2010 JÚNIUS

Black Ransom   7/10, 2010 HK [TRAiLER]
Az általában operatőrként dolgozó Venus Keung második rendezése ez Wong Jing szárnyai alatt a Bullet and Brain után. Meg kell hagyni, ez sokkal jobban sikerült, hiszen egy teljesen korrekt thrillert kapunk. A forgatókönyvet Wong Jing lapátolta össze, szerintem meglepően jó lett az is, bár az továbbra is látszik, hogy a drámai részek nem mennek neki és a nyomokban romantikát is tartalmazó jelenetek nyugodtan kimaradhattak volna. A stáb egyébként remek (Simon Yam szokás szerint zseniális, de a többiek, mint pl. Andy On, Michael Miu, Fala Chen is jók), az akciójelenetek hozzák a színvonalat, azaz röviden ez egy túl sok újat nem hozó, de a szokott kliséket jó csavarosan tálaló krimi lett. Soha rosszabbat!

Beauty on Duty  6/10, 2010 HK [TRAiLER]
Nem tudom, nekem valahogy annyira nem jött be. Megvoltak benne a tipikus Wong Jing poénok, helyenként valóban elég szórakoztató volt, helyenként viszont rettenetesen gyenge, ráadásul egy-két elem határozottan nem illett bele az összképbe (pl. a haláleset, meg a poén a végén is gyatra volt). Szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, a csajok viszont valóban nagyon ütősek voltak.

Echoes of the Rainbow   8/10, 2010 HK [TRAiLER]
Tulajdonképpen ezt a filmet úgy is fel lehet fogni, mint ha a hongkongi Always-Sunset on 3rd Street lenne, hiszen ugyanúgy a 60-as évekbe tehet egy kis kirándulást a néző, hasonló hangulatban. Annyi csak a különbség, hogy több a drámai rész és nem minden nehézség végződik csöpögősen rózsaszín fordulattal. A Simon Yam/Sandra Ng páros szenzációs együtt, több ilyen, komolyabb sztoriban is szívesen látnám őket.

Lovers Vanished   4/10, 2010 KR [TRAiLER]
Megint sikerült csalódnom a koreai filmekben, bár ezúttal az előzetes elvárásaim is ludasak voltak valószínűleg. A cím és a poszter alapján azt hittem, valami olyasmit kapok, mint a Castaway on the Moon, csak ezúttal két fővel. Sajnos teljesen másról van szó azonban, egy tipikus melodrámát kapunk, amiben egy sok csalódáson átesett, bűvésztrükköket is ismerő lány és egy szökött rab szenvedéseit nézhetjük végig mintegy 100 percen keresztül. Az volt a legnagyobb bajom vele, hogy egyik karaktert sem hozták közel a nézőhöz, nem tudtak érdekelni a kínjaik és a drámai jeleneteket helyenként Wong Jing-re emlékeztető hiteltelenség jellemezte. Szóval elég rossz volt, az iMDB-s 4.9 pont elég magas.

The Outlaw   1/10, 2010 KR [TRAiLER]
Megint sikerült csalódnom a koreai filmekben... A sztori eleje olyan szinten túl van húzva és hiteltelenítve, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni. A folytatás és a lezárás sem sokkal jobb. Eleinte örültem, hogy alig másfél órás, szemben a 2 órás sztenderd hosszal, de valami elképesztően nehéz volt végigülni. Egyébként sokszor olyan érzésem volt, hogy eredetileg ez egy 2 órás mozi, csak ki lettek vágva darabok belőle, mert elképesztő hirtelenséggel, követhetetlenül jöttek a jelenetek egymás után. Szóval életem egyik legrosszabb koreai filmje volt, pedig a rendőrnő karakterével még akár egy ígéretes girls with guns bigyó is lehetett volna, de egyrészt nem ő a főszereplő, másrészt ezzel a hiteltelen drámai hangvétellel teljesen elrontották.

My Rainy Days aka Tenshi no koi   6/10, 2009 JP [TRAiLER]
Ha egy filmben tizenéves lányok a főszereplők, az szinte tuti siker lesz. Ha még (eleinte) rosszalkodnak is, akkor pláne. A sztori eleje abszolút ígéretes, ijime (alázás) és enjo kousai (a japán-angol szótár szerint schoolgirl prostitution), azaz mindazon sötét dolgok, amivel egy modern fiatal lány találkozhat. Aztán főhősnőnk hirtelen szerelmes lesz és ez mindent megváltoztat, sajnos a történet fő irányát is, szvsz eléggé negatív irányba. Innentől egy lélekemelőnek szánt, szirupos melodrámába hajlik a sztori (a váltás után eleinte pedig könnyed, kissé túlhúzottan debil romcomba), a melodráma fő hajtóereje pedig az ázsiai melodrámák legnagyobb kliséje. Kár érte, ha inkább az ijime és az enjo kousai hatásaira fókuszálnak, egy igen ütős, kemény, kíméletlen dráma is kijöhetett volna, így meg csak a szokásos cuki kislányos weepy-weepy izé lett...

The Clone Returns Home   4/10, 2009 JP [TRAiLER]
Ezt a filmet szinte mindenhol istenítették, ahol szétnéztem. A címből mindenki sejtheti, hogy egy (félig-meddig) sci-fi alkotásról van szó, de valójában sokkal inkább szól a bűntudatról, mintsem a klónozással kapcsolatos aggályokról. Az eleje kifejezetten jó, nagyszerű operatőri munka erősíti a rideg, érzelemmentes hi-tech érzetet, aminek tökéletes ellentéte a főhős gyerekkorának bemutatása. A problémák nálam a három részre osztott sztori második darabjától kezdődtek, mert ott vártam volna a klónozással kapcsolatos aggályok és félelmek kifejtését, ehelyett egy hihetetlenül szürreális valamit kaptam, ami nagyon szép volt, de végig "a mi a jó ég ez?" kérdés lebegett előttem. A harmadik rész és a lezárás is hagyott némi kívánnivalót, főleg a sztori elejének rideg technológiája után. Szóval biztos a sok istenítőnek van igaza (ha jól láttam, valahol a 2009-es top10 japán filmek közé is beválogatták), de nekem egyértelműen csalódást okozott, a lassú tempó és a szürrealitás miatt nagyon nehéz volt végigülni.

Secret Reunion   7/10, 2010 KR [TRAiLER]
Tipikus koreai blockbuster, azaz jó kis thriller alapsztori nyakonöntve a legváratlanabb helyeken némi humorral, vérrel és melodrámával. Alapvetően tetszett, főleg a két főhős kapcsolata, de valahogy túl könnyednek és helyenként klisésnek találtam az egészet. Song Kang-Ho vámpíros filmjénél jobb azért, inkább a másik fickó Taoist Wizard-jához hasonlítható, mert az is szórakoztató volt, de pár héttel később már semmire nem emlékszem belőle. Valószínűleg ezzel is ez lesz.

