Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Gyilkos kiáltás

2014.02.20. 12:00 Nemes András

ScolimSh.jpgA világ megismerésének vágya alapvető emberi szükséglet, a mindenséget működtető fogaskerekek olaja, a tűz, ami valóságunk gépezetének kazánházában lobog. Öntudatra ébredésünk központi eleme, hogy rátaláljunk lényegünkre, tudatosíthassuk, hogy ittlétünknek oka, célja, értelme van. Saját jelentőségünk nyomatékosítása segít eligazodni a rengetegben, támpontokat ad, utat mutat. Erőt biztosít, hogy reggelente felkeljünk az ágyból. Ki kell jelölnünk realitásunk határsávjait, felvázolnunk koordináta rendszerét, ragaszkodva hozzá, hogy ami azon kívül esik, nem létezik, valótlan. Ha a rendelkezésünkre álló minimális információegységgel sikerült helyet találnunk magunknak a mindenség tereiben, hozzáláthatunk, hogy felkutassuk a magasabb értelmet, definiáljuk az abszolút lényeget. Mikor azonban legelemibb hitrendszerünket gyalázzák meg, és el kell fogadnunk, hogy minden tudásunk hibás, minden igényünk hamis, az áhított és megtalálni vélt rend felborul, a káosz elszabadul, az ördög pedig röhögve ül tort a pusztulás felett.

A Robert Graves novellája alapján készült, 1978-ban a cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíját kiérdemlő  Gyilkos kiáltás (The Shout) minden biztonságérzetünket félresöpri, lábbal tiporja elvárásainkat, és olyan ajtókat tár fel előttünk, melyeknek létezéséről sem volt tudomásunk. Egy elmegyógyintézet udvarán zajló krikettmeccs foglalja nyugtalanító keretbe utazásunkat: maga az író (Tim Curry alakításában) érkezik ide, majd hallgatja végig az előttünk megelevenedő történetet a titokzatos Crossley (Alan Bates) tolmácsolásában. "A történet minden egyes átkozott szava igaz, csak hát én mindig másképpen mondom el" - közli a férfi, és muszáj hinnünk neki, annak ellenére, hogy olyan eseményeket is hosszasan ecsetel, melyek lezajlásakor ő maga nem lehetett jelen. Felmerül a kérdés: miként értesült róluk? Ő nem ad választ, csak mesél a Fielding családról, akik befogadják otthonukba (helyesebben: rájuk erőlteti magát), majd fokozatosan, egyre kegyetlenebb módszerekkel kijátszhatatlan uralma alá hajtja őket, teljes kontrollt gyakorolva felettük. A férj, Anthony (John Hurt) kezdetben szkeptikusan hallgatja Crossley hihetetlen históriáját az ausztrál őslakosok között töltött éveiről, ám a látogató szuggesztív személyisége hamarosan bűvkörébe vonja, ellenállhatatlan erejével térdre kényszeríti, és mire rádöbben, hogy a férfi valóban magával hozott valami éjsötét, mágikus hatalmat a sivatagból, már késő: Crossley először a feleségét (Susannah York), majd az ép elméjét is elragadja tőle.

A film tehát többszörös keretbe foglalja a történéseket, ráadásul kizárólag egy elmebeteg narrátor szavaira hagyatkozhatunk, nézői helyzetünk így kényelmetlen párhuzamba kerül viszonyunkkal a mindenkori realitáshoz: csak azt tudjuk, amit megosztanak velünk. Ha már a kezdetekkor félrevezetnek, mindent rosszul hiszünk. Nem várhatunk helyes válaszokat, ha eleve hibás kérdéseket teszünk fel. A film jelrendszere megfejthetetlenül sokrétű, csak sejtéseink lehetnek, bizonyosságunk soha. Az események centrumában elhelyezkedő, a szálakat kedvére mozgató Crossley alakja, valódi funkciója sem teljesen egyértelmű: szándékai alattomosak, rosszindulata kétségtelen, agresszivitása mögött azonban felfedezhető a tanítás vágya, a prófétaszerep kényszerű vállalása is.

