Utolsó kommentek

  • doggfather: Ha van a Pengének "előzménye", olyan film ami ihlette akkor ez az. Hogy ezután Joel Schumacher Bat... (2024.07.10. 07:02) Az elveszett fiúk (The Lost Boys)
  • Kerma: Nagyon jó film volt! Kössz a cikket! Üdv, Kerma (2023.06.12. 10:31) Párbaj
  • doggfather: Nagyon európai animációs stílusú és történetű messze nem gyerekmese. Fantasy minimális varázslatta... (2023.02.16. 11:22) Az utolsó egyszarvú
  • doggfather: A zsaruk becsülete, Kiképzés (light), A bűn mélyén. Három film amiből erősen merített ez az alkotá... (2022.04.05. 15:52) Brooklyn mélyén
  • josé73: @travis: Bizony, amikor Hemingway a háború alatt Eisenhower táborában tartózkodott, és üres borosü... (2021.09.16. 15:12) Filmkritika: 1408 (USA, 2007) ***
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

GeexKomix 49.

2012.05.14. 06:00 Rusznyák Csaba

Avengers Assemble #3

Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: Mark Bagley
Marvel Comics


Napnál is világosabb, hogy ezt a sorozatot azért indította a Marvel, hogy meglovagolja vele a Joss Whedon Bosszúállók filmje körüli eszméletlen hype-ot, és hogy aki esetleg a moziból kijövet kedvet kap egy kis Avengers képregényhez, az találjon valami neki valót a boltok polcain. A comicban a csapat ugyanazokból a tagokból áll, mint a filmben, plusz benne van még a helicarrier és Maria Hill is, az olvasónak pedig nem kell rendelkeznie semmilyen előismerettel a Marvel képregényes univerzumának utóbbi páréves eseményeiről ahhoz, hogy élvezze a sztorit (ami ettől függetlenül része a kontinuitásnak). Ráadásul a harmadik rész végén pont Thanos bukkan fel, aki hogy-hogy nem, a Bosszúállók stáblistája alatt is tiszteletét teszi, mielőtt – vélhetően – „extinction level” fenyegetésként szabadul rá a Földre a majdani folytatásban. Bendis sztorija egyszerű, mint egy pont: eddig ismeretlen, rendkívüli erejű, magukat Zodiákusnak nevező entitások ámokfutnak a bolygón, hogy megkaparintsák a beszédes nevű „Ultimate Nullifiert” – ergo jól össze kell verni őket, mielőtt sikerrel járnak. Nagy látványos, dinamikus akciók, szép rajzok (Mark Bagley a jobbik formáját hozza), egyszerre gyors és lassú cselekmény (mindig történik valami, ami azonban nem jelenti azt, hogy a sztori érdemben halad előre), de a dialógusokban nincs túl sok élet és szikra, sem Bendishez úgy általában, sem konkrétan Whedon forgatókönyvéhez képest. Felejthető, de szórakoztató, gyors olvasmány, ami szépen csatolható a mozifilm mellé. Többet úgyse nagyon vár el tőle senki.


Action Comics #9


Történet: Grant Morrison
Rajz: Gene Ha
DC Comics


Leginkább kíváncsiságból és egyfajta hivatástudatból olvasom még mindig ezt a sorozatot, egyébként finoman szólva nem nyűgöz le. Bár reménykedtem, hogy az előző számban véget ért első sztori után javul majd a helyzet, és bizonyos tekintetben javult is. Grant Morrison új agyréme egy alternatív Föld (Earth-23) feketebőrű Supermanje (láttuk már őt a rosszemlékű Final Crisisban), aki egy, a multiverzumban garázdálkodó, és Supermaneket gyilkoló… másik Supermannel kerül szembe. Az együgyűen hangzó ezüstkorszerű koncepció valójában elég szépen van felépítve, és kipárnázva a szerzőtől szokásos virtuóz ötletkavalkáddal (Superman, mint akaraterővel teremtett, apatikus, gonosz vállalati ikon), sőt, megkockáztatom, az újraindított Action Comicsnak ez eddig a legmorrisonosabb száma. Hogy ez mennyire jelent jót, azt mindenki eldönti magának, nyilván attól függően, hogy hogyan viszonyul a szerzőnek az utóbbi pár évben a DC-nél rendezett „kreatív ámokfutásaihoz”. Ami engem illet, mint oly sokszor, a kivitelezés most is messze elmarad a koncepcióban rejlő potenciálhoz képest, azaz a sztori jóval kevesebb, mint az egyébként remek részeinek az összessége. Ezen a füzeten most még csak azt sem igazán éreztem, hogy Supermant olvasok, és ez nem az alternatív univerzumbeli karakter miatt van, mert őt egyébként kizárólag a jelmeze és a bőrszíne különbözteti meg a megszokottól (amivel kapcsolatban felmerül az „akkor meg minek?” kérdés). Gene Ha képei sem mutatnak túl az átlagon – ez az egész Superman újravizionálás, vagy mi a tököm, nagyon nem úgy sült el, ahogy kellett volna.


