Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Mark Lawrence: Tövisek királya

2013.05.28. 06:00 _Nagy Krisztián_

tovkir.jpg„A hólyagduda, ez a felföldi különlegesség, úgy aránylik a zenéhez, mint a varacskosdisznó a matematikához. Röviden: nincs köztük összefüggés.” – így vélekedik Jorg új királyságának nemzeti hangszeréről, amellyel büszke alattvalói üdvözlik, és pontosan ezt tudom mondani azoknak is, akik még mindig Martin Trónok harca sorozatához hasonlítgatják a Széthullott birodalom-trilógiát. Szögezzük le egyszer és mindenkorra: mindkettő joggal népszerű, és itt véget is ér közöttük a hasonlóság. Ami a trilógia második kötetét illeti, még jobban sikerült az előzőnél, sőt, tovább megyek, pokolian szórakoztató olvasmány.

Sokan kifogásolták a Tövisek hercegében meglehetősen pszichopata vonásokkal felvértezett kölyök főhős ámokfutását egy Jack Vance-i lehetséges jövőben, ahol az Ezernyi Napvillanás Napja nem csak elpusztította a világunkat, de átjárókat is nyitott egy másikba, ahonnan furcsa dolgok szüremlenek át. Az első kötetben megismert Jorg itt is visszaköszön, de a trónhoz vezető út eseményei és saját megkérdőjelezhető tettei nyomot hagynak a személyiségén: ugyanolyan számító és hataloméhes, azonban tettei, amelyeket ő maga elkerülhetetlennek tart, gondolkodásra késztetik és önreflexióját nem habozik megosztani velünk. Lawrence nagyon finoman bánik a karakterábrázolással, a herceg, pontosabban most már király (elnézést, felség), nem hasonlik meg önmagával, és válik saját paródiájává, hanem érettebb lesz, és ez nem egyszer tetten érhető a road movie-nak is beillő vándorlás során, melynek ismét nekivág kedvenc szedett-vedett (vagy inkább válogatott?) martalócai társaságában. Ami kicsit váratlanul ért, de amit annál inkább üdvözöltem, az a Jorg narrációjába belopózó szarkasztikus humor, amit a Gy. Horváth László elképesztően hangulatos és szépirodalmi mélységű fordítása még inkább hangsúlyosabbá tesz.

A cselekmény ezúttal három idősík között ugrálva bontakozik ki az olvasó előtt, mini-cliffhangerekkel bástyázva ki az utat. Az elsőben Jorg király menyegzőjét egy bosszantó apróság árnyékolja be: egy hat nemzet összefogásából született húszezres sereg, melyet egy próféciák megjövendölte és a Birodalom egyesítését megcélzó, békés uralkodásról és új virágkorról álmodozó bajnok vezet. Az immáron tizennyolc éves Jorg pedig, aki szinte mindenben az ellentéte, félreállhatna, és segíthetne véget vetni a Százak Háborújának, ám nem teszi: már csak dacból sem. Az esélyek nem éppen az ő és pár száz fős seregének javára szólnak, így ahogy eddig is, a legnagyobb örömmel rúgja fel a játékszabályokat. A második idősík történései négy évvel korábban játszódnak, amikor is hősünk idejekorán felismeri, hogy szövetségesekre lesz szüksége, ha a Birodalom császára akar lenni (márpedig ő bizony pontosan ezt tervezi), így elindul felkeresni rég nem látott rokonságát, hogy bemutatkozzon nekik. Vele tartanak hírhedetten hatékony és mindenféle erkölcsöket nélkülöző útitestvérei, valamint Góg, az egyre erősebb tűzidéző képességei feletti uralmat lassan elvesztő leucrotta, és hasonszőrű védelmezője, az óriástermetű, iszonyatos erejű Gorgoth.

Az utazás során ismét belefeledkezhetünk az ismerős játékba, melyben megpróbáljuk beazonosítani az érintett országok és városok világégés előtti megfelelőit, feltűnik néhány régi ismerős a világméretű hatalmi játszma mögött álló szürke eminenciások közül, Lawrence pedig továbbra sem bánik kesztyűs kézzel a kompánia tagjaival, jónéhányat elragad a halál, és Jorg sem hezitál, amikor súlyos áldozatot kell fizetni céljai eléréséért. A harmadik idősíkban Katherine Ap Scorron naplójának lapjait olvashatjuk, aki mindvégig ott kísért Jorg nem annyira szűzies gondolataiban, és aki elénk tárja egy nagyobb kirakós olyan elemeit, amelyeknél elsőszámú narrátorunk nem lehet személyesen jelen. Mint ahogy az előző könyvben, itt is megtaláljuk el-elszórva a fejezetek között Jorg kompániájának hangulatos jellemzéseit (ízelítőként: „Nem fogod észrevenni, ha Grumlow testvér meg akar késelni, csak a bánatot látod majd a szemében, amikor összeesel.”) és olykor a lelkiismeretfurdalást lassan megismerő főhősünk is meglepő filozófiai mélységekbe ereszkedik néhány meglátásával.

