2010 NOVEMBER

Bushido Sixteen   9/10, 2010 JP [TRAiLER]
Hát ez nagyon coolság! Tinédzserdrámába oltott harcművészeti film, cuki iskoláslányokkal a főbb szerepekben. Igazából egy tipikus "zero to hero" történet, olyasmi kivitelben, mint a The Battery, vagy az Attack No. 1 sorozat volt, azaz jól eltalált hangulat és elsősorban a lélektanra fókuszáló sztori jellemzi a filmet. A két főszereplő lány karakterét egész jól eltalálták, egyikük a tipikus 16 éves, kissé szertelen, semmi önbizalma, de egyszer véletlenül nyert a kendóban és ez a teljes filmre óriási hatással van. A másik lány egy modern korba csöppent szamuráj (nem kell időutazásra gondolni persze), apja túl szigorúan nevelte és ilyen lett. Eleinte a közösség semmit se tud vele kezdeni (kendóilag sem, mert ő az országos bajnok, meg emberileg sem), de az első lány kitartóan próbálkozik vele összebarátkozni. Ahogy az ilyen moziknál lenni szokott, a történet első fele a különböző jellemekből fakadó poénokra fókuszál (imádtam, végig lehet somolyogni az egészet), a második felében pedig az elkerülhetetlen konfliktusra (ennek voltak kicsit túlságosan is kisarkított részei). A fő mondanivaló egyértelműen átjön, igaz, túl sok új nincs benne a fentebb említett filmek ismeretében, de maga a kendó és a hozzá tartozó rituálék már önmagukban megmentik a filmet, a két főszerepben a faarcú Narumi Riko és a nagyjából a Halfway-beli "énjét" hozó Kitano Kii is nagyon jól játszik. Ez is ott lesz a kedvenc 2010-es japán filmjeim között!

The Taste of Fish   5/10, 2008 JP [TRAiLER]
A változatosság kedvéért egy újabb manga adaptáció, ezúttal Hashimoto Mitsuo képregényét adaptálták mozivászonra. A címből is látszik, hogy a középpontban egyrészt a kaja van, másrészt pedig Tokyo híres halpiacának, a Tsukiji-nek a hétköznapjaiba nyerhetünk egy kis betekintést. A sztori fő szála nem rossz, bár a tipikus "zero to hero" klisére épül, azaz arra, hogy hogy lesz az "ordinary salaryman"-ból a halpiac erős embere, viszont mind a mellékszálak, mind a kivitelezés a tévésorozatok világát idézi sajnos, ami amúgy nem meglepő, elvégre egy tévés rendező debütáló munkája. Annak ellenére, hogy helyenként rettenetesen vontatottnak és tanmesésnek éreztem a filmet, mégsem tudok haragudni rá, elsősorban azért, mert a mellékszereplők között rengeteg nagyot alakító színész van, akik jól eltalált, szerethető figurákat formálnak meg (főleg Emoto Akira és Itou Shirou párosa tetszett), így legalább részben megmentik a filmet a rendező bénázásától. Néhány helyen elképesztően jó poénokra is lehet bukkanni, a Tsukiji-ről és a hallal foglalkozó emberek gondolkodásmódjáról rengeteg érdekességet mutatnak be, de sajnos a vontatottság és az erőltetett, tanmesés részek azért eléggé lehúzzák...

Forget Me Not   3/10, 2010 HK
Egy újabb horrornak álcázott psychothriller Hongkongból, nem túlságosan ismert nevekkel, viszont a már-már megszokott, klisés felépítéssel. Főhősünk egy tanárnő, aki nem emlékszik a múltjára, viszont a jelenbeli problémáit csak úgy tudja kezelni, illetve megoldani, ha visszatér az emlékezete. Ez persze fájdalmas, nem csak neki, hanem a nézőnek is. A hangulatot valójában egész jól eltalálták, szinte végig sötétben, éjszaka játszódik az egész, viszont a sztori némileg erőltetettnek hatott, akárcsak a "paráztatósnak" szánt pillanatok, amik nem működtek igazán, leszámítva a gore-t, de nekem ahhoz amúgy is gyenge az idegzetem... Az eddigi silány idei HK "horror" felhozatalhoz képest egész jó, azonban nyugodtan kihagyható, még mindig nem tudtak a helyiek túllépni a Pang bratyók által 10 éve kitalált klisén...

