2010 OKTÓBER

Winner Takes All?   4/10, 1984 HK [TRAiLER]
Old school akcióvígjáték 1984-ből, a főszerepben Stanley Fung-gal, valamint a '79-es Miss HK-val, Olivia Cheng-gel. A korabeli tipikus klisékből építkezik, azaz kissé (nagyon) harsány és erőltetett humor, valamint pergő tempó és sok-sok bunyó jellemzi. A rendezés csapnivaló, a forgatókönyv pedig abból a szempontból is vicces, hogy európai szemmel nézve tabunak számító dolgokból is poénokat farag (pl. főhős kislányát megölik a bűnözők, de a rendőrök csak röhögnek az egészen). Maga a film tehát nem jó, de mégis megérte megnézni, már csak azért is, hogy lássam, mi sül ki a Fingers on Trigger és a Lucky Stars keresztezéséből. Guilty pleasure-ként sokkal magasabb pontszámot is kaphatna egyébként, a zenéje pedig valami elképesztő.

How to Meet the Lucky Stars   6/10, 1996 HK [TRAiLER]
Agyament vígjáték a '90-es évekből, amiben ismét le akartak húzni egy újabb bőrt a klasszikus Lucky Stars filmek karaktereiből, ráadásul az egészet beleszőtték a közben hatalmas népszerűségre szert tevő gambling movie-k világába. Igazából ez az egyetlen dolog, ami miatt nem lett az igazi, túl sokat foglalkoznak a különféle kártyatrükkökkel az elborult és poénra vett kungfu bohóckodás és az amúgy a hongongi vígjátékokra jellemző nonszensz szituációk helyett. Mindettől függetlenül remek szórakozást nyújt, az eredeti brancsból megmaradt Sammo (bár keveset látszik) Richard Ng és Eric Tsang is, a Wong Jing által sikerre vitt receptnek megfelelően pedig tele van az egész gyönyörű lányokkal (Diana Pang, Francoise Yip, stb.) és érdekességképp még megemlíthető, hogy a kungfujelenetekben feltűnik egy Cynthia Rothrock utánzat, bizonyos Kim Penn is.

Man Hunting   4/10, 2010 JP [TRAiLER]
Elmebeteg, túlhúzott v-cinema, ami nem használja ki a lehetőségeket igazán. Az alapötlete jó, de túlságosan le van egyszerűsítve.

My Darling is a Foreigner   4/10, 2009 JP [TRAiLER]
Sajnos elég gyakori, hogy egy alapvetően jó és érdekes témából igen gyatra film születik és ez különösen bosszantó akkor, amikor az amúgy a részletekre is nagyon ügyelő japánok hozakodnak elő ilyesmivel (lásd pl. Baby Baby Baby). A sztorit eredetileg képregény formában készítette el egy japán nő, aki saját, külföldi úriemberrel kötött házasságának nehézségeit vetette papírra. A téma komplexitásánál fogva rengeteg érdekességre ad okot, akár a kulturális különbségekből adódó vicces jelenetek terén, akár az eltérő életfelfogásból adódó drámai pillanatok miatt, azonban sajnos a filmben ezekből szinte semmi sem jön át, leginkább csak egy gyatra fordulatokkal operáló romantikus vígjátékként "működik". A két főszereplő túlságosan is ki van sarkítva, így kettejük életéből nem sok érdekesség jön elő, a helyenként bevágott poénos szösszenetek pedig úgy lennének igazán ütősek, ha a főszereplőktől látnánk őket. A japán (és az angol) nyelvbotlásokból jönnek elő a legjobb poénok, kár, hogy a felirat ezeket nem nagyon adja vissza. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a célközönség (azaz a japán nők) körében jóval magasabb pontszámot kap(na).

Au Revoir Taipei   8/10, 2010 TW [TRAiLER]
Még egy könnyed, aranyos film Tajvanról, ami a Taipei Exchanges-szel szemben a város éjszakai életébe enged egy kis betekintést. Az elsőfilmes rendező, bizonyos Arvin Chen jó érzékkel kutyulta össze a romantikus (tini)vígjátékot a gengszteres vígjátékkal, a tempót pedig lelassította, hogy egyrészt több idő legyen megismerni a várost, másrészt hogy az egész hangulata a könnyedség mellett még egy kicsit álomszerű is legyen. A romantikus és a gengszteres szál önmagában nem volna nagy sas, de a stílusos poénokkal (pl. mindenki valami ultragagyi sorozatot néz a tévében) és a sok lökött szereplővel (főleg a narancssárga öltönyös idiótákra gondolok itt, de a főszereplő srác bamba haverja se semmi) hamar belopja magát a sztori a néző szívébe. Egy elsőfilmes rendezőtől kifejezetten jó próbálkozás, tulajdonképpen csak annyi baj van vele, hogy valószínűleg nem lesz egy túl emlékezetes darab, könnyen felejthető. Akinek viszont tetszett pl. a tavalyi One Night in Supermarket, az ezt se hagyja ki.

Taipei Exchanges   9/10, 2010 TW [TRAiLER]
Fura ez a film, mert úgy varázsolja el a nézőt, hogy tulajdonképpen semmi extra nincs benne. Egy kis kávéház áll a történet középpontjában, amit két nővér üzemeltet, teljesen más habitussal, de érdekes módon remekül kiegészítve egymást. Egyikük kitalálja a címben is szereplő barterosdit, aminek nem az lesz a végeredménye, amire számítanak. A fő szál és a röpke melléktörténetek jópofák, egyáltalán nem megszokottak, hangulatot pedig nagyon jól eltalálták, kicsit révedezős, amit csak néha tör meg a két nővér mamájának az észosztása. Külön jó pont, hogy sikerült a már befutott (és a Blue Gate Crossing óta a kedvenceink közé tartozó) Kwai Lun Mei mellé egy alteregót találni Lin Zaizai személyében, így még inkább hihetőnek tűnik a két nővér meséje. Ha minden tajvani film hozná ezt a színvonalat, nem maradnának ennyire árnyékban Hongkong mögött, a kungfu sztárokat és a dübörgő akciókat ezúttal sikerült egy remek alapötlettel és jó hangulattal elhomályosítani.