Avengers Vs. X-Men #3

Történet: Ed Brubaker (plusz Jason Aaron, Brian Michael Bendis Matt Fraction, Jonathan Hickman – igen, ők mind, nem vicc)
Rajz: John Romita Jr.
Marvel Comics


Kicsit mindig reménykedek benne, hogy a Marvel és a DC képregényei majd kinövik azt az ostoba gyermekbetegségüket, aminek fő ismertetőjele, hogy szuperhőseik túl hülyék ahhoz, hogy felismerjék, ugyanazon az oldalon állnak, ezért aztán ahelyett, hogy megbeszélnék a nézeteltéréseiket, és kitalálnának egy békés, neadjisten logikus megoldást, inkább még hülyébbre verik egymást. De nem. A fél Marvel által jegyzett Avengers Vs. X-Menben a Föld felé tartó, és magának elvileg Hope-ot kiszemelt Főnix Erő miatt esik egymásnak a két címbeli csapat, és az írók minden erőlködésük ellenére nagyon nem tudják hitelesen eladni a tettlegességig fajuló konfrontációt. Az, hogy Küklopsz forrófejű, totalitárius diktátor-vadbaromként viselkedik, már nem meglepő (bár az egy külön témát megérne, hogyan kúrják el egyre jobban a karakterét, és hogy egy igazán jó író mennyi fantasztikus dolgot ki tudott volna hozni ebből az alapvetően izgalmas „elmagnetósodás” témából), de hogy Amerika Kapitány is, az már kicsit sok. Kezdve az első számtól, amiben Utópia partján várja az X-Men vezérét, épp csak azt nem kiáltva be, hogy „gyere ki a hóra”, a harmadikig, amiben fél percnyi diskurzus után kihajítja a repülőgépből Rozsomákot. Az egyetlen mentsége az íróknak, hogy az események tétje elvileg hatalmas (az univerzum sorsa, naná, más kérdés, hogy ennek mennyire kéne meghatnia, tekintve, hogy a Marvelnél minden héten egy hajszálon függ a világmindenség), attól még a karakterek viselkedése ugyanúgy túlzott, erőltetett, a dialógusok ugyanúgy csikorognak. John Romita Jr. rajzai szépek, a cliffhanger pedig mind képileg, mind történetileg cool, de ez egyelőre csalódás, és maximum egy közepesre elég.


Batman and Robin #9


Történet: Peter J. Tomasi
Rajz: Lee Garbett
DC Comics


A Scott Snyder Batmanében indult Talon-sztori immár az egész Sötét Lovag-franchise-ra kiterjedt, és miután Tomasi az előző számban lezárta ennek a sorozatnak az első sztoriját, ő is beleveti magát a baglyok és a denevérek Gothamet megrengető háborújába. De előbb időzzünk el egy kicsit az említett első sztorin – érdemes. A Batman and Robin az új 52 egyik unalmasabb szériájaként indult, de két-három rész alatt figyelemreméltóan kikupálódott, és az első nyolc füzet összességében felveheti a versenyt Snyder Court of Owl-jával is (ami nem kis dolog). A 8 szám annak utóhatásaival foglalkozott, hogy Robin, Batman fia hidegvérrel megölte legyőzött, tehetetlen ellenségüket, hogy megakadályozza őt későbbi visszatérésében és bosszújában. Világos, hogy Tomasi minden szempontból rohadtul vékony jégen táncol Damien gyilkossá faragásával – de kurvajól. Nagyon szépen kezelte a következményeket, Damien és Bruce nagy beszélgetését, ahogy nyolc rész alatt eleve nagyon ügyesen rendezgette a korábban mostohán (vagy sehogy sem) kezelt apa-fiú kapcsolat szálait. De ebben a mostani részben válik csak igazán világossá, hogy Tomasi még bőven nem tekinti befejezettnek a témát – Damien ismét öl, és még ha ezúttal csak egy „félig” élő orgyilkost is, nyilvánvaló, hogy túl könnyen veszi. Egy apai lelkifröccs nem fogja kimosni belőle az anyja áltál évek alatt belenevelt természetét. Félelmetesen jó lehetőségek rejlenek ebben, és most már biztos vagyok benne, hogy Tomasi a megfelelő író a kiaknázásukra. Az, hogy Damien karakterdrámája most éppen egy jól megírt, dinamikus, baglyos akció hátteréül szolgál, ami önmagában is élvezetes lenne, szinte mellékes. Nagyon oda kell figyelni erre a sorozatra.