Go Find a Psychic   10/10, 2009 JP [TRAiLER]
Egy újabb, meglepetések tömkelegét tartalmazó japán mozi! A cím alapján azt hittem, ez is valami elmegyógyintézetes izé lesz, mint a Welcome to the Quiet Room volt, de hamar kiderült, hogy az angol cím megint kreténség. Az eredeti japán cím ugyanis Uri Geller jó 20-25 évvel ezelőtti kanálhajlítós haknijára hajaz, ami úgy látszik, még Japánig is elért. A sztori eleinte egy tipikus szórakoztató show körül bonyolódik, amiben önjelölt, természetfeletti képességekkel megáldott embereket tesznek próbára. Persze rengeteg sarlatán jelentkezik, így elég fárasztó a dolog, a főnök pedig elküldi a fiatal lány alkalmazottat vidékre, hogy kerítsen még népeket, akik hajlandóak magukat beégetni a tévében. Aztán a lány meg is érkezik egy isten háta mögötti (nem is annyira) kis településre, ahol elég suha a habókos figura. Imádtam, egyrészt a japán tévéshow-k lenyűgöző ábrázolása miatt, másrészt a hihetetlen fantázia miatt, ami belekerült (ez nem meglepő, mert a forgatókönyvíró már jópár hasonló sci-fi/supernatural témával hozakodott elő), a humor pedig az a jellegzetes, visszafogott, de folyamatosan jelenlevő valami, amihez a japánok nagyon értenek (lásd még mondjuk Kisaragi, vagy bármelyik Miki Satoshi film. Ennek is ott a helye 2009 legjobb japán darabjai között!

Crime or Punishment   5/10, 2009 JP [TRAiLER]
Ez egy japánosan elborult fekete komédia, aminek talán legfőbb érdekessége, hogy kicsit az idolvilágot is kiparodizálják, bár hozzá kell tenni, hogy ezen a téren volt már jobb próbálkozás is. Főhősnőnk egy szerencsétlen kis idol, aki se nem túl szép, se nem túl tehetséges, ráadásul még a magazinban is elrontják a fotóját. Némi közjátékok után elnyeri a rendőrség "1 napra főnök" titulusát és a már ez előtt elkezdődött mayhem onnantól kezdve abszolút a tetőfokára hág. Jó nagy marhaság, az biztos, tulajdonképpen a klasszikus receptet követi a dolog, azaz ugyanazt a különböző szereplők különböző szemszögéből végigkövetve jönnek a poénos dolgok, sajnos azonban a gegek minősége finoman szólva is változó, a tempó pedig inkább a drámákat idézi, túl lassú egy jó kis vígjátékhoz. Az első felét rettenetesen unalmasnak találtam, a második felére viszont valamelyeset feljavul. Narumi Riko rajongóknak kötelező, amúgy simán ki lehet hagyni...

Villon's Wife   7/10, 2009 JP [TRAiLER]
Az igencsak labilis természetű (a 3. öngyilkossági kísérlete lett sikeres) író, Dazai Osamu önéletrajzi ihletésű írásából készült ez a lassúcska melodráma. Ennek megfelelően a főhőse egy igencsak labilis természetű író, akit két dolog vezérel. Meg akar halni és retteg attól, hogy megcsalja a felesége. Az úriember egyébként rettenetesen balfék valaki, aki ráadásul mindenkire féltékeny, de valamiért ragadnak rá a nők (ezt sose értettem egyébként, hogy miért van így). Szegény asszony pedig bármit tesz, az nem jó. Tulajdonképpen ez a film valami olyasmi akart lenni, mint tavaly volt a Departures (rengeteg díjat is nyert itt-ott), azaz itt is elsőosztályú színészgárda, gyönyörű, korhű díszletek színesítik az összképet, de a sztorival nehezen tudtam azonosulni. A mondanivaló tiszta, de helyenként kissé túlságosan is lassan, unalmasan hömpölygött előre a történet. Asano Tadanobu ezzel a frizurával egyre jobban emlékeztet a fiatal Kitano Takeshi-re, Matsu Takako és Hirosue Ryouko továbbra is gyönyörű, a kisebb mellékszerepekben is általam bírt fazonok játszottak (Tsumabuki Satoshi, Muroi Shigeru, Tsutsumi Shinichi). Nagyon szép és mélyen drámai film, de a villám igazán belecsaphatna a folyton a halálon agyaló, semmirekellő fazonokba...

Killer Virgin Road   5/10, 2009 JP [TRAiLER]
A már jópár filmben színészként bizonyított Kishitani Goro debütáló rendezésének nagy része egy beteg elmére valló vígjáték, míg a kisebbik része (némi képzavarral) óriási stíluskavalkád, amiben a horrortól a musicalen keresztül egészen a csöpögős, papírzsepit igénylő melodrámai részekig minden van. Hasonló sztorit már anno az USA-ban is gyártottak (történik egy baleset és a hullát valahogy el kéne tűntetni, de nem olyan egyszerű), viszont a két főszereplő nő figurája abszolút telitalálat és (hangsúlyozottan) helyenként a humor sem rossz! Sajnos azért a gegek egy része gyenge és a fordulatok között is sok az erőltetett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a rendező és a forgatókönyvíró egyfajta vígjátékba oltott Fish Story-t akart volna összehozni. Debütáló rendezőtől egyébként nem is rossz, de igazából Ueno Juri és Kimura Yoshino (na meg a kretén bousouzoku motorosok) miatt érdemes rászánni az időt.

Gun Crazy 4   4/10, 2003 JP [TRAiLER]
Ezt az epizódot némileg más koncepció jellemzi, mint a korábbiakat és emiatt nem is tetszett annyira. Nem egy hősre koncentrálnak, hanem gyakorlatilag egy 7 szamuráj spinoffot láthatunk, megkeverve a Rambo-ból vett dzsungelharcokkal, valamint egy leheletnyi pinku beütéssel (még Aoi Sora is feltűnik, sajnos csak egyetlen röpke jelenet erejéig). Az ötfős csipet-csapat természetesen eléri célját, de igencsak összelapátoltnak és drámainak tűnt nekem, a korábbi részek hangulata elveszett. Nézhető, de nem ér fel a korábbi részekhez, olyan, mint egy gyengébb, kisköltségvetésű HK akció, még igazán rosszarcú népeket se tudtak bele összeszedni (a Takagi-t alakító fickó viszont 10/10-es ilyen értelemben).

