Belevetem magam a kopott, nyikorgó és rettentően kényelmetlen fotelomba, kezemben egy sárga-fekete borítójú könyvvel. Belekortyolok a nem sokkal korábban odakészített whiskeymbe, csak előtte kidobom belőle a jeget. Kell bele, hogy lehűtse, de utálom, ha felhígítja a piát. Belenézek a könyv fedőlapján lévő ijedt szemekbe, amitől a hideg hirtelen átfut a hátamon. Sin City - A sárga rohadék – hehe, jó kis cím, bár angolul mintha valahogy keményebben hangzana. Nem gond, tudjuk miről van szó. Nem is tökölök tovább, izgatottan csapom fel a fedelet. Az első oldalon koromfekete alapon nagy fehér betűk hirdetik, hogy beléptem Sin Citybe. Frank Miller bűnös városába.

Az alábbi tréler magáért beszél... A hasonló című 1951-es filmben Charlton Heston és Peter Lorre játszotta a főszerepet, és bizony a helyszínek, a karakterek és a történet is nagyjából ugyanaz.

Már egyszer említettem, hogy nindzsabuzik vagyunk (ami ugye sokkal jobb, mintha buzi nindzsák volnánk). Só Kosugi szelleme újra köztünk jár, úgy tűnik, hogy a shinobik a közeljövőben kezdenek újra visszaszivárogni a mozivásznakra, de ez a "ninja revival" nem csak a már itt is promotált Ninja Assassin-ben, vagy a némileg komolyabb japán Kamui Gaiden-ben merül ki, itt van még az egyszerűen csak Ninja nevet kapott, és szintén bemutatásra váró amerikai produkció, ami szerintem sokkal jobbnak tűnik, mint a Ninja Assassin. A Scott Adkins nevű, eddig még nem túl ismert angol harcművész színész főszereplésével készült film látszólag szintén a modern techno-nindzsákat preferálja, ami nem is baj, elvégre haladni kell a korral. Hogy melyik film a jobb, azt majd meglátjuk és megírjuk! Addig is a badass kinézetű nindzsákat, számos ripittyára lövöldözést és pörgős karateparádét tartalmazó trailert a tovább után érdemes keresni, ugyanis ott van.

Geek Alert!!! Az alábbiakban egy japán-orosz anime előzetesét tekinthetitek meg, mely ugyan már megjárt néhány fesztivált, de a világprömier még csak mostanság fog megtörténni. A sztori azt hiszem kedves lesz mindnyájunk szívének, az ugyanis telis-tele van geekségekkel. A második világháború idején egy különleges képességekkel bíró szovjet tinédzserekből álló speciális egység felveszi a harcot a megszálló német erőkkel, egészen pontosan egy gonosz okkult náci tiszttel, aki azt tervezi, hogy életre kelti a 12. századi Szent Kereszt lovagrend tagjait és hadsereget állít fel belőlük. Az ötlet orosz, a technikai kivitelezés japán (Studio 4°C), némi kanadai kontárkodással kiegészítve. Egyebet nem is kell mondanom! Kérem haladjanak

Egy lány meztelen holttestére bukkannak egy észak-olasz kisváros melletti tó partján. A film nemzetisége és a kiinduló helyzet miatt adja magát a jellegzetesen olasz krimik, a giallok felemlegetése. Aldo Lado gialloiból (Who Saw Her Die, Malastrana) ismerős melankolikus, tragédiát sejtető atmoszféra hajnali ködként telepszik rá erre a filmre is. Másrészről nem árt észben tartani, hogy manapság Dario Argenton kívül már senki nem próbálkozik a műfaj életben tartásával - A giallo mesterének kései filmjein kívül az Eyes of Crystal a kivétel, ami erősíti a szabályt – és igazából neki is fel kellene hagynia vele, mert a sorozatos önismétléseivel csak a saját legendáját rombolja.

Zúzós jelenet Emmerich totál agyatlan világvégés megalomán szuperfilmjéből.

Chas. Balun méltán legendásnak nevezhető, bár rövid életű horrormagazinja, a Deep Red először fanzine formátumban látott napvilágot, és ennek a műfajtörténeti mérföldkőnek a scannelt változatát tölthetitek le ezen a linken (vagy a képre kattintva), szeretettel. A Deep Red a nyolcvanas évek amerikai horrorboomjának csúcsán, 1986-ban jött ki. Főszerkesztője, Balun egy olyan cikkírási stílussal próbálkozott, amely egyesíti magában a humort és a személyességet a szaktudással - és amely stílust jómagam is továbbvinni próbálok. A Deep Red az akkoriban sajnálatos módon már túlságosan kommercializálódni kezdő Fangoria mellett a legjelentősebb műfaji publikáció volt, és a mai napig a legjobb, Amerikában valaha megjelent horrormagazin.