2011 MÁJUS:

LOS OJOS DE JULIAS (Julia's Eyes, spanyol, 2010, Guillem Morales) --- 7/10 ---
THE DEADLY AFFAIR (Ébresztő a halottnak, angol-USA, 1966, Sidney Lumet) --- 8/10 ---
SAMMY GOING SOUTH (angol, 1962, Alexander MacKendrick) --- 7/10 ---

2011 ÁPRILIS:

ON DANGEROUS GROUND (Veszélyes terepen, USA, 1951, Nicholas Ray) --- 9/10 ---
THE STUNT MAN (A kaszkadőr, USA, 1980, Richard Rush) --- 9/10 ---
OBJECTIF: 500 MILLIONS (francia, 1966, Pierre Schoendoerffer) --- 7/10 ---
THE VERDICT (Az ítélet, USA, 1982, Sidney Lumet) --- 10/10 ---
EQUUS (angol-USA, 1977, Sidney Lumet) --- 8/10 ---
SCREAM 2 (Sikoly 2, USA, 1997, Wes Craven) --- 5/10 ---
THE NARROW MARGIN (USA, 1952, Richard Fleischer) --- 8/10 ---
L'ULTIMO TRENA DELLA NOTTE (Night Train Murders, olasz, 1975, Aldo Lado) --- 8/10 ---
UNDER SIEGE 2 (Száguldó erőd, USA, 1995, Geoff Murphy) --- 5/10 ---
WOMB (Méh , magyar-német-francia, 2010, Fliegauf Benedek) --- 7/10 ---
NEDS (skót, 2010, Peter Mullan) --- 8/10 ---

2011 MÁRCIUS:

THE SWEET SMELL OF SUCCESS (A siker édes illata, USA, 1957, Alexander Mackendrick) --- 9.9/10 --- Csak azért nem kap 10 pontot, mert szabály nálam, hogy először látott filmnek nem adok maximális pontszámot.
BADLANDS (Sivár vidék, USA, 1973, Terrence Malick) --- 10/10 --- “When people express what is most important to them, it often comes out in clichés. That doesn’t make them laughable; it’s something tender about them. As though in struggling to reach what’s more personal about them they could only come up with what’s most public.” - Terrence Malick
THE EAGLE (A sas, USA-angol, 2011, Kevin Macdonald) --- 7/10 ---
KICK-ASS (HA/VER, USA, 2010, Matthew Vaughn) --- 7/10 --- Nagyon nem voltam józan, amikor megnéztem, és emiatt az egész nagyon zűrzavarosnak tűnt, élvezni persze élveztem, csak nem értettem mi történik. Meg kell nézni még egyszer.
SKYLINE (USA, 2010, Colin és Greg Strause) --- 1/10 --- Nagyon nem voltam józan, amikor megnéztem, szóval lehet hogy túl szigorú vagyok vele, mindenesetre még tudatmódosult állapotban is gyötrelem volt végigülni. És nem mentség az alacsony költségvetés, mivel a film azon elemei a leggyengébbek, amelyek a legkevésbé függnek a pénztől: a forgatókönyv és a színészi játék. Én végig az idegenekkel voltam, hogy irtsák már ki ezeket a semmirekellő naplopókat a redőny mögött.
LAWRENCE OF ARABIA (Arábiai Lawrence , USA, 1962, David Lean) --- 10/10 ---
IMAGO MORTIS (olasz, 2009, Stefano Bessoni) --- 3/10 ---
IN A LONELY PLACE (Magányos helyen, USA, 1950, Nicholas Ray) --- 9/10 ---
SUR MES LEVRES (A számat figyeld, francia, 2001, Jacques Audiard) --- 8/10 ---