Gun Crazy 3   6/10, 2003 JP [TRAiLER]
Tetszik ez a sorozat, jó stílusos. A harmadik rész tulajdonképpen a szintén zseniális HK akciósorozat, az In The Line of Duty átültetése japán környezetbe. A rendőrfőnök lánya, Fukase Aki a vizsgák után kezdő zsaruként egyből belecsöppen a dolgok közepébe, holott a főnökei legszívesebben még a széltől is óvnák, azonban a gaz és gonosz terroristákat csak ő tudja legyakni. Nagyjából ennyi az egész, a sztori terén a 2. jobb volt, az akciókban meg az első, de erre se lehet panasz. Újabb bizonyíték, hogy a japánok is tudnak jó kis akciókat összehozni, csak kár, hogy mindig a B filmek között.

Rescue Wings   8/10, 2008 JP [TRAiLER]
Ez egy kellemes meglepetés volt. A poszter alapján valami szokásos, bűn lassú, unalmas blockbusterre számítottam, de szerencsére valami teljesen mást kaptam. Egy anime adaptációról van szó és a csinos újonc helikopter pilóta, Kawashima és csapata bevetéseit követhetjük végig. A sztori abszolút kiszámítható, semmi meglepetést nem nyújt, viszont a hangulat 10/10-es (kicsit úgy éreztem, mintha újra az Attention Please sorozatot nézném), az érzelmi faktor 10/10-es (ez is tévésorozatos elem), a tempó kellemesen gyors (ennek megfelelően jó 15-20 perccel rövidebb a film a helyi "sztenderdnél"), ráadásul az egészet belengi a jó értelemben vett heroizálás. Jó kis betekintést nyújt az egész a mentőcsapatok életébe, a karakterekre nehezedő nyomás pedig jellegzetesen japános (azaz óriási). A látványra sem lehet panasz, mind a helikopteres bevetések, mind az F-15-ösök küldetése jól sikerült, tán még hollywoodi mércével is megállná a helyét (igaz, valódi akció [azaz csatajelenet] az nincs, de ez a film nem is arról szól).

Yip Man 2   6/10, 2010 HK [TRAiLER]
Végre van belőle normális változat, úgyhogy megnéztem gyorsan. Tulajdonképpen újat nem mutat, a forgatókönyvíró meg se próbálta magát megerőltetni, a korábbi hasonló hősi eposzokat remixelte egy kicsit (pl. Fearless). Igaz, egy ilyen filmet szerintem aki a sztoriért néz meg, az nem 100%-os. A bunyók jók lettek, de nem elég realisztikusak, ráadásul túl sok volt bennük a közeli, azaz igazából nem is lehetett látni sokszor, mit is csinálnak a résztvevők éppen. Az is kérdés, hogy miért van mindig nagy tournament a mostani HK akciókban, ahol péppé vernek pár fehér gladiátort? Szóval nem volt rossz, de nem is egy nagy eresztés, a kínai büszkeség éreztetése viszont 100%-ig benne van.

2010 MÁJUS

Pride   8/10, 2009 JP [TRAiLER]
Mint a shoujo mangákból készített filmek általában, ez is remekül eltalált sztorival és karakterekkel bír. A két főhősnő eléggé eltérő karakter, így kedvére választhatott az olvasó kedvencet magának, ugyanis mindkettő abszolút emberi, hibákkal és erényekkel egyaránt rendelkező figura. A sztori pedig felölel mindent az álmoktól kezdve a férfiakon keresztül a rivalizálásig és az előítéletek lekűzdéséig. Egyszóval akárcsak a Nana volt (többek között), ez is szuper film, szuper zenével, jó színészekkel és egy saját magát jóval alulmúló rendezővel, aki (főleg a sztori elején) túlságosan is arra bazírozott, hogy mindenki ismeri a mangát, így néhány fordulat nagyon hirtelen, váratlanul, előzmények (és logikus viselkedés) nélkül következik be. Ha még az operát is szeretném, még jobban ütött volna.

Crossing Hennessy   8/10, 2010 HK [TRAiLER]
Ivy Ho forgatókönyvei szinte mindig nagyon jók szoktak lenni, amióta pedig rászokott a rendezésre is, még szabadabban szárnyalhat a fantáziája, véleményem szerint filmjei színvonala felér az agyonsztárolt Ann Hui produkcióihoz, sőt! Akárcsak a Claustrophobia, úgy ez is az emberi kapcsolatok furcsaságát állítja középpontba, mégpedig a 41 évesen sem túlságosan felnőtt Loy karakterén keresztül, na meg persze a környezetében élő szintén nem akármilyen figurák kalandjaival. Szolíd humor, elgondolkodtató történések és remek színészi játék emeli a színvonalat, Jacky Cheung idei 3. filmjében a 3. arcát mutatja meg, Tang Wei végre újra szerephez jutott, Danny Lee pedig anti-akcióhősként is zseniális. Egyszóval imádtam az egészet, egyedül a kissé vontatott tempó volt csak zavaró.

Kamui Gaiden   8/10, 2009 JP [TRAiLER]
Ha akarom, jidaigeki, ha akarom, fantasy, de leginkább a kettő érdekes mixtúrája. Kamui egy nindzsa, aki ott akarja hagyni a klánját, ám mint megtudja, ez csak úgy lehetséges, ha elhalálozik. Vagy mégsem? Egy olyasmi mozit kell elképzelni, mint anno az Azumi volt, helyenként igen látványos harcokkal, amik kaszkadőrtrükkjeit egy kevéske huzaltechnikával és sok-sok CG-vel turbózták fel. Ez utóbbi kissé fura hatást kelt, mert sokszor olyan helyzetekben is alkalmazták, ahol semmi szükség nem lett volna rá, a minősége viszont nem rossz, bár itt-ott bántóan látszik, hogy odarajzolt bigyókat láthatunk. A sztori egyébként egy jól eltalált manga adaptáció, a színészi játék is jó, egyedül Ekin Cheng 2x10 másodperces cameo-ját nem értettem (honnan került ő ide???). Matsuyama Kenichi filmjeit mindig megéri megnézni, így ezt is, a többi ismert sztár (pl. Koyuki, Tsuchiya Anna, Satou Kouichi, Ito Hideaki) pedig tovább emeli a színvonalat. Élvezetes mozi, amiben nekem csak a CG túlhasználata volt zavaró.

Devil's Vindata   10/10, 1991 HK
Továbbra is imádom a 80-as 90-es évek fordulóján készült HK mozikat! Ez az ütődött vígjáték egy érdekes mixtúrája a hopping vampire filmeknek és az Inspector Wears Skirts sorozatnak, ami már önmagában garantálja a magas pontszámot, azonban a vámpírokkal kapcsolatos zseniális poénok és a béna csajozási kísérletek valami hihetetlenül szórakoztatóvá teszik. A technikai kivitelezés is imádnivaló, a 70-es évek végének amerikai filmjeit idéző számítógépes trükkök isteniek, a műtermi hátterek szintén, a rendezés pedig látványosan hektikus, egyszóval ebben a filmben minden benne van (még az isteni Cheung Man/Vivian Chow páros is), ami a tökéletes, könnyed szórakozáshoz szükséges.

