2010 AUGUSZTUS

Flirting Scholar 2   4/10, 2010 HK [TRAiLER]
Az eredeti változatot Stephen Chow-val és Gong Li-vel nagyon szerettem, ötletes, szórakoztató darab volt. Majd 20 évvel később készült el a folytatása, jobban mondva az előzménye, amiben megismerhetjük Tong Pak-Fu előmenetelét és a lökött haverjait. A helyzet azonban az, hogy igen gyengécske lett ez az epizód, a gegek nagy része ugyanis vagy már máshonnan ismerős (pl. emberünk láthatatlannak hiszi magát és meztelenül bóklászik), vagy egyszerűen csak nem humoros. A bunyójeleneteket és a szép lányok mennyiségét azért igyekeztek aránylag magas szinten tartani, de ez azért kevés ahhoz, hogy egy jó vígjátékról beszélhessünk. Igazából úgy tűnik nekem, hogy az a fő probléma egyébként az egésszel, hogy már nem csak a kantoni belső piacra készült, hanem az egész kínaira (elvileg mandarin az eredeti hangsávja is, bár én kantonival láttam) és úgy látszik, a mandarin nyelvterület humora hagy némi kívánnivalót maga után...

Golden Slumber   8/10, 2010 JP [TRAiLER]
Mivel ugyanaz a stáb hozta össze, akik a Team Batista-t és a Fish Story-t is korábban, nem is beszélve a zseniális Two in Tracksuits-ról, így nem véletlen, hogy ezúttal is egy jól eltalált, szórakoztató filmmel rukkoltak elő, valószínűleg nagyban köszönhetően a sztorit eredetileg regény formában prezentáló Isaka Koutarou-nak. Főhősünk egyik pillanatról a másikra egy lehetetlen, abszurd helyzetben találja magát. Amíg aludt, kinyírtak egy politikust és őt vádolják az egésszel. Ebből pedig egy jó kis thriller kerekedik ki, ami egy kicsit még a film noir-okat is megidézi, de a kissé könnyedre vett hangulat miatt a 20th Century Boys első részére is emlékeztet. Az első 40 perc abszolút zseniális, utána megy át kicsit abszurdba (és jönnek be a talán nem annyira szükséges humor morzsák), valamint kezd el némileg fárasztó lenni. Ettől függetlenül egy nagyon jó kis film, a színészek már ismerősek lehetnek a Fish Story-ból és a Two in Tracksuits-ból, a fordulatok többsége pedig nem igazán kiszámítható. Ha komolyabbra hangolják, még többet ki lehetett volna hozni belőle, de így sem semmi.

The Expendables   7/10, 2010 US [TRAiLER]
Tulajdonképpen nem is volt rossz, főleg úgy nézve a dolgot, hogy a nagy öregek így együtt összehoztak egy nosztalgikus mozit. Ugyan jópár nemszeretem dolog volt benne (a főhősök gyakorlatilag nem sérülnek, gagyi CG vér és életszerűtlen CG brutalitások, Jet Li karaktere gyenge volt, túl kevés volt a másfél óra ennyi hőshöz), ettől függetlenül teljesen élvezhető volt. Nem fogja megváltani a világot, de egy nézést feltétlenül megért.

Shanghai   7/10, 2010 US [TRAiLER]
A címből kiindulva kínai produkcióra lehetne számítani, azonban egyáltalán nem arról van szó. Svéd rendező, iráni forgatókönyvíró, amerikai pénz, nemzetközi színészválogatott. A sztori tipikus film noir klisé, azaz kémek játéka az ellenséggel és egymással, a kivitelezés is jellegzetes film noir, csak immáron színesben és (ránézésre) nagy költségvetésből. A legnagyobb erénye, hogy stílusos, valamint helyenként egész lenyűgöző (Gong Li a zöld estélyiben, Chow Yun-Fat akciójelenetei, stb.), összességében azonban valami hiányzott belőle ahhoz, hogy tényleg emlékezetes maradjon. Egyszer azért mindenképpen érdemes megnézni, csak ne olyan verziót, amiben minden le van szinkronizálva mandarinra, mert (valószínűleg) a hangulat egyik legerősebb eleme lenne, hogy mindenki a saját nyelvén hadovál. A kínai sztárok mellett van még benne egyébként John Cusack és Watanabe Ken is, még valahogy Zhang Zi Yi-nek is szoríthattak volna helyet...

Triple Tap   6/10, 2010 HK [TRAiLER]
All star cast és egy korrekt iparosmunkákkal operáló rendező, Derek Yee... Hogy mi sülhet ki ebből? Hát persze, hogy egy korrekt, szórakoztató iparosmunka. Az eleje nagyon jó, ott még azt hittem, hogy valami olyasmi színvonalat fog végig tartani, mint az Infernal Affairs, sajnos azonban csalódnom kellett, mert (főleg a második felére) szép lassan elfárad és unalmas lesz a sztori. Ugyan akciófilmnek tűnik elsőre, valójában azonban javarészt egy pszichothrillerről van szó, ami eleinte lebilincselő, aztán egyre jobban elsikkad (egyrészt túl van bonyolítva (nem akkora baj), másrészt nem jön át igazán Louis Koo karakterének motivációja (nagyobb hiba)) és már a záró akció sem igazán kelti fel az ember érdeklődését. Kár érte, ugyan valószínűleg kap majd jelöléseket a HKFA-n, de azért remélem, hogy ennél jobb is készül még az idén.

