A márciusi Képregény Börzén folytatott beszélgetések során merült fel, majd a május 17-18-i negyedik Magyar Képregényfesztivál forgatagában kristályosodott ki bennem, hogy miután a hazai közönség nagyon keveset tud a kilencedik művészet magyar zászlóhordozóiról, égető szükség lenne egy olyan interjúsorozatra, mely bemutatja őket, a mögöttük álló embereket, indíttatásukat, terveiket, kiadványaikat. Imígyen megvilágosodva a Geekz stábja úgy döntött, hogy változtatni kell a jelenlegi áldatlan állapoton, és puskavégre kapjuk az összes fontosabb, képregénykiadással foglalkozó kiadót.

Geekz: - Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólatok…

Bayer Antal: - Bayer Antal vagyok, a Képes Kiadó szerkesztője, a Magyar Képregénykiadók Szövetsége elnöke.

G: Pár szó a kiadó profiljáról, célkitűzéseiről… 

BA: A Képes Kiadó eredetileg Korcsmáros Pál klasszikus képregényeinek az újrakiadását, a családi örökség ápolását célozta meg, még 2002-ben. 2006 óta foglalkozik más képregényekkel is, és ezen belül kiemelten mai magyar szerzőkkel. A külföldiek közül leginkább DC és Dark Horse kiadványokat gondozzuk (Batman, Fabulák, 300), és nagyon kedveljük a francia-belga vonalat is (Largo Winch, Sörmesterek). Eddig egy mangával és a Papírmozi antológia három kötetével a mi kínálatunk számít a legszélesebbnek a magyar piacon.

G: Hogyan kerültél közelebbi ismeretségbe a képregényekkel?

BA: Mint a legtöbb kiadó munkatársai, én is gyerekkorom óta olvasok képregényeket, csak az én esetemben ez jóval korábban kezdődött, a hatvanas évek elején. A mai napig megvannak az első Vaillant-ok, és természetesen rendszeres olvasója voltam a Fülesben megjelenő magyar képregényeknek is. Aztán később alkalmam nyílt megismerni az igazi francia klasszikusokat, majd az amerikaiakat, és így tovább.

G: Mi indított arra, hogy belevágj a képregénykiadásba?

BA: Ez egy hosszú történet. A 90-es évek elején már dolgoztam szerkesztőként a Semic Interprintnél, és én indítottam el az X-Ment és a Marvel Extrát. Aztán részben anyagi (kicsik voltak a gyerekeim), részben szakmai okokból egész más jellegű munkát vállaltam, bár külsős fordítóként folyamatosan kapcsolatban maradtam a magyarországi képregénykiadással. Pár éve a körülmények úgy alakultak, hogy belelkesedtem, és érdemesnek láttam időt és pénzt rászánni. Egy évvel korábban alakítottuk meg öt társammal a Míves Céh kiadót, azon belül alakítottuk ki a képregényszekciót.

G: Hogyan kezdtél neki, volt-e idevágó háttered, segítséged, körülbelül mekkora nagyságrendű beruházást igényel egy ilyen elhatározás?

BA: Szakmailag nem voltak gondok, csak fel kellett eleveníteni a kapcsolatokat. Ráadásul a technika időközbeni fejlődése jelentősen megkönnyítette a dolgokat. Az anyagiak előteremtésében tudtam támaszkodni a Míves Céh tulajdonostársaira. A Fekete-Fehér Képregényantológia első számának az elkészítése kb. egy millió forintba került úgy, hogy mindannyian ingyen dolgoztunk rajta.

G: Milyen kiadványaitok jelentek meg eddig és mi alapján esett ezekre a választás? Mi nyom többet a latban, a személyes preferencia vagy az üzleti szempontok?

BA: A Míves Céh a Fekete-Fehér hat kötetével, a Tükörvárossal és a négy Képregénymúzeummal eljutott egy határig, amelyen túl további beruházásra lett volna szükség. Ezt azonban aligha tudtuk volna vállalni, engem pedig időközben felkért a Képes Kiadó az Eduárd fapados képregényújság szerkesztésére, majd a közös munka annyira összehozott minket, hogy eldöntöttük, megpróbálkozunk egy teljes körű kínálat kialakításával. A külföldi képregények területén az én javaslataimból indulunk ki, a magyaroknál együtt keressük a lehetőségeket. A Képes Kiadónak mára már kialakult egy profilja, és bár nincs olyan terület, amiről teljesen és végérvényesen lemondanánk, elsősorban olyan képregényeket adunk ki, amik tetszenek nekünk. Üzleti szempontról a képregények esetében Magyarországon még nem nagyon lehet beszélni, a ráfizetés elkerülése a fő mozgatóerő.

G: Milyen nagyságrendben éri meg (vagy ésszerű) képregényt kiadni?

BA: Ha fordítás, akkor már 1500 eladott példánynál meg tud térülni a befektetés. Eredeti magyar képregénynél az 5000 példány lenne a reális, aminél már a szerzőnek és a kiadónak is megérte dolgozni.