Kamogawa Horumo aka Battle League in Kyouto   8/10, 2009 JP [TRAiLER]
Hát ez teljesen beteg. Eleinte sima sulis sztorinak tűnik, aztán ahogy halad előre, úgy válik egyre elborultabbá a történet, sok-sok fantasy CG figurával. Az első 80 perc abszolút húzós, nagyszerű szórakozást nyújt, jók a poénok és a karakterek. A maradék fél óra (tulajdonképpen a lezárás) már annyira nem ütős, kiszámítható, de hát semmi se lehet tökéletes. Kuriyama Chiaki újabb elborult szerepet vállalt el, mondhatnánk, szokás szerint. A többiek is jók voltak, elég sok balfék figurát sikerült összeszedni. A sztoriról nem írok semmit, mert úgy jó megnézni, ha nem tudja az ember, mire számíthat. Lehet, emiatt a trailer-t sem árt kihagyni.

Dating Death   6/10, 2004 HK [TRAiLER]
Tini horrornak álcázott thrillerbe oltott alacsony költségvetésű dráma sok-sok sikítozással a HK szcéna fáradhatatlan iparosának, Herman Yau-nak a rendezésében. Alapjában véve utálom a tini horrorokat, főleg a HK darabokat, eddig nem nagyon láttam olyat, ami nem volt gagyi, viszont Yau mester egészen ügyesen építi fel a sztorit és kevergeti a kártyákat. Jól el lettek találva a karakterek is, az meg mindig plusz pont, ha egy filmben a Cookies lányok a főszereplők, igaz, ezúttal csak ketten (Stephy Tang és Theresa Fu). A 0 költségvetésű B-movie-k átkai/imádnivaló elemei (nem kívánt rész törlendő) természetesen benne vannak, a színhelyül választott kastély csak digitális formában létezik például [egyébként ugyanott forgatták az egészet, ahol Wong Jing a The Vampire Who Admires Me-t], a képi világ olyan fakó, mint ha egy amatőrfilmet néznénk [ráférne egy remastering, pedig 2004-es] és hát félelmetesnek abszolút nem nevezhető, viszont számomra ezekkel együtt is szórakoztató volt, bár a sztori második felében volt egy jó 20-25 perc, amikor kicsit vontatott és unalmas lett. Összességében benne van az a hangulat, amit nagyon bírok a HK filmekben, Yau hatása is érződik rajta, a fiatal popsztárok pedig mindig remek eye candyként szolgálnak, úgyhogy megérte megnézni.

Kaidan   6/10, 2007 JP [TRAiLER]
Jó kis 19. századi kísértetes sztori, ezúttal 2007-es feldolgozásban a Ringu és a Dark Water rendezőjétől. Félelmetesnek nem nevezném, szórakoztatónak annál inkább, a dolog drámai részét ugyanis elég jól leképezték. Sajna a CG effektek elég gagyik lettek és a főszereplő fickó sem igazán meggyőző, a képi világ és a lányok viszont annál inkább (Aso Kumiko-t még úgysem láttam kimonós szerepben)... A zene nem tetszett, valahogy nem illett bele ebbe a korba. Szóval ez egy nagyon jó film lehetne, ha 50 évvel korábban készül a horror mestereinek kezei között egy normális főszereplővel, így azonban egy hangulatos, viszont eléggé középszerű darab kerekedett csak ki belőle.

Iga Magic Story   6/10, 1982 JP [TRAiLER]
A Sonny Chiba/Sanada Hiroyuki féle brigád '82-es fantasyja, ami annak idején még díjakat is kapott a Japán Filmakadémiától. Annyira azért nem jó, tulajdonképpen egy közepes darab, amit leginkább a szép kosztümök és a jól eltalált képi világ visz a hátán. A sztori nem rossz, de semmi extra nincs benne, a hatalomra és nőre éhes fószer lepaktál a gonosz varázslóval, míg a fiatal nindzsa párja halálát próbálja megbosszulni. Ugyanaz a fószer rendezte, aki a Sengoku Jieitai-t is pár évvel korábban, az sokkal jobb volt, míg a Sanada/Chiba páros egy évvel későbbi Satomi Hakkendenje valahogy grandiózusabbra és hangulatosabbra sikerült, mint ez. Abszolút nézhető, de nem volt egy túl nagy durranás.

Zero Woman 2005   6/10, 2005 JP
Jópár év eltelt, mire elkészült az újabb folytatás, valószínűleg mindenkit lecseréltek addigra a legutolsó világítóig, így ismételten új koncepciót kapott az egész. Rei karaktere megváltozott, a korábbi femme fatale nők helyett egy kis idol kapta meg a szerepet, a fegyverek helyett/mellett pedig új elemként megjelent a HK filmekből ellesett wire-fu használata is. A speciális effekteket sajna eléggé lehúzza a gagyi operatőri munka, a bunyók többségéből alig látni valamit, pedig Maiko-chan nem is rossz bennük. Egyébként Rei ezúttal egy veszedelmes vírust birtokló terrorista bagázs ellen indul harcba, ráadásul egy partnert is kap maga mellé, a kissé kétbalkezes (és nagyon csinos) vírusszakértő Yamanaka Megumi személyében. Újdonság még az is, hogy a korábbi részek elmaradhatatlan perverz szexjelenetei itt teljesen (a nyitó jelenetet leszámítva) elmaradtak, ami szintén jót tett az összhatásnak, mert koncentrálhattak végre a fontosabb elemekre. Ugyan továbbra is "gagyi" v-cinema maradt a sorozat, de ez a rész is a jobbak közé tartozott.


Zero Woman Returns   6/10, 1999 JP
Ono Saori személyében egy újabb, nem akármilyen adottságokkal rendelkező főszereplőt sikerült találni. A sztorit megint új koncepció alapján állították össze, hozzá kell tennem, szerencsére, Rei feladata pedig hasonló, mint anno Ellen Chan-é volt a Fatal Love-ban. Ezt tudva igencsak korrekten hatott az egész, ráadásul még némi humor is keveredett a fura románc mellé. A sztorit tekintve talán ez a legjobb rész az összes közül.