theshout5.jpgElső felbukkanását megelőzően a kamera hosszan időzik egy, az őrültekháza udvarán sétálgató páván: a madarat egyes kultúrákban farktollai mintázata miatt a felsőbb hatalmak mindent látó szemével azonosítják (emlékszünk, ugye, hogy Crossley arról is tud, amit nem láthatott). Anthony biciklijének kerekét először saját kezével rongálja, majd javítja meg: a kerék közismert jelképe az örök körforgásnak, melynek működésébe a férfi látható kéjjel avatkozik bele. Elmondása szerint az ausztrál bennszülöttek megtanították, hogyan öljön a hangjával (erre utal a cím), mielőtt üvöltene, felszólítja Anthonyt, hogy fogja be a fülét, azt pedig talán szükségtelen megmagyaráznom, ki az, akinek hangját soha nem hallhatja földi halandó. Ambivalens szerepét egészen egyszerű jelzésekkel is a tudomásunkra hozzák: a visszaemlékezések során viselt koromfekete kabátját az elmeotthon hófehér egyenruhájára húzza fel, mielőtt belekezdene történetébe. Bár ténykedése vitathatatlanul ártalmas, a hazug látszat-lét elleni támadásaival és a hétköznapi idill porig rombolásával sikeresen szakítja ki áldozatait a kényelmes, gondolattalan tespedtségből.

A Gyilkos kiáltás virtuóz eleganciával plántálja belénk a szorongást, a bizonytalanságot, látszólag jelentéktelen momentumok kiemelésével, a cselekmény súlypontjainak folytonos variálásával tudatosítja, hogy nem mindig azt szükséges meglátnunk, amit kegyesen megmutatnak nekünk. Kibogozhatatlannak látszó rétegeivel számtalan jelentés esélyét villantja fel, útvesztőt épít, amiben fátylakkal a szemünkön bolyongunk, nem tehetünk mást, ha igazodni próbálunk szabályaihoz. A rend itt minden ízében rendellenes, ugyanakkor sejthető, hogy a káosz kibontása juttat a lehető legközelebb a lényeghez.

Az íróként Roman Polanski Kés a vízben című remeklésén is dolgozó Jerzy Skolimowski (Ölésre ítélve) filmje a megismerhetetlenről, a mindannyiunkat kísértő végső kérdésekről szól, helyesen felismerve, hogy az emberi elme nem feltétlenül alkalmas ezek megválaszolására. Ha bepillantást nyerünk a színfalak mögé, lényünk óhatatlanul darabjaira hullik. A film nem adja kezünkbe a megoldás kulcsát, sőt, inkább óvatosságra int: vannak ajtók, amik jobb, ha örökre zárva maradnak.

Persze tévedhetek is. Elvégre csak azt tudom, amit megmutattak.

16 komment

Címkék: horror dráma filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr115821976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Desrix 2014.02.21. 13:16:18

De jó ez a cikk! :)
Film felvésve a megnézendők listájára. ;)

theus 2014.02.21. 22:13:48

Istentelen szar film.

rettentó 2014.02.24. 14:24:49

A film nagyon jó példa arra, hogy nem kell "Huh!" meg gore egy igazán rémisztő filmhez.

Crossley meg egy ritka büdös bunkó, még Chucky-t is szívesebben választanám lakótársnak :-)

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2014.02.25. 17:15:51

Jó cikk, kár, hogy a szüzsé méltatása mellett alig maradt idő a fabulára.