Love in Disguise   5/10, 2010 CN [TRAiLER]
Úgy látszik, hogy Jay Chou után még egy tajvani popisten gondolta úgy, hogy márpedig neki mindenképpen van érzéke a filmkészítéshez is. Ezt kéretik szó szerint venni, hiszen (az amúgy Jay Chou-nál sokkal szimpatikusabb) Wang Lee-Hom rendezőként, forgatókönyvíróként, főszereplőként és természetesen zeneszerzőként is jegyzi a sztorit. Színészként már jópár filmben láthattuk a srácot (nem tehetségtelen), de a rendezést és a forgatókönyvírást ráhagyhatta volna másra... A sztori abszolút tipikus, ha már egy popsztár agyából kipattant ötlet az lehet. Végigkövethetjük a körülrajongott popsztár, DMH történetét, aki a véletlennek is köszönhetően ráakad álmai hölgyére, de persze DMH-ként esélye se lenne vele összejönni. Ennél eredetibb sztorit ki se találhatott volna. A filmet igyekezett könnyedre és meghatóra venni, amiből a könnyed nem igazán jött össze (a humor rettenetesen erőltetett) és a megható sem igazán (félórákkal a történtek előtt lehet tudni, hogy bekövetkeznek), ráadásul a gyenge színészi alakítások sem sokat segítenek rajta (Liu Yifei hihetetlenül halvány, Qiao Zhenyu egy bohóc, egyedül Wang mester próbál mókázni, de ő ugye nagyjából saját magát alakítja, úgy meg könnyű). Mindezektől függetlenül az összkép azért nem olyan rossz, hiszen a képi világon nagyon látszik, hogy sok pénzt fordítottak a produkcióra, valamint a pop és a tradicionális zenéket megfelelő arányban keverő soundtrack is nagyon jó lett. Az első 50 perc minden probléma ellenére is szórakoztató volt, de film második fele kifejezetten nehezen végigülhető...

Stool Pigeon   8/10, 2010 HK [TRAiLER]
Dante Lam szokásos zsarus thrillerjeinek legújabb darabja is hozza a szokásos szintet, sőt, kicsit még jobb is a korábbiaknál. A szereposztás pazar, a képi világ kellőképpen sötét és komor egy ilyen sztorihoz, van vér és fordulat is bőven. Igazából ez utóbbi és a különféle mellékszálak sokasága, valamint a túl sok egybeesés teszi egyrészt túlbonyolítottá, másrészt kissé hiteltelenné a sztorit. A mondanivaló világos és egyértelmű (ne akarj kapcsolatba kerülni bűnözőkkel) és a rendőrök nehézségeit is szépen taglalják (elsősorban a címben is szereplő csalikkal kapcsolatos érzéseiket). Szóval ez egy jó film minden túlbonyolítottságával együtt is, a színészi játék elsőosztályú (Nic Tse-ben sosem csalódik az ember, Kwai Lun Mei is jó volt és Nick Cheung-nak is jól állt ez a savanyú szerep), a mondanivaló érdekes és thrillerként is remekül működik a produkció. A hibák ellenére is bőven megéri megnézni!

City Under Siege   6/10, 2010 HK [TRAiLER]
Hát ez kész... Egy nagy és több kicsi bajom volt ezzel a filmmel. Az első az, hogy a hype miatt már tudtam, mi lesz benne, ha nem beszéltek róla volna már a magyar oldalakon is, akkor sokkal nagyobbat ütött volna, de ez nem a film hibája. Magát a produkciót igazi guilty pleasure-ként lehet felfogni, aki komolyan veszi, az rettenetesen szidni fogja. Benny Chan, az amúgy is USA majmoló iparos legújabb blődlijében egy nyomokban Krrish!-t tartalmazó mutáns (Aaron Kwok) száll szembe a hongkongi X-men-ekkel (a főnökük Collin Chou), amiben két, ékes mandarin nyelven magyarázó kungfu és mutáns specialista rendőr (Wu Jing és Zhang Jingchu) is segítségére lesz. A látvány elsőosztályú, a sok-sok wire-fu-t tartalmazó akciójelenetek szintén, a rendező pedig az akciófilmek rajongóinak fétiseire is próbál hatni (a cuki Zhang egy röpke pillanatig a girls with guns filmek legnagyobbjait idézi). A pergő akciókat azonban hihetetlenül túlhúzott, szirupos romantikus szálak, illetőleg rettenetesen idétlen médiakritika töri meg itt-ott, a sztori pedig (Benny Chan-tól nem szokatlanul) valami hihetetlenül debil. A rendező ezúttal is látványosan arra utazott, hogy a mezei HK mozirajongók ízlésének (és valószínűleg a mandarin nyelvterületen lakozó nézőkének is) maximálisan megfeleljen, abszolút nem izgatta, hogy valami értékeset hozzon össze, csak valami szórakoztató blődlit. Ha ebből a szempontból nézzük a filmjét, akkor 10/10, viszont rengeteg helyen bele lehet kötni, úgyhogy egy sima 6/10 közelebb áll a valósághoz.