Zero Woman 6 - Dangerous Game   6/10, 1998 JP [TRAiLER]
Ezúttal is sikerült egy legendát a főszerepre összeszedni, a japán mércével mérten lehengerlő idomokkal rendelkező Shiratori Chieko személyében. Az adottságait messzemenőkig kihasználó lány annakidején a Suntory sört népszerűsítő reklámokban tűnt fel, majd egy javarészt városban, fényes nappal készített meztelen fotósorozat miatt is a bulvárlapok címoldalára került (volt még más is, de ezt most hagyjuk). Szóval nemcsak egy legendát sikerült összeszedni (aki egyébként Takeda Kumiko mellett a másik legjobb nő a sorozatban), hanem egy kicsit a koncepciót is sikerült megváltoztatni. Újra van néhány apró gagyi jelenet erejéig gore, Rei viszont ezúttal egy nem kevéssé szemrevaló, a yakuzáktól kiugrott lány testőreként funkcionál. Kettejük fura kapcsolata áll az egész történet középpontjában, a korábbi részektől eltérően sok-sok beszéddel és filozofálgatással (ez utóbbiban egyébként a szervkereskedő yakuzák is jeleskednek). Az iMDB-s kommentelők szokás szerint nem értik a filmet, ők akciót vártak, így lehúzták, de nagyon, holott pinku v-cinemaként nem is rossz, a vége felé lezajló leszbikus jelenet pedig 10/10-es. Chieko mellett Matsuda Ichiho se volt rossz, bár színésznek mindketten csapnivalóak.

Zero Woman 5 - Forgotten Memory   6/10, 1997 JP
A kretén angol cím ismét bizonyítást nyert, lévén az eredeti japán cím kitörölhetetlen emlék volt, de mindegy. Az előző két résszel ellentétben itt végre VAN akció, nem is kevés, bár hozzá kell tenni igen hamar, hogy nagyjából annyi realizmus van benne, mint Orbán úr szónoklataiban szokott. A főszerepben ezúttal az egykori CoCo idolcsapat szépséges üdvöskéje, Ono Mikiyo látható, akit valami hihetetlenül idétlen cuccokban szerepeltetik. A sztoriban Rei szokás szerint ott akarja hagyni az egészet, még reménysugárt is talál az eljövendő "tiszta" élethez, ám ahogy az lenni szokott, nem megy ez olyan egyszerűen. A nyomába szegődik egy igen béna bérgyilkos, aki röhejes módon igyekszik eltenni a lányt láb alól, ráadásul a sok flashbackből az is kiderül, hogy a masszőrlány sem teljesen az, akinek mutatja magát. A béna, de szórakoztató akciójelenetek sokat dobnak a látottakon, a sztori sem rossz, így ez a rész méltó az első kettőhöz.

Zero Woman 4   2/10, 1997 JP
A sorozat egyértelműen leggyengébb darabja, amit ugyanaz a muki rendezett, aki a második részt is. Rei ezúttal a magánügyeivel van elfoglalva és talál is magának egy fiatal fickót, aki a saját testét árulja férfiaknak. Ebből is következik, hogy az S&M jelenetek helyét átvette a homo beütés, ami finoman fogalmazva se tett jót a hangulatnak. De ez még hagyján, a girls with guns műfaj egyik leghíresebb képviselője, azaz Rei az egész film során talán ha háromszor lő, a maradék időben csak a fiatal csávót próbálja istápolgatni, jellemzően azután, hogy hagyta, hogy félholtra verjék. Nagyon unalmas volt, Tachihara Mai sem mentette meg.

Zero Woman 3 - Assassin Lovers   4/10, 1996 JP [TRAiLER]
Ahogy az egyes részekben hangsúlyozzák, több Zero Woman is létezik, ez az oka annak, hogy minden részben más leányzó volt a főszereplő. Ennek persze az is az előnye, hogy a kor szinte összes híresebb pinku üdvöskéjét megtekinthetjük Rei-ként. A harmadik részben a lenyűgöző Takeda Kumiko formálta meg, ám tulajdonképpen ez minden, amit pozitívumként lehet elmondani a produkcióról. A sztori Rei és egy ráküldött bérgyilkos fura kapcsolatát boncolgatja, ami leginkább egy türelemjátékhoz hasonlít, sajnos azonban nem csak a hősök, hanem a néző számára is, akit ráadásul folyton a flashback-ekkel untatnak. Szinte semmi akció nincsen, viszont lábon lőtt lány ezúttal is, ráadásul a rendező kicsit westernesre akarta venni a figurát, így rengeteg hosszas beállítást ásítozhatunk végig. Szegény Kumiko a legjobb nő volt a sorozatban és (majdnem) a legszarabb részt kapta meg.

Zero Woman 2   6/10, 1995 JP
A projekt és a sorozat maradt, viszont minden változott. Új rendező, új főszereplőnő, új sztori, ami ezúttal 100 milliókat érő értékpapírok körül forog. Valahogy úgy éreztem, hogy ha a két részt egybegyúrták volna, úgy lett volna az igazi. Gotou Daisuke jóval több akciójelenetet rakott a filmbe, mint elődje, ráadásul nem csak lőfegyveres harcok, hanem kézitusák is színesítik a látványt. Új elemként jelent meg a gore (nem hiányzott mondjuk), bár szerencsére csak egy lábból kiműtött golyó erejéig (e nélkül nem is akciófilm egy akciófilm ugye). A 0 költségvetésű B-filmekre jellemző látványvilág megmaradt, ráadásul ezúttal már a zene is minimalisztikus lett, ami nekem jobban tetszett, mert sokkal inkább illett hangulatba, mint az előző rész aláfestő taktusai. Megmaradt a lassú tempó is, meg az S&M szexjelenetek, sőt, a főszerepet ezúttal a cuki kis tiniidolból szilikonmellekkel operáló, egyre lejjebb (2004-re egészen a pornóig) lecsúszó némberré váló Ozawa Natsuki játszotta. Van, amiben jobb, van, amiben gyengébb az első résznél.

Zero Woman: Final Mission   6/10, 1995 JP
A 90-es évek közepén újra nekikezdtek Shinohara Tooru mangájának megfilmesítéséhez, ráadásul egyből egy rakat részt forgattak le. Mondjuk elég hülye név az első epizódnak "Final Mission" címet adni, de az angol címet adó népségek sose álltak a helyzet magaslatán. A Sugimoto Miki főszereplésével készült 70-es évekbeli változat hangulatát el lehet felejteni, a 90-es évek pinku műfaja már teljesen más követelményeket támasztott, még akkor is, ha egy egykoron tehetséges újoncként indult rendező nevéhez fűződik. Minimál költségvetés, művészfilmekre emlékeztetően lassú tempó (kábé mint Sabu Monday-jében!), viszonylag koherens, de elég nagy hézagokkal operáló sztori, véres kivégzések, a rövidke szexjelenetek pedig különféle S&M elemekkel vannak feltuningolva, mindezek ellenére pedig kicsit olyan feelingje van, mintha egy Iijima Naoko idolDVD-t nézne az ember. Tulajdonképpen B-filmnek nem is rossz, de azért lehetne pörgősebb is...