The Haunting Lover   1/10, 2010 HK [TRAiLER]
Volt tavaly egy bűn rossz akcióvígjáték, a Kung Fu Chef, amiben talán az egyetlen jó dolog Sammo volt. Most itt van a The Haunting Lover ugyanattól a stábtól, csak már Sammo nélkül. Mit is lehetne tehát várni tőle? A sztori a szokásos kísértetes, szellemlányos izé, viszont a szellemlány ezúttal legalább nem vizihulla kinézetű, hanem úgy kábé az 1910-es évek divatja szerint öltözött. Ebből következően ez egy horror akar lenni, de annak rettenetesen rossz, ez egyrészt a gagyi ijesztgetéseknek (tényleg nagyon rosszak), másrészt a kábé 30 évvel ezelőtti színvonalat hozó videotrükköknek (nem nevezném CG-nek) köszönhető. Ehhez még hozzávehetjük a főszereplő, Vanness Wu tenyérbemászó képét és 0 színészi képességét, így aztán hiába volt csak kábé 85 perc az egész, rettenetesen hosszúnak tűnt. Kerülje el mindenki messzire, még az egykori Morning Musume üdvöske, Kago Ai miatt sem érdemes megnézni. eddig az év legrosszabb tákolmánya.

Ip Man: The Legend is Born   7/10, 2010 HK [TRAiLER]
Úgy látszik, hogy mióta Donnie Yen megtestesítette Ip Man-t, azóta hatalmas mánia tört ki Bruce Lee mesterének személye körül, szép sorban jönnek a filmek, amik egyre inkább afféle chinese superhero-ként ábrázolják. Ez a film tulajdonképpen az előzményeit mutatja be mindannak, amit Donnie-ék összehoztak, hiszen még a mester Fushan-i életét dolgozza fel, igencsak fiktívnek látszó és jócskán kiszínezett sztorival. És ez így jó. A rendezést a tisztes iparos, Herman Yau vállalta magára, akinek a kisujjában van, hogy mit is szeret nézni a kínai néző, így aztán bőséges mennyiségben élvezhetjük a látványos wing chun show-t, amit tulajdonképpen csak a záró nagyjelenetben árnyékol be a túlzásba vitt huzaltechnika. A forgatókönyvet az eddig leginkább vígjátékokban és romantikában utazó Erica Lee követte el, érdekes módon pont a humor és a szerelmi szál a leggyengébb a sztoriban. A színészek között egyrészt ott vannak a rutinos, öreg rókák (Sammo, Yuen Biao, Lam Suet, stb.), másrészt a Donnie féle Ip Man-ban már kisebb-nagyobb szerepekben feltűnő emberkék (To Yu-Hang, Fan Siu-Wong), a legjobb pedig egyértelműen az az egészben, hogy Sammo és Yuen Biao is megvív egymással, nem is akárhogy. Nincs annyira komolyan véve, mint Donnie-ék átirata, de minden benne van, ami egy jól eltalált kungfu filmhez szükséges és ami még lényeg, NINCS A VÉGÉN TOURNAMENT!!! Sajna az iMDB-n nem láttam, hogy tervben van-e a folytatása, de én Herman Yau helyében lazán vinném tovább a sztorit, ilyen időbeli ugrásokkal akár 5 részesre is meg lehetne csinálni. Ja és közben még Wong Kar-Wai átirata is várható, meg Donnie-ék is gyártják majd a következő részt, úgyhogy Ip Man-ból nem lesz hiány továbbra sem. Veri Donnie-ék 2. részét.

Listen to my Heart   7/10, 2009 JP [TRAiLER]
Most, hogy pár filmhez készítettem magyar feliratot, egyre erősebben él bennem, hogy az angol feliratok, hát, elég szarok, rengeteg marhaság van bennük. A címadás meg aztán külön kategória, bár a magyar címeknél még nem rosszabbak. Hogy hogy lett a Szerelmes levelek a fiókból-ból Listen to my Heart, elképzelni se tudom... A film egyébként a szokásos nakaseru eiga, azaz jó kis dráma, amiben jó magasra húzták az érzelmi faktort, hogy használja a néző a papírzsepiket. Ez még nem lett volna baj, a sztori jó volt, viszont (talán a debütáló rendező miatt) eléggé tanmesésnek éreztem, valahogy nem tűnt annyira természetesnek. Ettől függetlenül megérte megnézni, a japán gondolkodásmódról sokat átad, az operatőr nagytotáljai Tokyo-ról gyönyörűek és persze a 3 legszebb japán színésznő egyike, az isteni Tokiwa Takako a főszereplő. Egyszer megérte rászánni az időt.

