Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

HungaroComix 2009 Szemle 2.rész

2009.12.03. 08:00 Santito

Az idei Hungarocomixon ugyan nem volt új Gaiman, Moore vagy Miller, ám annál több volt a hazai csemege, sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egészen el voltunk kényeztetve szerzői kiadványokkal, bár némelyik olyannyira kísérleti jellegű volt, hogy már nem is tudtam szerezni belőle, mint például Felvidéki Miklós Fazzine-ja, amiből összesen 30 példány készült és fogyott el az utolsó szálig. A „messziről Vasember - közelről Dodó” mellkasra ragasztandó dodós matricáról ne is beszéljünk (copyrighted by Mano). No de félre bú (és másnaposság), lássuk mi volt az, amire rá tudtuk tenni a remegő kis geek mancsunkat!

Marabu: Mi van, Dodó?

A Hungarocomix elsődleges szenzációja (a másodlagosról már írtunk a Szemle 1. részében) a Napirajzhoz hasonlóan kultstátuszt élvező többdodós családapa megjelenése és egésznapos dedikálása volt a második gyűjteményes dodóskönyv kiadása kapcsán. Az első kötet szerény fogyása nem igazán adott bizakodásra okot, hogy a fura kis bogarak (ez a besorolás még természettudományosan nem teljesen tisztázott, de amíg a biológusok elő nem rukkolnak egy jól hangzó és frappáns latin névvel, addig maradjunk ennél a megnevezésnél) folytatni tudják olykor filozofikus irányokba hajló, máskor rendkívül egyszerű slapstick csattanókkal félbeszakadó diskurzusaikat az élet értelméről, az empiriokriticizmusról és a lábszagról a Kretén magazin (vagyis őshonos, megszokott életterük) keretein kívül. Szerencsére azonban a Képregény Nagyker, azaz információs világsztrádás inkarnációjában a Képregény.hu felkarolta a poétalelkű jószágokat és újabb fehér és kavicsos dombokra terelte őket, amely kartonált állatkert a Mi van, Dodó? nevet nyerte a keresztségben (nevezhették volna Gemütskraefte-nek is, de hát nem minden olvasó járatos a kanti filozófiában). Első találkozásom Szabó László Róberttel (így hívták ugyanis Marabut annak idején, mielőtt a rajongók hada elől az inkognitó* mögé kellett vonuljon) a Galaktika oldalain történt, az akkor még bájosan esetlen Hörpölin és Hupcihér kalandjai kapcsán, ami sikeresen ellenpontozta a sci-fi magazin komoly hangvételét.

Ezután jöttek a hosszabb-rövidebb életű sztripek, Dr. X, Han!, Torzan, a zsungel fija és más agymenések, majd végül megszületett ezek lombikban hiperdesztillált, majdnem tökéletes első szerelemgyereke Dilidodó néven a Kretén lapjain. Ekkor 1995-öt írtunk, most 2009-et, szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy a dodónak, mint állatfajnak lehet némi köze a csótányokhoz, mert elég szívós dögök, az már egyszer biztos. Ugyanúgy mint az elsőbe, a második kötetbe is 100 dodókalandot zsúfoltak, sőt annál még egy picit többet, és aminek külön örültem, egy utószót is sikerült belecsempészni, ami részletesen taglalja Marabu és a dodók (néhol igencsak sikamlós) kapcsolatának történetét egészen napjainkig. Már csak ez utóbbiért is érdemes beruházni a kisméretű (még egy retikülben is elfér! no nem tapasztalatból mondom), fektetett albumra, amelyhez remélhetőleg minden nagyobb könyvesboltban hozzá tudunk jutni, nem úgy, mint a botrányos terjesztésű Marabu albumhoz, aminek létezését én csak évekkel később, egy antikváriumban realizáltam. Mindenesetre a Hungarocomixon nemcsak hogy magamhoz szólíthattam mindkét kötetet, de mindkettőbe saját, külön bejáratú dodót remekelt Marabu (habár egyikük azonnak ki is került gondosan terelgető figyelmem alól, mivel miután a kérdésre, hogy milyen dodót szeretnék, bizonytalanul felcsaptam az egyik albumot és egy hetyke bajszos figurára mutattam: így született a borongós, irredenta dodó alfaj). Utolsó tanácsként pedig kéretik nem betartani a nagy francia filozófus, Descartes ideiglenes etikájának harmadik vezérelvét: engedjünk vágyainknak, tegyük magunkévá (ki-ki vérmérséklete szerint) a második dodóskönyvet és eresszük ki a bennünk rejlő Dodót!