Adventure of the King   5/10, 2010 HK [TRAiLER]
Úgy két éve még úgy látszott, hogy kezdenek végleg elfogyni a 80-as évek óta népszerű, könnyed, ütődött vígjátékok a HK filmek közül, hiszen 2008-ban talán ha kettőt forgattak csak. Azóta kiderült, hogy a trend nem volt tartós, hiszen idén már ki tudja, hányadik hasonló próbálkozást nézhettük végig (pl. Flirting Scholar 2, Pandora's Box, The Jade & The Pearl + a mandarin nyelvű csodák). Az Adventure of the King is beleillik ebbe a sorba, jópár érdekességet tartalmaz, de azért közel sem olyan jó, mint amire számítani lehetett. Továbbra is látszik, hogy Stephen Chow utódját még mindig nem sikerült megtalálni, így ezúttal (a Flirting Scholar 2-höz hasonlóan) Richie Ren-re hárult a bohóckodás java. A jó öreg Richie nem is rossz, ráadásul a mellékszereplők között is rengeteg régi motoros látható (pl. Wu Ma, Bruce Leong, Nat Chan, Law Kar-Ying, stb.), a lányok is gyönyörűek (2010 abszolút Barbie Hsu évének látszik), így aki ismeri és szereti ezeket a színészeket, az annak ellenére is jól fog szórakozni rajta, hogy a sztori igen gyenge és következetlen, a lépten-nyomon beszúrt gegek minősége pedig meglehetősen változatos, vannak nagyon jók és rettenetesen fárasztóak is köztük. Az látszik rajta, hogy igyekeztek egy látványos és szórakoztató filmet készíteni, ami mindenképp becsülendő, viszont a gegek és a poénok nem eléggé elborultak, túlságosan is szolídnak és ismerősnek éreztem őket. Ha bátrabbak a forgatókönyvírók, akkor a szokásos propaganda (az uralkodóval szembeszállni nem érdemes, mert mindenhol vannak támogatói) mellett/helyett megpróbálkozhattak volna a Wong Jing és Stephen Chow mozijaira jellemző elborult, abszurd poénok kiötlésével is. Szóval nem rossz, nekem, mint hardcore HK mozifanatikusnak tetszett is, de aki nem ilyen elvakult, az nyugodtan hagyja ki, nem veszít semmit vele.

Katen no Shiro   7/10, 2009 JP [TRAiLER]
Jó kis valós történelmi tényeken alapuló film, ami a legendás Oda Nobunaga 3 év alatt felépült Azuchi kastélyának megépültét dolgozza fel. Ahogy az japán barátainknál lenni szokott, a grandiózus látvány mellett a forgatókönyvírók jókora figyelmet fordítottak a drámai hatások szemléltetésére is, így a szokásos "könnyeztető" jelenetek sem maradhattak ki belőle. Ez persze fikarcnyit sem ront az élvezhetőségen, az már inkább, hogy egyrészt nagyon lassú a tempó, másrészt úgy 20-25 perccel hosszabb a film a kelleténél, így a sztori közepe felé erősen leül. A grandiózus látvány, a gyönyörű CG képek és Nishida Toshiyuki remek színészi játéka bőven ellensúlyozza azért mindezt, tehát alapvetően egy jól sikerült produkcióról van szó. Ami nagyon nem illett bele, az az egyetlen akciójelenet, amiben Mizuno Miki a kínai wuxia hősnőket megszégyenítő mutatványokat hajt végre, ráadásul mindezt abszolút hirtelen, a semmiből. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy valódi remekmű legyen.

La Comedie Humaine   7/10, 2010 HK [TRAiLER]
Kicsit tartottam a filmtől, hiszen sem Chan Hing-Ka, sem Janet Chun neve nem ad feltétlenül okot a minőségre, azonban már a legelején, a szereposztásnál megnyugodtam, hogy nem fogok csalódni. Chapman To-t mindig is bírtam, a fiatal sztárokat, Wong Cho-Nam-ot és Fiona Sit-et szintén, ráadásul a sztori eleje nyugodtan állítható, hogy zseniális. A közepe felé aztán jócskán tévútra megy, azt a szálat talán nem kellett volna beleszőni, de szerencsére a végére újfent a legjobb elemeire koncentráltak a filmnek, így megmentették az unalomba fulladástól. Nyilvánvaló, hogy Chan Hing-Ka (mint mindig) Wong Jing-et próbálja majmolni, de ennek ellenére is más a stílusa, minden kísérlete ellenére is jóval kevésbé obszcén és alpári (szerencsére), viszont Wong stílusából az értékesebbet (a filmes utalgatásokat) remekül hozza ő is. Ahogy Chapman To előadja az élettörténetét puszta filmcímekből, vagy ahogy kiparodizálják John Woo The Killer-ét és Feng Xiaogang Assembly-jét, vagy éppen Johnnie To stílustanulmányként felfogható lövöldözős jeleneteit, az zseniális! Ezek mellett már csak hab a tortán a filmipar parodizálása. Ez tipikusan az a film, amit nem a sztori miatt érdemes megnézni (bár a szerelmi szálat leszámítva az is teljesen korrekt), hanem a különféle utalgatások és a sokszor a színészeket is égető humor miatt. Egyértelműen kellemes meglepetés volt, rosszabbra számítottam.

Time Traveller aka Toki wo kakeru shoujo   9/10, 2010 JP [TRAiLER]

Nukenin   6/10, 2009 JP [TRAiLER]
A cím magáért beszél, aki látta a Kamui Gaiden-t, kapásból vágja is, miről van szó. Akárcsak Kamui, úgy ennek a történetnek a főhőse, Ukagami is egy Iga ninja, aki le akar lépni. A ninjatörvények elől azonban nem egyszerű menekülni. A sztori kőegyszerű, viszont úgy látszik, nagyon beindult a japán B filmes ipar mostanában és szerencsére nem csak ostoba vérfürdős horrorokban és gagyi szoftpornókban utaznak, hanem az akciófilmeket sem hanyagolják. Egyik szorgos iparos a mezőnyben egy bizonyos Chiba Seiji, aki korábban leginkább a Death Trance-szel tette le a névjegyét. A Nukenin is jó kis null költségvetésű akció, bár a végeredmény elég felemás. Nagyon tetszett, hogy az akciókoreográfiákat valódi kaszkadőrmutatványokkal próbálták feldobni, nincs se CGI, se huzaltechnika, azaz a 60-as 70-es évek jidaigeki-jeinek hangulata köszön vissza belőlük. Ugyanakkor rossz pont, hogy az egészet a HK kungfufilmekhez hasonlóan ostoba módon felgyorsították, pedig a vágások miatt normál tempón is abszolút élvezhető lett volna. Jól el lettek találva a karakterek is, igazi képregényfigurák, a főszereplő kiscsaj Hijii Mika (aki egyébként a félig USA produkció Ninja-ban is játszott) sokkal meggyőzőbb, mint Ueto Aya volt Azumiként, a mellékszereplők között van egy (külsejét tekintve) Jack Sparrow hasonmás is, a főgonosz meg amellett, hogy nagyon gonosz, még egy perverz állat is, aki minden téren a főszereplő kiscsajra pályázik (és egyben neki köszönhető az egyetlen olyan jelenet is, ami miatt korhatáros besorolást kap a produkció). Szóval B filmek rajongói előre, érdemes rászánni azt a 65 percet, még felirat nélkül is könnyen lehet követni, miről van szó. Most már érdemes lenne a mainstream produkciókba is újra becsempészni az efféle akciókat.