A bicaj inkább csak cinikus tételezése a gépek feletti uralomnak, ami már a bevezetőben is elhangzik. Szerintem árulkodóbb a fej felé komponált, mennyezetről lógó méhecske (aminek szárnyai talán több ízben is szolgáltatnak Crossleynak glóriát-szárnyat, kellőképpen elbizonytalanítva a kanonikus megfeleltethetőséget), meg az élő méhek, meg a szétpasszírozott legyek. Noha a cselekménytér valóban egyfajta episztemológiai-hermeneutikai válság érzetét rogyasztja a nézőre, ez, a dolgok ismeretének, rendszerezhetőségének merő hiánya is csak egy - formai-önreflektív - tünete: magának a sztorinak, a bagatell bűnbeeséstől a groteszk kiűzetésig ívelő sztorinak, ami - millió formája ellenére - változatlan, egy és ugyanaz. A jelentéktelenség, a kontroll nélküliség, a kiszolgáltatottság, a szánalmas rovar-lét, pontosabban ezek felismerésének sztorija.

Istentelen jó film a hatalom hiányával való szembesülésről. Meg még sok másról is, persze.

.m.

bubuja 2014.02.25. 20:57:09

@Parraghramma.:
"Noha a cselekménytér valóban egyfajta episztemológiai-hermeneutikai válság érzetét rogyasztja a nézőre, ez, a dolgok ismeretének, rendszerezhetőségének merő hiánya is csak egy - formai-önreflektív - tünete: magának a sztorinak, a bagatell bűnbeeséstől a groteszk kiűzetésig ívelő sztorinak, ami - millió formája ellenére - változatlan, egy és ugyanaz."
Azt a k. mindenit, micsoda magasságokba emelkedik a geekzblog. Egy pillanatra azt hittem, eltévedtem...

Maya-- 2014.02.25. 22:06:09

@bubuja: vond vissza, mert bekiáltok neked! és tudod akkor mi fog történni, ugye? :)

Tepes 2014.02.26. 13:41:23

Sose gondolltam volna, hogy egyszer olyan ritka lesz a geekzen a horrorfilm, hogy már parra kritiáit is váron (várnám) :-D

Rusznyák Csaba 2014.02.26. 18:06:35

@Tepes: Igaz, most pl. csak 3 horrorról volt írás egy hét alatt:)

Maya-- 2014.02.27. 17:08:28

@Tepes: kéne nekünk egy nyári cselendzs is, mi? :)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.02.27. 21:26:59

@Tepes: @Maya--: Kellene bizony, meg tavaszi is:)

Azért tűnik a kevésnek a horror, mert sajnos kevés a jó horrorfilm mostanában... én is kénytelen vagyok mostanában a régieket "riszájklingolni" :(

Meg próbálkozom a japán vonallal, de az azért elég kemény meló :/

Maya-- 2014.02.28. 16:36:34

@Werewolfrulez: ájájj, hiszen tavasz jön..! elfelejtettem :) a japán vonal tényleg kemény? asszittem csak nekem és csak azért mert azzal kezdtem. o_O

na, ne csak off legyen, a plafonból lógó méhecskéről kb. ilyesmit gondoltam mint Parra.

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.02.28. 21:01:09

@Maya--: egyelőre a Tokyo Gore Police-szal harcolok. Habzószájú trash, spriccel a gagyi színezett víz állagú "vér" 42 irányba, a mutánsok láncfűrészeket növesztenek magukból, és minden trükk annyira retek, hogy az már művészet. Szerinted? :D

Maya-- 2014.03.01. 05:51:35

@Werewolfrulez: na azzal vigyázz ám, nehogy eláztasd vérrel a szomszédokat :) a filmet még nem láttam, csak a trailert, na meg pár fotót. és a kedvencemen előll áll egy posztmodern gésa esernyővel és a háttérben meganyomással spriccel a vér egy amputált kezű pasiból...jujj :)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.03.01. 21:11:00

@Maya--: az a jelent még csak a film első 5 percében történik :)

Maya-- 2014.03.02. 11:07:40

@Werewolfrulez: na majd egyszer meglesem :)..most sorozatokat nézek.
süti beállítások módosítása