Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Geekzaj #13: Bosszúállók, Csatahajó, Fehér pokol

2012.05.31. 11:45 Rusznyák Csaba

Alan Silvestri: Avengers

Az Amerika Kapitány zenéjével kapcsolatban pont azt jegyeztem meg anno, hogy Silvestri 7 éve írta az utolsó zseniális score-ját (azt is egy pocsék filmhez, a Van Helsinghez) – a számláló pörög tovább, 2012-t írunk, 8 évnél tartunk, és Robert Zemeckis kedvenc zeneszerzője még mindig adós nekünk a következő nagy dobással. Pedig a Bosszúállók, grandiózus, faltól-falig szuperhősakcióként, erre tökéletesen alkalmasnak tűnt, ehhez egy ilyen kaliberű komponistának illett volna olyan zenét szereznie, amitől lerepül a fejünk.  Ehelyett egy középszerű, mindenféle markáns identitás nélküli zenekari csörtét kaptunk, aminek avíttságát alkalmanként némi elektronika próbálja – hasztalanul – elfeledtetni a hallgatóval. A főtéma a második számban (Tunnel Chase) köszön be egy rövid időre, és később folyamatosan fel-felbukkan, hogy aztán az Assemble-ben, amikor a csapat összeáll a végső harcra, teljes pompájában bontakozzon ki – szerkezetileg a téma felhasználása rendben van, de tematikailag, dallamilag meglehetősen egyszerű, sőt, primitív. Olyannyira harsány és heroikus, hogy elmenne akár egy Superman-motívumnak is, pedig a Bosszúállók hősei annál azért komplikáltabbak, problémásabbak, összetettebbek. A korábbi filmek témáit – saját, ide-oda becsempészett Amerika Kapitány zenéjét leszámítva – teljesen elvetette Silvestri, pedig szép megoldás lett volna, ha kollégáinak munkáit legalább finoman, visszafogottan szerepelteti a háttérben. Különösen a Thor dallamai hiányoznak, nem csak azért, mert messze Doyle zenéje volt a legemlékezetesebb az előzmények közül, hanem azért is, mert a Bosszúállókban az ott felvezetett konfliktus eszkalálódik globális-univerzális szintre. Alig egy-két igazán figyelemreméltó momentum van az egész score-ban (leginkább a már említett Assemble-ben), vagyis inkább passzol a G.I. JoeSzupercsapat Amerika Kapitány háromszögbe, semmint a komponista emlékezetes munkái közé. Süllyesztőbe való.
 

Steve Jablonsky: Transformers 4 Battleship

Peter Berg rendező szerint Steve Jablsonky a legjobb kortárs filmzeneszerző. Ha igaza lenne, tőlem akár már holnap is szétrobbanhatna az egész kurva földgolyó. De tartsuk észben, hogy ez a kijelentés olyasvalakitől származik, aki a komponistától azt kérte, hogy egy MRI gép hangját dolgozza bele a score-ba, legyen az a Földet megtámadó idegenek zenei identitása. Persze ez legalább egy ötlet: kicsit ugyan olyan, mint amikor egy filmben egy inkognitóban lévő hülyének megkérdezik a nevét, erre gyorsan körülnéz, meglát egy márkafeliratot, és azt feleli, hogy Nescafé (Bergnek aznap volt MRI vizsgálata, hogy találkozott Jablsonkyval) – de legalább egy ötlet. Több úgysincs a Transformers filmekhez fel nem használt zenei mintákkal kitömött, masszív elektronikával, elektromos gitárral, idegtépő hangeffektekkel és szintetikusnak hangzó zenekarral dübörgő score-ban, sem az idegenek komor, dübörgő motívumában, sem a haditengerészet heroikus, dübörgő témájában, sem a sok egyéb dübörgő akcióban. És azt említettem már, hogy folyton kurvára dübörög a zene? Annyit azért el kell ismerni, hogy a tavalyi Transformers 3-mal ellentétben, ebben legalább vannak következetesen végigvitt motívumok, amik, noha se nem összetettek, se nem intelligensek, egész pofásan hangzanak, és akár alappillérei is lehetnének egy szórakoztató, faltól falig akciózenének. De hiába csendülnek ezek fel a film fontosabb pillanatai* alatt, a köztük lévő zenei ragasztóanyag unalmas, repetitív, érdektelen és teljesen fantáziátlan. Műanyagzene, nem mintha a Csatahajó többet érdemelt volna.
*tegyünk úgy, mintha lennének olyanok