Fist of Fury   10/10, 1972 HK [TRAiLER]
Ha már Donnie Yen is Bruce Lee-t utánozta a Legend of the Fist-ben, megnéztem végre, hogy kit is utánzott és hogyan... :) Nagyon régen láttam már ezt a filmet (vagy egy részét), de nem emlékeztem belőle semmire. Szerencsére nem Shaw Bros, hanem Golden Harvest produkció, azaz jóval kevésbé színpadias, mint a korabeli kungfu eposzok. A bunyók a mai koreográfiákhoz szokott nézőnek is látványosak, hiába, a nagy Bruce azért tudott valamit. A rendezés már közel sem ilyen erős, meg jópár vicces baki is szemet szúr (modern autók a háttérben, 70-es évekbeli öltözetben lófráló emberkék a statiszták között, kicsit hosszúra nyúlik a tolmács kocsikáztatása, stb.), ezek azonban nem hogy csökkentik, inkább növelik a film élvezhetőségét. Tulajdonképpen az eredeti változat ismeretében még inkább leértékelődik Andrew Lau és Gordon Chan 2010-es grandiózus próbálkozása, amiben mindent sajnálatosan túlhúztak, hiszen itt még pont megfelelő mennyiségben adagolják a nacionalista tónust és ami külön erénye, hogy mivel 70-es évekbeli produkció, a korabeli filmek összes báját tartalmazza. Egyszóval egy igazi klasszikus alapmű a kungfu filmek terén, aki még hozzám hasonlóan nem látta, ne hagyja ki!

Man of Vendetta   4/10, 2010 KR [TRAiLER]
Adtam egy újabb esélyt a koreai thrillereknek, de megint csak nem győztek meg, hogy nézni kellene őket... Megint egy elsőfilmes rendező művét sikerült kifogni, aki még a forgatókönyvet is jegyzi, viszont legalább a két főszereplő relatíve rutinos már a szakmában. A sztori tipikusan koreai thrilleres, nincs benne semmi meglepő, semmi újdonság, ami végülis egy elsőfilmes rendezőtől nem baj, viszont úgy tapasztalom, hogy szinte csak elsőfilmes rendezők vannak arrafelé a pár nagy nevet leszámítva... Amit összehozott, az jó, nem nagyon lehet belekötni, viszont rettenetesen kevés, thrillernek és akciófilmnek is túl üres a sztori, a fordulatok meg túlságosan kiszámíthatóak és klisések (létezik koreai thriller/dráma autóbaleset nélkül?). Szóval nyugodtan kihagyható, még mindig keresem a jó idei koreai filmeket...