Catch A Wave   5/10, 2006 JP [TRAiLER]
Sportfilmbe oltott tinédzserfilm, aminek forgatókönyvét egy 16 éves kissrác írásaiból lapátolták össze. Talán ez is az oka, hogy mind a sport-, mind a tinédzserfilmek szinte összes kliséje megtalálható benne. 3 lúzergyerek lemegy a tengerpartra, hogy ott töltsék el kamaszkoruk legemlékezetesebb nyarát, ami sikerül is, bár nem egészen úgy, ahogy eltervezték. A habókos Duke-tól sokat tanulnak, a legkevésbé mulya közülük pedig még a Nőt is megtalálja... A sztori semmiféle meglepetést nem rejt, a szokásos "hogyan váljunk profivá valamiben" sémára épül, a hangulat (főleg a film első felében) nagyszerű, viszont a "gonosz" gyerekek bántóan debilek. A színészek többsége eléggé túljátsza a szerepét, ez mondjuk Takenaka Naoto-nak mindig jól áll, ő viszi hátán az egész produkciót, viszont a kiscsaj (Katou Rosa), valamint a 3 lúzergyerek vezére (Miura Haruma) eléggé középszerű volt. Akárcsak a film, a nyári hangulat azonban jól átjön belőle, már csak ezért is megérte megnézni.

M   6/10, 2006 JP [TRAiLER]
Egyik kedvenc rendezőm, Hiroki Ryuuichi drámája tőle megszokott módon nem kicsit pornográfra sikeredett. Az alaphelyzet nagyon ütős, egy fiatal háziasszony (a 2000-es Miss Universe Japan, azaz Miwon alakítja) ugyanis napközben titokban prostituáltként tevékenykedik, amit megsejt a férje, meg egy újságkihordó fiatal srác is. Sajnos a kiindulópont után nem elsősorban arra koncentrálnak, hogy ezt alaphelyzetet vezessék tovább, helyette inkább rengeteg, a nézőt összezavaró flashback-kel operálnak, hogy mi vezetett ide, valamint sok-sok elvarratlan szállal azt sejtetik, hogy lehet, hogy amit látunk, az nem is valóság, hanem csak az egyik szereplő fantáziájának bemutatása. Emiatt nálam nem váltotta be a reményeket a film, pont a lényeget nem sikerült megtudni belőle (mi vitte rá a leányzót arra, amit tesz), ehelyett több jelenet inkább a hatásvadászatot tükrözi. Kár érte, Hiroki tud ennél jobbat is...

Gun Crazy 2 - Beyond the Law   7/10, 2002 JP [TRAiLER]
A stáb maradt, viszont főszereplőt cseréltek, ami nem volt rossz húzás, mert a nem akármilyen külsővel rendelkező Yonekura Ryouko-nál is találtak dekoratívabb leányzót, mégpedig Kikukawa Rei személyében. A sztori is sokkal kidolgozottabb, mint az első részé, itt már karakterfejlődés(!!!) is fellelhető, bár annyiban merül ki, hogy az isteni Rei kiskosztümös ügyvédből bőrszerkós bérgyilkossá válik. A címből is következően a fiatal ügyvédnő bizodalma az igazságszolgáltatásban igen hamar megtörik, egy rejtélyes "igazságosztó" pedig bevezeti a fegyverek birodalmába. A véres végjáték tehát garantált! A rendező itt már nem aprózta el a dolgokat, a girls with guns mellett egyenesen a heroic bloodshed műfaj Japánba adaptálást tűzte ki célul, ami a könnyed hangvételt és az annak megfelelő végkifejletet leszámítva egész jól sikerült. Továbbra sem értem, hogy a mainstream japán mozi miért jegeli az akciófilmet, mint műfajt...

Gun Crazy - A Woman from Nowhere   6/10, 2002 JP [TRAiLER]
Vérbeli akciófilm Japánban sajna már régóta csak a v-cinema kategóriában készül, pedig a filmesekben megvan a potenciál, hogy jó kis szösszeneteket hozzanak össze. A Gun Crazy sorozat első része tulajdonképpen egy Yojimbo újraértelmezés jó kis girls with guns "stílusban", a főhősnő ugyanis a galád gazemberek egymás ellen uszításával akarja elérni célját. Repkednek a golyók és a papírpénzek, a középpontban pedig Yonekura Ryouko stílusos fegyverkezelése van, ráadásul még a tempó is kellemesen pörgős, látszik minden egyes jeleneten, hogy a stábnak a hasonló sztorikon nyugvó HK alkotások jelentettek példát. A poén az, hogy valószínűleg egyébként azok se készülnek több pénzből (főleg a 2000-es évek elején), ott mégis sokkal nagyobb hype veszi körül őket. Pedig a japánok is képesek lennének ilyenekre, ha a producerek látnának fantáziát a műfajban... A műfaj kedvelői számára abszolút szórakoztató, a v-cinema keretein belül kifejeztten színvonalas és nincs tele a japán B filmek gagyi kellékeivel (gore, kiborgok, szex, stb.), viszont a 2. rész sokkal jobb.

Street Mobster   5/10, 1972 JP
Valahogy nekem nem jönnek be Fukasaku mester 70-es évekbeli yakuzafilmjei. Ebben is minden benne van az örök kedvenc Sugawara Bunta-tól kezdve a véres leszámolásokon keresztül a yakuzák egymást átveréséig, de valahogy az a hangulat, amit akár Suzuki Norifumi, akár Hasebe Yasuharu képes volt eltalálni, hiányzik belőle. Ugyanígy voltam a Japan Organized Crime Boss esetében is. A Yakuza Papers-től is tartok, de annak 1-2 részében még Kaji Meiko is feltűnik, úgyhogy le kéne tudni azokat is...

Future X-Cops   6/10, 2010 HK [TRAiLER]
Hát ez valami gyönyörű, de akárcsak a Just Another Pandora's Box esetében volt, csak olyanok tudják értékelni, akik egyrészt ismerik a rendezőt, másrészt nagyon képben vannak az elmúlt évek HK filmfelhozatalával (meg a hollywoodival is). A sztorit könnyű elképzelni, mindössze annyiról van szó, hogy Wong Jing összemixelte a saját '93-as Street Fighter-jének sztoriját a Superman, X-Men, Terminator, Transformers, Robocop, Judge Dredd, meg a jóég tudja még, hogy milyen szuperhősös eposzokkal. Mindezt nyakonöntötte egy tonna (gagyi) CG-vel (hasonló "minőséget" kell elképzelni, mint a Kungfu Cyborg képei voltak), meg persze nem hagyta ki Ching Siu-tung akciójeleneteit sem, ám ezekben a kaszkadőrtrükkök helyett szintén CG maszlag van leginkább. A debil poénjai is megvannak, de mivel ez egy szélesebb (és elsősorban mandarin) nyelvű piacra szánt marhaság, így a filmjeinek fénypontját jelentő obszcén, trágár és másokat alázó poénok sajnos elmaradtak, így kissé "modorosan" hat a végeredmény. Az iMDB-n kommentelgetők nem értik a filmjeit, így minden hülyeséget hibának hoznak fel (ezért vannak az 1-2 csillagos kommentek), holott csak az előbb említett poénok hiánya számít annak. Minden más, ami benne van, az tipikus Wong Jing! A gegek hiánya miatt azonban sajnos csak közepes.