2011 FEBRUÁR:

KING'S SPEECH (A király beszéde, UK, 2010) --- 8/10 --- Kellemes film, a Királynőt simán veri. A színészek kapják meg az oscarjaikat, de a többi kategória azért túlzás, a legjobb film különösen. Ami még tetszett, hogy a belső tereket milyen kreatívan fényképezték, sokszor szubjektív szögekből, utalva VI. György paráira. Remek volt az a jelenet, amikor egyedül áll egy hatalmas terem közepén, próbál beszélni, vele szemben pedig az arisztokrácia tagjai, illetve a falakon a meghalt királyok portéi, akikhez saját magát kell mérnie. A kevés külső felvétel során pedig maximumra kapcsolták a ködgépet, ugyanezekben a kulisszákban simán lehetett volna egy horrorfilmet is forgatni. Több politikát azért elviseltem volna, de akkor az már egy másik film lett volna. Itt a mesére koncentráltak, a legfiatalabb királyfi kiállja a három próbát és országának megbecsült uralkodója lesz.
ALAMO (USA, 1960, John Wayne) --- 6/10 ---
TRUE GRIT (A félszemű, USA, 2010, Ethan és Joel Coen) --- 8/10 --- Valahogy ki kellene törölni az emberek agyából, hogy ezt a Coen-testvérek rendezték, a legtöbben ezért csalódnak benne, mert mást várnak, mint amit kapnak. Ez egy rendkívül hű adaptációja a könyvnek, ahol a könyv a meghatározó és nem a rendező. Az is igaz mondjuk, hogy a John Wayne féle szabadabban kezelte a forrást, és mégis egy hajszállal, de jobb film lett. Nálam még mindig John Wayne Rooster Cogburn, de lehet hogy csak azért, mert a 69-es változatot láttam először.
SUSPIRIA (Sóhajok, olasz, 1977, Dario Argento) --- 9/10 --- Kipróbáltuk a filmet projektorral a falra vetítve. A zene, a színek, a kamerakezelés még mindig képes teljesen a hatása alá vonni. Gyönyörű rémálom.
CENT MILLE DOLLARS AU SOLEIL (Százezer dollár a napon, francia-olasz, 1964, Henri Verneuil) --- 7/10 --- Modern western, lovak helyett teherautókkal, és préri helyett Szaharával. Lino Ventura és Jean-Paul Belmondo a kormánynál. A legjobb pillanatában vetekszik a Félelem bérével, a szerpentines autóspárbaj a film csúcspontja, de összességében azért jóval elmarad Clouzot klasszikusától. A fényképezés egy az egyben a westernfilmeket idézi, a kamera méltóságteljesen pásztázza végig a sivatagot, benne egy teherautó döcög előre. A filmet Marokkóban forgatták.
AMER (belga-francia, 2009, Helene Cattet, Bruno Forzani) --- 8/10 --- "- What films and or filmmakers inspire you?" "- Dario, Mario, Lucio, Sergio, Giulio, Tinto, Enzo!”
DONOVAN'S REEF (Kocsma a Csendes-óceánon, USA, 1963, John Ford) --- 6/10 ---
THE NIGHT OF THE HUNTER (A vadász éjszakája, USA, 1955, Charles Laughton) --- 8/10 --- Az ilyen film után legszívesebben felfújnám minél több falra, hogy realism is overrated. Amikor a Suspiriát vetítettem le néhány havernak, mindig közbeszóltak, dehát ez hülyeség, én meg mindig mondtam, hogy ez egy mese, úgy is kell nézni. A Vadász éjszakájával is ez a helyzet, nem szabad fennakadni a színészi játékon, a párbeszédeken, hanem el kell merülni az expresszív képekben. Olyan volt, mintha egy régi mesekönyv fekete-fehér illusztrációit néztem volna, két kisgyerek menekült a sorozatgyilkos elől a könyv lapjain. Shotgunnal az ölében hintázó öregassszony a verandán, pókháló és az alvó gyerekek a csónakban, pajta ajtaján kikémlelő kisfiú és a látóhatáron lovagló gonosz, ezek a tökéletesen megkomponált képek, egytől egyig egy rémtörténetekkel teli mesekönyvbe kívánkoznak. Elején azért kicsit sokáig húzodik a kisvárosi dráma, de aztán a gyilkossággal végérvényesen átlép a film a szürrealizmusba, és onnantól a fantázia uralkodik, és a bibliai gonosz, a báránybőrbe bújt farkas küzd a gyermeki ártatlansággal, szóval minden végletes, ahogy egy jó mesétől elvárható. És most már arra is van egy tippem, hogy Argento honnan vehette az ötletet az Inferno bravúros vízalatti jelenetéhez.