*a századelőn használt bútor, olyan mint a sezlony, csak nagyobb


Dorcsinecz János és Mikó Csaba: Marketing Stratégia

A Hungarocomix egyik meglepetése az aladdig jótékony homályban ólálkodó veszett csikaszként lecsapó Marketing Stratégia volt, az eddigi leghosszabb, majd százoldalas fekete-fehér szerzői trade paperback, szuggesztívan vörös borítóval. A reklám hiányát számonkérve a szerzők csak csendesen somolyogtak, valamiféle marketingstratégiát emlegetve a bajszuk alatt (aminek a helyesírását nem illik firtatni, főleg mert a két szó külön sokkalta jobban mutat a borítón, mint ellenkező esetben tenné), az olyan képregényt meg már egyébként is respekt illeti, amiben egyszerre szerepel a velős pacal és a peep show. A Roham magazin két rendszeres szerzője (Mikó Csaba) és rajzolója (Dorcsinecz János), ezúttal egy minimalista szöveggel, dinamikus filmes snittekkel és plánokkal operáló, komor, realisztikus hangulatú, leginkább egy amerikai képregényes értelemben vett graphic novel-t (ez a szó lenne hivatott elkülöníteni a kifejezetten felnőtt közönség megszólítását megcélzó, nagyobb lélegzetű képregényköteteknek) tett le az asztalra. A főszereplő, akinek a nevét jellemző módon csak a 67. oldalon tudjuk meg, már nem sokat várhat az élettől: gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved, ez pedig élete utolsó(?) napjának a története. Útját más kisiklott életek is keresztezik, előkészítve egy kiskocsmában kulminálódó lélektani dráma nagyjelenetét, ami meglehetősen drasztikus és életszerű lezárást kap az alkotók vezényletével. Ami a vizuális megjelenítést illeti, nagyon jól támogatja a cselekményt és Dorcsinecz János rajzstílusa fekete-fehérben egyértelműen jobban érvényesül, mint színesben (például a Roham hatodik számában megjelent Végállomásban). Mindenképpen újszerű és formabontó kezdeményezés a Roham kiadótól, ami úgy tűnik idén biztosra utazik, hiszen a Pestblog.hu és a Bábel verme is az ő gondozásukban jelent meg.

Nero Blanco Comix 5

A magyar képregényes palettán az antológiák utolsó hírnökét Bayer Antal eltökélten újra és újra csatasorba állítja, igaz csak 100 példányban, de az felvonultatja a fiatal magyar képregényszerzők színe-javát. A borító és a kiadó alteregójának első története Haránt Artúr tehetségét dícséri, amely talán az eddigi legsikerültebb Nero Blanco sztori az antológia születése óta. Ezt két adaptáció követi, az első a Drakula vendége, Bram Stoker után szabadon Süli Andrea tolmácsolásában (legutoljára a Kanont láthattuk tőle ugyancsak a Nero Blanco Comix sorozatban) és ahogy azt mások is megjegyezték, nekem is az a véleményem, hogy ez a gótikus fantasy sokkal jobban illik hozzá, mint a távol-keleti hatásokkal megtűzdelt alkotásai. A második Karinthy Frigyes és Koska Zoli, a Firka-Comics alkotójának team-upja: az ötlet jó, a minimalisztikus grafikai megvalósítás pedig, tekintve a szöveg súlyát abszolút helyénvaló. Ezt egy kétoldalas, csattanóra kihegyezett sci-fi követi az Alfabéta-díjas Kovács Péter tollából, aki lassan átveheti a megtisztelő képregényes Szentmihályi Szabó Péter díjat is (emlékszünk ugye a 101 mini sci-fire?). Az Ágoston, a nukleáris baromfiban párhuzamos valóságok és Budapesten keresztültrappoló dinoszauruszok között tesz rendet Vass Róbert rendhagyó igazságosztója, Pásztor Tamás, Tomster apukája pedig teljesen félreérthetetlenül adja tudtára az olvasónak, hogy a következő Alfabéta-díjas sztorit tartja kezében, erre a jó megfigyelők halvány utalást is találhatnak a történet címében: Az Alfabéta-díjas képregény. A válogatást Sör Kálmán, azaz izé, Göndöcs Gergely egyoldalasa zárja, ami orvosi nézőpontból boncolgatja, hogy mi lehet az oka, ha öltönyös nyulat delirizálunk. Mindent összevetve egy igen jól sikerült antológiát kaparinthatunk meg, ha képregényes rendezvény híján eltrappolunk érte a Komikon képregényszaküzletbe (és ha már ott vagyunk, a Nero Blanco Comix még ennél is sokkal intellektuálisabb testvérlapját, a Buborékhámozó képregényes szaklapot is nyugodtan begyűjthetjük).

