Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

A kilencfarkú macska

2012.11.25. 12:17 Wostry Ferenc

cat9tails1.jpgMásodik filmjében, a Gatto a nove code-ban (hazánkban a Mokép forgalmazta) Argento megkezdi a tradicionális filmes történetmeséléstől való eltávolodását: a sztori nem lesz több, mint egyfajta keret, amellyel grand guignol csúcspontokat fog össze (ennek legextrémebb esetei a Suspiria és az Inferno). A narratíva elkorcsosulásával párhuzamosan megnő a fényképezés és a vágás jelentősége, sőt, fő kifejezőeszközzé lépnek elő, elsődleges céljuk a néző tér és időérzékelésének összezavarása. A Gatto... újrahasznosítja, bebetonozza Argento a giallókban alkalmazott stílus-ikonográfiáját: a főszereplő olyan nyomra bukkan, amely a gyilkos világába mintegy behúzza őt, a végső feloldást pedig áltudományos bűvészkedés teszi lehetővé – bár a film címének ezúttal végképp semmi köze hozzá.

A film két főhőssel rendelkezik (Argento gyakran aggatja rá több figurára erőszakos történeteinek emocionális terhét, ennek okát lásd a Profondo Rosso elemzésében): az egyik Franco Arno (Karl Malden, San Francisco utcái), a világtalan rejtvénykészítő, a másik Carlo Giordani (James Franciscus) újságíró. Ők ketten, közös erővel próbálják meg kinyomozni a genetikai kutatással foglalkozó Terzi Intézet tudósait megritkító gyilkosságsorozat tettesének kilétét. Sajnos “kalandjaik” krónikája a legkacifántosabban – értsd: feleslegesen zavarosan – megírt Argento mozi, rengeteg érdektelen mellékszállal és rendesen be nem mutatott mellékszereplővel. Egész egyszerűen száraz a film, korai munkái közül messze ez a leggyengébb, túlbonyolítottsága pedig maximum apátiát vált ki a nézőből. Az Argento, Luigi Collo és Dardano Sachetti által jegyzett forgatókönyv ráadásul több helyről is “nyúl”: a gyilkos alibi-motivációjaként előrángatott, az XYY-kromoszóma által keltett agresszivitás problematikája a Twisted Nerve című 1969-es brit filmből származik, valamint Siodmak The Spiral Staicase és Terence Young Wait Until Dark című munkáiból is átemel a testi fogyatékossággal küzdő főhőssel kapcsolatos motívumokat.

A L’ucello... egyes egyedi kameramozgásai a Gatto...-ban is visszaköszönnek, sőt, itt még extravagánsabb formát öltenek. A vad, lebegő fahrtok és a szubjektív kamera beállítások remek alkalmazása játszi könnyedséggel tölti meg a filmet potenciális veszélyérzettel. A konvencionális történetépítést olyannyira hanyagolja Argento, hogy az első negyed órában szinte egy percet sem fordít a sztori előbbre vitelére: ami ez idő alatt történik, kizárólag arra szolgál, hogy a film saját úgymond dimenzióját kiépítse, megismertesse velünk a teret, amelyben játszódni fog, az időmértéket, amely sebességgel haladni fog és a figurákat, akik szerepelnek majd benne. Rendkívül érdekes ez az első tizenöt perc, mintha a rendező kézen fogva húzna be minket a film világába, amelynek majd később ad narratív kontextust.

cat9tails2.jpgAz első gyilkosság, illetve a két főszereplő egymással kötött szövetségének létrejötte után a film története újra kibicsaklik – persze ez megint csak a tradicionális értelemben “félrelépés”, Argento filmjeit többek közt az ilyesmi teszi izgalmassá. Ahelyett, hogy a nyomozás metodikusan gördülne tovább, a potenciális tettesek bűnös világában merülünk el, amely a film általános üzenetét, a mindenki bűnös valamilyen szinten-t igyekszik egyértelművé tenni, arról már nem is beszélve, hogy a tettest genetikai kódja hajtja a szörnyűségek elkövetésére – DNS-e pedig mindenkinek van! Megismerjük az intézet névadójának, Terzi professzornak és fogadott lányának, Lorinak a furcsa viszonyát, amelyet beleng a szexuális ambivalencia. Egy másik gyanúsított Dr. Braun, akinek extrovertált viselkedésmódja és homoszexualitása vívja ki környezete ellenszenvét – Argento gyakran ír bele meleg figurákat forgatókönyveibe, elsődleges funkciójuk általában csupán vörös heringnek lenni, mint itt is, ám kétségtelen, hogy mindig remekül kibontott, méltósággal teli, tragikus karakterekként ábrázolja őket, sőt, szexuális orientációjukat általában a nézők (vö. olasz, macsó, mediterrán) elvárásainak kijátszására használja fel. A publikumban amúgy is létrejövő feszültséget még szexuális neurózisaik ilyen módon való birizgálásával is megpróbálja feljebb srófolni. Befér ez is a voyeurizmus, az incesztus és hasonlók mellé.

