próbálkozást, hogy nem csak a populista klisékkel operál (azért van ezekből is benne szép számmal!), hanem a tolószékes kissrác révén némi sztorit is igyekeztek belezsúfolni. Az általam ismeretlen játék rajongóinak kihagyhatatlan lesz (vagy nem), amúgy igencsak felejthető, a flashback-ek teljesen amatőr használata pedig rettenetesen idegesítő, de legalább Iguchi és Sakaguchi Tak marhaságainál jobb lett.
Republic of Korea 1% 6/10, 2010 KR [TRAiLER]
Egy jópofa kis vígjáték az első női koreai tengerészgyalogosról. Ahogy az az ilyen filmekben lenni szokott, egyszerre van benne jelen a mindenki által lenézett karakter önmagát elfogadtatása, a témából fakadóan kihagyhatatlan pajzánságok, illetőleg mellékesen még egy jó kis csapatépítő kalandot is végig lehet nézni. Jól eltalálták, ahogy a tisztek hozzáállása változik a lánnyal kapcsolatban, a poénok evidensek, a katonák között viszont túl sok a papírvékony karakter. Mindegy, úgyse rájuk fog emlékezni senki, hanem inkább a koreai Ueto Aya hasonmásra, Lee Ah-lee kisasszonyra, aki eleinte marha idegesítő a túlzott kiabálásával, de elég hamar megkedvelteti magát. Egyszer nézhető, felejthető kis limonádé, annyi előnye van, hogy azért a katonásdihoz biztos csinált kedvet arrafelé.
Moss 7/10, 2010 KR [TRAiLER]
Úgy látszik, ha úgy nézek koreai filmet, hogy nem tudok róla semmit, akkor jobban tetszik, mint azok, amiknél ott van a hype. Ez is egy thriller, ebben is van némi vér (gore nem), van benne némi vallásos beütés, meg egykori rendőr, estébé, estébé. Igazából az tetszett benne, hogy végig leköti az embert az, ahogy szép lassan adagolják az információkat és kezd egy kicsit összeállni a kép. Kicsit nehéz rakosgatni a szálakat, mert a történetmesélésben vannak hiányosságok és azért a 160 perces hossz is túlzott egy kicsit... A helyszín a szokásos, valami isten háta mögötti kis falu, ahol minden lakos hibbant egy kicsit (bírom ezeket a figurákat egyébként) és mindannyian valami titkot őriznek, amit az apja halálhírére a faluba érkezett fiúnak kell(?) felgöngyölítenie. A srácot alakító színész játéka jóval hitelesebb volt, mint Lee Byung-hun-é az I Saw the Devil-ben.
I Saw the Devil 6/10, 2010 KR [TRAiLER]
Hát ez is csak egy "szokásos" újkeletű koreai film lett sajnos. Pedig mind a rendező (Kim Ji-Woon), mind a két főszereplő (Lee Byung-Hun, Choi Min-sik) neve sokat ígért, viszont valójában semmi olyat nem láttam benne, ami ne lett volna már elsütve mondjuk a Chaser-ben, míg a Running Turtle-t jóval pörgősebbnek éreztem. A 140 perc elképesztően sok, nagyon vontatott volt egy csomó jelenet, helyenként pedig határozottan logikátlannak éreztem a forgatókönyvet. Igazából addig volt nagyjából érdekes, amíg egyoldalú volt a két főszereplő párviadala (az egészben az a legjobb, ahogy Lee szivatja Choi-t, amikor az épp "kedvenc szórakozásához" próbál nekilátni), a fordulattól kezdve egyszerűen nem tudott lekötni. Lehet, rossz hangulatban néztem meg, de valahogy nem tetszett.
ARCHÍVUM
Utolsó kommentek