G: Hogyan oldjátok meg a terjesztést és a reklámot?

BA: Hát ez egy hosszú menetelés volt az elmúlt 3-4 évben, de most már elmondhatjuk, hogy minden nagyobb könyvesboltba eljutnak a képregények. Kezdetben különlegesen nagy segítséget jelentett az 576 kbyte-boltok hálózata. Képregény-nagykereskedésünk pedig nem csak a Képes Kiadó saját köteteit, hanem másokét is be tudja vinni olyan helyekre, ahova a kicsiknek külön-külön aligha sikerülne. Tavaly nyílt meg a Dalszínház utcában az Eduárd képregényboltunk, amely állandóan készleten tartja a teljes magyar képregény-választékot. Reklámozni – mint a többi képregény-kiadó – leginkább kölcsönösségi alapon tudunk, hiszen a kereskedelmi hirdetési tarifák megfizethetetlenek. Folyamatosan kísérletezünk ötletekkel. Így például a legutóbbi Batman-kötetünkhöz, a Terrorhoz készítettünk egy kis reklámfüzetet és egy ajánlófilmet is.

G: A visszajelzések alapján melyek a legsikeresebb köteteitek?

BA: Az eladási adatok alapján egyértelműen a Rejtő-Korcsmáros sorozat. Sikeresnek mondható a 300, amely a tavalyi mozifilmhez kapcsolódott, és jól fogynak a Batman-sorozat kötetei. A kisebb kiadványok közül eddig a Sör Kálmán viszi a prímet.

G: Mi a véleményed a magyar képregénypiac jelenlegi helyzetéről?

BA: Rohamos fejlődésen ment át pár év alatt, de még mindig csak az út elején járunk. Nagyon fontos, hogy mostanra már kialakult egy alap-kínálat abban az értelemben, hogy minden korosztálynak, nemnek, érdeklődési iránynak tudunk mit nyújtani. Ennek érezhető hatása, hogy egyre kevesebbszer találkozunk totális elutasítással.

G: A korábbi évekhez képest egyre több kiadó vág bele a képregénykiadásba. Ez az olvasók szempontjából rendkívül örömteli, de mi a helyzet kiadói szempontból?

BA: Ez így nem teljesen pontos, 2006-ig tartott a kiadók gombamód-szaporodása. Tavaly és idén inkább az volt a változás, hogy olyan kiadók is színre léptek, amelyek más területen már sikeresek voltak, és felfigyeltek a képregényre. Ennek egyrészt nagyon örülünk, hisz egyfajta elismerése azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a rajongókból lett szinte botcsinálta kiadók fejtettek ki, ugyanakkor természetesen konkurenciát is jelent számunkra, és persze vannak, akik tartanak egy esetleges dömpingtől, a színvonal esésétől.

G: Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?

BA: A Képregény.net stábja felbecsülhetetlen segítséget nyújt a kezdetek óta. Azon túl, hogy publicitást biztosít számunkra, fóruma a legközvetlenebb kapcsolatot is jelenti a törzsolvasókkal, és számos alkotóval, fordítóval, beíróval innen ered az ismeretségünk, értékes munkatársainkká váltak. A börze szervezéséért nagy kalapemelés illeti Harza Tamást, és most már három éve a kiadók is rendszeresen részt vesznek rajta. Jellegéből kifolyólag bizonyos típusú kiadványok számára nagy lendületet tud jelenteni, elsősorban az amerikai képregényekre és a gyűjtői kiadványokra gondolok itt. A fesztiválról nehéz elfogulatlanul beszélnem, hisz ez a mi rendezvényünk (mármint a szövetségé), és nekem személyesen is rengeteg munkám fekszik benne. Az mindenesetre ma már biztos, hogy sokaknak hiányozna, ha nem lenne.

G: Kapcsolatban vagytok-e a hazai képregényes élet más szereplőivel (más kiadók, képregényes fórumok, etc.)?

BA: Természetesen. :) Az MKSZ-t öt kiadó alapította 2005 elején, és ma szinte valamennyi aktív kiadó tagja a szövetségnek. De azokkal is jó viszonyt ápolunk, akik különböző okokból inkább nem vesznek részt a közös munkában, de a rendezvényeinken jelen vannak, és az ő kiadványaikat is terjesztik tagjaink. A KN fórumon nagyon aktív vagyok, de a manga.hu fórumán, az MKA blogján, a Geekz-en és a Könyvesblogon is hozzászólok időnként a képregényes cikkekhez, témákhoz.

G: Mi a véleményed a Magyar Képregény Akadémiáról, illetve tevékenységéről?

BA: Ezt a kérdést mint az MKA tiszteletbeli tagja inkább passzolnám. :)

G: Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?