A gyilkosságok vérbősége sokkoló – a L’ucello... szexuális szadizmusa helyébe itt a művészi módon megkoreografált hipererőszak lép. Legyen szó akár fejek földhöz veréséről vagy arról, ahogyan valakit lassítva csap el a vonat, a hús stilizálva reccsen (utóbbi esetében szintén a fej lép kontaktusba a vassal: Argento, mint Lynch, általában a tudat helyét támadja).

12 komment

Címkék: horror krimi eurocult giallo

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr464924137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2012.11.25. 17:41:37

Feri, bemasoltad a diplomamunkadat? :-) Jo cikk amugy.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2012.11.25. 17:43:14

@K.Leslee: azt már a Suspiriával, Infernóval elkezdtem, csak ezek még nem kerültek ki :)

szkristof92 2012.11.25. 17:48:31

Folytasd csak ezek nagyon jók! :)

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2012.11.25. 19:19:38

@Wostry Ferenc: Akkor ezek szintén a diplomamunkád részeit képezték?

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.11.25. 20:35:30

Argento korai munkái közül szerintem messze nem ez, hanem sokkal inkább a Négy légy a szürke bársonyon a leggyengébb (és ennek semmi köze Bud Spencernek). Illetve mindenképpen érdemes megemlíteni Morricone remek zenéjét, ennek a filmnek a főcímzenéje egyenesen csodálatos, bármikor szívesen meghallgatom.

Aműgy örülök, hogy foglalkozol ezekkel a filmekkel, kicsit méltánytalanul bánt velük az utókor.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2012.11.25. 20:38:23

@Gevin: ez túl komolyan hangzik ahhoz képest, ahogy ennek értékelése lezajlott :)

Operatív Thetán · http://j.mp/1u0EcWA 2012.11.25. 22:32:38

A Sokk Magazin összes posztját viszontláthatjuk itt idővel? Amúgy nincs valakinek teljes mentése belőle?

Gondolom ez 2007 júniusában volt kint (az első Argento májusban, sőt volt "Bevezető az Argento-cikksorozat elé" is), de az Archive.org nem mentette az egész hónapot, legalábbis nem sikerült kibányásznom belőle, ahogy sok poszt hajtás utáni részét sem.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2012.11.25. 22:48:56

@Operatív Thetán: ez kint volt a Sokkon? Frankón nem emlékszem. Ha valakinek megvan a PHANTASM kritikám, jelentkezzen!

Operatív Thetán · http://j.mp/1u0EcWA 2012.11.25. 23:20:45

@Wostry Ferenc: Vélhetően kint volt, a "Bevezető az Argento-cikksorozat elé" anyaggal indítottál, azt követte a tegnapi "The Bird With The Crystal Plumage", aztán van egy sötét folt, mert júniusban sok poszt volt, és az "older posts" gomb mögé nem lehet belátni. Aztán jött egy rövid hír "Mother of Tears képek", és végül "Four Flies On Grey Velvet" recenzió.

Sajnos a Phantasm sem látszik. Eszerint nem archiváltad a teljes blogot. :( Jut eszembe, a saját domaines blogodat mi lelte?

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2012.11.26. 08:34:12

@Operatív Thetán: megszüntettem, mert a .hu-s helyett akarok csinálni egy .com-osat :) Nem, nem archiváltam a Sokkot, bár azért a cikkek 90%-a megvan doksi formátumban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.11.26. 11:09:59

két nap két írás, nem is tudom mit mondjak. :D

Error Flynn 2012.11.28. 18:46:15

Nekem is van egy pár Sokkmagazin-os mentésem, de nincs odaírva hozzá hogy mi-micsoda, csak ennyi: "Sokk Magazin - http--http://www.sokkmagazin.hu"
Sajna eléggé szét is van szórva szekrényben lévő vinyókon, lemezeken, de majd előkeresem lassanként :)
süti beállítások módosítása