Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Hosszú álom

2011.07.11. 07:00 Rusznyák Csaba

Egész Hollywood meg volt őrülve a 19 éves Lauren Bacall és a 45 éves Humphrey Bogart románcától – kivéve Howard Hawkst, a rendezőt, aki összehozta őket erősen Casablanca-utánérzetű filmjében, a Szegények és gazdagokban. A mellesleg házas Hawks egy kicsit maga is beleesett a gyönyörű, fiatal színésznőbe, de nem tudott versenyezni a Sam Spade-féle lazaságot és sármot kisujjból hozó Bogarttal. A rendező és színésze többször összekapott a forgatáson, a kedélyeket Jack Warner csillapította – de a szerelmespár, köszönhetően a körülöttük keletkezett médiafelhajtásnak, nem csak személyes, hanem kreatív szempontból is keresztbe tett Hawksnak. Mire a film dobozba került, a stúdió fejesei rájöttek, hogy Bogart és Bacall közt korántsem izzik annyira a levegő a vásznon, hogy komolyan profitálhatnának való életbeli románcukból. Hawksnak egy sor jelenetet újra kellett forgatnia, és elbillentenie a film lényegét a magánkopó és a gazdag úrilány szerelme felé.


Ehhez, úgymond kapóra jöttek a második világégés eseményei – 1943 után már nyilvánvaló volt, hogy csak idő kérdése, hogy a szövetséges bakancsok Berlin rommá bombázott utcáin kopjanak, Hollywoodban pedig féltek, hogy a harcok végeztével drasztikusan esik majd a nézőknek a háborús filmek iránt mutatott érdeklődése. Így aztán azok bemutatását siettették, míg néhány egyéb projektet – köztük a Hosszú álmot – jegeltek. Az első verzió már 1945 elején készen volt, ám mivel csak jó másfél évvel később került mozikba, Hawsknak volt ideje a stúdióigényeknek megfelelően alakítani rajta. 1946 azóta minden film noir rajongó egyik kedvenc éve – nem pusztán azért, mert a Hosszú álom a zsáner egyik leginkább kiemelkedő darabja, hanem azért is, mert magát a zsánert is az keltette igazán életre.

Bár a noir „hivatalosan” már az 1941-es A máltai sólyom óta sínen volt, a háború évekig szabotálta a kibontakozását. A stúdiókban úgy gondolták, hogy a sötét alakokkal, becstelenséggel, gyilkosságokkal és amoralitással teli hardboiled krimik nem rezonálnak jól a nemes harccal, amit a haza bátor fiai a tengerentúlon vívnak, hogy egy őrült rezsimjétől megóvják a világot. 1946-ban aztán végre átszakadt a gát: jött A postás mindig kétszer csenget, Az óra körbejár, a Gilda, A gyilkosok és a The Blue Dahlia, csak hogy a legismertebbeket említsük. De mind közül a Hosszú álom volt a legjelentősebb. Raymond Chandler regényéből (és többek közt William Faulkner forgatókönyvéből) Hawks egy sötét, szövevényes, energikus noirt forgatott, ami mind karaktereit, mind témáit, mind képi világát tekintve a műfaj abszolút esszenciája.

A felütés tipikus: a magándetektív Philip Marlowe elvállal egy rutinszerű megbízást. Egy zsarolót kell lekapcsolnia, aki egy gazdag, haldokló tábornok folyton bajba kerülő lányain próbál élősködni. De kár strapálnia magát, lekapcsolja a fickót valaki más, három golyóval. Mire hősünk kettőt fordul, újabb hulla bukkan fel, és ez még csak a kezdet. A cselekmény a tucatnyi, egymással mindenféle kétes kapcsolatban álló karaktereivel igen bonyolultan gördül előre, és csaknem teljesen zavarossá válik – a Hosszú álom notóriusan nehezen érthető film, a fáma szerint nem csak Hawks és az írók, de maga Chandler sem tudta mindig, hogy honnan fúj a szél. De mind a regény, mind a film szolgál valami mással a szokásos „whodunit” kérdésen felül, amire érdemes figyelni – épp csak az a valami nem ugyanaz.