The Legend of the Fist: The Return of Chen Zhen   6/10, 2010 HK [TRAiLER]
Nagyon ígéretes stáb és nagyon ígéretesnek tűnő sztori (Chen Zhen figuráját a HK akcióhősök színe-java eljátszotta már, a leghíresebb Bruce Lee volt a Fist of Fury-ban), de sajnos sok helyen bántó hülyeségek vannak benne. A legnagyobb probléma a forgatókönyv, amit Gordon Chan egyrészt feleslegesen túlbonyolított (rengeteg szereplő, akiknek a fele gyakorlatilag csak tölteléknek van), másrészt a kulcsmomentumoknál rettentően klisés (a záró csata a leggagyibb 70-es évekbeli kungfu csodák "dramaturgiájára" hajaz). Sajnos ezen az amúgy remek rendező, Andrew Lau sem tudott javítani. A kivitelezés olyasmi, mint a tavalyi Bodyguards & Assassins volt, amiben a jócskán feltuningolt történelmi tényeket fűszerezték Donnie Yen és kis csapata látványos bunyóival, illetőleg a már-már megszokott, erőltetett nacionalizmussal,valamint a helyenként gyatra CG-vel (azok a repülők az elején, atyaég...). A 20-as évek Shanghai-jának megidézése eléggé színpadias lett, valahogy túl steril a környék (a John Cusack féle Shanghai-ban jobban eltalálták ugyanezt), érdekes volt a Blood Brothers után Shu Qi-t megint (látszólag) ugyanolyan szerepben látni, a japánok szokásos démonizálása viszont leginkább csak ásítást vált ki a nézőből. Tulajdonképpen az egészet csak Anthony Wong szokásos zseniális játéka, valamint Donnie egyértelműen Bruce Lee-t idéző/majmoló bunyói miatt érdemes megnézni, a koreográfiák és a többi filmjéhez képest rengeteg brutalitás látványosak, bár az elmaradhatatlan 1 a 100 ellen harcot igazán kihagyhatták volna és a záró harc ultragagyi fordulata helyett is lehetett volna valami normálisat összehozni. Sajnos nem túl jó tehát a film, bár érdekes módon a sok-sok hiba ellenére is végig lekötött, sokkal jobban, mint a Bodyguards & Assassins tette. Ezzel együtt is csak közepes, túl sokat akartak belezsúfolni a 2 órába, a kevesebb ezúttal tényleg több lett volna.

Zebraman 2   10/10, 2010 JP [TRAiLER]

Wind Blast   7/10, 2010 CN [TRAiLER]
A tavaly a The Message-dzsel már nagyot dobó Gao Qunshu újfent egy érdekes műfajjal próbálkozott, mégpedig a manapság a Távol-Keleten reneszánszát élő western-nel (a helyszín a Góbi sivatag közelében van valahol), amit természetesen összemixelt a helyi ízlésnek megfelelően a hongkongi guruk kungfujeleneteivel, illetőleg (ahogy azt kell) a sztorit a jelen korba helyezte. Aki látta a The Message-t, annak a sztori felépítése ismerős lesz, hiszen az első fél órában gyakorlatilag csak pislog a néző, fogalma nincs, mi folyik itt, viszont legalább rettentő látványos... Aztán ahogy egyre jobban válik tisztává a kép, úgy lesz az egész egy kicsit túlhúzott (a kígyós trükk meg már-már bollywoodiasan túljátszott), de mégis, annak ellenére, hogy nem igazán tudja beleélni magát a néző a történtekbe (nekem legalábbis abszolút nem sikerült), egyáltalán nem rossz az összkép. A mainland filmekben kötelezően jelen levő propaganda (bűnözőkkel nem szabad sem tárgyalni, sem kesztyűs kézzel bánni, illetőleg a jó végül sikert arat) inkább vicces, mint zavaró, a látvány egyértelműen veri a hasonló HK produkciókat (Benny Chan, nézd csak meg, hogy kell jó akciófilmet gyártani!) és a szereposztás sem akármilyen (a megjegyezhetetlen nevű mainland sztárok mellett Wu Jing és Francis Ng is a főszereplők között). Szóval annyira nem jó, mint a The Message volt, annyira pláne nem, mint a The Good The Bad & The Weird, de a látvány és a zene elsőosztályú (soundtrack valakinek megvan?), ilyen filmek tömegével is jöhetnének Kínából!

