Elolvastam a kritikád meg a regényt is. Nekem tetszett a regény (bár én még csak új McCarthy "rajongó" vagyok úgymond - az hazai Véres Délkörök óta ez a második regény, amit olvasok tőle). Egyébként McCarthyt, mint személyt nem ismerem, de ebből a könyvéből az jön le, hogy elég vallásos lehet. Vagy tévedek?

Főleg abban a részben, amikor a fiú megszólal (spoiler), abban a témában mikor az apja mondja neki, hogy nem neked kell felelősséggel lenned a világ bűneiért/ világért (valahogy így van), mire a fiú rávágja, hogy de igen nekem kell. Már-már Krisztusi párhuzam, még ha csak egy fiú dacos kijelentése is. Meg a végén mikor írja, hogy a fiú imádkozik Istenhez is, de még inkább az apjához, mire a nő, aki gondjaiba vette mondja, hogy végső soron az is Istennel való párbeszéd.