The Karate Kid   4/10, 2010 US [TRAiLER]
Hát, igen vegyesek a benyomásaim... Az eredetit láttam anno, de egy pillanatot nem tudnék belőle felidézni, szerintem hamarosan ez is erre a sorsra jut. Abból a szempontból mindenképp érdekes, hogy USA-Kína koprodukcióban mik kerülhetnek a mozikba a közeljövőben. Szerintem Han Sanping és a többiek fognak még ilyenekkel előállni, de én inkább valami olyat szeretnék, hogy Anthony Wong és Andy Lau Wu Jing-et henchman-ként magával cipelve valami New York-i Chinatown triádot alapítanak... A film maga engem egyébként leginkább az Amalfi-ra emlékeztetett, abban Olaszország lenyűgöző tájait ajánlgatták a nézőknek, egyben leendő turistáknak, itt ugyanez van, csak Kínában. Az egzotikus helyszínek látványosak, de pl. a Nagy Fal tetején az edzésnek a világon semmi értelme nem volt, ugyanezt bárhol máshol megtehették volna, de akkor a leendő turisták nem indulnak Kínába... A főbb szereplők nem voltak túl nagy számok, leginkább a kiscsávó mamája tetszett, az a nő tökéletesen előadta a tipikus nagyszájú feka asszonyságot. A többiek szinte szóra sem érdemesek, a Smith poronty kissé irritáló volt, Jackie meg ugyanazt a karaktert hozta, mint úgy kábé a New Police Story óta mindig. A sztori semmi extra, viszont a több mint 2 órából egy felet simán ki lehetett volna hagyni. Az akciójelenetek szintén felemásak, főleg a gyakorlásoknál egész látványos dolgokat hoztak össze, viszont a végén a tournament (tényleg, MIÉRT VAN MINDEN ÚJ KUNGFUFILM VÉGÉN TOURNAMENT???) csatáiból alig látni valamit, úgy kapdossák a kamerát. Röviden, olyan az egész, hogy a jenki néző igazán kínaiasnak érezze, de egy ázsiafilm rajongónak ez nagyon kevés (igaz, nem is nekik készült), tehát akit ez zavar, hagyja ki, aki viszont szerette pl. a Gésa emlékiratait, az szerezze be gyorsan ezt is, imádni fogja.

Godzilla 1985   8/10, 1985 JP [TRAiLER]
Volt vagy 10 év, amíg nem készült újabb folytatás, mert nem igazán találtak jó scripteket, az eredeti alkotók pedig sorozatosan visszautasították a felkéréseket. Pedig a kaiju-k népszerűsége nem csökkent, a Toho által rendezett '83-as kaiju fesztiválon rekordot döntött az érdeklődők mennyisége. Aztán 1985-re összeállt végre egy újabb script, új arcokkal és a legelső filmet idéző, borongós hangulattal. Kihagyták a többi kaiju-t a sztoriból, csak Godzillára koncentráltak, akit/amit már nem az emberiség védelmezőjeként kezeltek. A sztori meglepően jó, az effektek természetesen menőbbek a 10 évvel korábbiaknál, a hangulat tökéletes, az aláfestő idolzenék pedig immáron a 80-as évek feelingjét hordozzák magukban. Külön jópont a hidegháborús szovjet-amerikai ellenállás bemutatásáért, az az egyik legjobb eleme az egésznek. Röviden, ez talán az egész sorozat egyik legjobb próbálkozása.

Godzilla vs. Mechagodzilla   6/10, 1974 JP [TRAiLER]
Ha már a mecha mánia bekerült a Megalon elleni csatába, nem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb meglépik ezt is. Szokás szerint kicsit kretén földönkívüliek akarják leigázni a környéket és ezt úgy próbálják elérni, hogy egy Godzilla klónt küldenek tombolni. A földieknek persze szemet szúr, hogy a többi kaiju nekiugrik, de aztán megjelenik az igazi Godzilla is, a végkifejlet pedig persze garantálható. Az alapötlete nagyon jó (egy régi jóslat kezd beteljesedni), de mivel ezt is Fukuda rendezte, így az összkép azért annyira nem jó, túlságosan debil a hangulat, nincs meg benne az a sötét tónus, ami egy igazi kaiju eposzhoz szükséges lenne. 3/5, a kissé ügyi-fogyi King Caesar-t hívó enka dal viszont 5/5!

Godzilla vs. Megalon   4/10, 1973 JP [TRAiLER]
Mivel ezt is Fukuda rendezte, így nem meglepő, hogy a gyengébb Godzilla próbálkozások közül való. A kerettörténet egy ócska sci-fi, röhejesen béna "atlantisziakkal" (bár itt más a nevük), a bogárszerű Megalon is kifejezetten idétlen, a kor mecha csodáinak hatására a történetbe belefűzött óriásrobot meg hiába jó ötlet, azért összességében elég kevés. Leginkább úgy lehetne megfogni ezt is, hogy inkább gyerekfilmnek szánták, mintsem korrekt kaiju filmnek. A kor hangulata azért szépen átjön, az autós üldözés kifejezetten mókás, a sztori legelején a kiscsávó játékhajója pedig egyértelműen 10 pontos, nekem is kellene egy ilyen, hatalmas feltűnést keltenék vele a Balcsin.

