Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Kurosawa retrospektív: Véres trón

2012.06.27. 09:10 Rusznyák Csaba

throneofblood3.jpgA fehér, halálarcú nő guggol a kopár, véres falú szobában, és várja, hogy férje visszatérjen – ölni ment. Háza vendégét, urát és parancsolóját. Szinte fülsértő fuvolák harsannak fel, ahogy a feleség megfordul, amikor a férfi hátrafelé „betáncol” a szobába, riadt, merev testtartással, kezében lándzsa, hegyén vér. A sorsukat teljesítette be ezzel, ezt mindketten jól tudják. Csak abban tévednek, hogy mi is az a sors. A jelenet feszültsége és fatalizmusa tapintható –  William Shakespeare Macbeth című tragédiája kissé leegyszerűsítve, lecsupaszítva, puritán vizuális gyönyörűséggel játszódik le. A Véres trón (Kumonosu jo, 1957) a Káosz után a legjobb film, amit a nagy angol drámaíró valamelyik művéből forgattak – pedig a nagyszerű adaptációk sora (Laurence Olivier-től Orson Wellesen át Baz Luhrmanig) egyáltalán nem rövid.

Akira Kurosawa természetesen áthelyezte a cselekményt a XI. századi Skóciából a XVI. századi, feudális Japánba (felismerve, hogy emberileg, társadalmilag milyen hasonló körülmények uralkodtak a két, belviszályoktól tépázott országban), ennek azonban nem pusztán praktikus okai voltak – az író-rendező hozzáigazította a helyszínhez és a korhoz a formát is. A Véres trón a japán Noh színház szellemében forgott (ami a XVI. században népszerűsége csúcsán volt), vagyis minimális díszletekkel, sajátos zenével és stilisztikával – még a színészek mimikái is olyanok (különösen „Lady Macbeth”, azaz Asaji esetében), mintha a Noh-ra jellemző maszkokat viselnék. A fenti jelenet egész képi-zenei koreográfiája ennek a stílusnak az egyik legmarkánsabb demonstrációja.

throneofblood2.jpgMacbeth történetét mindenki ismeri, de aki nem, annak is világos, hogy milyen utat vesz majd az itt Washizu nevű főszereplő élete (Toshiro Mifune nagyszerű alakításában, természetesen). A (szintén a Noh-ből kölcsönzött) nyitó kórus már az első másodpercekben az embert folyton ismétlődő, körkörös pusztításba és önpusztításba taszító, elveszejtő becsvágyról énekel, annak a valaha nagyszerű erődítménynek a romjai fölött, amiben a tragédia lejátszódik – a múltból tekintünk vissza a karaktereke és végzetes döntéseikre, mire történetüket részletesen megismerjük, már mind halottak. Egy szellemvilágban járunk.

Washizu és tábornok társa, Miki egy nyertes csata után nagyurukhoz tartanak a hírhedt Pók Hálója Erdőben, hogy kitüntetésben részesüljenek hősiességükért. Köd száll le, amiben eltévednek az egyébként is sűrű, labirintusszerű vidéken – mint mindig, az időjárás itt is szimbólum Kurosawa kezében: a gonosz erdei szellemmel való kísérteties találkozással egyidőben Washizu nem csak a fák között téved el, hanem a lelkében is. Becsület- és tisztességérzete alulmarad az ambíciójával szemben, hullákból emelne „égig érő hegyet”, és vért ontana, hogy „folyóként folyjon”. Nagyura meggyilkolása gyáván, lesből, amikor alszik az éjszaka közepén, csak az első lépés a kívánt hatalomhoz vezető úton. Sok fej hullik még, mire Washizu reménytelenül megtébolyodik, és saját emberei keze által pusztul.

Kurosawa abba a pozícióba kényszerít minket (már csak a közelik hiányával is), ahol a filmet nyitó és záró kórus, illetve az erdei szellem van: távolra az eseményektől, pontosabban: föléjük, ahonnan letekinthetünk az emberi karakterek ostobaságára. Irántuk érzett kezdeti szimpátiánk gyorsan el is párolog, ahogy a moralitás a szemünk előtt szenved vereséget, és ahogy látjuk lejátszódni az eseményeket azok reménytelenül repetitív formájában. (Már az első jelenet is erre utal, ahogy lovukon érkeznek a hírnökök, hogy beszámoljanak a csata folyásáról, egyik a másik után, mintha soha nem akarnának elfogyni; és az azutáni is, amiben a tábornokok tanácstalanul köröznek az erdőben.) Washizu végez a nagyúrral, megszegve országa írott és íratlan törvényeit, de áldozata annak idején ugyanígy ragadta magához a hatalmat elődjétől – a saját szempontjukból mindkettőjüknek jó oka van, volt rá. És mi történik majd Washizu utódjával? Emberei azért mészárolják le őt, hogy megmeneküljenek az ostromló seregtől, de hiába – a történet keretében már csak egy darab kőoszlop utal rá, hol állt régen a porrá rombolt erőd.