Frankenstein, Agent of S.H.A.D.E. #9

Történet: Jeff Lemire
Rajz: Alberto Ponticelli
DC Comics


Mielőtt Jeff Lemire lelép a Frankenstein sorozattól (brühühü), még elvarrja benne az Animal Man egy korábbi részének varratlanul hagyott szálát. A S.H.A.D.E. hírét veszi a Rot terjeszkedésének, de persze fogalmuk sincs, hogy mivel állnak szemben valójában. Odaküldik Frankensteint, hogy ha valamin nyálkás, randa, sokfogú mászkál arrafelé, akkor négyelje fel, Ninát pedig, hogy vegyen mintát a maradékból tanulmányozásra. Szóval szálelvarrás, de nem túl szükséges – az Animal Man és a Swamp Thing egyre grandiózusabbá váló sztorifolyama gond nélkül meglenne enélkül a kis kiegészítés nélkül is, valószínűleg inkább csak arról van szó, hogy kellett egy füzetnyi filler a következő író, Matt Kindt érkezése előtt. Így ez a sorozat eddigi legkevésbé lenyűgöző része, de még így is jobb az aktuális DC-s és marveles sztorik döntő többségénél. Egy kis gusztustalan gore, egy kis vagdalkozás (Alberto Ponticelli képei fantasztikusak, de ez nem újdonság), és egy jó bazinagy robbanás, ami megoldja hőseink problémáját, és ami elgondolkodásra készteti Frankensteint az emberségével kapcsolatban – az utolsó két oldal a maga cicomázatlan, egyszerű módján gyönyörű és katartikus, úgyhogy filler ide vagy oda, Lemire azért szépen zárja le sajnos túlságosan is rövid pályafutását a címnél. Fel van adva a lecke az utódjának – de bármi történjék is, legalább az Animal Mant, a DC legjobb sorozatát még mindig Lemire viszi. Remélem, jó sokáig.


Moon Knight #12


Történet: Brian Michael Bendis
Rajz: Alex Maleev
Marvel Comics

A Moon Knight anyagi kudarca újabb bizonyíték arra, hogy hiába a jól csengő, nagy nevek, másod-, harmadélvonalbéli karakterek saját sorozatait baromi nehéz lenyomni az emberek torkán. A Bendis-Maleev páros a 2000-es évekbeli szenzációs Fenegyerekük után 2008-ban állt újra össze a Spider-Womanhez, amit a nagy kezdeti hype elülésével 7 rész után kinyírták. A tavaly indult Moon Knight 12 részt élt meg, ám míg a hanyagul összetákolt Spider-Woman rászolgált a kaszára, ez bizony hiányozni fog. Az életben nem olvastam korábban ennek a karakternek egyik sorozatát sem, így nincs összehasonlítási alapom, de Bendis, amikor romló színvonalú Avengers füzetei miatt már épp kezdtem volna leírni, nagyon eltalálta őt. A sorozatban egy rejtélyes Ultron-fej után folyt a hajtóvadászat, ami piti alvilági figuráktól veszélyes szupergonoszokig terjedt (és majd nyilván a közelgő Age of Ultron crossoverben kulminálódik), középpontban egy súlyos identitásproblémákkal, pszichózisokkal küszködő, hasadt személyiségű hőssel. Bendis nagyon szépen kiegyensúlyozta a cselekmény mögötti monumentalitást (Ultron feje, bazmeg!), a címszereplő enyhe elmebajaiból adódó, gondos karakterrajzon alapuló komikumot és drámaiságot, illetve a sztori sötétebb, durvább aspektusait (Echo halála). Maleev pedig, a Spider-Woman rosszul elsült, kísérleti módszerei után ismét elemében van, a képei baromi jól néznek ki. Kár, hogy lelőtték, de legalább ez a 12 rész egy nagy, komplett egészet alkot.