Chandler könyve a szilárd elvek szerint élő férfi helyzetét (és kiábrándulását) vizsgálta egy tejesen elvtelenné vált világban, de ennek vászonra ültetését az akkori amerikai filmkészítést több szempontból is gúzsba kötő Hayes-kódex ellehetetlenítette. A regény sok eleme (a gyilkos személye, az egyik áldozat és sofőrjének homoszexuális kapcsolata, a rendőri korrupció, az erőteljes szexualitás, és úgy általában, a szinte sokkolóan erkölcstelen miliő) vagy egyáltalán nem, vagy jelentős változtatásokkal, tompításokkal jelenik meg a filmben, a történet zárása pedig teljes átírást kapott. Hawks így a stúdió „finom” sugallatára a két sztár kapcsolatát helyezte előtérbe. A Hosszú álom annak krónikája lett, hogyan talál egymásra két ember a körülmények ellenére, egy hullákkal, bizalmatlansággal, hazugságokkal és átverésekkel fertőzött közegben. És Hawksnak ténylegesen sikerül ezt a kényszerű pluszt a film lelkeként eladnia.

Ezért nem kevés hálával tartozik színészeinek: mindketten ragyogóak, fantasztikusan festenek együtt, egymásra vetett pillantásaikban tombolnak a vágyak és a (nem mindig pozitív) érzelmek. Bogart hozza a tőle szokásos, hidegvérű, cinikus és laza figurát (csodálatos dialógusokkal teli forgatókönyv dolgozott alá), és bár külsőre messze jár mindenféle tipikus férfiideáltól, stílusával, lazaságával, szarkazmusával, foghegyről beszélésével elhiteti velünk, hogy bármilyen nő másodpercek alatt elalél tőle. Bacall pedig az esszenciális femme fatale: gyönyörű, őrjítő, hol szigorú, hol pajkos, észbontóan rejtélyes, észbontóan elegáns, észbontóan nő (hihetetlen, hogy mindössze 20 éves volt a forgatás alatt). Amikor ezek ketten egy éjszakai lokál asztalánál ülve lóverseny-metaforában beszélnek a szexuális aktusról, a kép szinte szétreped az erotikus feszültségtől (a cenzorok pedig szerencsére mindig is elég hülyék voltak, hogy ilyen okosan megírt, többértelmű dialógusoknak legfeljebb az egyik olvasatát fogják fel).

A mellékszerepekben is remek alakításokkal találkozunk. Elisha Cook Jr., a noirok alacsony, gyáva rosszfiúja most egy higgadt, szimpatikus ember, aki kisnövését nagy adag tisztességgel kompenzálja (nem is él sokáig), Bob Steele nyúlfarknyi szerepében is emlékezetes a profi, jéghideg gyilkosként, Martha Vickers pedig mérhetetlenül buja és amorális, kár, hogy karakterének súlyát alaposan csökkentették a könyvhöz képest (féltek – nem minden ok nélkül – hogy elhomályosítaná még Bacallt is).

Az átírt befejezésnek köszönhetően sajnos le kell mondanunk Marlowe szenzációsan megírt könyvbeli záró monológjáról, amiből csak úgy üvölt a hasztalan frusztráció és a keserű beletörődés. Pedig micsoda jelenet lehetett volna ebből az egyébként is leharcoltan festő Bogarttal! Karaktere itt gyökeresen eltérő módon búcsúzik, ami azonban majdnem olyan erőteljes, mint a regénybeli. Hawks a gyilkossal való végső konfrontáció során (erre egyébként a zsaroló halálának helyszínén kerül sor, ahova a cselekmény újra és újra visszatér, a bűn és az immoralitás fókuszpontjává avatva a házat) alkalmat ad Marlowe-nak arra, amire Chandler nem adott. Kiélheti a benne felgyülemlett dühöt és frusztrációt, így biztosítva, hogy a zárójelenetben rámosolyoghasson szerelmére, ahelyett, hogy a világ mocskosságán tűnődve merülne bele a whiskey-s poharába. Ahogy vicsorogva tüzel fegyvertelen (!) ellenségére, kihajtva azt saját embereinek géppuskacsövei elé, Bogart szinte félelmetes.

Figyelembe véve a film és a könyv eltérő hatásmechanizmusát, Hawks helyesen döntött. Chandler akciót nélkülöző, kizárólag dialógusokra építő fináléja prózában nagyszerűen működik, de a mozgókép ennél drámaibb szálelvarrást követel meg, amit Max Steiner feszült zenéjével és Sidney Hickox dinamikus képeivel a rendező magabiztosan szállít. Bár a regény lényege adaptálás közben elveszett, került a helyére más – és ez egyszer a stúdiónak igaza volt. Nemcsak a sztárrománcot sikerült pénzzé tenniük, de – Hawsnak hála – a film is mestermű lett a saját jogán, akárcsak a könyv. Még ha kicsit másképp is.