Bestseller   5/10, 2010 KR [TRAiLER]
Szokásos, csavaros thriller Koreából, eleinte horrorisztikus beütésekkel, aztán egy jókora fordulat után átvált krimibe. A sztori tulajdonképpen nem volt rossz, de a nagy csavar előtti rész túlságosan sablonosan tipikusra sikeredett, a továbbiakban pedig egyrészt az volt a bajom, hogy sokszor előre tudtam, mi fog történni, másrészt pedig idegesítően túlhúzták az egészet, fárasztó lett. Ettől függetlenül eddig a jobbak közé tartozik az elmúlt idők terméséből, de továbbra is várom az igazi, lenyűgöző új koreai filmeket...

Blades of Blood   4/10, 2010 KR [TRAiLER]
A koreai kosztümös kaland(?)filmek körül mindig nagy szokott lenni a hype, valamiért mindig mindenki valami nagy dologra számít velük kapcsolatban, aztán persze nem lesz semmi. Ez mondjuk nem is meglepő, mert meg nem tudnám mondani, mikor láttam utoljára jót ezekből a próbálkozásokból. Pedig benne van minden, ami kell, jó kis kardozások, nagyobb csatajelenetek, gonosz japánok, kretén politikusok és az ellenük lázadók, még némi vékony szerelmi szál is, de valahogy az egész nem áll össze. Egyszerűen nem tudtak érdekelni a főszereplők kínjai, a tempó a műfajhoz képest lassú volt, a humor és főleg a félresikerült Zatoichi klón kifejezetten irritáló lett. Sajna ez a film sem lép ki a mostani koreai filmekre jellemző szürkeségből (és ezt nem a képi világra értem, mert az szokás szerint gyönyörű!), továbbra is várok végre egy tényleg jó új koreai filmre. ezt már féltávnál nagyon untam.

Godzilla vs. Hedorah   4/10, 1971 JP [TRAiLER]
Mint Godzilla film, valószínűleg a leggagyibbak egyike, de mégsem lehet rá haragudni, mert a rendező (bizonyos Banno Yoshimitsu, aki állítólag a következő, Godzilla 3-D filmet is készíti) hihetetlen stílusérzékkel ragadta meg a kor (igen, már a 70-es évek!) hangulatát. Van ebben a röpke 83 percben kérem minden, amit csak szem kívánhat! Egyrészt kőkemény mondanivaló (védjük a természetet, a bolygót), elképesztően jól eltalált, drogos-pszichedelikus zenék (akárcsak a kor többi zseniális filmjében, a főcímzene dalszövege pedig abszolút telitalálat), vicces rajzfilmbetétek (szintén komoly mondanivalóval), a korábbiaknál jóval fejlettebb tokusatsu és alapvetően sötét hangulat, amit csak a történet vége felé tör meg néhány röhejes jelenet (amik miatt a producer átkozta is Banno-t, mondván tönkretette a Godzilla sorozatot). A dolgot árnyalja azért, hogy városrombolás alig van, Hedorah meg kissé röhejesen néz ki (egyébként kábé ugyanolyan a születése, mint a The Host szörnyikéjéé), valamint itt is kicsit túlzottan előtérbe vannak tolva a kiskölkök (azaz ők is a célcsoportba tartoztak). Godzilla filmként 2/5, 70-es évekbeli kordokumentumként viszont 5/5, isteni hangulata van, imádtam!

DumBeast/Donju   4/10, 2009 JP [TRAiLER]
Egy újabb japán produkció, amivel igazán nem tudtam mit kezdeni. Alapvetően vígjáték, hasonló alapokon nyugszik, mint a Killer Virgin Road, csak itt épp ellenkezőleg, valakit el akarnak tenni láb alól, csak épp nem megy olyan egyszerűen. Inkább fárasztó volt, mint sem humoros, a kisarkított szereplők sem voltak annyira nagy számok, Asano Tadanobu pedig, mióta rövid hajra váltott, valahogy átment bohócba.
 

2010 JÚLIUS

Godzilla vs. Ebirah   6/10, 1966 JP [TRAiLER]
Az óriásrákos Godzilla epizód eddig valahogy mindig kimaradt, pedig nem is rossz. Sajna ezúttal kevés a hozzáadott érték, a szigeten nukleáris erőművet üzemeltető katonák elég uncsik, már a kis tündérkéket sem a Peanuts lányok játszották, viszont van megint Mothra, valamint a szökött szigetlakó szerepében az eye candy faktort is tökéletesre hangolták. Akárcsak a többi Fukuda által rendezett szörnyes mozi, úgy ez sem ér fel Honda műveihez, de azért simán nézhető, Godzilla és Ebira első harca pedig, amit strandröplabdázásként is felfoghatunk, egyszerűen zseniális, mégpedig annyira, hogy a jelenet bekerült az All Monsters Attack-ba is, a debilgyerek álmainak egyikeként. Volt jobb, de érdemes ezt is letudni!