One Day   8/10, 2010 TW [TRAiLER]
Nagyon jó az idei tajvani filmfelhozatal, úgy látszik, egyre komolyabban kell venni őket is HK mellett. A One Day-ben ráadásul már nem csak a sztori, hanem a technikai kivitelezés is látványos, bár hozzá kell tenni, hogy szerencsére nem a CG használatán van a hangsúly. A sztori látszólag egy sima romantikus izé egy kompon dolgozó lány és a kompon utazó katona között, de elég hamar kiderül, hogy egyáltalán nem csak ennyiről van szó, ebben pedig nagyon nagy szerepe van egy indiai mukinak és az álmoknak is. A sztoriban egyetlen dolog nem tetszett csak, az egyik (tragikus) fordulat akkora klisé, hogy beleremeg a ház. Ezt leszámítva azonban minden klappol, a hangulat remek, ezúttal nem véletlenül álomszerű, a sztori érdekes, szóval mindenképp megéri megnézni!

Kung Fu Master   3/10, 2010 CN [TRAiLER]
A cím és a főszereplő (az isteni Yuen Biao) ígéretes, azonban már a legelső képsorokon is látszik, hogy valami nem stimmel. Nos, a tévésorozatos (kézi/DV kamerás) képi világ nem véletlen, ez a film ugyanis eredetileg egy tévé sorozat volt még tavaly és annak a kábé 40 részéből vagdosták össze ezt a másfél órás filmet. Sztorit ne nagyon keressünk, kábé annyi van benne, mint a régi Shaw Brothers filmekben [egyébként a képi világot leszámítva szinte minden elemében azokat idézi], a játékidő úgy 90%-a tömény akció. Ezzel önmagában nem is lenne baj, de egy idő után elég fárasztóak, főleg azért, mert sok 1 a kismillió elleni, abszolút unrealisztikus csata rontja az összképet. Yuen Biao hozza, amit kell, a segédei szürkék (bár pár látványos shaolinos technika megtalálható a repertoárjukban), a gonoszok meg amellett, hogy gyilkolnak, még idétlenül röhögnek is (vajon hányszor tíz éves klisé ez?). Szóval nehéz ajánlani ezt a filmet, de valószínűleg az öreg Yuen neve és a Shaw cuccokra hajazás önmagában elég lesz sokaknak, hogy megnézzék, aztán vagy csalódnak, vagy nem.

Kyonyuu Dragon   6/10, 2010 JP [TRAiLER]
Íme egy újabb képviselője az egyre divatosabb, agyament, véres és szexis japán csodáknak. Ugyan nem olyan fantáziadús, mint a Vampire Girl vs. Frankenstein Girl és nincs olyan szinten kivitelezve, mint a Robogeisha, ettől függetlenül sokkal jobb lett, mint gondoltam. Ennek két fő oka van. Az első, hogy a(z egyébként manga adaptáció) sztori egész koherens és rengeteg kikacsintás van benne a horror és westernfilmek klasszikusaira, a másik pedig, hogy (a szintén nem akármilyen küllemmel rendelkező Kasumi Risa és Sakurai Mari mellett) egy újabb film, amiben Aoi Sora a főszereplő. A digitális trükkök olcsóak és gagyik (de ez elvárás ezen a szinten), az akciójelenetek összecsapottak (pedig Sora-ból igazi badass eksönhírót lehetne faragni!), a műanyag bábukat is rettenetesen idétlenül készítették el (sokszor látszik a kötél) és még arra se figyeltek, hogy legalább forogjon a láncfűrész, de ez a film már a címéből adódóan sem a horrorról szól (kyonyuu= big tits). Aki bírja ezeket a kreténségeket, az ne hagyja ki, de én továbbra is várom Sora-t egy normális akciószerepben (menjen már át Hongkongba...).

Funny Triple   6/10, 1985 HK [TRAiLER]
Jó kis oldschool vígjáték 1985-ből Eric Tsang, Anthony Chan és Nat Chan főszereplésével, a korabeli tipikus HK komédiák stílusában. Két főhős rendőrünk egy nagyágyú gengsztert keres, akihez az út egy gigolón keresztül vezet. Persze ez a leglényegtelenebb szál az egészben, rendőreink próbálnak csajozni (több-kevesebb sikerrel), a gigolo pedig mindig úgy keveri a szálakat, hogy a legbonyolultabb legyen utána szétszedni őket. Jópofa kis film, de a későbbiekben Wong Jing és Jeff Lau által tökélyre fejlesztett nonszensz produkciókhoz képest azért nem egy nagy durranás. A legjobbak talán a burleszkes jelenetek benne, a kaszkadőrtrükköket felvonultató jelenetek a Jackie Chan filmek fénykorában amúgyis elengedhetetlen kellékek voltak.