12 komment

Címkék: magyar fesztivál képregénykritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr351570304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2009.12.03. 10:00:13

Á, igen, erre a (juszt is) Marketingstratégiára gondoltam. Ugyanakkor kissé hiányolom a személyes állásfoglalást. Vagy legyen elég a sokat sejtetően távolságtartó "mindenképpen újszerű és formabontó kezdeményezés"?

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2009.12.03. 10:38:14

Igen, a büdös életben nem lesz Magyar Képregény, nagy emmel, nagy kával, ha kesztyűs kézzel bánunk azzal, ami szar. Nyúlj bele! Elég a barátkozásból.

Santito · http://geekz.blog.hu 2009.12.03. 12:55:10

Nem érzem magam igazán Mihály arkangyalnak, hogy lángoló pallossal ítélkezzek a hazai képregények felett és alapvetően ami nem szimpatikus elsőre, azt be sem szerzem, mert azért Krőzus sem vagyok.

A megérzésem eddig hálistennek ritkán csalt meg, de arra mérget vehettek, hogy ami nem tetszik, azt nem fogom dícsérni.

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2009.12.03. 13:43:21

@Santito: Éppen ez maradt előttem homályban: hogy NEKED tetszett-e, amiről a beszámolódban (egyébként igen körültekintően) írsz.
Engem ill. a hozzám hasonló amatőr olvasót a te szubjektív olvasmányélményed (hogy elaludtál-elaléltál-hánytál) győzi meg igazán arról, hogy érdemes-e kézbe venni az adott cuccot.

Mellesleg én abban a hitben élek, hogy minden Geekz szerzőnél alapfelszereltség a lángpallos. Kérlek, ne vegyétek el tőlem ezt a hitet!!!

[mano] · http://kepregeny.net 2009.12.03. 15:22:30

> "messziről Vasember - közelről dodó" dodós matricáról ne is beszéljünk (copyrighted by Mano) <

ez önmagában nem annyira vicces, mint a matrica mellkasra ragasztva, az ad neki csak értelmet.

egyébként meg: SÖN!

*megjegyzem Dodó, nem pedig dodó! :)

Santito · http://geekz.blog.hu 2009.12.03. 17:57:07

@Pikszi:

No jó, akkor elő a farbával:

Mi van, Dodó? - zseniális, egyenesen dodósokkot kaptam, 5*

Marketing Stratégia - érdekes kísérlet, de nem az én műfajom, viszont egy mekmenü árát megéri, 3*

Nero Blanco Comix 5 - könnyed és szórakoztató, plusz én elfogult vagyok az antológiákkal szemben, 4*

Ami a lángoló pallost illeti, mi a legtöbben szalonnázó bicskával kezdtük (kivéve a Wostry-t mert ő az Excaliburral), majd lassan átvehettük a machetét és most már az elegáns, éjfekete, áramvonalas láncfűrésznél tartunk... viszont attól tartok a lángpallosra még egy kicsit várnunk kell...

@[mano]:
mindkét szégyenteljes hibát javítottam, megfelelő büntetésként két ujjat levágtam (természetesen a Ramizét, magamat mégsem csonkítom meg)

Chavez 2009.12.03. 18:35:43

@Santito: Hát te is szereted ezt a Dodós baromságot? :o Csalódottságom nem bírom leplezni. :(

Santito · http://geekz.blog.hu 2009.12.03. 19:14:43

@Chavez:
Ízlések és pofonok, én a Napirajznál húztam meg a határt... :)

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2009.12.03. 20:18:45

@Santito: Köszi. A geekevolúció lángpallosos szakaszáig beérem ennyivel. :)

[mano] · http://kepregeny.net 2009.12.04. 09:36:03

Chavez, Chavez... Chavez Chavez!
Még egy rossz szó a Dodókról, és haragom kavicsokban lesz mérhető!

Santito: lekötelezel! :D

wice 2009.12.04. 15:09:26

vegre valaki, aki emlekszik a horpolin es hupciherre. zsenialis volt, kar, h nem folytatodott.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2009.12.04. 18:20:04

Én már a múltkor is mondtam, hogy Santito csak álcázza magát geeknek, valójában teljesen normális az ízlése...
Egyébként meg vegyetek tényleg Buborékhámozót, abban neki is van cikke. Teljesen véletlenül.
süti beállítások módosítása