2011 JANUÁR:

I SAW THE DEVIL (koreai, 2010, Kim Ji-woon) --- 5/10 --- Hideg, hideg, hideg és érdektelen. Hiába az erős és egységes képi világ, és a székhez szögező, brutális erőszak, ha mindehhez két, embert imitáló sakkgép küzdelme adja az apropót.
GAMBIT (A gyalogáldozat, USA, 1966, Ronald Neame) --- 7/10 ---
THE MAN FROM NOWHERE (koreai, 2010, Jeong-beom Lee) --- 8/10 --- Az elmúlt évek dél-koreai filmjeitől megszokott minőségű és lendületű akció- és erőszakorgia, Hollywood elbújhat szégyenében. Viszont a szintén idei I Saw the Devilben már látott műfaji profizmus mellé itt humoros és emberi pillanatokat is kapunk. További jó pont, hogy a főhős szuperemberi képességei ellenére sem veszít a feszültségéből a film, mint ahogy a hasonló sztorival és főhőssel rendelkező Takenben ez megtörtént, mivel itt szembe állítottak a Sehonnan Érkezett Emberrel egy hozzá képest majdnem olyan titokzatos antagonistát, akiről el lehet hinni, hogy veszélyt jelent rá. És végre egy gyermekszereplő, akinek a cukisága nem válik idegesítővé. Kettejük szokatlan, humorral és szeretettel ábrázolt kapcsolata, egy csapásra szimpatikussá teszi őket, a későbbiekben pedig, egy pillanatig sem tűnik túlzásnak, hogy a főhős képes mindent kockáztatni a szomszéd kislányért. A végén azért sok volt már az érzelmekből, a filmet lezáró, durván hatásvadász dalról nem is beszélve. Fun fact: 1966-ban is készült egy The Man From Nowhere, amely egy remekbe szabott spagettiwestern.
THE QUEEN (A királynő, UK, 2006, Stephen Frears) --- 6/10 --- Konzervatív szellemiségű gyorselemzés a filmről. Ez meg mi volt? Mert nekem egy Tony Blair kampányfilmként sikerült dekódolni. Baj azonban nem történt, mert átláttam a szitán. Az angol nép, a szappanoperákon nevelkedett angol nép, sír, zokog, Diana hercegnő halála miatt és ugyanezt elvárják a királyi családtól. A Királynő azonban, ahogy egy királynőhöz illik, tartja magát az évszázados protokollhoz. Erre a nép fújtatni kezd és borzalom, egy felmérés szerint negyedük a monarchia megszüntetését szeretné. És ekkor jön a megmentő, Tony Blair, bazsalyog, ujjai köré csavarja a Királynőt, aki végül kötélnek áll, és elsétál a virághalom előtt és élő adásban beszédet mond. Egyértelmű, hogy itt Blair volt a gonosz, aki folyamatosan a bulvárújságok címlapjait figyelve és saját népszerűségét féltve betolta a rivaldafénybe a Királynőt egy hakni kedvéért, aláásva a királyi ház tekintélyét. A Királynő pedig az elbukó hős, aki jót akar, csak rossz utat választ. Sajnos nem számoltam, hogy hányszor hangzott el az a filmben, hogy modernizáció, de a végén, amikor a Királynő ejtette ki, na, az nagyon fájt. A gonosz győzött.
WINTER'S BONE (USA, 2010, Debra Granik) --- 9/10 ---
28 WEEKS LATER (28 héttel később, angol, 2007, Juan Carlos Fresnadillo) --- 4/10 --- Azoknak mondom, akik még nem látták: nem érdemes megnézni. Ez is egy, a filmtörténet felesleges és az eredeti közelébe sem érő, pénzéhségtől bűzlő folytatásainak. A kamerakezelés katasztrófális, pont a lényeget nem látjuk. Zombihorror esetén, az ember megengedőbb a történet logikai bukfenceivel és a szereplők ostoba döntéseivel, de ami itt megy az már fájdalmas. Ezen a forgatókönyvön még legalább 28 hetet kellett volna dolgozni. A kihalt London dermesztő hangulatú képei az egyetlen pozitívum. Ja és az, hogy sokat mutatja a kamera Imogen Poots-ot. Majdnem olyan jól néz ki itt, mint a Kilencedik légióban.
127 HOURS (127 óra, USA, 2010, Danny Boyle) --- 8/10 ---
KRULL (Támadás a Krull bolygó ellen, UK, 1983, Peter Yates) --- 6/10 --- Ez az a film, amelyet az egyik Geekz-es kolléga szerint "a mai 30-as korosztályból gyakorlatilag csak az nem ismer, aki barlangban nőtt fel". Egy másik kollégát pedig menekülésre késztette a moziból a mocsaras jelenet. Elmondásuk szerint, a 80-as évek videókorszakának egyik megkerülhetetlen filmjéről van szó, nagyköltségvetésű fantasy, űrlényekkel, varázslókkal és lovagokkal. Emiatt is sajnálom, hogy a koromnál fogva most láttam először, ugyanis a nosztalgiafaktor nélkül inkább volt érdekes, még pontosabban, bájos, mint jó film. Olyan hangulata van, mint amikor a kezdő apukát megkéri a gyereke, hogy meséljen neki, és az apuka ott az ágy szélén, nagyokat erőlködve, mesélés közben találja ki a sztorit. A trükkök mai szemmel nézve sokszor megmosolyogtatóak, de nem is ez volt a legnagyobb visszatartó erő a film élvezetében, hanem az, hogy sok jelenetnél, karakternél beugrott egy hasonló a Gyűrűk urából, amik persze sokkal jobbak. Kivételt az óriáspókos rész képezett, hiába a nyilvánvaló technikai hátrány, az érzelmi töltetét nagyon eltalálták annak a jelenetnek. Ahogy Tolkien fantasyjában, itt is egy változatos alakokból összeverődött csapat indul a világ megmentésére, viszont a lezárással szerencsére nem tököltek annyit, a gonosz legyőzetett, a prófécia beteljesedett, vége. Aki szeretne magának egy nagy adag 80as éveket, ezt a filmet írassa fel magának. Meg úgy egyébként is, néha jó kitekinteni a mostani filmek számítógépes trükkökkel egyenre fazonírozott, steril világából és erre a Krull - minden bárgyúsága ellenére - tökéletes.
THE DEEP (A mélység, USA, 1977, Peter Yates) --- 7/10 ---
POLICE PYTHON 357 (francia-NSZK, 1977, Alain Corneau) --- 9/10 ---