BA: Talán meglepő, amit mondok, de inkább jó, és ahhoz képest, hogy mekkora a képregény piaci súlya, még talán több szó is esik róla, mint amennyi arányosan járna neki. Persze mi ezt inkább úgy fogjuk fel, hogy messze el vagyunk maradva más országoktól, és addig nem nyugodhatunk, amíg fel nem zárkózunk hozzájuk valamelyest. A változtatás csak részben múlik rajtunk, hisz mi nagyon aktívak vagyunk ezen a téren. Egyes szerkesztőségek nyitottabbak, mások kevésbé, sok múlik a személyes érdeklődési területeken és azon, hogy minek tulajdonítanak hírértéket. Franciaországban egy sikersorozat új kötetének a premierje fontos médiaesemény, nálunk tíz embernél többet nem nagyon lehet összetrombitálni.

G: Milyen állásponton van a kiadó a különféle netes honosító oldalakkal kapcsolatban, jelenthetnek-e komoly fenyegetést egy kiadó munkájára, esetleg akár segíthetik is?

BA: Ez egy nagyon kényes és nehéz kérdés. A kiadóknak hivatalosan nem is lehet tudomásuk ezek létezéséről, hisz a szerződéseik köteleznék őket arra, hogy jogilag lépjenek fel ellenük. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy ezeknek a honlapoknak az "ínséges időszakban" fontos szerepük volt a képregény népszerűsítésében, és ha megüzenjük neki, hogy mik azok, amiket kiadni tervezünk, mindig el is távolítják a honosításokat. Az én személyes véleményem erről pedig az, hogy szerencsésebb lenne, ha ezt a lelkesedést eredeti művek létrehozására, fanzinok, mini-képregények, webcomic-ok létrehozására lehetne konvertálni. Úgy látom, hogy ez részben már működik is. Hozzáteszem, hogy ma már a nagy külföldi kiadóknak az álláspontja is változóban van, méghozzá érdekes módon egyszerre tapasztalunk szigorítást (a japánok részéről, akik sokáig kifejezetten pártolták a "scanlation" mozgalmat), és az elektronikus közlésnek az olcsó vagy akár ingyenes formái felé nyitást (az amerikaiktól, akik egyre több régi képregényt tesznek ily módon hozzáférhetővé). De azt érthető módon mindenki utálja, ha egy friss, még hazai megjelenésre is esélyes képregényt akár eredetiben, akár kalózfordításban közzétesznek. Azt egyébként nem szokták tudni, hogy az utóbbit veszik rosszabb néven a jogtulajdonosok, hiszen a "honosítás" azt jelenti, hogy egy, a kiadó és a szerzők által nem engedélyezett, nem érvényesített belenyúlás történik magába a műbe. Bármennyire is önzetlen a szándék, ilyet az eredeti szerzők jóváhagyása nélkül illetlenség tenni.

G: Segíthet-e megismertetni a képregény az olvasás szeretetét az fiatalok újabb generációjával?

BA: A képregény olvasása, befogadása egészen más, mint a kép nélküli szövegé. A képregény nem pótlék, nem zanza, nem bevezetés valami másba. Képregényt olvasni bizonyos szempontból nehezebb is, hisz a különböző képi, nyelvi és narratív kódok egymásra vannak utalva, kiegészítik, ellenpontozzák egymást. Úgyhogy számomra ez a kérdés csak szélesebb értelemben jogos: igen, a képregénynek a populáris, gyerekeknek szóló műfajai, művei alkalmasak arra, hogy újabb generációkkal szerettessék meg a kultúrát, beleértve az irodalmat, a képzőművészetet, a filmet, valamint a felnőttebb hangvételű, témájú, igényű képregényeket.

G: Közelebbi és távolabbi kiadói tervek?

BA: A könyhétre jelenik meg a Largo Winch sorozat 3. kötete, majd az új Batman-filmhez kapcsolódva kiadunk egy igazi kultikus csemegét, az Arkham Elmegyógyintézetet, Grant Morrison és Dave McKean művét. A Rejtő-Korcsmáros sorozat hatodik albuma az Elveszett cirkáló lesz, ez őszre várható, csakúgy, mint az irodalmi klasszikusok következő része, amely az elveszettnek hitt, ám a Történeti Levéltárból nemrég megkerült Három testőr lesz. Kiadunk idén még két DC-kötetet. Ezekről egyelőre annyit lehet mondani, hogy Batman mindkettőben lesz, az egyikben pedig Superman is.

Nem szeretnénk lemondani a francia képregényekről annak ellenére, hogy jelenleg ez az irányzat Magyarországon kevésbé népszerű. Tervezzük folytatni a Sörmestereket és tárgyalunk a Krak által megkezdett, ám félbeszakadt XIII átvételéről. Előbb-utóbb lesz másik mangánk is, de kicsit más utakat járunk, mint a többi, távol-keleti képregényekkel foglalkozó kiadó.

A magyar szerzők kiadása továbbra is szívügyünk. Tavaly ősszel indítottuk el az Eduárd bemutatja… sorozatot, amely félúton helyezkedik el az országos terjesztés és a limitált kiadás között. Eddig Vass Mihály, Felvidéki Miklós és Göndöcs Gergely egy-egy munkája jelent meg ebben formában, ezek sikerétől függ, hogy milyen tempóban jöhetnek ki újabbak.

G: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk a Képes Kiadónak a továbbiakban is!