25 komment

Címkék: krimi klasszikus filmkritika filmnoir

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr233055799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2011.07.11. 11:02:37

Remek film, Bogart karaktere isteni, a beszólásai szenzációsak, az meg tényleg hihetetlen, hogy Bacal csak 20 éves volt. Jó írás, köszi!

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2011.07.11. 17:29:45

Rákerestem erre a Bacallra, első pár kiguglizott kép alapján pont annyi fémfatálos sugárzása van, mint egy mosónőnek. (A film ettől még lehet jó.)

Rusznyák Csaba 2011.07.11. 18:30:20

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: Rossz képeket néztél... vagy rosszul nézted. Akárhogy is, a hiba benned van:)

valakién 2011.07.11. 20:00:11

A könyv megvan, nagyon ott van.. már kétszer olvastam. Raymond Chandler műfajteremtő író volt.

A filmnek sajnos az utolsó félóráját láttam egyszer a Duna Tv-n. Egy szombat délután adták le, és véletlenül pont átkapcsoltam (vagy lehet, hogy nem is véletlenül) mindenesetre az az utolsó fél óra is "megfogott".

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.11. 21:45:42

Örök kedvenc a film is, hihetetlen, hogy egy 65 éves film a mai napig ennyire szórakoztató, kifinomult és szellemes lehet. Az külön tetszett, hogy Marlowe jóval többet csajozik, mint a könyvben, mert ez plusz humorforrást jelentett. A pénzérmét dobáló gengszter figuráját pedig egy az egyben színészestül, mindenestül mentették át a 32-es Sebhelyesarcúból.

Az Asszony a tóban film is egy érdekes kísérlet egyébként, meg állítólag a Murder, My Sweet (ami a Kedvesem, Isten veled című könyv alapján készült) szintén jó film.

Mindenesetre, gratulálok, nagyon komoly, színvonalas kritika, abszolút méltó a filmhez!

Rusznyák Csaba 2011.07.11. 22:28:50

@Santino89: Az Asszony a tóban borzalmas volt, viszont a Murder My Sweet remek, és Dick Powell szinte van olyan jó Marlowe, mint Bogart.

Konya Sándor 2011.07.12. 14:40:53

@Santino89: Az Asszony a tóban érdekesnek érdekes, csak épp nem valami jó szerintem.

A Hosszú álom viszont annál inkább, nagyon nagy film!

mesko 2011.07.12. 20:47:37

..azert ha veletlen egy kepen jelenik meg Bacall M.Monroe-val, akkor tenyleg helybol nem valami szep, de nem csak M.M.-nal ervenyes ez, hanem mindegyik mas szinesznore:))
tehat, Bacall csak akkor gyonyoru, ha egyedul van, vagy legalabbis nincs melette mas no(mmint a kepeken)..ezt most direkt megfigyeltem.

hol van a Casablanca kritika?

Rusznyák Csaba 2011.07.12. 21:26:31

@mesko: Engedd meg, hogy én szebbnek tartsam Bacallt :) Monroe ellen sincs kifogásom (naná, hogy nincs), de ő az a nagyon tipikus szőke amerikai szépség volt. Bacallban, bár szintén amerikai, mintha lenne valami egzotikum - és annyi elegancia, ami kevés nőben van meg (ki tudja, benned lehet, hogy pont megvan, de hát erről még mindig nem bizonyosodhattunk meg:))

A Casablancát Andráson tessék számon kérni:)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.12. 23:30:58

@Rusznyák Csaba: Nem véletlen az érdekes szót használtam, de egyszer szerintem mindenképpen érdemes megnézni.
A Murder, My Sweetről fogsz írni?

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2011.07.13. 00:24:19

Bacall szerintem nem olyan poszternő mint Monroe ő olyan, hogy ha nézed a vásznon, átjön a kisugárzása ahogy játszik meg ilyesmi bullshit :D

scorsesefan 2011.07.13. 00:38:09

Lauren Bacall olyan jó nő, hogy egyszer sem fingott egész életében.