Saga #2

Történet: Brian K. Vaughan
Rajz: Fiona Staples
Image Comics


Ha a Saga képes lesz hosszútávon megtartani az első két rész szenzációsan magas színvonalát, akkor ezzel a sorozattal valami olyasmit kapunk, amit odatehetünk közvetlenül a(z egykori) Fables, a Scalped és a The Walking Dead mellé. És valami olyasmit, ami a maga grandiózus, űroperás-fantasys jellegével nagy űrt tölt be a jelenlegi amerikai képregények piacán. Az alapfelállás egy kozmikus Rómeó és Júlia történet: két egymással háborúzó faj egy-egy tagja egymásba szeret, és elmenekülnek mindkettejük otthonából. Nincs más vágyuk, mint, hogy békén hagyják őket, és felneveljék újszülött gyereküket, akire azonban fajtársaik természetesen egyfajta szörnyszülöttként tekintenek. Hajtóvadászat veszi kezdetét, a szerelmesek idegen bolygón, csupa szörnyűséggel és ellenséggel körülvéve kénytelenek harcolni a túlélésükért. Vaughan baromi jól ír, karakterei, a melegszívű, megfontolt és bölcs Marko, és az erős, határozott, hatalmas lelkierejű Alana már az első néhány dialógus után olyan életszerűek, valóságosak, hogy szinte lesétálnak a képregény lapjairól. Itt kell kezdődnie minden történetnek: az emberi tényezőnél. Ha ez nem működik, hiába dobál be az író bizarr, tévéfejű robotokat, meztelen, soklábú póknőszörnyeket, félbevágott, lógó belekkel a föld fölött lebegő szellemeket és vagány fejvadászokat – itt viszont működik. Ráadásul Vaughan jól tudja, hogy a sci-fiben/fantasyben nem jó megállni, és magyarázkodni, az akkor hatásos, ha a teremtett univerzum varázsa magával rántja az olvasót, akinek a fentebb említett furcsaságokat úgy prezentálják, minta a világ legtermészetesebb dolgai lennének. Fiona Staples meseszerű aspektusokat nyers vonásokkal ellenpontozó rajzaitól a csínján használt, ötletes narráción át a két harcoló nép tematikai megkülönböztetéséig (Alana népe „sci-fis”, Markóé „fantasys”) minden a helyén van.

34 komment

Címkék: scifi horror akció fantasy kaland szuperhős képregénykritika geexcomix

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr154506801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.05.14. 08:41:46

Moon Knight volt valaha "vásárolt" képregény??

Annyira sújtalan felesleges karakter, hogy ááááá, nem is értettem, hogy a secret avengersbe hogy kerülhetett bele. (meg, hogy minek)

TheBerzerker 2012.05.14. 09:41:00

Justice League-et én még nem adtam fel. Még mindig olvasom, de kezd egyre kínosabb lenni a dolog. Eddig csak viccesen volt ostoba, de mostmár kezd szánalmas lenni.

Rusznyák Csaba 2012.05.14. 09:50:45

@TheBerzerker: KEZD???:D

@doggfather: Nincs súlytalan karakter, csak tehetségtelen író:)

ghavin 2012.05.14. 10:09:44

"őt egyébként (Superman) kizárólag a jelmeze és a bőrszíne különbözteti meg a megszokottól (amivel kapcsolatban felmerül az „akkor meg minek?” kérdés)."

...meg hogy ő az Egyesült Államok elnöke. Sholly Fisch backupja éppen az ebből adódó, az általunk ismert Supermanhez képest, mondjuk úgy "sajátos" módszereit hivatott bemutatni.

