Jutúbos videjó helyett a kidobozolás rovat ezúttal mindössze ezzel az egyetlen képpel jelentkezik (ha rákattintasz, nagyobb méretben is szemrevételezheted). E legújabb, külföldről érkezett csomagom tartalmát igazság szerint csupa olyan könyv alkotja, amelyeket korábban már magaménak mondhattam, de szó szerint rojtosra olvastam őket, úgyhogy nem árt, ha az embernek van belőlük olyan példánya, amelyik nem hullik olvasás közben darabokra.

John McCarty (Chas. Balun mellett) a nyolcvanas évek legjelentősebb horrorfilm-elméleti tudora volt (még él, de nem túl aktív), ez a három könyve pedig enyhén szólva kötelező. A Fearmakers a horror, a szerző szerint legjelentősebb rendezőit tárgyalja, a Splatter Movies - Breaking the Last Taboo on the Screen *A* legfontosabb, nyolcvanas években készült horrorista, műfajelméleti könyv (a fókusz természetesen a splatterfilmeken van), az Official Splatter Movie Guide pedig több mint 400 splatterfilm villámkritikáját tartalmazza.

Csütörtökön, pénteken és szombaton! Idézem:

Ezt is megértük, a Geekz-en rendszeres képregénystrip üti fel a fejét, méghozzá egy Franciahonban egyre népszerűbb szerzőtől, Gilles Roussel-től, aki Boulet művésznéven alkot 1998 óta, amikor Zep, Titeuf atyja és Jean-Claude Camano, a Tchô! magazin főszerkesztője felfedezte egy képregényfesztiválon. A fiataloknak szóló képregénymagazin oldalain születtek meg a Raghnarok, Le Miya, La Rubrique Scientifique (A tudományos rovat) és a Womoks című sorozatai (utóbbiban a forgatókönyvíró szerepébe bújik, a rajzokért kiváló kollégája, Reno felel), melyek utóbb album formátumban is megjelentek, majd Joann Sfar és Lewis Trondheim felkérték a Donjon Zénith széria rajzolására. 2004-ben vágott neki a saját hétköznapi életéről szóló képregényblog projektjének, ami hamarosan olyan népszerűségre tett szert, hogy naponta több tízezren követik és a Delcourt kiadó vastag kötetekben pakolja a könyvesboltok polcaira Notes (Jegyzetek) címen.

A Geekz kizárólagos engedélyt kapott a szerzőtől, hogy magyarra fordítva publikálhassa a blogján található képregénystripeket, így minden héten egy újabb rész kerül ki a mi kis virtuális játszóterünkbe. Reméljük nektek is tetszeni fog ez a kezdeményezés és még sokáig követitek majd figyelemmel egy francia geek mindennapjait. A Tovább után ugrás a stripre!

Háááááháháháháhá... ez kész. A Hellraiser-franchise, mint áldoksi... A színészek ráadásul katasztrofálisak, Pinheadet meg egy jóllakott óvodás játsza.

Tv2, 11:20. Hullámvasút (Rollercoaster, 1977)

A hetvenes évek katasztrófafilmjeinek kései darabja, amelyben egy kisstílű terrorista (Timothy Bottoms, akiből Hollywood sztárt akart csinálni, de már a megjelenésével is kiszívta az izgalmat minden filmből) egy hullámvasutat(!) akar felrobbantani. A finálé izgalmas, de egyébként háttérzajnak jó csak.

Viasat3, 2155. Titkos gyilkos mama (Serial mom, 1993)

John Waters mainstream próbálkozása, ami még visszafogottsága ellenére is képes harapni. Egyaránt hülyét csinál a sorozatgyilkosok utáni rajongásból és a celebkultúrából.

Új sorozatunkban egy-egy kiemelkedő filmzeneszámról értekezünk röviden, és ízibe megosztjuk veletek a szóban forgó score-t is.

Nem vagy rá felkészülve. Elindítod a zenét, és nincs felvezetés, nincs sejtetés, nincs fokozás, a pokol azonnal rádzuhan, akár egy féltégla. Christopher Young már a ’80-as évek közepén szöszmötölni kezdett a horrorfilmek körül (Rémálom az Elm utcában 2), de csak akkor hagyta igazán kitörölhetetlenül ott a keze nyomát, amikor Clive Barker 1987-es Hellraiseréhez megkomponálta félelmetes, sötét hangulatú szimfonikus rémálmát.

Az általam idén legjobban várt játék piárosai kezdenek túlzásba esni, ma reggel négy új előzetest is a képünkbe tolnak. Bár igazság szerint az extreme violence-ből sosem lehet elég...