Grandma Gangsters   4/10, 2010 KR [TRAiLER]
A címből is látszik, hogy jópofa az alapötlet és eleinte a sztori is az. Három nagyi el akarja érni az álmát, azaz eljutni Hawaii-ra, azonban az összegyűjtött pénzecskéjük olajra lép. Ők pedig vissza akarják szerezni. A film sajnos a tipikus koreai problémákkal kűzd, azaz a jópofa ötletből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Vígjátéknak nem elég vicces, drámának pedig gagyi (nem is értem, hogy gondolták, hogy a gengszter nagyikból drámát lehet készíteni). Egyszer nézhető, elsősorban a nagyszerű színésznők miatt, azonban eléggé unalmas.

71: Into the Fire   8/10, 2010 KR [TRAiLER]
A (dél)koreaiak is összehoztak egy jó kis hazafias töltetű, háborús, hősies eposzt, mégpedig akárcsak a kínaiak Nanking Nanking esetében, megtörtént események alapján. A koreai háború idején, amikor az északiak vadul hódítottak még dél irányába, 71 frissen besorozott diákra hárult egy iskola és a mellette vezető út védelme. Ahogy az az ilyen filmekben lenni szokott, az ő belső kis konfliktusaikra, felnőtté válásukra és hősiességükre koncentrál a történet. Mint háborús film is nagyon látványos, nagy költségvetésű, minden részletére odafigyelt a stáb a forgatáskor. Egyedül azt tudom felróni "hibájául", hogy kicsit sablonos (és japánosan drámaira van hangolva), de ez a háborús filmek legtöbbjére ugyanígy elmondható. Érdemes megnézni, magasan kiemelkedik a koreai tucatfilmek közül.

Curse of the Deserted   4/10, 2010 HK [TRAiLER]
Szokásos HK kísértetsztori, amit ezúttal leginkább azzal próbáltak feldobni, hogy egyrészt mandarin nyelvű, másrészt igyekeztek Kitty Zhang-ot (és a lányok kedvéért Shawn Yue-t, ő ráadásul meztelenül rohangászik 2x is) a lehető legtöbb szögből bemutatni a nézőnek... Hiába van benne kísértet, nem horror, inkább egy misztikusnak szánt love story, de ilyenből láttunk már azért jobbat is. Kitty Zhang rajongóknak kötelező (már ha vannak ilyenek), egyébként abszolút felejtős.

Detective Dee   8/10, 2010 HK [TRAiLER]
Li Bingbing, Andy Lau, Carina Lau, Richard Ng, Leung Ka-Fai és még sok más híresség egy filmben, ráadásul egy nem is akármilyen wuxia fantasy-ben? Nagyon érdekes produkció, minden szempontból az eddigi legjobb film idén onnan, ami azért is meglepő, mert John Woo Reign of Assassin-ja gyakorlatilag sehol sincs ehhez képest, pedig azért Tsui Hark mozija sem hibátlan. Viszont Tsui a visszatérése óta végre egy olyan filmbe vágta bele a fejszéjét, amihez még ért is, úgyhogy beleadott apait-anyait. A sztori jó, kellőképpen fordulatos és úgy kerültek bele a wuxia klisék, hogy abszolúte nem zavaró. A harci jelenetek is látványosak, viszont vérbeli fantasyhez méltóan rengeteg CG-t használtak, ami a tájképeknél nagyon jó hangulatot teremt, a harcoknál viszont kicsit levon az élvezeti értékből, így ezeknél Woo szuperközeli kameraállásai azért jobbak voltak. Ettől eltekintve nagyon szórakoztató, érdemes megnézni mindenképpen!

Hana no ato   7/10, 2010 JP [TRAiLER]
Jó kis csendes, drámai jidaigeki, afféle Yamada Youji stílusban, belekeverve egy kis adagot a Yamazakurából is (ez nem meglepő, mert ugyanannak a szerzőnek egy másik művéből adaptálták). Adott egy lányka, akit kardforgatásra is megtanított a kedves papa és ennek bizony híre megy, aminek köszönhetően lehetősége lesz egy lovagias úriemberrel is csatázni. A lovagias úriember azonban nem éppen lovagias emberek közé keveredik, akik között ott a főgonosz is. A többit lehet találgatni. A film maga nagyon szép, viszont két bajom is volt vele. Az első, hogy nagyon lassú, a másik pedig, hogy az eddig nem éppen harcművészetéről elhíresült Kitagawa Keiko a főszereplője. Ez önmagában még nem is lenne baj, de valahogy akkor sem annyira hiteles, amikor a beszélgetések zajlanak. Hozzá valahogy a könnyedebb és modern időben játszódó filmek jobban illenek, én a stáb helyében Itou Ayumi-ra bíztam volna a szerepét, így viszont (szokás szerint) ő csak egy mellékszerepet kapott. No de sebaj, azért így sem volt rossz, már az is elismerésre méltó, hogy az Ichi-beli Ayase Haruka-t túlszárnyalta, bár őt azért nem volt nehéz... Egyébként a kevéske harci jelenet koreográfiája kifejezetten jól sikerült.

