Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Vadászat a Vörös Októberre

2013.01.14. 06:00 Rusznyák Csaba

redoctober02.jpg„Azt akarja mondani, hogy elveszett még egy tengeralattjárójuk?!”

Hajlok rá, hogy Wolfgang Petersen klasszikusa ide, Csendben fut, mélyen fut és The Enemy Below oda, a Vadászat a Vörös Októberre a legjobb tengeralattjárós film, amely számos hosszan részletezhető erénnyel bír, mégis, valahogy mindig az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó és a szovjet nagykövet mézes-mázos beszélgetései voltak benne a titkos kedvenceim. Miközben a nyílt tengereken mindenre elszánt férfiak harcolnak az életükért, a hazájukért, a jövőért, furfanggal, pisztollyal, torpedóval, tömegpusztító fegyverarzenállal, ezek ketten nyájas mosolyokkal biztosítják egymást a nemzetük közti örökkön-örökké tartó barátságról, és legfeljebb magukban kurvaanyáznak szép nyugodtan. Ó, a politika.

A hidegháború forró éveiben, a Gorbacsov hatalomra kerülése előtti időkben járunk, amikor a CIA egy fiatal elemzője, Jack Ryan, gyors egymásutánban két kellemetlen hírt is kap. Egyrészt, a szovjetek megépítettek egy újfajta atom-tengeralattjárót, mely az úgynevezett ’hernyótalpaknak’ köszönhetően képes teljesen némán haladni, ilyenformán észrevehetetlen a hangradar számára, másrészt, nem sokkal azután, hogy ez a hajó, a Vörös Október kifut a tengerre, a szovjetek hajtóvadászatot hirdetnek rá. Természetesen minden amerikai politikus és katona azonnal tökig izzad: mi más lehet a szovjetek motivációja, ha nem az, hogy kapitányuk renegáttá vált, és viszket az ujja az indítógombon? Egyedül Ryan jut más következtetésre: szerinte a litván származású Ramius, a hozzá hű tisztekkel együtt a világtörténelem legnagyobb fuck you-ját mondta be a kormányának, és át szándékozik adni az első csapásmérés céljából épült tengeralattjárót az amerikaiaknak.

A Vadászat a Vörös Októberre volt Tom Clancy első publikált regénye, és egyben a legszórakoztatóbb is. Az 1984-es könyvben még képes volt pórázon tartani a prózáját, ellentétben a későbbiekkel, amelyek egyre gyorsabban fulladtak bele 7-800 oldalas szófosásaiba – plusz, még több volt benne a „thriller”, mint a „politika”. A disszidáló szovjet kapitány története feszes és izgalmas volt, és a bő két órás filmben sincs egy pillanatnyi üresjárat sem – John McTiernan akkoriban még baszottjól tudott rendezni. (Sajnos a Ragadozóval és a Die Harddal csúcsra jutott pályafutásának dicsőséges korszaka pont ezzel a filmmel ért véget.) A tipikus „akarata ellenére hős” Jack Ryant az akkor még tejfölösképű Alec Baldwin játszotta korrektül, de a cselekmény hitelessége, mind a karakter, mind a színészi alakítás szempontjából a szovjet kapitányon, Ramiuson, és az őt alakító színészen múlt.

redoctober01.jpgÉs Ramius figurája nem csak érdekes, jól megírt és következetes, de Sean Connery tökéletesen el is adja, jelenléte a vásznon abszolút. Tiszteletet, tekintélyt parancsoló, elszánt, tántoríthatatlan tiszt és ember, olyan masszív tartással és eleganciával, amivel akkoriban talán csak Patrick Stewart Picard kapitánya versenyezhetett – simán elhisszük neki, hogy ő a flotta élő legendája, aki személyes motivációktól vezérelve vetemedik árulásra. Scott Glenn, a Vörös Október nyomába eredő amerikai tengeralattjáró, a Dallas kapitánya érdekes ellenpont: a háttérből kevésbé kirívó, halk szavú, már-már átlagember típus. A köztük, hazájuk és hajóik közti különbségeket a tengeralattjárók más-más színű és hangulatú megvilágításai is kiemelik, mindegyiknek saját stílust, személyiséget kölcsönözve, és nem mellesleg, egyetlen pillanat alatt megkülönböztethetővé téve őket.