Figyelembe véve a korábbi eszmecseréinket, illetve hogy emitt nem átallottál rossz emlékűnek titulálni a Final Crisis-t (ami mellesleg nekem kifejezetten tetszett, nem kevered a Countdownnal véletlenül?), úgy érzem, mi ketten már sosem fogunk közös nevezőre jutni Morrison DC-s karrierjével kapcsolatban. :) C'est la vie.

Furcsállom, hogy a májusra való tekintettel egyetlen képregényt sem vettél szemügyre a DC "új hullámából", múlt héten jött ki a G.I.Combat, Dial H, Earth 2 és a World's Finest... bááár szó ami szó, utóbbi kettőre talán érdemesebb is várni egy kicsit, hogy némileg körvonalazódhasson az irányvonal. Mindenesetre Robinson comicvine-os nyilatkozatai bizakodásra adnak okot az Earth 2 kapcsolatban. A Dial H viszont már az első számmal is minden várakozásomon felül teljesített.

Még több Image-t! Az Extreme Relaunch címei egy-két kivétellel kurvajók, arányaiban legalábbis jobb az Image felhozatala, mint a két nagy kiadóé. Aztán ott van még a Manhattan Projects, Mind the Gap, Pigs, America's Got Powers, Peter Panzerfaust, Secret... Mintha valami új aranykor kezdene kibontakozni az Image háza táján.

Rusznyák Csaba 2012.05.14. 10:13:36

@Ghavin: Ja, Morrisonnal mi már csak így leszünk:) De nem, sajnos nem kevertem a Final Crisist semmivel. Rossz volt. Nagyon.

Az újhullámos DC-ket még nem olvastam, az image-esekből is csak a Manhattan Projectset (az elég jó)... az én időm is véges :/

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.05.14. 10:32:49

@Rusznyák Csaba: és ő mindig tehetségtelen írókat kapott??

Vagy az én figyelmemet kerülte el, de akkor ajánlj már egy épkézláb történetet moon knight-tal.

Rusznyák Csaba 2012.05.14. 10:38:56

@doggfather: Mondom, hogy eddig még én sem olvastam saját sorozatot tőle... De tessék, itt van a bendises 12 rész:)

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.05.14. 10:55:39

A vs X: én már ott forgattam a szemem amikor a tengerparti dulakodást megpróbálták epikus harcnak eladni.
Batman and Robin: egyre jobban tetszik ez a sorozat csak két dolog nem tetszett:
-kit érdekelt 2 oldalas pofázás a talon által? engem tuti, hogy nem
-muszáj volt kinyírni a kempingezőket? Enélkül nem volt elég félelmetes a talon? szerintem de.
moon knight: tényleg kár érte, kellemes volt. Bár Echo-t sajnáltam.
Saga: Vaughan visszatért a képregényekhez FUCK YEAH!

Earth 2 nekem egyelőre nagyon buta de hátha lesz valami belőle.
Final crisis meg....én tényleg nagyon akartam adni neki esélyt de amikor második olvasásra is atomjaira hullott a 3. rész után akkor feladtam.

TheBerzerker 2012.05.14. 11:18:26

@Rusznyák Csaba:

"Nincs súlytalan karakter, csak tehetségtelen író:)"

Erről két dolog jut eszembe mindig. Az egyik a Captain America sorozat Ed Brubaker-től és az Alan Moore féle Supreme. Ennél ékesebb bizionyíték nincs a fenti mondatodra.

kaki22222 (törölt) 2012.05.14. 19:21:18

A kritikáiddal mindig egyetértek, de ház ez a Batman and Robin...
Most komolyan, csak engem a irritál a vasággyal együtt kb. 40 kilós kissrác, ahogy széjjel ver és lekaszabol mindenkit?!
Ritka idegesítő, hogy ártatlan arccal belenyúl az egyik résznek a végén egy ember agyába, most meg az egyik talont fejezi le, csak úgy lazán. Komolyan, az ilyenre nem szuperhős ruha, hanem kényszerzubbony.
Arról nem is beszélve, hogy kőkemény Bruce kb. több részen keresztül gyakta az egyik talont, míg a kiskölyök egy újság alatt legyilkolt egyet. Teljesen ésszerűtlen és hiteltelen.
Én most hagytam abba ezt a denevér címet is dark knight után.
A detectivnél még rezeg a léc.