A Midsummer's Dream   7/10, 2009 JP [TRAiLER]
A zseniális Nabbie's Love-ot és a jól eltalált Hotel Hibiscust jegyző rendező, Nakae Yuji ismét lebandukolt Okinawára, hogy egy újabb nagyszerű hangulatú filmet forgasson le, felhasználva a helyi mondavilág egyediségét és a helyi (számomra érthetetlen) akcentust, ezeket pedig (sajna ezzel kicsit rontva az összképen) beleágyazta Shakespeare Szentivánéji álom című művének sztorijába. A korábbi alkotásaira jellemző hangulat megmaradt (sok a zene és az ének, egy kis pajzánság is akad, gyönyörű a helyszín, a sztori közepe táján látható színházi előadás pedig lenyűgözően zseniális), szóval mindenképp megéri megnézni, még azzal együtt is, hogy nem ér fel a korábbi filmjeinek színvonalához. Érdekes volt újra látni a Hotel Hibiscus-ból a kislányt, aki azóta már megnőtt, bár játszani azóta se tanult meg (igaz, Nakae filmjeit sose a színészi alakítások miatt volt érdemes megnézni). Úgy lett volna az igazi, ha kevéssé lenne harsány benne a humor és a kissé idegen Shakespeare darab helyett egy újabb helyi legendát dolgoztak volna fel.

Shodou Girls   7/10, 2010 JP [TRAiLER]
Ennél japánabb történetet nem nagyon lehet elképzelni, hiszen az iskolai kalligráfiaklub ügyes-bajos gondjait követhetjük végig, valamint felkészülését a kalligráfiaversenyre. A címből kiindulva azt hittem, hogy a szokásos habkönnyű vígjátékok sorába fog beleilleni (Water Boys, Swing Girls), azonban egy jóval komolyabb hangvételű, "nakaseru eiga" tipusú tinédzserfilmet kaptam, azaz az eleddig tévésorozatokban utazó rendező, valamint a forgatókönyvírók igyekeztek sok helyen meghatni a nézőt. Pont emiatt éreztem egyébként úgy, hogy annyira nem jó, pedig ha a könnyeztető faktort leszámítjuk, akkor nagyon ügyes kis sztorit faragtak a kalligráfia népszerűsítése köré, a verseny performanszai pedig kifejezetten látványosak lettek, bár az idolok riszálása talán túlzás volt oda... Nagyon aranyos film, a helyenként kissé erőltetett humor ellenére is megéri rászánni a két órát.

Five Element Ninjas   2/10, 1982 HK [TRAiLER]
Mindent elmond róla, hogy Shaw Brothers produkció... Mint film, valami elképesztően rossz, aminek fő forrása a kungfujelenetek közé összetákolt forgatókönyv, ami vicces zs kategóriás hangulatot ad az egésznek. A sztori röhejes, a fordulatok úgyszintén, színészi játékról nem lehet beszélni, ráadásul a kezdő képsoroknál külön kihangsúlyozott hitelességre törekvés sem nagyon látszik. A japán szamurájok és nindzsák ábrázolása jóhiszemű dilettantizmust sugall [szeppuku egy tournament miatt pl.], a vér és a fájdalom ábrázolása sem sikerült túl jól (ez egy enyhe kifejezés!), a vizes jeleneteknél meg nem nagyon működnek a visszafelé lejátszott trükkök (nem szét, hanem "össze" fröccsen a víz), stb. Tulajdonképpen hosszan lehetne sorolni a filmben látható hibákat és hülyeségeket, de ezekkel együtt is valahogy szórakoztató volt, ami elsősorban a látványos kungfu koreográfiáknak volt köszönhető. Filmként 1/5, guilty pleasure-ként viszont egyértelműen 5/5, mert hát milyen őrült aggyal kell ahhoz rendelkezni, hogy olyan forgatókönyvet írjunk, hogy a rejtőzködés mesterei, a nindzsák látványosan feliratozott helyeken alkalmazzák az adott elemhez tartozó trükkjeiket, illetőleg milyen őrült agy kell ahhoz, hogy attól kezdje el hősünk lecsapni az addig legyőzhetetlen ellenfeleket, hogy már nagyon ki van rájuk bukva...

Reign of Assassins   6/10, 2010 HK [TRAiLER]
Sikerült megnézni John Woo legújabb próbálkozását a kínai blockbusterek világában. Minden téren látszik, hogy nagyot akartak dobni és valószínűleg jól is fog szerepelni a különféle díjátadókon, de nekem valahogy hiányzott belőle valami. A szereposztás nagyon jó, de sok nagy nevet nem igazán használtak ki (Shawn Yue pl. alig látszik), az akciók szokás szerint látványosak, de a sok szuperközeli és a sok-sok vágás miatt követhetetlenek. Ezektől még lehetne jó az összkép, azonban a sztori kicsit lapos lett, valószínűleg a wuxia klisék miatt úgy éreztem, hogy már láttam, előre lehetett tudni, mi fog történni. Nem rossz film, megéri megnézni, de sajnos nem hozza azt a lenyűgözöttség érzést, mint amire számítottam. A legjobb az benne, hogy kiderül, Michelle Yeoh még mindig elvisz a hátán egy ilyen produkciót, pedig Barbie Hsu még vetkőzéssel is megpróbálja felülmúlni...