Marc Streitenfeld: The Grey


A Zimmer-istálló egyik viszonylag friss növendéke, Marc Streitenfeld (Robin Hood) esélyes rá, hogy idővel az említett istálló egyik méltán többet emlegetett komponistája legyen, már csak azért is, mert így, pályája elején járva is nyilvánvaló, hogy jóval intelligensebben, érzékenyebben végzi a munkáját, mint sok „durrbele, aztán majd lesz valami” módszerrel dolgozó kollégája (khm, Jablonsky, khm). És már csak azért is remélem, hogy ez így van, mert Streteinfeld munkáját legközelebb Ridley Scott Prometheusa alatt halljuk. De addig is, említést érdemel az év eddigi legférfiasabb filmjéhez, a Fehér pokolhoz írt score-ja. A vadonban, egy farkasfalka vadászterületére lezuhanó repülőgép túlélőinek megpróbáltatásiról szóló thriller több, mint aminek első pillantásra látszik: a rendező a horrorisztikus „állat marcangol embert” jelenetsorok hátterében egy egzisztencialista drámát villant fel, és Streitenfeld is a sztorinak erre az aspektusára gyúrta a zene javarészét. Hozzávéve ehhez a film roppant sötét, depresszív hangvételét, nem csoda, hogy egészen más megközelítést választott, mint pl. Jerry Goldsmith annak idején a hasonló témájú A vadon foglyaihoz. A vadregényes tájat grandeur hangjegyekbe öntő fenséges score helyett nyomott hangulatú, kényelmetlenül alacsony hangszínű, felzaklató effektekkel teli, minimalista zenét kapunk, ami az életükért-halálukért megharcoló karakterek lelkivilágára reflektál. A score-nak az ütősökkel felturbózott akciós-horroros momentumai nem is emelkednek ki a szürke átlagból, Streitenfeld akkor van elemében, amikor „lassú víz partot mos” habitussal közvetíti a szereplők érzelmi világát – mint a két első tételben (Writing the Letter, Suicide), és főleg, a legutolsóban (Into the Fray), ami gyönyörű visszafogottsággal, érzékenyen, erőteljesen, de heroizmus nélkül ábrázolja a főszereplő rezzenéstelen szembenézését a halállal. Ez a track ritka gyöngyszem: hangzásában majdnem minimalista, de tematikájában falrengetően grandiózus.

9 komment

Címkék: soundtrack zenekritika geekzaj

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr344556839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TomPowell25 2012.05.31. 12:58:48

Jó írás.:) Eleinte ugyanezen a véleményen voltam az Avengers-szel kapcsolatban, aztán azon kaptam magam, hogy egy hónapja ezt hallgatom. Messze nem Silvestri legjobbja, de a Van Helsing óta a legélvezetesebb munkája. Ami meg a főtémát illeti, szerintem ide egy ilyen egyszerű, hősies dallam kellett, a karakterekre meg azért néha utal: Vasemberre az elektronikával (Stark Goes Green, One Way Trip), Thorra néha kórussal (Performance Issues), a Kapitányra meg evidens, hogy a saját témájával és még Fekete Özvegy is kapott egy pár hangos motívumot.
Nálam a Thornak volt az előzményfilmek közül a leggyengébb zenéje (haragszom Doyle-ra, amiért ilyen Zimmer stílust vett fel), és szerintem Debney csinálta a legjobbat az Iron Man 2-höz. De persze ez is szubjektív.
A másik két albumot még nem bírtam végighallgatni, de Stretenfeld lassú, visszatérő témája nagyon rendben van.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2012.05.31. 13:21:30

Azért szerintem Silvestritől a Beowulf is elég jó lett (2008), az Avengers tényleg 12 1 tucat, az Assemblet néha hallgatom játék közben (eleinte tényleg azt hittem, hogy valamelyik Superman zene indult el)de a score többi része valóban nem lett valami kiemelkedő.