throneofblood1.jpgPedig egyik baljós előjel a másik után figyelmeztet a közelgő végre. A két kísérteties találkozás a ráncos, gebe, hátborzongató mosolyú és hangú öregasszony-szellemmel, a csontvázakból emelt halmok az erdő közepén, a madarak rossz ómenként való berajzása az erődbe, a lemoshatatlan vérrel összekent hálószoba. Kurosawa atmoszférateremtése ezekben a jelenetekben csúcsosodik ki, és látva őket, csak arra tudok gondolni, milyen kár, hogy soha nem rendezett horrort. Ha rendezett volna, az valószínűleg olyan szerepet töltene be a filmtörténetben, mint Kubrick Ragyogása.

Meg kell elégednünk az emberi természet horrorával. Nincs fejlődés, nincs felvilágosodás, nincs okulás: ugyanazok a hibák ismétlődnek, az erőszak körforgása állandó, barátokból ellenségek lesznek, győztesekből őrültek és holtak – az emberi kézzel épített erőd csak a külső veszélytől véd meg, saját magunktól nem. És honnan ered mindez? Asaji szerint a férfi, akinek nincsenek ambíciói, nem férfi. Ez, és a szellem (önbeteljesítő) jóslata sarkallja Washizut a romlásba vezető cselekvésre. Ennyi volna az ember? Egy-két sokat ígérő szó itt, néhány önképet erodáló megjegyzés ott, és kész kardcsörtetve nekiindulni, hogy bizonyítson, öljön, és pusztítson két kézzel? Kurosawa a háborúk, a keserű konfliktusok okát keresné, de mi mást is találhatna, mint hogy vagyunk, akik vagyunk?

8 komment

Címkék: dráma háborús filmkritika kurosawa retrospektív

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr884614020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Desrix 2012.06.27. 13:33:54

Nem láttam még a filmet, a cikk után viszont bizonyos, hogy pótolni fogom ebbéli hiányosságomat. Az utóbbi idők egyik legjobban eltalált - mind tartalmára, mind hangulatára nézve - recenziója lett ez, üdítő gyöngyszem a Dallas 2012 után (aminek a tárgya zavart, nem pedig a róla készült cikk, de ez egyéni szocproblem). ;)
És hogy multikulti legyek, most már jöhet a legújabb Geexcomix és teljes lesz az örömöm. :D

Maya-- 2012.06.27. 22:16:34

ebben a filmben van a kedvenc erdei szellemem, tök jó. tiszta Noh színház..de több mint egyszerű. jó, nem fújják azt a nagy tragikus dumát, hanem inkább akció van. anúgy a csodám ől meg, hogy milyen kevés effektussal is egész rémisztő az atmoszféra. na kell azért tudni ezt-azt a szamurájokról, meg a nemesebb nők fekete fogairól(brr..) stb. mert ha meglátjuk, hogy mi van abban a kastélyban, (mmint konkrétan nincs semmi)..még azt hinném, hogy Washizu annyira csoró, hogy tényleg muszáj őlnie :)
a vége pedig kurvajó. nekem az tetszik a legjobban.

Maya-- 2012.06.27. 22:18:26

hé, hogy nem írtál el egy nevet sem? :)

Rusznyák Csaba 2012.06.28. 12:00:45

@Maya--: miért írtam volna el, kedves Maza?

Maya-- 2012.06.28. 12:36:47

@Rusznyák Csaba: mert elszoktad írni kedves Csaba, s én azt úgy élveztem :), mert nem volt egy szikrányi komplexusom sem, hogy milyen szörnyen írok magyarul. mert láttam, hogy másnak sem megy olyan könnyen az idegennyelv. de most nagyon perfekt voltál, s ezt már nem csípem, na jó..azért még lehet, hogy a komment részeknél majd szeretni foglak, bár a Mara nekem egész ismerősen hangzott volna, mert sokan nem értik egyből a nevem, és így szólítanak :)

a gond az, hogyha nem lesznek hibáitok, és ilyen hibátlan cikkeket fogsz írni, akkor én már nem tudok kommentelni. mert komplexusom lesz :(
hülye legyek, ha már nem érzem, hogy helyesebben írok :P

Rusznyák Csaba 2012.06.28. 13:14:45

@Maua--: A szörnyű magyar írás és az elírt/gépelt idegen nevek azért nem ugyanaz:)

Maya-- 2012.06.28. 14:32:13

@Rusznyák Csaba: persze, hogy nem. az enyém nehezebb :)..sokkal.

Maya-- 2012.06.28. 14:34:19

ja..s nehogy mégegyszer elírd a nevem :)
süti beállítások módosítása