Higanjima   7/10, 2009 JP [TRAiLER]
Egy újabb tipikus japán blockbuster, amit ezúttal a (gyenge) Whasango-t is jegyző koreai Kim Tae-gyun rendezett. Ugyan manga adaptáció, de már azt a mangát is valószínűleg az USA-ból kiindult Twilight szindróma ihlette, azaz egy vámpíros tinihorror/akció keveréket nézhetünk végig. Agy nem kell hozzá, a tinihorror klisék mindegyike benne van, a fordulatokat félórákkal korábban ki lehet találni, ráadásul nekem vesszőparipám, hogy ez a vámpíros téma rettenetesen lerágott csont már (=rohadt unalmas), de mindezektől függetlenül ez egy teljesen korrekt film. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a japán blockbusterekre jellemző hosszas üresjáratok (lásd Kaiji) ezúttal szinte teljesen kimaradtak, a látvány pedig (még a CGI trükkök is!) teljesen rendben van (leszámítva talán azt a nagy randa izét), a jidaigekiket idéző akciójelenetek pedig meglepően jók. Szóval ha a gagyi sztoritól eltekintünk, akkor egy tipikus, egyszer nézős popcorn movie-t kapunk, a koreai Thirst-nél nagyságrendekkel jobb lett.

All Monsters Attack   4/10, 1969 JP [TRAiLER]
Ez már egyértelműen a Son of Godzilla folytatása, azaz elsősorban a gyerek nézők meghódítására szánt Godzilla film. Ennek megfelelően szinte semmi új nincs benne, egy debilgyereknek az az álma, hogy eljusson a szörnyszigetre és ott összehaverkodjon Minillával, ami persze sikerül is neki. Igazából ugyanazok a szörnyek vannak benne, mint a Son of Godzillában, leszámítva a főgonosz zöld színű debil kaiju-t, ha 10 évesen látom, imádtam volna, így azonban nagyon gyenge. Az egészben a legerőteljesebb élményt a főcímdal jelentette, ami hihetetlen lelki megrázkódtatásokat okozhat.

Destroy All Monsters   10/10, 1968 JP [TRAiLER]
Sokáig ebben a részben szerepelt együtt a legtöbb szörny, szám szerint 11. Ez nem véletlen, mert úgy tervezte a Toho, hogy ezzel zárja a Godzilla filmek sorát, de végül a nagy sikerre való tekintettel nem zárták el a csapot, így (sajnos) készültek a következő pár évben is új, jóval gyatrább részek. Ebbe még beleadtak apait-anyait, fantasztikus sci-fi szál földönkívüliekkel, elrabolt tudósokkal, a korábbiaknál jóval látványosabb városzúzósdi, plusz a tudósok között egy nem akármilyen külsővel megáldott leányzó is színesíti a filmet.

Ghidorah, The Three-Headed Monster   10/10, 1964 JP [TRAiLER]
Ez már 1964-ben készült, emelték a tétet Hondáék, hiszen a korábbi tisztán kaiju filmeket megbolondították szépen a sci-fi-k bájával és a yakuzafilmek sötét napszemüveges mukijaival is. Szórakoztató darab ez is, főleg, hogy a rettegett King Ghidorah ellen Mothra és a többiek az emberek oldalára állnak. Tulajdonképpen egy hibátlan kaiju film.

Rodan   7/10, 1956 JP [TRAiLER]
A Godzilla filmek sikerein felbuzdulva gyártotta a Toho ezt a szörnyes produkciót még jó régen, 1956-ban. Mint a többi hasonló darab, ez is imádnivaló a maga nemében, főleg az első fél óra, amikor még nem tudni, mivel áll szemben a bányászsereg, ügyesek a horrorisztikus jelenetek. A zseniális Honda/Tsuburaya páros itt is szépen adagolta a tokusatsu trükköket, a végjáték ugyan véleményem szerint kicsit gagyi lett, de azért összességében nem volt rossz.