Fire of Conscience   7/10, 2010 HK [TRAiLER]
Ha Dante Lam, akkor zsarus thriller, így volt ez már a The Beast Stalker-ben és a Sniper-ben is. Akárcsak azokban, itt is minden karakternek drámai, nehézségekkel teli múltja van, ennek mázsás súlyait cipelgetik magukon. Egy prostituált meggyilkolása, valamint egy több rendőr halálával végződő lövöldözés adja a sztori keretét, ennek tettesei után nyomoz egyrészt Manfred (Leon Lai) és Cheung-on (Liu Kai Chi) csapata a rámenős rendőrnővel May-jel (Michelle Ye) kiegészülve, valamint a drogellenes osztályról a bűnügyre áttett Kee (Richie Ren). A szálakból pedig szokás szerint kiderül, hogy nem csak a bűnözők között van ellenség. Nekem nem nyújtott semmi újat az egész a The Beast Stalker után, kissé untam is, a látvány és az akciók azonban megérik, hogy az ember végignézze. Leon Lai-nak meg külön jól áll egy olyan szerep, ahol végig faarccal kell közlekedni.

Conman in Tokyo   6/10, 2000 HK [TRAiLER]
A régi szép idők az ezredforduló környékéről... Ugye ez volt az az idő, amikor Hongkong nagyon igyekezett majmolni az USA produkciókat és ez általában gyötrelmes B filmekbe torkollott. Wong Jing se akart kimaradni a sorból és immáron ki tudja, hányadik bőrt húzta le saját God of Gamlbers szériájáról, gyakorlatilag a paródia paródiáját leforgatva, ráadásul inkább ő maga is szerencsejátszott filmezés helyett, mert a forgatókönyv összelapátolása után a rendezést ráhagyta Ching Siu-tung-ra. A film eleje rettenetesen gyenge, bűn rosszak a poénok és ripacsok a színészek, aztán szép lassan belelendül a film is, meg a stáb is. Nick Cheung borzalmas, Louis Koo és Kurata Yasuaki viszont kellőképpen menő, az egyes jelenetekben pedig számtalan film idéződik meg (Wong Jing lop szépen Hollywoodtól és saját magától is). Szóval ez egy igazi guilty pleasure movie, amit valószínűleg csak a hozzám hasonló elvakult HK film fanatikusok fognak értékelni (már ha vannak ilyenek).

Just Another Pandora's Box   10/10, 2010 HK [TRAiLER]
Egy újabb agyament komédia, ezúttal a világ életében elborult elmével rendelkező Jeffrey Lau-tól. Az ő humorát mindig is bírtam, legalább olyan elvetemült, mint Wong Jingé, talán annyi a különbség, hogy nem annyira szexista. A sztori dióhéjban egy Red Cliff paródia, amibe jó érzékkel kevertek bele egy rakat más filmet is, főként Jeff Lau korábbi híres-hírhedt alkotásait (pl. Chinese Odyssey), valamint a közelmúlt nagy sikereit (Wheat, The Promise, Warlords, Kungfu Hustle, Kungfu Panda, Titanic, stb). Ha ez még nem lenne elég, lehet számolni a cameo szerepekben feltűnő hírességeket, akik tekintetében vetekszik a produkció a 72 Tenants of Prosperity-vel, ráadásul itt még a nevüket is kiírják, amikor megjelennek először (igaz, kínaiul). Úgy látszik, az Edison Chen botrány végleg lecsengett, mert még Gillian Chung is köztük van... Szóval ez egy nagyon eltalált vígjáték, de csak akkor élvezhető, ha tudja az ember, hogy éppen mit is parodizálnak ki, azaz rengeteg film ismerete ajánlott hozzá.

The Spy Next Door   2/10, 2010 US [TRAiLER]
Az előzetesek, meg az olvasott cikkek hatására jócskán lejjebb vettem az elvárásaimat, így azt kaptam, amit vártam. Egy könnyedre hangolt gyerekfilmet, ami szerintem felnőttfejjel élvezhetetlen. A poénoknak szánt dolgok egyáltalán nem voltak viccesek (talán kettő volt, amin egy kicsit elmosolyodtam), a kölkök rettenetesen irritálóak (főleg a kiscsávó), akció nagyon-nagyon kevés volt, ráadásul azok is poénra voltak hangolva (asszem Bud Spencer csapkodta serpenyővel a galád alakokat korábban), a sztoriról meg inkább ne beszéljünk. Mindettől függetlenül érdemes volt megnézni, mert felértékelődik tőle a Little Big Soldier. Azt egy nézhető, ám semmi újat nem nyújtó Jackie filmnek tartom most is, ez utóbbi viszont vetekszik a Tuxedo-val az igénytelenség terén.

Deep in the Jungle   6/10, 2009 TH [TRAiLER]
Ez is meglepően jó volt, a végén még rajongója leszek a thai produkcióknak. A főszerepben a thai Rambo, valamint Liv Tyler helyi alteregója, a sztori pedig egy rejtélyes, természetfeletti erővel rendelkező törzs körül bonyolódik, akik rejtőzködve élnek valahol a Thai-Myanmar határon. A rejtélyek megfejtését sokan szeretnék megszerezni, de Rambo, azaz Nawin valahogy mindig ott van, ahol lennie kell. Ez tehát egy egész hangulatos fantasy-thriller, látványos kommandós akciókkal, egy kevéske gore bevetésével, valamint gyengécske (néhol tulajdonképpen röhejes) CG effektekkel, de hát a 0 költségvetésű thai produkcióktól nem is várom el a hollywoodi szintet. Egyszer megéri megnézni, főleg, ha nem zavarja az embert, hogy azért túl sok eredetiség nincs benne.

