Ha valaki még nem értesült volna róla, Orson Scott Card Hugo és Nebula díjas sci-fi klasszikusa, az itthon is nagy népszerűségnek, sőt, kultusznak örvendő Végjáték (Ender’s Game) hosszú-hosszú évek után végre ismét kapható a magyar könyvesboltokban. A Dain kiadó új fordításban jelentette meg a második kiadást, és fel is ajánlott nekünk három példányt, amiket az alábbi, a művel és a szerzőjével kapcsolatos kérdésekre helyes választ adó olvasók közt sorsolunk majd ki. Tessék beljebb fáradni a pihekönnyű kérdések megszemléléshez. Ha pedig nem tudnád, hogy mi is az a Végjáték, akkor először is ostorozd magad négy és fél órán át, majd okosodj ki a cikkünkkel.

Amerikában olyat bukott, hogy ihaj, nálunk pedig a forgalmazó épp most halasztotta el a sajtóvetítés időpontját egy héttel. Ennek örömére íme egy pár perces videó, amelyben Carpenter remekművének szereplői az új változatot/prequel-t/faszomtudja-mit nézik, és a maguk zord módján véleményt alkotnak róla.

Egészen tavalyig, míg a Code Red ki nem adta dvd-n, ez a kanadai suttyó-slasher (eképp próbálom, a magam szerény eszközeivel a „backwood-slasher”-alműfaj elnevezését némileg megmagyarítani) a Rituals szinte csak a legelvetemültebb horroristák előtt volt ismert. Bár ha jobban belegondolok, attól még, hogy kihozták dvd-n, a helyzet ugyanaz maradt... Frank Trebbin Angst sitzt neben dir (A félelem melletted ül) című mammut-enciklopédiája (úgy értem a mérete gigantikus, de egyébként nem ősállatokat, hanem horrorfilmeket elemez) és Stephen King Magyarországon is megvásárolható Danse Macabre-ja egyaránt dícséri, bár King, sőt pontosabban az ügynöke, épp hogy csak említést tesz róla a könyvben.

Update: Játékunk lezárult és emailben kiértesítettük a három szerencsés nyertes zombiolimpikont, egyszóval mindenki, aki részt vett a játékban sürgősen csekkolja a levelesládáját (a helyes megfejtések a poszt kommentjei között találhatóak)...

A Képregény.hu felajánlásából három kötetet sorsolunk ki a Geekz olvasói között a The Walking Dead - Élőhalottak második kötetéből, ami az Úton alcímet viseli (micsoda? eddig egy Amazonas menti kis kunyhóban éltél egy csapatnyi cerkófmajom társaságában és nem tudod mi ez? azonnal pótold ezt a blaszfémiának is beillő hiányosságot). Ahhoz, hogy rátehessétek a kezeteket a három kötet valamelyikére, mindössze válaszolnotok kell 5 egyszerű és a zsánerhez kapcsolódó kérdésre. Aki elsőként küldi be a helyes választ az összes kérdésre, az automatikusan az egyik képregény boldog birtokosává válik, a másik kettőt a többi helyes válasz beküldői között sorsoljuk ki. Lássuk hát a kérdéseket!

Apróbb kihagyás után újra támad a raklett: Boulet ismételten felhívja a figyelmünket a lejárt szavatosságú ételek veszélyeire a Tovább! után...

A Geekz bloggerei (Rusznyák Csaba, Nagy Krisztián) is részt vesznek az Odeonba szervezett filmvetítés utáni beszélgetésben, a részletes műsort lentebb találjátok az MKSZ tolmácsolásában...

A Magyarhangya csapata (akik életet leheltek a közösségi mozizásba) és az MKSZ szervezésében indul útjára a Comic-Live-Club nevű rendezvénysorozat, mely során egyedileg meghirdetett vetítésekre kívánjuk összehívni a képregényfilmek rajongóit. Noha már betáraztunk premier előtti vetítéseket, elsőként mégis egy korábbi sikerfilmmel nyitjuk a rendezvénysorozatot. 

A film: Kick/Ass
Október 17-én (hétfőn) 20:00-tól az Odeon Lloyd moziban (1136 Hollán Ernő u. 7. – a Jászai Mari térnél).

Cliff Martinez: Drive

Amit a filmnek nem sikerült maradéktalanul elérnie, azt a zenének igen: beszippantott. Cliff Martinez score-ja egy lassan, álomszerűen folydogáló meditatív, ambientes elektronikus lüktetés. Főtémáról, dallamokról, szerkezetről és visszatérő motívumokról felesleges beszélni, ez az a zene, aminek értékét, hatását egyszerűen csak azon lehet lemérni, hogy bűvkörébe vonja-e a hallgatót az aurája vagy nem – sajnos/szerencsére ez sokkal több esetben fog függni magától a hallgatótól, mint a zenétől. Martinez munkája csendben, már-már alattomosan kúszik be a bőr alá – eleinte elandalít, kényelembe, biztonságba, szépségbe ringat (Rubber Head, I Drive), majd lassan felbukkan a feszültség (They Broke His Pelvis), és az album felénél már nem tud nem elfogni a nyugtalanság. A pulzáló elektronika egyre több baljós hangot rejt, az After the Chase feszengésre késztető, fémes nyitánya és főleg a Skull Crushing gonosz zúgása után egyértelmű, hogy egy veszélyes világban vagyunk. Aztán az utolsó előtti szám, az On the Beach, gyönyörűen visszacsinálja az egészet: a kakofón, már-már horrorisztikus hangzás lassan éteri szépségű melankóliába csúszik. Vagy mondhatnám úgy is: katarzisba. De kurvanagyba ám.