A második kötet másfélszer olyan vastag, mint az előző és a harmadik könyv címe (Tövisek császára) előrevetíti, hogy nagy valószínűséggel le fogja zárni Jorg mondén és spirituális utazását. Ennek én személy szerint végtelenül örülök: Lawrence nem próbálja tovább nyújtani a történetet, hogy meglovagolja a siker hullámait, amíg csak lehet (ellentétben egy másik, trónusokról szóló sorozattal), de a hírek szerint az ebben a világban játszódó, más szereplőket felvonultató történetek elképzelhetőek. Az eddig látottak alapján én erősen támogatom az ötletet.

15 komment

Címkék: fantasy könyvkritika post apocalypse

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr665319428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BenyoBoy 2013.05.28. 09:55:20

Zseniális. Igényes. Megunhatatlan. Ajánlott.
A cikk is remek.

Fratello (törölt) 2013.05.28. 11:08:18

Nyeh, az első könyvet olvastam (ezt nem), és sajnos végig "nagyobb a füstje mint a lángja" érzésem volt alatta. Érdekes az alapsztori, a világ, érdekes hogy az író gyakorlatilag nem rejtegeti a "csavart" a világról, aki figyelmesen olvas annak hamar leesik, de az egész könyv valahogy nem állt össze koherens egésszé, túl darabos, túl szétesős volt.

Szerencsétlen főhős jelleme (illetve pszichopata "jellemtelensége") meg pláne melléfogásnak tűnt. Én nem egy Dexter típusú, a valóságtól (valószínüleg) abszolút elrugaszkodott, kitalált karaktert vártam, de amit itt kaptam az valahogy egyszerre volt érdektelen és taszító (lehet hogy egy pszichopatának tényleg ilyennek kell lennie, de akkor ez így nem valami "szórakoztató" egy fantasy kalandregényben).

Az világgal kapcsolatos ötletekkel is az volt a baj, hogy alapjába véve nagyszerűek voltak, de a kibontásuk nem kevés kívánnivalót hagyott maga után:

SPOILER!

- a főhős közvetett nyomok alapján kideríti hogy valószínű van egy nukleáris fegyverarzenál amit fel lehetne használni: zseniális ötlet
Felhasználás: alágyújt egy atombombának, amitől az felrobban? WTF?
- Talál egy MI-t, akit meg kellene hogy győzzön, segítsen neki (és először valami szellemnek hiszik): remek fordulat
Kibontás: "Légyszi engedj be, cserébe lekapcsolunk, jó lesz az neked..." Eeeee...
- Párhuzamos síkok amikből mindenféle fantasy-izé jön elő színesíteni a világképet: nem rossz... De ahogy ez le van írva, az minden csak nem egy izgalmas, követhető dolog...

Ami meg végképp nem értettem az az volt, hogy ehhez a műhöz minek kellett "Gy. Horváth László elképesztően hangulatos és szépirodalmi mélységű fordítása", mert én ilyennel baromira nem találkoztam... (Ezt nem a fordítón kérem számon, az alapanyag tűnik olyannak amiből nem tudom miféle extra szépirodali fordítást lehetne kihozni, de ez már legyen az én bajom.)

nemethvl 2013.05.28. 11:34:58

Annyi köze azért van a Trónok harcához, hogy mindkettő az úgynevezett grimdark fantasy alműfajba tartozik. Például Joe Abercrombie-t sorolják még ide a mai nagyobb nevek közül.

pragmaP 2013.05.28. 14:54:43

Remek írás, meghozta a kedvem a sorozathoz!

Viszont sokat segítene szerintem, ha lenne link a cikkben az előző kötet ismertetőjéhez (geekz.blog.hu/2012/06/28/mark_lawrence_tovisek_hercege)

jocibmx 2013.05.28. 15:17:02

Engem sem igazán győzött meg az első kötet, nem tudom hogy nekivágjak e a folytatásnak e vagy sem. Kissé túlértékelt ez a sorozat szerintem, de ettől függetlenül még lehet jó, csak fene se tudja. Olyan sok jó fantasy van még, nem tudom miért épp ezt kapták fel ennyire a kritikusok. Talán egyszer nekiülök a folytatásnak.

Fratello (törölt) 2013.05.28. 15:32:00

@jocibmx: "nem tudom miért épp ezt kapták fel ennyire a kritikusok."

Valószínű azért mert mostanában (a csillámvámpírok mellett) divatba jött (illetve "újrafelfedezték") a dark fantasy (sőt extremitásként bőszen konvertálják őket TV-sorozattá is, lásd The Walking Dead, Game of Thrones, Legend of the Seeker), de mivel túl sok értékelhető képviselője nincs, minden "újonnan" belépőre ráugranak és ha csak minimálisan is megérdemli, már körülrajongják.