ghavin 2012.05.14. 20:42:27

@kitépem_a_nyelved_Phx:
A Batman második számában kosztüm és a kütyüi nélkül ütöttek rajta Bruce-on. A negyedikben foglyul ejtik, majd a 6. szám végéig legyengülten, bedrogozva, kütyük nélkül kénytelen küzdeni a Talonnal.
Damien Wayne-t a DC világának legkiválóbb bérgyilkosai képezték ki. Azután pedig Bruce Wayne okította. Jóval előbb mélyedt el a harcművészetekben, mint Bruce, ilyen irányú képességei Cassandra Cain-hez hasonlóan már vetekszenek a DC univerzum harcművész élvonalával (Vic Sage, Lady Shiva, Bronze Tiger) Bocs, hogy így, de ha képtelen vagy napirendre térni a karakter képességei felett egy olyan fiktív világban, ahol minden lényeges szereplő többé-kevésbé felrúgja a hitelesség/hihetőség/józan ész/fizika szabályait, talán jobb lenne átértékelned, hogy mit is érdemes olvasnod a továbbiakban. Főleg, ha mindezért a B&R-t abbahagynád, de a Detective-et, a 4 Batman cím közül talán a leggyengébbikét még nem tetted le.

Rusznyák Csaba 2012.05.14. 20:50:02

@kitépem_a_nyelved_Phx: "csak engem a irritál a vasággyal együtt kb. 40 kilós kissrác, ahogy széjjel ver és lekaszabol mindenkit?!"

Nem, hülyeség, persze (az előző Robinok idősebbek, hihetőbbek voltak). De részemről ez már túl régi probléma ahhoz, hogy még most is fennakadjak rajta, elfogadtam, amiben segít az, hogy a sztori baromi jó.
Egyébként meg - a változatosság kedvéért:) - szóról szóra egyetértek Ghavinnel.

kaki22222 (törölt) 2012.05.14. 21:08:16

Olvastam. Tudom a sztorit, nem kell leírni.
Nem ez a lényeg, hanem az, hogy több részen átívelő volt a szál, ami súly és értelmet adott egy másik féllel való megküzdéssel.
Nem lépett túl a figura saját korlátain, nem lépett ki a fiktív univerzumából.
Nagy kedencemnél a pókinál is ott ingott meg a dolog (főleg, amikor az a bizonyos "leírhatatlan" nevű író, mind grandiózusabb sztorikat akart írni: may néni rájön a titokra, póki meghal/újjáéled, mindenki megtudja identitását, majd az a szörnyű one-more-day, aztán persze érdekes módon a brand-new-day milyen jóra sikerült, pedig csak a bevált receptet alkalmazták az írók, egyszerű, humoros sztorik), de elkalandoztam.
Lényeg, a lényeg. Ahelyett, hogy komolyan venném ezt a robin gyereket, szánalmasan nevetséges és ellenszenves (egyáltalán van miért kedvelni?!, és most teljesen érdektelen, hogy ő-milyen-hardcore-kiképzést-kapott-és-a-világ-legbrutálabb-bérgyilkosai-képezték-ki. Arról nem is beszélve, hogy ez a lélekábrázolásnak nevezett valami harmatgyenge (nem mintha thomas manni mélységeket várnék).
Mindegy, ez egy szubjektív vélemény.
Abban viszont egyetértek, hogy rettentő gyenge mindhárom denevér cím, viszont azt már nehéz eldönteni, hogy a dark knight-ban minden egyes részben felvonuló újabb-és-újabb-ősellenség vagy a detective-ben már-nem-tudom-hova-tart-a-sztori a kiábrándítóbb.

ghavin 2012.05.14. 21:35:55

@kitépem_a_nyelved_Phx: Nincs kedvem több ezer leütéses mélységekben elemezni Damian Wayne karakterét az új B&R-ban. Röviden, tömören: Dick Grayson Robinként egy mindig aktualizált sidekick-archetípus volt, Jason Todd a feleselős, lázadó, hülye kölyök, Tim Drake az eminens kölyök, Damian Wayne pedig a félrenevelt kölyök. A hangsúly a kölykön van, még nem egész, hanem formálódó karakter, nem érte kellene szimpátiát érezned, hanem az apa-fia kapcsolatért, annak mind a bensőséges, mind pedig a magas koncepciójú (erkölcsi dilemmák) dimenzióiban. A 9. szám abból a szempontból speciális, hogy nem jutott hely benne a számonkérésre, már ha lesz ilyen egyáltalán (nem egészen világos, hogy egy Talon ártalmatlanná tétele mennyiben minősül emberölésnek). Valakinél működik a képregény ezen aspektusa, nálad ezek szerint nem.