Gallants   8/10, 2010 HK [TRAiLER]
Igazából nem tudom hová tenni ezt a filmet, mert ha szigorúan nézem, nem jó, viszont abszolút kellemes, szórakoztató darab. A bakik valószínűleg a még kezdő rendezőpáros kezdeti botladozásainak eredményei (a tapasztaltabb muki nevéhez fűződik a Pye-Dog és a The Moss), ezeket leszámítva viszont egy tipikus kungfu komédiát kapunk, ami egy kicsit Stephen Chow hasonló próbálkozásaira (a gagyigyerek hogy válik kungfu hőssé), kicsit (kicsit jobban) pedig a réges régi Shaw Brothers cuccokra hajaznak, bár inkább afféle tisztelgésként. A sztori annyi, hogy két megöregedett kungu harcos (Bruce Leung, Chen Kuan Tai) várják, hogy a mesterük felébredjen a 30 éve tartó kómájából. Pechükre felébred és onnantól zűrök és humoros pillanatok jönnek szép sorban. Az akciójelenetek felemásak, a röhejesen begyorsítottak nem tetszettek, viszont voltak köztük szépen összerakottak is. A humor nagyon visszafogott volt, viszont egyik kedvencem, a törpe Teddy Robin Kwan játsza a magához tért öreget, talán ő a legjobb az egészben. Az iMDB-n istenítették a filmet, tulajdonképpen értem is, hogy miért (a két régi sztár, meg a mai popsztárok érdekes elegyet alkotnak), de nálam max. egy 4/5-re jó. Ha egy kicsit erőteljesebb sztorit kerekítettek volna belőle (amit ugye egyébként egy kungfu filmnél nem volna szabad hibaként felhozni), jobb lett volna, viszont a nagy dérrel-dúrral beharangozott filmeket (Yip Man 2, True Legend) veri.

Once A Gangster   4/10, 2010 HK [TRAiLER]
Jónak ígérkező cast, a szokásos HK alapokon nyugvó kiindulópont, még a forgatókönyvírók között is jó nevek voltak, úgyhogy relatíve magas elvárásokkal ültem le megnézni a Lady Cop & Papa Crook és az Overheard rendezőjének új filmjét. Sajnos a végeredmény nagy csalódás, mert tulajdonképpen a hagyományos HK triádfilmek kliséit akarták kifigurázni, nyakon öntve a leghíresebb triádmozik emlékezetes jeleneteinek/figuráinak beemelésével, de valahogy az egész nem állt össze és személy szerint marhára untam az egészet. Vesszőparipám, de ne akarjon olyan ember vígjátékot forgatni, akinek ez nem megy és sajna Felix Chong nemhogy Pang Ho-Cheung-hoz, de még csak Patrick Kong-hoz és Wong Jing-hez sem mérhető ezen a téren. Nagy ritkán van egy-egy erőteljesebb geg, de ezeket leszámítva eléggé laposak az ötletek és a dumák, erőltetettek a fordulatok, még az sem menti meg a filmet, hogy újra együtt játszik Ekin Cheng és Jordan Chan.

Godzilla Raids Again   6/10, 1955 JP [TRAiLER]
Ez volt a 2. produkció, amiben kedvenc gyíkunk megjelent és az eredeti változathoz képest viszonylag gyengusz lett a végeredmény, ami annak tudható be, hogy nem Honda rendezte, hanem valami noname muki. Ami nagy plusz benne, hogy Tsuburaya trükkmester itt jött rá arra, hogy hogyan lehet a szörnyes bunyókat jól leforgatni (állítólag az operatőr ütődöttsége volt az oka, mert lassítás helyett gyorsításra állította a kamerát), óriási pluszpont a varietéjelenetért (ezeket imádom) és persze ez az első film, amiben nagy szörnyek próbálták egymás belét kitaposni a nagyvárosban. Mindenképp megérte megnézni, hogy teljes legyen a sorozat, de szerintem (az eddig látott Godzilla sztorik alapján) a közepes epizódok közé tartozik.

Love in a Puff   9/10, 2010 HK [TRAiLER]
Azt hittem, csak a japánok képesek agyament, első ránézésre abszolút érdektelen dolgokból nagy filmet csinálni, de Hongkong is kezd felzárkózni és ebben nem kis része van a fiatal, feltörekvő rendezők legjobbjának, Pang Ho-Cheung-nak. Tavaly Hongkongban is bevezették a dohányzásellenes törvényt, ráadásul a dohányárukra kivetett adók és járulékok mértéke is vagy 50%-kal emelkedett (mintha Magyarországon történt volna). Pang pedig egyszerűen ráállt arra, hogy bemutassa, mindez hogyan változtatta meg a helyi dohányosok életét és bizony úgy van vele, hogy helyes döntés volt, de nem azért, mert a nemdohányzók jól jártak, hanem azért, mert színesebb lett a dohányosok élete. Mindezt beleszőtte egy meglepően jól eltalált szerelmi történetbe, ami romantikusnak még véletlenül sem nevezhető, telerakta az egészet jó kis szabadszájú dialógusokkal (mintha csak Magyarországon forgatták volna), valamint itt-ott egész szexista gegekkel (ez is lehetne itthoni sajátosság) és a külföldiekkel kapcsolatos nem éppen politikailag korrekt szövegekkel (a pakisztáni pizzás csávó esete pl.). Egyszóval a film zseniális, eddig az idei legjobb HK produkció és azért írtam bele ennyiszer kis hazánkat, hogy ezzel is jelezzem, magyar ember számára is emészthető a sztori, így hátha kedvet kapnak néhányan ahhoz, hogy megnézzék. Miriam Yeung (szvsz az egyetlen nő a Földön, akinek jól áll ez a padlizsán hajszín) és az ezúttal Louis Koo-sra hangolt Shawn Yue már csak hab a tortán.