(Joe Abercrombie speciel jó példa felkapott, mégis zseniális íróra :)

Chomy 2013.05.28. 16:08:23

Én nem álltam az első résznek túl nagy elvárásokkal... Cserébe nem kaptam zseniális művet, de könnyen olvasható, izgalmas és szórakoztató volt, messze jobb az átlag fantasynél.

A második regényt tehát már nagyon vártam, de tetűdrágán dobta piacra a Fumax(?), úgyhogy most szépen megvárom, amíg lecsordogál az antikváriumokba... :)

Amúgy, ha katonás-hadjáratos darkfantasy, még mindig Glen Cook és a Black company.

spelljammer · http://spelljammer.blog.hu 2013.05.28. 18:03:41

A Tövisek Hercegét miután megvettem, hónapokig pihent a polcomon, amire sort kerítettem rá, hogy elolvassam. Aztán vertem a fejem a falba, hogy miért vártam vele ilyen sokáig. Nekem nagyon bejött.

Így hát a folytatást már előrendeltem, a kiadás napján elhoztam, és néhány nap alatt el is olvastam. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon jó könyv.

Méltán ott a helye az utóbbi évek többi "világalkotó" írójának (George RR Martin, Steven Erikson, Patrick Rothfuss és Brandon Sanderson) művei között.

Módfelett Kényelmetlen 2013.05.28. 19:52:37

@Chomy: Valamelyik kiadó valóban vehetné a fáradtságot a BC folytatására.

jocibmx 2013.05.28. 20:21:07

@spelljammer: Szerintem sem rossz könyv, de koránt sem említeném egy lapon, pl. Patrick Rothfuss műveivel. Már csak a profilképedből kiindulva is, Kvothe pl. sokkal érdekesebb számomra, mint a Széthullott Birodalom Jorgja.
Ennek ellenére még mindig azt mondom, hogy nem rossz könyv a Tövisek Hercege, és biztos jó a folytatás is, de a világ és a karakterek nem nyerték meg a tetszésem annyira h egyből nekiugorjak a folytatásnak.

_Nagy Krisztián_ 2013.05.28. 20:30:33

@pragmaP:

Kösz, és jogos, bekerült a cikkbe az első kötet kritikájára mutató link.

@Fratello:

Kákán is lehet csomón keresni és akkor már tegyük is, ha megkezdted. Kérdem én: honnan veszed, hogy egy olyan nálunk fejlettebb társadalom, amely rutinszerűen alkalmaz mesterséges intelligenciát a mindennapokban, nukleáris technológiát használ? Főhősünk hővel kémiai reakciót váltott ki, ami a levegőbe repítette a fegyverraktárat... miért szükséges ennél mélyebb részletekbe menni? Az talán zavar, ha nem magyarázzák el a mágia pontos működését?

Visszatérve az öntudatra ébredt mesterséges intelligenciára: saját tudása szerint fajtájának utolsó képviselője, örök magányra kárhoztatva. Miért béna fordulat, hogy a nem létezést megváltásként fogadja?

Nyilván ízlések és pofonok, ha eldöntötted, hogy nem tetszik, lelked rajta. Az első kötet egyébként is megosztotta az olvasókat, pontosan a főhős pszichopata viselkedésének ábrázolása miatt. Ezen nem fogunk összeveszni.

Ami pedig a fordítás minőségét illeti: vegyél le az Alexandrában öt véletlenszerű kötetet a fantasy szekcióban és hasonlítsd össze a szövegüket ezzel a fordítással. Ég és föld.

További tanulmányozásra ajánlom Sóvágó Katalin Anne Rice fordításait.

Fratello (törölt) 2013.05.29. 10:00:24

@_Nagy Krisztián_: Csak magamat tudom ismételni: A könyv tele van zseniális ötletekkel és fordulatokkal, de szerintem ezek ritka szarul vannak kibontva (jobb szó inkább a "lecsapva"), ennyi. Ettől még mindíg lehet jó a könyv, de én nagyon szoktam haragudni az elbaltázott lehetőségek miatt.

És ha már szóba került Glen Cook és a Black company: az is egy érdekes dolog, ott az első kötet a zseniális és formabontó (főleg Magyarországon volt újdonság ez a stílus), jól megírva, utána a második könyvnek már stílusban és hangulatban semmi köze az elsőhöz (de még bőven élvezhető, mint "másfajta" regény), a harmadik, a lezárás pedig olvashatatlanul érdektelen szar lett, egy abszolut méltatlan lezárása a történetnek.

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2013.05.29. 10:51:19

A tövisek hercegét nem bírtam végigolvasni. Ezeröccázért viheti, akinek kell, alig használt.

jon snow 2013.05.30. 13:36:45

"Lawrence nem próbálja tovább nyújtani a történetet, hogy meglovagolja a siker hullámait, amíg csak lehet (ellentétben egy másik, trónusokról szóló sorozattal)"
Vegulis 10 eve all a 7 konyves koncepcio...

LoverCase 2013.05.30. 18:00:06

már nagyon várom a harmadik részt, nyáron jön

a második szerintem jobb, mint az első
süti beállítások módosítása