A látványvilág egyébként is pazar. Hogy a díszletek a legutolsó csavarokig hitelesek, az természetes, amit viszont Jan de Bont operatőr (Die Hard, Fekete eső), a későbbi Féktelenül rendezője művel a térrel és a fényekkel, az bravúros. A téma alapvetően megköveteli a szűk térbe zárt emberek klausztrofób érzetének közvetítését, de Bontnak ugyanakkor át kellett adnia a Vörös Október sokat emlegetett hatalmas méreteit is (ami az egyébként remek külső felvételeken viszonyítási pontok híján nyilván bajos volt, ezért a feladat java része a belső felvételekre maradt). A csendesebb, bensőségesebb pillanatokban, mint Borodin és Ramius beszélgetése (a film egyik legnagyszerűbb jelenete), vagy az amerikai és a szovjet legénység, a „baráti” szituáció ismeretében is iszonyú feszültségtől szikrázó, néma találkozása, de Bont beállításaival szűkíti az egyébként is kis teret, amikor azonban akcióra kerül a sor, és a világbéke egy hajszálon függ, minden óriásivá válik. A rakétakilövő teremben, az emberi pusztító potenciál félelmetes templomában zajló lövöldözés képei monumentálisak, főleg ahogy Basil Poledouris mély, erőteljes férfikórussal támogatott, már önmagában is eposzi zenéje harsog közben, mintha titánok épp ésszel alig felfogható összecsapását festené alá. Csúcsra járatott thriller a ’80-as évek egyik legizgalmasabb fináléjával.

11 komment

Címkék: thriller filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr684966595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2013.01.14. 07:43:35

A filmet imádóknak ajánlom a könyvet, ami a film véget érése után még soksok oldalon folytatódik..:)
Ez nem a film kritikája, ami tényleg mestermű, bőven a legjobb Clancy adaptáció. Akinek a legjobb könyve a Vörös vihar. Na abból kéne 300 millió dolláros filmet csinálni..

Valandil 2013.01.14. 09:40:02

A könyv sokkal jobb, a film nekem egyszernézős volt.

endberg 2013.01.14. 09:59:23

"A kapitány kiűzte az amerikaiakat a vízből!"

REACTOR · http://www.youtube.com/user/Reactor2studio 2013.01.14. 20:53:55

A mai napig tudok rajta izgulni. A magyar szinkron egyik gyöngyszeme volt a film.
"Vaszilij! Egyetlen pendítés!"

David Sumner 2013.01.15. 10:17:27

SPOILER! Sam Neill halála nagyon megható (kivált, hogy előtte elmondja, hogyan szeretne élni Amerikában), akárcsak az, amikor Ryan megnyitja a kapukat Ramius előtt: Isten hozta, uram!" SPOILER!

A Jack Ryan-mozik közül a Férfias játékok a kedvencem. Tudom, hogy Clancy utálta a végeredményt, mert Noyce-ék sokat kihúztak belőle (leginkább hosszú oldalakon átívelő politikai eszmefuttatásokat), de hát nem érdekel, ha nem olvastam, és ha a filmben van egy olyan Sean Bean, aki rohadt keveset beszél, de a szeme és az arca izzik a gyűlölettől. "Beleártod magad valamibe, amihez semmi közöd! És megölöd a kisöcsémet!" SPOILER! A társai ellen fordulása meg már megkoronázás, annyira elvakult a csávó. SPOILER!

Rusznyák Csaba 2013.01.15. 10:40:57

@David Sumner: Mondjuk ami azt a haláljelenetet illeti, én meglettem volna a végső "de jó lett volna montanában" nyögés nélkül is.

David Sumner 2013.01.15. 11:00:07

@Rusznyák Csaba: Nekem nagyon tetszett. Jól felépítették a karaktert, és számomra teljesen lejött, hogy egy barátságos, nagyon kedves fickóról van szó, aki tényleg a lehető legtisztább lelkű a legénység közül, és a legnormálisabb életet választaná odaát. Ezért volt olyan rossz, hogy lelőtték.

Maya-- 2013.01.15. 19:10:41

ezt én nem láttam, de olvasva a cikket, illene megnézni..

lojzi1 2013.01.18. 10:32:09

Annyira nekem sem jött be, jó-jó, de nem különösebben emlékezetes. A Das Boot sokkal inkább.

FunkTazmagora 2013.01.19. 14:39:37

Száraz hidegháborús politikai film.Marhára untam.

xamuraj 2013.01.24. 15:52:02

Mélyen egyet kell értsek,a film valóban hihetetlen erős,Basil Poledouris zenéje pedig hihetetlen sok pluszt ad a filmnek.A könyv persze teljesen más:)Clancy meg utálta a végeredményt:de minden ,az ő művéből készült mozinál elsírta ezt a bánatát,persze a dollárokat csak benyalta értük.
Nem is tudom,az azóta börtönbe került rendező kijött már azóta??Bár,az írásban azzal nem értek egyet,amit sugall,a Die Hard 3 fasza volt és nekem nagy kedvenc a 13-ik harcos is,zene hangulat remek,a vége meg rettenet...de illik elmondani,John otthagyta a filmet,Crichton-nal nem nagyon szerették egymást.Ennek a vikinges mozi látta kárát.
süti beállítások módosítása