Harlan DeGroat (Woody Harrelson) aktuális csajával piálgat egy autósmoziban, a vásznon a Clive Barker novellája alapján készült Éjféli etetés pereg. Egy ponton Harlan úgy érzi, a nő tiszteletlen vele. Illedelmesen elkéri tőle a kajáját ("Give me that fuckin' hot dog") majd a  mélytorkoztatásnak egy cseppet sem szexi formájában részesíti gyerekkar vastagságú szivarja segítségével. Mikor a szomszéd kocsiban ülő pár férfitagja nehezményezi ténykedését, kiszáll, szarrá veri a szerencsétlent, és ugyanezt helyezi kilátásba a mozi teljes közönségének. Főcím. Ilyen nyitány után okkal számíthatnánk hasonlóan brutális, vérmocskos, szemét folytatásra, az Out of the Furnace azonban behúzza a féket, szokatlan lassúsággal, megfontoltan építkezik, de szerencsére párszor még kivillantja a foga fehérjét.

Fekete füstöt okádó gyárkémények. Gépolajtól bűzlő műhelyek. Fény csak a hegesztőpisztolyod csövén szikrázik. Túlóra, dupla műszak, a jobb élet reménye helyett pusztán azért, hogy felszínen maradj. Kapaszkodsz, küszködsz, és senki nem mutat kiutat. A rabszolgameló után állott sör a kocsmában, körülötted ugyanazok a vesztesek, akik tegnap is itt voltak, itt lesznek holnap is, egészen addig, míg valamelyikőtök bele nem döglik a monoton robotba. A gyár hamarosan bezár, nem tudod, mi lesz utána, csinálod hát, amíg lehet, amíg engedik. Nem akarsz bajba keveredni. Tűröd a megpróbáltatásokat, összeszorított fogakkal mosolyogsz akkor is, mikor mindenki más már üvöltene. Egyetlen vagyonod az emberséged. Ragaszkodnod kell hozzá, minden körülmények között. Akkor is, ha a törvény azt mondja: csak tűrj tovább.

Russel Baze (Christian Bale) eleinte így tesz. Krisztusi alázattal hajt fejet sorsa előtt, bejár a gyárba, gürcöl inaszakadtáig. Tudja, hogy nincs más esélye. Igyekszik az élet örömeire fókuszálni: a gyönyörű Lena (Zoe Saldana) várja haza, és Russel szerencsésnek érzi magát, amiért a nő mellett lehet. Másra nincs is szüksége. A gyerekvállalást tervezik, minden esélyük megvan rá, hogy életük végéig együtt maradjanak. Russel követi a mintát, amit apjától látott, feláldozza magát családjáért, szeretteiért, mások érdekeit gondolkodás nélkül sajátjai fölé helyezi, attól boldog, ha a körülötte élők elégedettek. Öccse, Rodney (Casey Affleck) egészen másképp gondolja. Az iraki háború poklát többszörösen megjárt fiú számára az önfeladás nem opció. A halál torkából tért vissza, nem dobhatja oda magát aprópénzért, nem fogadhatja el, hogy az életet a tét nélküli tengődés jelenti. Ő többet akar. Minden áron. Egyvalamihez ért: kárt tenni a másikban. Erre képezték ki. Forrongó dühétől tüzelve megállíthatatlan a ringben. Illegális bunyók bajnoka lehetne, könyörög az alvilág legmélyebb bugyraiban is járatos John Petty-nek (Willem Dafoe), hogy vigye magával a keményebb helyekre. Oda, ahol a nagy pénz mozog. Ahol emelkednek a tétek. Petty sokáig ellenáll, félti a srácot, de végül úgy dönt, tesz vele egy próbát. És itt jön a képbe a film elején látott Harlan DeGroat, az immorális, gátlástalan, mizantróp anyabaszó.

Az Out of the Furnace egy hagyományos bosszúfilmhez képest kifejezetten messziről indít, a lényegi konfliktus kibomlásáig egészen a játékidő feléig kell várnunk. Scott Cooper rendező (Őrült szív) számára a főszereplőkben zajló lelki folyamatok fontosabbak, mint a bosszúállás vérgőzös bemutatása. Mindenre hagy időt, nem rohan ész nélkül az események sűrűjébe, tisztázza a motivációkat, gondosan vázolja a szereplők közti viszonyokat. A szándékolt megfontoltság értékelése befogadófüggő, az viszont kétségtelen, hogy agyonvagdosott, papírmasé karaktereket mozgató akciófilm helyett öröm látni egy ténylegesen kibontott, csendesen elmesélt történetet tökös, egyszerű elveket valló, de azokhoz a végletekig ragaszkodni képes Férfiakról (így, nagybetűvel), akik csupa olyan idejétmúlt eszmét képviselnek (büszkeség, bajtársiasság, tisztelet), melyeket mindennapjaink során bizony hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Westernhősök egy olyan világban, ami kíméletlenül kiveti magából, ellehetetleníti a hősöket. Vannak döntések, melyeket nem kerülhetsz meg, ha tiszta tekintettel akarsz tükörbe nézni: ők megteszik, és nem törődnek a következményekkel. A törvény csak sallang, az igazság a fejedben dől el. Ha folyamatosan megúszásra játszol, egy nap arra ébredsz majd, hogy eltűnt a gerinced.

Cooper az atmoszférateremtésben is jeleskedik, kellemetlenül realista a kisvárosi élet bemutatása, a gyár mocska levakarhatatlan, a drogbarlangként működő lakás bűze orrfacsaró, az illegális bokszmeccsen verejtékkel kevert vér szaga terjeng, az Out of the Furnace mégis elsősorban színészfilm, méghozzá a  minőségi fajtából. Bale, Dafoe, a jóindulatú, de a törvények betartásának kényszere miatt tehetetlen rendőr szerepében feltűnő Forest Whitaker mondhatni szokás szerint remekelnek, meglepetést viszont Affleck és Harrelson okoznak: előbbi látható elhivatottsággal, korábbi szerepeiben jellemző visszafogottságát sikeresen levetkőzve alakítja a zabolázhatatlan, forrófejű, örökösen sértett utcagyereket, utóbbi pedig több remek pszichopata-alakítás után azzal döbbent meg, hogy még mindig képes árnyalni karakterét, és tartalommal tölt meg egy olyan figurát, akit akár a kisujjából is kirázhatna. A rendező és szerzőtársa, Brad Ingelsby által jegyzett forgatókönyv a dialógusokkal, jellemrajzokkal biztos kézzel bánik, időnként azonban becsúsznak zavaróan szájbarágós, a szereplők nyilvánvaló tulajdonságait feleslegesen egyértelműsítő megoldások, illetve a fordulatok néhol meglepően légből kapottak, érthetetlen módon esetlenek (DeGroat búvóhelyének véletlenszerű megtalálása).

Az Out of the Furnace egy számtalanszor, számtalan módon feldolgozott témát boncolgat időnként meg-meg remegő kézzel, de figuráinak finom jellemrajza, az amerikai álom alulnézetből történő bemutatása, és a pazar színészgárda okán mindenképpen érdemes a figyelemre. Üzenete nem túl harsány, a legkevésbé sem újszerű, de örök igazság: ha úgy érzed, nem tűrhetsz tovább, ne törődj semmivel, csak csapj oda. Jó látni, ahogy valaki végre odacsap.