Naughty Boys   8/10, 1986 HK [TRAiLER]
Igazi Jackie Chan style marhaság az aranykorból, egész pontosan 1986-ból. Maga Jackie is feltűnik benne kb. 3 másodpercre, ezt leszámítva producerként jegyzi és (a sokszor vele összetévesztett) Wellson Chin rendezte ezt a remekművet. A sztori a tipikus hülyeség, pár rab arra vár, hogy kiszabaduljon és az elrejtett lopott gyémántokból meggazdagodjon. Persze mire odaérnek, a gyémántoknak hűlt helye. Mondjuk a sztori 100%-ban érdektelen, ráadsául a korabeli forgatókönyvekre jellemző módon marhára nem foglalkoztak a következetességgel, e helyett van rengeteg harsány helyzetkomikum, a kihagyhatatlan szexista poénok (Carina Lau ráadásul ideális alany hozzájuk) és persze a hosszú, szinte véget nem érő kungfu és kaszkadőr jelenetek. Ez utóbbiak miatt érdemes az egész filmre rászánni a másfél órát, egyszerűen lenyűgözőek. A humor már más kérdés, én bírom ezeket a harsány dolgokat, de simán el tudom képzelni, hogy valakire fárasztóan hatnak.

Fingers on Trigger   10/10, 1984 HK [TRAiLER]
Ez is egy zseniális darab a '80-as évekből. Tulajdonképpen kis túlzással ami ma a Machete, akkoriban az volt Hongkongban a Fingers on Trigger. Főhősünk egy bérgyilkos, aki ki akar szállni (nahát...), de még el kell vállalnia egy utolsó melót (nahát...). Persze a dolog nehézségekbe ütközik (nahát...), de emberünk segítséget is kap egykori bajtársa személyében (nahát...). Persze közben még a szépséges barátnővel is minden téren összejön. Egyszóval az egész imádnivaló úgy, ahogy van, a békés családi jelenetek hihetetlenül giccsesek, a főhősök markáns bajuszokat hordanak, a rendezés imádnivalóan esetlen, a záró nagyjelenet pedig kellőképpen látványos és természetesen egy hatalmas raktárban játszódik (nahát...).

2010 SZEPTEMBER

Liar Game - The Final Stage   4/10, 2010 JP [TRAiLER]
A sorozatot nem láttam (kinek van ideje sorozatokat nézni?), a filmtől is féltem, mert eddig nem nagyon láttam sorozatból készített jó moziváltozatot. Igazából ez sem az, a főhős kiscsaj kifejezetten irritáló volt egy idő után, de a többiek színészi játéka sem volt túlságosan magas színvonalú. A játék maga nem lett volna rossz, de ezek az állandó utólag megmagyarázott dolgok egy idő után fárasztóak voltak [akárcsak a Kaiji-ban]. Kicsit olyan volt, mint a Death Note, itt is a minél komplikáltabb és meghökkentőbb dolgokat próbálták a nézőre ráerőltetni, de ez így több mint 2 órában nagyon sok. Valószínűleg a 45 perces sorozat epizódokban működik a dolog, de így mozifilmként nekem fárasztó volt.

Cyber Ninja   8/10, 1988 JP [TRAiLER]
Egy nagyon aranyos próbálkozás a 80-as évekből, ami (valószínűleg) az amerikai ninjafilmek hatására készülhetett. Egy párhuzamos világban járunk, ahol a robotika elképesztően fejlett, a társadalmi viszonyok viszont valahol az 1500-as években megrekedtek, így szamurájok és fiatal harcosok próbálják a robot ninjákat hatástalanítani. Természetesen a tokusatsu-t sem hanyagolták, így vannak jó kis lépegető óriásrobotok, meg hatalmasakat durranó óriás ágyúk is, a vicces kézi lőfegyverekről nem is beszélve. Egyszóval remek móka, a sztori hihetetlenül egyszerű, a kivitelezés félig-meddig amatőr, a kaszkadőrmutatványok aranyosak, a robotok fizimiskája zseniális, a számítógépes grafika pedig igazi 80-as évek feeling. Szerencsére nem túl hosszú, tán még 70 perc sincs, így nem válik fárasztóvá. Igazi guilty pleasure-ként 4/5, aki viszont komoly ninja filmet/jidaigekit vár (ugye ilyen ember nincs?), az rettenetesen utálni fogja.

The Jade and the Pearl   5/10, 2010 HK [TRAiLER]
Szokásos HK limonádé vígjáték, ami több mint valószínű, hogy valami régi mese feldolgozása lehet. Helyenként egész vicces, de valahogy nem az igazi, a Wong Jing/Jeff Lau féle humorhoz szokott nézőnek (azaz nekem) kicsit lapos volt, főleg a sztori második fele, ahol próbálták egy kicsit drámaibbá tenni. Igazából szokás szerint a szereposztás miatt volt érdemes megnézni, Lam Suet jókat bohóckodott, JJ Jia gyönyörű volt, viszont Wong Cho-Nam halvány mása volt a korábbi szerepeinek és valahogy Charlene Choi sem tűnt ki a 11 hercegnő közül annyira, mint kellett volna.

Predators   4/10, 2010 US [TRAiLER]
Gyatra volt, hiányzott belőle az újdonság varázsa és a CG animációs predátorok szánalmasak voltak. A yakuza csapattag viszont jópofa volt, a bushido ellen a predátor is tehetetlen.

Machete   7/10, 2010 US [TRAiLER]
Jópofa volt, minden benne volt, amiért a 70-es évek akcióit imádtuk, még a (szerintem szándékos) bakik is. Jobb lett az Expendables-nél, pedig az is tetszett. 7/10

Fantastic Water Babes   4/10, 2010 HK [TRAiLER]
Jeff Lau legújabb ökörsége a zseniális Just Another Pandora's Box után sajnos igen gyenge eresztés. Sztori gyakorlatilag nincs (illetőleg nem lehet összerakni), viszont a Pandora's Box-hoz hasonlóan az eredetileg szörnyen debil romantikus szál a végére egész jól összeérik. Kár, hogy ezen kívül nem sok jót lehet elmondani a filmről, a humor szörnyen lapos, ráadásul Lau saját magát is ismétli [ebben is Wong Jing-et utánozza?], a CG nagyon elavult [ebben is Wong Jing-et utánozza?] és a címben említett teremtmények sem nagyon tűnnek fel a sztori során [ha csak nem Gillian Chung-ot kell többesszámban értelmezni]. Chung és Alex Fong egyébként nem alakít rossz párost és valószínűleg többet is játszottak volna együtt, ha nincs a 2008-as Edison Chen botrány. Ha minden igaz, ezt a filmet még a botrány előtt forgatták és utána idáig talonban volt, hogy némi nyereséget visszahozzon... Lehet, jobb lett volna, ha inkább be se mutatják, a zene a legjobb benne.