Two in Tracksuits aka Jaaji no futari   10/10, 2008 JP [TRAiLER]
Igazi agyament film, amiben tulajdonképpen nem történik semmi, de az egész úgy, ahogy van, imádnivaló (lásd még pl. Megane). Apa és fia nyaranta elmenekül Tokyoból a 35 fok miatt a hegyekbe és ott múlatják az időt. Ezt az időmúlatást követhetjük végig. Nagyon japán sztori, aminek egyik fő elemét adják a melegítők és a felirataik, na meg apa és fia szavajárása. Akinek bejött a Megane, az ezt is imádni fogja szerintem.

Kung Fu Girls   2/10, 2003 TW [TRAiLER]
Mint a külföldi írásokból is kiderül, hozzám hasonlóan mindenki benézte ezt a filmet, mert a cím és a poszter megvezet mindenkit... Sajnos azonban ez a produkció tulajdonképpen valami olyasmi, mint Hongkongban volt az Anna in Kungfu Land, azaz bárgyú sztori, gyengécske színészek (még az egyébként húzóneveknek számító arcok se nagy számok), gyatra akciójelenetek jellemzik a másfél órát. Feltétlenül kerülendő, a mellékelt youtube linken úgyis látszik az egyetlen jobban sikerült eleme a filmnek, azaz a Stella Huang által előadott betétdalocska.

Drop   5/10, 2009 JP [TRAiLER]
Továbbra is fenntartom, hogy a japán film legalja a sulis-bunyós-félresikerült menőcsávós "műfaj", amiben sajna elég sűrűn gyártják a szemetet. Crows Zero, Waruboro, Gokusen, Samurai School, hogy csak néhány példát említsek a közelmúltból. Tulajdonképpen a Drop is csak egy ezek közül, de talán egy kicsivel (ha nem is sokkal) felülmúlja az említetteket, mert az ostoba bunyókat leszámítva (afféle "koreaias" módon baseball ütőkkel csépelik egymást) sikerült egy kevéske sztorit (aminek egy része csöpögős melodráma ám!) is belepréselni a két órába és végre nem csak debil dialógusokat hallgathatunk, hanem néhány egész jól sikerültet is. Persze ahogy az lenni szokott, ezúttal sem a főszereplő debilgyerekek viszik a prímet ebben, hanem Aikawa Shou és Endou Kenichi párosa, akik zseniálisak, kár, hogy csak kábé 5 percet láthatjuk őket. Sok benne a hiba, de legalább nem olyan nézhetetlenül rossz, mint a többi hasonló csoda.

Pandemic   4/10, 2009 JP [TRAiLER]
Egy újabb film, amitől nem vártam sokat és sajnos be is igazolta az előzetes aggályaimat. Ott kezdődik a probléma, hogy a rendezőt úgy hívják, Zeze Takahisa, aki eleddig leginkább csak pornóban és gagyi horrorban utazott, "normális" filmje eleddig nem sok volt és ez meg is látszik a végeredményen. A sztori önmagában nem rossz, a betegség maga is elég gusztustalan, viszont a rendező túl sokat akart markolni és végül ez okozta az egész produkció vesztét. Nagyon furák a váltások, az egyik pillanatban még élénk a város, a következőben pedig már so-so minőségű CG animációként látjuk kihaltan, semmi átmenet. Hős doktoraink az alapvető higiéniai módszereket figyelmen kívül hagyva szórakáznak a fertőzött szigeten (pedig előtte ügyes a horror feeling, de ezzel lerontják), meg néhány egyéb furcsaságot is elkövetnek, de mindez eltörpül a szokásos, (értem én az okát, de akkor is) idegesítő nézőrikattató jelenetek, illetve a katasztrófafilmek kliséinek sokasága mellett. Ráadásul mindezt túl hosszan és túl lassan tálalják elénk. Jobb, mint a Tidal Wave, de rosszabb sokkal, mint a Tsunami 2022. A katasztrófafilmek királya pedig továbbra is a '73-as Submerson of Japan.

Monga   7/10, 2010 TW [TRAiLER]
Valamiért elég nagy hype volt ezzel a filmmel kapcsolatban, pedig tulajdonképpen semmi különös, csak épp az elmúlt évek talán legkorrektebb tajvani darabja. Túl sok eredetiséget azért nem szabad tőle várni, nagyjából a Young & Dangerous tajvani változataként fogható fel, benne van minden, ami egy jócskán dramatizált, akár romantikusnak is nevezhető gengszterfilm velejárója. A csatlakozás, a testvériség, a barátság, a főnökök, a rivalizálás, meg minden egyéb szépen le van vezetve, még a "mainlander" népség beszivárgása is okosan van beleszőve a történetbe (a kapcsolatuk a helyiekkel viszont már hatásvadász módon túlzott). A film hossza is az, a 141 perc elég húzós, főleg úgy, hogy azért elég sok lassan vánszorgó jelenetet kell végigülni közben. A képi világ nagyon szép egyébként, egyedül a gagyi CG ront rajta itt-ott, a tempó kicsit lassú, az akciójelenetek sem voltak elég meggyőzőek az én HK akciókhoz szokott szememnek, ettől függetlenül megérte megnézni. Még a propaganda (nem éri meg gengszternek lenni) is átjön rajta, viszont a túl sok drámai részből talán ki lehetett volna hagyni ezt-azt.