ghavin 2012.05.14. 22:02:09

@Ghavin: Amúgy a mostani Damian kapcsolata Bruce-szal sok szempontból hasonlít Oliver és Markéra az Invincible-ből.

chuck-d 2012.05.15. 01:06:01

ami felé tart ez a fiam az én kegyetlen gyilkos változatom dolog az egy külön Dark Batman cím, ez a Sátán fia név elég is lesz, nem kell tetkó meg punkfrizura.

nemrég volt feka Pókember, most feka Superman, lassan jöhetne a Fehér Villám meg a Fehér Párduc, mekkora formabontó ötletek.

a Saga meg a sci-fantasy mellőzöttebb műfaját nem bugyután - helló He-Man! -, hanem jól használja, ráadásul csaj rajzolja, vevő leszek a pókasszony csókjára. :]

TheBerzerker 2012.05.15. 07:31:38

Sosem voltam kibékülve Robin karakterével. Mindig is sokkal inkább mókásabbnak tartottam mint komolynak. De ez legyen az én problémám.

Detective Comics kurvajól indult de már én sem tudom miről szól igazán.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.05.15. 11:05:56

@TheBerzerker: igazából én se értem, hogy mi indokolja a side-kick mai napig való meglétét, mikor a többi side kick szépen lassan eltűnt/tűnik...

TheBerzerker 2012.05.15. 11:16:46

@doggfather: Ez igaz. Bár Bucky-t is visszahozta Brubaker, bár kicsit más szerepkörben:D

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.05.15. 11:25:12

@TheBerzerker: igaz, de nem side kicknek. ;)

Dick is jó Éjszárnynak, kinőtte a side kick szerepkört, nem azt mondom, hogy tűnjenek el a karakterek, csak nem kell tini segítő.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.05.15. 12:06:46

@doggfather: Ha választanom kell, hogy magában monologizáljon a főhős vagy beszélgessen a sidekickjével akkor az utóbbira voksolok. Egyetlen negatívum maradt nekem a Batmanben mostanra, a narráció. Bár legalább nem időhúzó, harckommentelő ökörség van, hanem igényesen megírt dolog, de akkor is jobban szeretem ha inkább nincs.
Batmannél talán ez indokolja a maradását Robinnak, mivel ő az egyetlen akivel valamilyen szinten egyenlőként tud beszélgetni szerintem. Nincs olyan kellemes supporting castje mint a legtöbb hősnek, mindenkivel sötét és mogorva :D

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.05.15. 12:18:26

@Balakin: értem én, hogy azért kell, hogy ne legyen teljesen antiszociális, rozsi mellé is azért dobálják a kiscsajokat mindig, de az valahogy (nekem) egy fokkal jobb, mint ez a 13 évesekkel menni a harcba dolog.

knutom 2012.05.15. 12:52:13

@Rusznyák Csaba: Volt ez a furcsa barátom, legyen mondjuk Lajos. Nevezett Lajos furcsasága abban merült ki, hogy áhítattól csillogó szemekkel mesélt nekünk, pattanásos tinédzsereknek a gabonakörökről, az öngyulladásról és a nők megdugásának helyes módjáról. Mindenkinek van/volt/lesz ilyen barátja, akivel nem áll le mindig lelkesen beszélgetni a pénisz hasznos élettartamának növelését célzó távol-keleti praktikákról, és csak hosszú idő elteltével ébred rá, hogy ez az ember több, mint az őt alkotó, földönkívüliekre, szellemekre, vaginára irányuló vallásos hevületek összessége; egy komplexusokkal megvert, ámde segítőkész, csupaszív ember. Ez a nosztalgiával elegy ráébredés tör rám néhanap az egyszerű kérdés formájában, hogy mi lehet a mi Lajosunkkal.
És Lajos jutott eszembe akkor is, mikor a Moon Knight befejező füzetének végére értem: egy tőlem távol álló, ismeretlen karakter, akinek Bendis-írta, kezdetben nem túl izgalmas életét ímmel-ámmal, magam se tudom, miért, követni kezdtem, mostanra érdekes hőssé nőtte ki magát, s elszomorít, hogy ennek most hirtelen vége.
Bendis zsenijét dícséri, hogy nem csinált a karakterből állandó komikumforrást, és keze alatt nem lett belőle a fehér köpenyes sufni-Batman sem, de megtelítette mélységgel, kellő mennyiségű tragikummal. Szép és kerek sztori lett a 12 epizódból.
Vajon mi lehet most Lajosunkkal?