Gangster Lover aka My Dear Desperado   6/10, 2009 KR [TRAiLER]
Tipikus koreai romcom, ezúttal egy Szöulban állásra vadászó vidéki lányka és egy naplopó gengszter főszereplésével. Volt már hasonló, nem is olyan régen (Kiss Me Kill Me), ahogy az sem váltotta meg a világot, úgy természetesen ez sem, bár tény és való, hogy 1-2 jópofa jelenet azért került bele. A történet első fele egyébként egész koherens, akár még életszagúnak is nevezhetnénk, aztán a második felére jön a koreaiaktól már sajnos megszokott erőltetett fordulatok egész sora, a zárás pedig úgy lett volna az igazi, ha a leges legutolsó jelenetet kihagyják. Ettől függetlenül a mostani szerény koreai felhozatalt elnézve még a jobb filmek közé tartozik.

Mutant Girls Squad   1/10, 2010 JP [TRAiLER]
Egyetlen dolog miatt vettem rá magamat, hogy megnézzem ezt a borzalmat. Kiváncsi voltam, hogy Iguchi Noboru képes-e bármit is újítani az eddigi marhaságaihoz képest. Hát, mint kiderült, az újítás kimerült annyiban, hogy maga mellé vette a másik nagy szemétgyártót, Sakaguchi Tak-ot és már odáig eljutott ismertségben, hogy 1-2 nagy név is besegít neki (hogy került ebbe a selejtbe bele Takenaka Naoto???). A sztori a szokásos, feltuningolt lánykák szaggatnak szét mindent és mindenkit, aki az útjukba kerül. Feszültség nincs, dráma nincs, aki meg látott már Iguchi filmet, annak újdonság sincs. Igazából egyre inkább nem értem, miért tartják ennyire menőknek ezeket a filmeket, kiváncsi leszek, meddig tart még a divathullám, mert hasonló ökörségekből van még jópár az idei felhozatalban...

Mighty Peking Man   4/10, 1978 HK [TRAiLER]
Sokak számára istenkáromlásként hathat, de nem tudok megbarátkozni a Shaw Brothers filmjeivel és továbbra sem értem, miért rajonganak értük annyira. Ellenszenvem ellenére rászántam az időt erre a produkciójukra, mert kiváncsi voltam, mit tudtak kihozni a King Kong sztorijának egyértelmű, a Godzilla filmek technikájának talán nem annyira egyértelmű lenyúlásából. Az már rögtön az első pár percben kiderül, hogy tipikus Shaw Bros alkotásról van szó (rettenetes hézagok a forgatókönyvben, hiteltelen színészi játék, összecsapott fordulatok), mégis, valahogy azért működik a dolog. Hogy miért is? Ennek talán három összetevője van. Az első a rendkívül szórakoztató tokusatsu, aminek kivitelezéséhez Japánból importálták a szakikat, akik el is hozták a kábé 15 évvel korábban alkalmazott technikákat (az első Mothra filmre emlékeztet a trükkök java). A második összetevő az előbb már említett forgatókönyvbeli bakikon való mulatozás (a film legvége például, az akció kellős közepén egyszer csak jön a vége felirat), a harmadik pedig Evelyne Kraft, akinek alkalmazásával egyrészt überelték Jessica Lange-t, másrészt felettébb mulatságos módon szőtték bele a történetbe. Az, hogy a dzsungelben felnőtt szőke lány beszél kínaiul, már nem is meglepő (bár eleinte próbáltak játszani azzal, hogy nem tud, de a forgatókönyvíró aztán elfelejtette ezt). Röviden, ez egy 100%-ban imádnivaló zs kategóriás alkotás, amit nem azért néz meg az ember, mert annyira jó, hanem, hogy jókat viruljon rajta. 2/5, mint film, 5/5, mint zs kat.

Shrill Cries Reshuffle   1/10, 2010 JP [TRAiLER]
Nem nagyon emlékszem az első részre, de már az sem volt egy túl nagy eresztés, a második rész pedig kifejezetten gyenge lett. Némi tinihorror beütés az elején, aztán az egész átmegy tinidrámába, amit ráadásul a felnőttek félreértelmeznek (mondjuk nem véletlenül). Az első rész óta a főszerepekben látható idolok még nem tanultak meg játszani, egyedül Osugi Ren hozta a formáját (de ő ugye már úgy 30+ éve nem tiniidol, már ha az volt akkoriban), meg azt a 70-es években gyártott Toyotát bírtam, amivel fuvarozták. A többi gyakorlatilag értékelhetetlen.

Break Up Club   5/10, 2010 HK [TRAiLER]
Ha minden igaz, 5 évvel a nagyszerű 2 Young után újra összeállt egy film erejéig a jól funkcionáló Jaycee Chan/Fiona Sit páros. Jackie Chan fia ezúttal is jól játszik [és rettenetesen bénán bunyózik, legalábbis abban az egy jelenetben], Fiona is cuki, de ők sem tudják teljesen megmenteni a filmet. A rendező, Barbara Wong a Happy Funeral után egy újabb, alapvetően jó ötleteken nyugvó, de nyeklő-nyakló történetet hozott össze, ami ráadásul még jó 20 perccel hosszabb is, mint kellene. A sztori egyszerűnek indul, fiú és lány szakít, a fiú pedig betéved egy netkávézóba, ahol rátalál a címben szereplő weboldalra, amin megtudja, hogy szerezheti vissza a barátnőjét. Persze ahogy lenni szokott, a helyzet ennél azért bonyolultabb és egy helyenként egészen jópofa, helyenként kínosan tanmesés párkapcsolati tanácsadót nézhetünk végig, amit ráadásul még egy kis film a filmben technikával is bonyolítanak. Vannak benne jelenetek és pillanatok, amikért megérte megnézni, de azért ebben a témában még mindig Patrick Kong az isten, ráadásul ő nem happy end párti.

