http://konyves.blog.hu/2008/01/17/kalandos_tortenelem

A durva humorú horrorkomédiák között születnek határozottan szerethető darabok is (három éve a Feast például igencsak kellemes meglepetés volt). A THANKSKILLING inkább tűnik egy oltári nagy debilségnek, de ettől még működhet hangosan röhögős popcornmoziként. Itt az új…

...csak annak illusztrálására, hogy Morricone mekkora egy kibaszott zseni.

Általában nem sok jót jelent, ha a nagytudású recenzens, vagy maga a mezei néző – jobb híján – a „tisztességes” és a „korrekt” szavakat húzza elő a közhelyszótárából, amikor reflektálni kell az adott filmre. Ez ugyanis annyit tesz, hogy az…

Na VÉGRE itt az általam (De La Iglesia Oxford Murders-e mellett) legjobban várt film bemutatója. Menekülés New Yorkból + Mad Max + úgy az összes nyolcvanas években készült poszt-apokaliptikus film = Doomsday.

A posztmodern amerikai film története a paranoid film története. Posztmodernnek nevezem ebben az esszében azokat az amerikai filmeket, amelyek 1967 után készültek. Paranoidnak pedig azokat, amelyben a főhős olyan összeesküvésre bukkan, mely nem csak a saját létét (az egyént), de az…

Úgy hiszem bátran állíthatom, a Wormwood: Gentleman Corpse* Ben Templesmith alkotói zsenijének kvázi kvintesszenciája: egyrészt szerintem kábé a fehér üröm (wormwood, Artemisia Absinthium) hallucinogén hatása okozhat ilyen baljósan elmosódó háttereket, hagymázas, rémálomszerű…