Case · http://streetartbp.hu/ 2012.05.15. 13:51:22

én még csak most ugrok majd neki az AvX-nek, de már a felvezetésröl is üvöltött, hogy ez is pont olyan halálosan eröltetett konfliktus lesz, mint a tavalyi Cyclops vs Wolverine hadakozás, aminek szintén nem volt igazi elözménye. Ott is érezhetö volt, hogy kiagyalták a fejesek, hogy nah, ugrasszuk össze öket, mert azt majd kajálja a nép, összecsaptak valami mondvacsinált indokot és hajrá, mehet a kaszabolás (a sehova sem passzoló rémszar Prelude is azt bizonyítja, hogy még menetközben sem volt semmi fogalmuk arról, hogy merre megy majd a sztori). Itt meg ugyanaz megint...

brown_h 2012.05.15. 14:02:59

Saga: "szenzációsan magas színvonal" - csatlakozom az értékeléshez, eddig nagyszerű!
Vaughan korábban is a kedvencek közt volt, mostantól még inkább.

knutom 2012.05.15. 15:38:31

@brown_h: sose gondoltam volna, hogy rajongani fogok egy olyan képregényért, melynek (a narrációtól eltekintve) első mondata (ráadásul egy nő szájából): "Am I shitting?"
(és ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: Staples rajzai mellett a színezése is tökéletes.)

knutom 2012.05.15. 16:02:22

Hát megérkezett a Shadow első száma is. Apró üröm, hogy nem a H. Chaykin borítós verziót kaptam, de nem vihetjük mindig a legjobb csajt a bálba.

Ennis háborús képregényeinek hangulatát idézi meg, nincs megbírhatatlanul abszurd jelenet, nincs kínosan menőre hangszerelt brutalitás, de van egy egész hiteles történelmi háttér, pár vonással felskiccelt, de jól eltalált karakterek és a tökös, vérgeci, ámde empatikus arcát is vállaló főhős.
Aaron Campbell munkáját a Shadow-os jelenetek emelik a Dynamite-os átlag fölé, amúgy marad a cégsztenderd.
Nem tökéletes, de remek olvasmány.

prick 2012.05.15. 21:34:41

@doggfather: Szerintem is. :)

Geekzblog stáb: Ja és az 50. Geexkomix-ra készültök valami különlegessel?

Rusznyák Csaba 2012.05.15. 21:52:17

@TheBerzerker: @doggfather: @Balakin: Érdekes, hogy Robin létjogosultságának kérdése pont most, Damiennél vetődik fel, mert az eddigi sidekickektől eltérően most egy valós, és nem csak egy seggből kihúzott magyarázat van arra, hogy miért van Batman mellett. Ti. hogy a fia, akiből egy gyilkos szociopatát neveltek, és valamit kezdenie kell vele, valahogy terelgetnie kell. Nyilván ez nem fog menni kisvasutakkal meg G.I. Joe figurákkal. Azért is jó ez a mostani Batman and Robin, mert VÉGRE tényleg ezt a szituációt aknázza ki.

@knutom: :)

@Case: Igen, már a Schism is gáz volt, és igen, nagyon érződik a cuccon (mindkettőn) a felsőbb döntés. Pl. pont Küklopsz és Rozsomák kapcsolata sosem volt olyan szoros és baráti, mint a "szakításuk" előtt.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.05.16. 07:49:50

@Rusznyák Csaba: csak most jött szóba, de már azóta gond van vele, hogy Dick otthagyta, mert felnőtt, akkor kellett volna elfelejteni robint.

geomayler 2012.05.16. 22:12:22

Kösz a Sagát, bepróbálom.
süti beállítások módosítása