Dream Home   8/10, 2010 HK [TRAiLER]

The Tricky Master   10/10, 1999 HK [TRAiLER]
Erre a Wong Jing ökörségre csak annyit tudok mondani: ZSENIÁLIS! Benne van szó szerint MINDEN, ami és aki egy jó vígjátékhoz szükséges, mégpedig: Stephen Chow, Sandra Ng és természetesen maga Wong Jing. A humornak csak kisebb részét teszi ki a szokásos gambling geg áradat (szokás szerint póker, mahjong, meg dominó), viszont rengeteg (főleg hollywoodi) filmparódia van benne, amik Wong Jing-hez méltóan nagyon jók (az Átok kifigurázásán röhögtem talán legjobban), sok-sok gusztustalanság és altesti humor, nem is beszélve a szexre utalgatásoktól (Suki Kwan és Kelly Lin ideális ezekre a szerepekre). Szóval az egész úgy nagyszerű, ahogy van, még a vígjátékba abszolút nem illő Nick Cheung sem tudja elrontani a hangulatot (ahogy ő parodizálja a híres Leon Lai videoklipet a tengerparton, az se rossz). Kötelező darab minden Stephen Chow és minden Wong Jing rajongónak!

Parade   8/10, 2009 JP [TRAiLER]
Nagyon fura film a nagyon fura filmjeiről ismert Yukisada Isao-tól. A műfaj szép lassan változik, eleinte könnyed tinédzserfilmnek tűnik, aztán ahogy szép lassan megismerjük a társbérlet lakóit, meg a hozzájuk csapódó Satoru-t, úgy vált át az egész egyrészt thrillerbe, másrészt drámába. Minden karakternek rengeteg rejtegetnivalója van, mindegyikük nagyon titokzatos, ráadásul alig alig osztanak meg valamit magukról egymásnak. Mégis, szép lassan minden titokra fény derül (mind a négy karakternek külön "epizód" van szentelve), de sosem az történik, amire számítanak a néző. Igazából pont emiatt kötött le végig, hiába csordogáltak szép lassan az események, a folyamatos várakozás, hogy mindjárt történik valami és a rejtély, ahogy próbálja az ember megfejteni, mi folyik itt, végig kitartott a 2 óra alatt. Ráadásul valami elképesztően hipnotikus a zenei aláfestése, jó lenne belőle egy soundtrack-et találni. Egyedül a lassú tempót pörgethették volna fel egy kicsit.

Abashiri Family   1/10, 2009 JP [TRAiLER]
Egy kábé 40 éves, kicsit gagyinak tűnő manga (ugyanaz a muki a szerzője, aki a "felejthetetlen" Kekko Kamen-t is jegyzi) nagyon gáz, 0 költségvetésű zs kategóriás megfilmesítése. A főszereplő Abashiri család minden tagja nagypályás bűnöző, a fater és a kiscsaj csak szimplán gyilkolászik, a fiúk között bombagyáros, perverz és cyborg is van. Ebből a maszlagból túl sok értelmeset már nem is lehet kihozni, úgy meg pláne nem, ha az ellenfelük egy szintén teljesen debil, ráadásul még hormonzavarosnak is tűnő "szamuráj". Szóval rettenetesen rossz, még a hasonló próbálkozások között is, ráadásul igazi populista módon igyekszik eladni magát, hiszen a címtől kezdve (az Abashiri Prison ugye egy legendás Toei filmsorozat volt annak idején) a poszteren felvonultatott lányokig sokat ígér, de a produkció egy nulla, még a catfight-okat se tudták normálisan leforgatni.