Rusznyák Csaba 2012.05.31. 13:24:10

@The Man Who Laughs: Így van, a Beofulf "elég jó", de ennyi, nem kiemelkedő.

@TomPowell25: Az Iron Man 2 zenéjéről lesújtó a véleményem: geekz.blog.hu/2010/08/05/ize_136
Az meg túlzás,hogy zimmeresedett volna Doyle - nagyon is érezhető, hallható, hogy a Thor az ő zenéje, annak ellenére, hogy belevitte az aktuális trendeket.

TomPowell25 2012.05.31. 14:07:15

@Rusznyák Csaba: igen tudom.:) De hát ahogy írtam, ez az én meglátásom.
Doyle Thorjával több bajom van: egyrészt hiányzik belőle egy igazán markáns főtéma, amit végigvinne. A másik pedig, hogy ő élő zenekarral ért el műanyag Remote Controlos hangzást, amit én a helyében nem tennék ki az ablakba. Ahhoz a filmhez pont, hogy egy klasszikus hangszerelésű mű dukált volna végig. Nem tagadom azért a zenéje néhány része így is bejött (Frost giant battle), és olykor tényleg hallani, hogy ki az album elkövetője, de nálam csalódás.
Ugyan nem szeretem reklámozni magam más oldalán (ezért is bocsi), de itt az én véleményem az előzményfilmek zenéjéről: cinestar.hu/cikk/a-bosszu-angyalai-filmzene
@The Man Who Laughs: a Beowulf tényleg egész jó, de semmi több.

Rusznyák Csaba 2012.05.31. 14:32:00

@TomPowell25: A Thor zenéje MÉRFÖLDEKRE van az RC-s műanyag hangzástól (tedd csak Jablonsky mellé, ha már úgyis szóba került) - ha már mindenképp azok mellé kell helyezni, nem Doyle butult le az RC-klónok szintjére, hanem azt a szintet emelte fel az övére. A Jablonskyra is jellemző szinti ütős csinnadratták csodálatosan hangzanak teljes, élő zenekaron előadva (és intelligensebben megírva). És eleve, ami Doyle-nak mindig is erőssége volt, és ami az RC-sekre nem jellemző, vagyis a rézfúvósok, fanfárok erőteljes szerepeltetése, vastagon ott van a zenében. A Thor tematikailag, zeneileg rohadtul gazdag score.

TomPowell25 2012.05.31. 14:44:33

@Rusznyák Csaba: Ebben ahogy elnézem nem jutunk közös nevezőre.:) Neked a Thor zenéje jön be, nekem meg az Iron Man 2-é. Ennyi. Ahogy írtam, számomra nem egyszer felsejlik Doyle zsenije az album során (például a fanfárok szerepeltetése révén a valóban nagyszerű Brothers fight-ban) - és abban igazad van, hogy még így is veri az RC-sek zenéit - de attól még a zenében SZERINTEM több rejlett, mint ami a végeredmény lett.

Rusznyák Csaba 2012.05.31. 14:53:25

@TomPowell25: Hát nem, emlékeim szerint az Iron Man 2 az, ami igazán műanyag:) (Persze azóta sem mertem újrahallgatni:)
Amúgy ahhoz képest, hogy Doyle nyilván erős nyomás alatt volt stúdiórészről, hogy trendi zenét írjon, kurvasokat meg tudott tartani a saját egyéni stílusából.

TomPowell25 2012.05.31. 17:51:59

@Rusznyák Csaba: Egyébként kétségtelen, hogy a producerek nyomást gyakorolhattak Doyle-ra, mert szerintem nem önszántából készítette el ilyen trendi stílusban. Viszont kíváncsi leszek, hogy a második résznek is ő szerzi e majd a zenéjét, hátha akkor rehabilitálom a véleményem.:)

Maya-- 2012.05.31. 20:06:20

hmm..egyetértek a cikkel, vagy cikkekkel. meg a "grandeur hangjegyek"-kel :)
süti beállítások módosítása