Ocean Heaven   8/10, 2010 CN [TRAiLER]
Egy szívhez szóló, lélekemelő(?) dráma a hétköznapok névtelen hőseiről, azaz a fogyatékos gyereket nevelő szülőkről, bár az egész filmben csak 1 van belőlük. A 21 éves autista Dafu-t egyedül nevelgeti apja. A fiú remekül elvan, bezárkózva saját világába, de igazából apja munkahelyén, a delfináriumban érzi magát a legjobban. Az apa azonban egyre betegesebb. Valójában ezt a filmet számtalan érdekesség miatt éri meg megnézni, bár mindenki úgyis csak egyetlen szereplő miatt fogja. Gyönyörű a képi világa, ami nem véletlen, hiszen egy bizonyos Christopher Doyle állt a kamerák mögött. Jól jön át az is, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak, akinek autista gyermeke van, valamint az is, hogy milyen egy autista ember (nagyon jól játsza a fiatal srác a szerepet!). Mégis, úgyis mindenki a gyenge, de lélekben mégis erős apát alakító Jet Li miatt fogja megnézni, aki a Warlords után újra bizonyítja, hogy nem tréfált, amikor kijelentette, hogy már rég nyert volna díjakat a színészi alakításaiért, ha nem folyton wushuzik. Jackie Chan-nél feltétlenül jobb színész, ráadásul így szemüvegben, pár ősz hajszállal, görnyedt testtartással nem is keresi benne a néző a rettenthetetlen harcost. Jó film, nem csak Jet Li miatt!

Toad's Oil   8/10, 2009 JP [TRAiLER]
Yakusho Kouji úgy látszik, megirigyelte Kishitani Gorou ambícióit és így gyorsan ő is színészből rendezővé avanzsált, ráadásul ahogy hírlik, nem is ez lesz az egyetlen próbálkozása. Ez utóbbi igazán jó hír, mivel jócskán felülmúlta Kishitani filmjét minden téren, még azzal együtt is, hogy az elsőfilmes rendezők gyermekbetegségei azért kiütköznek a bő 2 óra során. Yakusho nemes egyszerűséggel a halált próbálta "közelebb hozni" a nézőhöz, mégpedig olyan módon, hogy a történet mentes mind a melankóliától, mind pedig a sziruposságtól, sőt, még azt is mondhatnánk, hogy relatíve vidám hangvételű. Yakusho nem csak a rendezést, hanem a főszerepet is magára vállalta, ezúttal egy apát játszik, akit leginkább a tőzsdeüzletek hoznak lázba, a családja inkább csak azután, hogy megtörténik az, aminek nem kellett volna. A történtek után pedig egy fura road movie kezdődik meg, helyenként megmosolyogtató, helyenként fárasztó, helyenként röhejesen gagyi ötletekkel (lássuk a medvét...). A forgatókönyv tehát nem zökkenőmentes, a hangulat viszont zseniális, a zene pedig elképesztően fülbemászó, abszolút telitalálat. Remek munka egy elsőfilmestől, az már csak hab a tortán, hogy ebben is van néhány színhely, ahol magam is slattyoghattam, a Yokosuka-ban levő öböl menti parkba szivesen visszanéznék.

Yamazakura   10/10, 2008 JP [TRAiLER]
Mit is lehet erre mondani? A rendező Shinohara Tetsuo, a női főszerepben Tanaka Rena, a forrásul szolgáló regény pedig a Twilight Samurai-t, a Hidden Blade-t és a Love & Honor-t is jegyző Fujisawa Shuuhei műve. Azaz minden adott egy gyakorlatilag tökéletes filmhez és Shinohara meg is rendezte. Nyugis, ráérős tempó, gyönyörű képek, jól eltalált karakterek, valamint bőséges betekintést kaphat a néző az akkori japán hétköznapokba. Imádtam, Shinohara nem nagyon tud hibázni.

Love on Sunday: Last Words   7/10, 2007 JP [TRAiLER]
Kedvenc rendezőim egyike, Hiroki Ryuuichi egy igen fura történetet hozott össze ezúttal. Aki látta az egy évvel korábbi, csak simán Love on Sunday címmel forgatott filmjét, annak a képi világ nem lesz ismeretlen, viszont egy merőben más (és egyes, fontosnak tűnő részleteiben nem kidolgozott) sztorit nézhetünk végig. E pár nem kidolgozott részlet miatt a film középső harmada nehezen követhető és szimplán illogikusnak tűnik, aztán a végére rendeződnek a dolgok, a zárójelenet pedig tökéletesen szemlélteti Hiroki felfogását az érzelmekről. Mondjuk a szemléltetéshez kellett egy Horikita Maki is. Összességében egy jól eltalált dráma, ami egyben junai és tinédzserfilm is (bár csak 1 darab szerepel belőlük), kár a középső harmad döccenőiért, pedig az első és utolsó harmad gyakorlatilag tökéletes.

Ahiru to Kamo no Coin Locker   8/10, 2006 JP [TRAiLER]
A Fish Story-t és a Team Batista-t is jegyző csoportosulás egyik korai munkája, egyben talán az első, amiben már 99%-ban megvan mindaz, amit a későbbi produkcióikban megszerettem. Emberünk, az újdonsült egyetemista a szomszédja révén bekerül egy elborult és elsőre teljesen átláthatatlan sztoriba, amit több idősíkban bont ki nekünk a forgatókönyv (egyébként ezt is eredetileg Isaka Koutarou írta meg regényben) és persze nagy hangsúlyt kap a zene is, ezúttal egy Bob Dylan dal kapcsán. Jó film, megéri megnézni, főleg, ha tetszett a Fish Story, bár azért ahhoz nem ér fel.