Fireball   6/10, 2009 TH [TRAiLER]
Keményen tolják a thaiok, ha akciófilmről van szó! Ezúttal egy vérbeli heroic bloodshed-et hoztak össze, aminek legfőbb érdekessége, hogy a kosárlabdapályán zajlik. Ennek megfelelően kissé megváltoztak a játék szabályai, szerencsére nem olyan rettenetesen dilettáns módon, mint a pojáca Jay Chou Kung Fu Dunk-jában. Itt a játék 1 kosárig tart és gyakorlatilag minden megengedett a találat megakadályozására. Persze hőseinknek az ellenfelek mellett még rengeteg egyéb dologgal is meg kell kűzdeniük. Annak ellenére, hogy a script nagyon naív, a fordulatok előre kisakkozhatóak, az akciójeleneteket pedig egyrészt a túl sok közeli felvétel, másrészt a túl sok vágás, harmadrészt pedig a gagyi CG vér is lehúzza, a film abszolút élvezhető, sőt! Úgy látszik, a thaiok tényleg kezdenek felzárkózni az eddigi éllovas HK akciókhoz sok tekintetben. A tempót illetően talán még túl is tesznek rajtuk, a rossz arcú emberek számát tekintve pedig biztosan. Amíg a Bangkok Adrenaline simán elmehet egy Visit Thailand reklámnak, addig itt erről szó sincs, a környék legredvásabb, leglepukkadtabb színhelyeit találták meg a forgatáshoz, ami külön dob a hangulaton. Engem egyébként elsősorban a Dog Bite Dog-ra emlékeztetett, mind a hangulatát, mind a kivitelezését tekintve. Közepes, mint film, de mint pörgős akció és abszolút komolyra hangolt heroic bloodshed, akár magasabb pontszámra is jó.

Bangkok Adrenaline   5/10, 2009 TH [TRAiLER]
Erről a filmről annyit érdemes mindenképpen tudni, hogy ez AZ a film, ami a Raging Phoenix akart lenni. Ugyanúgy 0 költségvetés, ugyanúgy "import" fehér főszereplők, akik ügyesen ötvözik a hip-hop-ot a különféle keleti harcművészeti stílusokkal és persze ugyanúgy ultragagyi forgatókönyv és amatőr rendezés. DE mindez legalább 1 klasszissal veri a Raging Phoenix-et és (leszámítva a kiscsajt belőle) minden benne van, ami egy pörgős, agyatlan akciófilmhez szükséges. A legnagyobb erénye, hogy igyekeztek a mai kornak megfelelően megidézni a 80-as évek legendás HK kungfu klasszikusait, amikben még nem a wire fu dominált, hanem az akrobatikus bunyók. A második nagy erénye, hogy rég láttam olyan filmet, amibe ennyi rossz arcú figurát sikerült belegyömöszölni. A cuki leányzó már csak hab a tortán, ráadásul 1-2 rúgást még ő is kivitelez, nem beszélve az egy szál törölközőben meneküléséről. Szóval ez egy igencsak szórakoztató, Távol-Keleten játszódó, de nagyon nyugatias (80%-ban angol nyelvű) akciófilm, aminek a lényege, a bunyók egyértelműen megérik az 5/5-öt, a többi meg a közepest, mert a Raging Phoenix-nél klasszisokkal összerakottabb. Szóval, soha rosszabbat!

The Taoist Wizard   8/10, 2009 KR [TRAiLER]
Egyáltalán nem volt rossz, még a CGI-vel sem volt túl sok probléma, leszámítva, hogy időnként a figurák mérete eléggé változott a harc közben. A színészi játékkal se volt gond, ami viszont kevéssé tetszett, az a rendezés és a vágás. Az előbbivel az volt a bajom, hogy sok jelenetet feleslegesen elnyújtottak, az utóbbival meg az, hogy a harcok (szokás szerint egyébként) agyon lettek vágva, sokszor nem lehetett látni, mi is történik valójában. A forgatókönyv helyenkénti hektikusságát viszont bőven feledtetik a jópofa ötletek és a helyenként egész ügyes poénok. Sokkal jobb, mint a hasonló ötleteken nyugvó Arahan volt annak idején.

Here Comes Fortune   1/10, 2010 HK [TRAiLER]
Íme a mandarin piacra gyártott újévi komédiák egyike, aminek fő érdekessége, hogy aránylag sok HK sztár is látható benne. A legelején a nevek között feltűnt Han Sanping neve, így egyből tudtam, hogy túl sok jóra nem lehet számítani és ez bizony bejött. Annak ellenére, hogy ez egy vígjáték akar lenni, nagyon kevés poén van benne, illetőleg a legtöbb poénnak szánt dolog sokkal inkább szánalmas, mint vicces. Végig olyan érzésem volt, mint a Jump! alatt, hogy nem is szórakoztatni, hanem "népnevelni" akarnak engem, ez pedig sosem tetszett (leszámítva a Founding of a Republic-ot). A sztárok közül kiemelendő Kitty Zhang, aki ezúttal meglepetésemre a legmeggyőzőbb játékot mutatta be (bár leszinkronizálták kantonira). A többiek (Chang Cheh, Miriam Yeung, Sandrine Pinna, stb.) messze tudásuk alatt teljesítenek, bár gyanítom, nem ők az okai, hanem a teljességgel fogalmatlan stáb. A Jump! se volt egy nagy sas, de ez még annál is jóval gyengébb.

Battle Under Orion   9/10, 2009 JP [TRAiLER]
Kedvenc rendezőim egyike, Shinohara Tetsuo ezúttal egy jó kis II. világháborús tengeralattjárós sztorit álmodott a vászonra, nem is akárhogyan! Az időpont 1945 augusztusa, nem sokkal a háború vége előtt, amikor is az egyetlen(?) megmaradt japán tengeralattjáró, az I-77 alig néhány torpedóval, valamint 4 kaitennel (ember által irányított torpedó) a fedélzetén harcol az amerikai konvojok, illetőleg leginkább egy amerikai romboló ellen. A kulcsot a sztorihoz egyrészt az Orion csillagkép, másrészt egy dal szolgáltatja, ezeken kívül pedig érdekes betekintést kapunk a legénység moráljának változásába (főleg a kaiten pilóták tetszettek, leszámítva a zárójelenetbeli kissé suta próbálkozásukat). A látvány meglepően jó, a sztori is csak a közepén ül le egy kicsit, amikor túl sok a flashback, ezeket leszámítva viszont egy igen korrekt, bár az erős dramatizáltság miatt (ami erősen emlékeztet Ichikawa Kon módszerére a Burumese Harp-ból) talán nem mindenki ízlésének megfelelő darab. Shinohara ezúttal is kitett magáért.

Womb Ghosts   1/10, 2010 HK [TRAiLER]
Kedvenc fogalmatlan rendezőnk, Dennis Law The Eye 2 remixe, amibe kevert néhány mintát a The Grudge filmekből is. Ez szerintem elég is információnak, szellemlányok, ócska hangeffektek, a szokásos ijesztgetés, meg egy teljesen logikátlanul összetákolt forgatókönyv. Ha nagyon pozitív dolgot kellene mondanom belőle, akkor max. annyit tudok, hogy egész csinos lányok vannak benne.