7thArT 2011.07.13. 07:06:16

@scorsesefan:
persze, és rózsa illatút szart...

egyébként én is Bacall-ra szavaznék...Monroe egy marionett bábú..

Rusznyák Csaba 2011.07.13. 08:14:16

@Santino89: Nekem úgy tíz percig volt érdekes. Utána már csak a "de rossz film ez" érzés maradt. Hasonló kísérletnek inkább a Sötét átjáró, az még ténylegesen jó is.
Murder, My Sweetről lesz cikk, idővel, könyvről meg filmről is.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.07.13. 10:00:57

@Rusznyák Csaba: Hú tényleg a Sötét átjáró... az mekkora jó film volt!

vittorio (törölt) 2011.07.13. 13:05:47

Nagyon jó ez a kritika.

manuva 2011.07.13. 14:11:22

@mesko: Bacall még most is rohadtjól néz ki, csakúgy mint Deneuve.

Rusznyák Csaba 2011.07.13. 16:32:49

@manuva: itt elég csúnyának rajzolták szegényt:)

Varga Denes 2011.07.13. 16:42:55

Beszállok én is: Lauren Bacall jobb csaj, mint Monroe.

walter white 2011.07.13. 17:24:29

@mesko: Monroe tobb evtizeddel megelozte a korat, uttoro volt bizonyos szempontbol, pl Magyarorszagon nagy kesessel, nagyjabol 10 evvel ezelott kezdodott a szokitett, muanyag, plasztikazott celebek korszaka :P

mesko 2011.07.13. 18:42:25

naaa, nem hiszem, hogy mindenki elengette a füle mellett amikor azt írtam, "mmint a képeken"..amit direkt Csabának írtam, mert tudtam, hogy hogyan fog reagálni:)..s azért emeltem ki, hogy a KÉPEKEN, mert igenis, aki nem látta filmen, s nem volt szerencséje netalán élőben találkozni vele, vagy mit tudom én mi..és csak most rákeres, hogy ki Bacall, az nem is láthatja, hogy milyen jó, meg milyen szép, meg milyen elegáns, meg milyen minden,(itt igazat adva Keresztény szellemiségű luxuskurvának), mert A KÉPEKEN nem olyan ütős mint például M.Monroe.(itt teljesen igazat adva Balakinnak)
na, így már ugye egészen más:)..mert szerintem is Bacall JÓVAL JOBB mint Monroe, csak ez nem látszik a képeken, mint ahogy a Tapsis vacsin sem:))..sajnálom Csaba, de ez így van, ott még te is elismered, hogy elég csúnyának rajzolták, ugye?..és valahogy ott sem lehet kivenni, sem az egzotikumát, sem az eleganciáját, mint ahogy az enyém sem látszik a pucér cickóimon..hidd el, nem látszik:))

szólj Andrásnak írja, már azt a Casablanca cikket, eddig igazán helyre jöhetett a transzformálodásból:))

@walter white: ez abszolút igaz:)

Rusznyák Csaba 2011.07.13. 19:44:09

@mesko: Szerintem meg képeken is ütősebb, mint Monroe:) Az, hogy csúnyán rajzolták meg a Looney Tunesban, talán ne legyen referencia, de pl. rögtön a fenti képen, amit a cikkbe beszúrtam, amin AZZAL A TEKINTETTEL néz Bogartra, sokkal több szexepil van benne, mint Monroe-ban.

mesko 2011.07.13. 20:34:16

@Rusznyák Csaba: az a filmből van, nem?..azt mondtam, hogy a róla másmilyen képeken nem olyan ütős mint Monroe bármelyik más képjén..naa, hányszor írjam le?:))
érted te jól, hogy mit írkálok:), nem azért, hogy nincs igazad, de van egy ilyen tény is...máskülönben semmi közöm, hogy te hogyan látod:))

csende2 2011.12.11. 19:17:50

Nagyon jó film. Azt nem értem csak, hogy Bacall meg Mars milyen kapcsolatban vannak, mit keres Bacall a film végén Canino házában, meg hogy akkor végül is Carmen ölte meg Geigert, a zsarolót?

(Egyébként Bogie miért nem segített Elisha Cook Jr.-nak, mikor Canino megfenyegette, és meg is ölte - mintha cimbik lettek volna... No mindegy...)
süti beállítások módosítása