Gangster Rock   4/10, 2010 TW [TRAiLER]
Úgy látszik, Tajvanon még mindig tart a Cape No. 7 mánia, ennek jegyében próbáltak egy újabb bőrt lehúzni a zenés filmekről, csak ezúttal kicsit másképp. Megpróbálták vegyíteni a Cape No. 7 bohókás hangulatát a HK triádfilmek véres leszámolásainak kiparodizálásával. Háááát, szerintem nem nagyon jött össze, bár ez nem az ötlet problémája, hanem a fogalmatlan rendezőé és forgatókönyvíróé. Az első 10 percben csak kapkodtam a fejem, hogy mi is zajlik itten (az autós üldözés CG jelenetei ráadásul igen gagyik voltak), aztán elkezdődött egy tipikus sztori a feltörekvő rockbandáról, akik mindenféle problémákat kell, hogy lekűzdjenek, ám ebben segítségükre lesz az első 10 percben szenvedő gengszter is. Akárcsak a Cape No. 7 esetében, a zene nagyon jó benne, ami nem véletlen, hiszen ugyanúgy Van Fan van a középpontban, viszont a másik nagy popsztár, a Jump!-ban már nagymenősködött Leon Jay Williams itt csak az öklét használja. A humor is a Jump!-hoz hasonlít, elég gyenge, én nem sok pillanatot találtam viccesnek. 2/5, sokkal többet kihozhattak volna belőle, viszont a zene és a csajok egyértelműen 5/5. Kicsit a tajvani japánmajmolásba is bepillantást nyerhetünk egyébként, az anikosu kávéház akár Akihabara-ban is lehetett volna...

Ballad   6/10, 2009 JP [TRAiLER]
A Returner és az Always rendezőjének új filmje, amiben ismét visszatér a Returner-ből már ismerős időutazósdihoz, ezúttal is egy manga/anime feldolgozásával. Az alapsztori ismerős lehet, hiszen a mából kerülnek vissza főhőseink a háborúk korába (á la a Sonny Chiba féle Sengoku jieitai), ám mivel az időutazókat egy hétköznapi család képviseli (papi-mami-gyerek + a bicikli és a böhöm nagy Toyota Land Cruiser), így sajnos nem elsősorban a csatákra és a mai cuccok múltbeli használatára helyeződik a hangsúly. Amikor csatáznak, vagy éppen a kevés időutazós poént mutatják be, akkor egész szórakoztató a film, ám akárcsak az Always-ban, úgy alapvetően itt is a néző megkönnyeztetése a cél (lásd a címet!), amit elsősorban a feleslegesen hosszú, érzelgős plátói szerelmi jelenetekkel, valamint a naív (vagy ha jobban tetszik, kicsit gagyi) hősiesség ábrázolásával igyekeztek elérni. Pont emiatt, akit az időutazósdi érdekel, az nézze meg inkább a Sengoku Jieitai-t (ha volt olyan lökött, hogy még nem látta), aki viszont rajongott az Always-ért, az ezt se hagyja ki. Szvsz többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mivel ez eredetileg egy gyerekeknek szóló rajzfilm (meg manga?) volt, így végülis érthető, hogy ez lett a végeredmény. Ja és Aragaki Yui valahogy nem volt túl hiteles hercegnőnek, fene se tudja, miért...

Assault Girls   1/10, 2009 JP [TRAiLER]
Megnéztem ezt az izét, de őszintén szólva fogalmam sincs, mit láttam. Az első hét percben valami sztorit makognak angolul, de olyan bűn unalmas, hogy majdnem kilőttem az egészet. Aztán kiderül, hogy valami virtuális valóságban zajló játékot játszik 4 ember (3 lány, akikből az egyik csak károgni tud, meg egy debil fickó) és afféle Dűne style férgekre lövöldöznek, miközben a játékmester folyamatosan arra ösztökéli őket, hogy tán csapatban kéne játszani. Ennyi az egész, értelmét nem láttam a dolognak, biztos velem van a baj. Érdekesség, hogy egy röpke előzménye a sztorinak megtalálható a 2008-as Kill!-ben, abban se történt semmi, de legalább stílusos volt, ez még igazából az sem. Kuroki Meisa-t még nem láttam jó filmben soha, Kikuchi Rinko-t már igen, de ezúttal 0 értelme volt a figurájának. Na mindegy, valaki egyszer majd elmagyarázhatná, hogy mi volt ez.