Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Gettómilliomos

2009.09.10. 14:49 Wostry Ferenc

Csak hiánypótlásképpen, íme a Filmvilágban hónapokkal ezelőtt megjelent kritikám a filmről.

Bollywood, mint általában a betokosodott nyomorral nap mint nap megküzdeni kénytelen társadalmak filmgyárai, szereti kihasználni a szegényeit. Van bennük téma. Persze a kizsákmányolás során a mozi álmokat ajándékoz a szerencsétleneknek, vagy legalább is megpróbálja elfeledtetni velük mindennapjaik borzalmát. Danny Boyle melodráma-remekműve, a Slumdog Millionaire a rendezőmester keze által a bollywoodi habos meséknél multiplex-kompatibilisebben adagolja a dickensi megváltás-történeteknek ezt a legújabb változatát.

Ahol a legnagyobb a mocsok, ott a legelnyűhetetlenebb a kitartás is, az ember már csak ilyen. Jamal a legmélyebb mumbai szegénységben nőtt fel, most mégis a Legyen Ön is milliomos! főnyereményére pályázik. Villámgyorsan halad előre, az összes válasza helyes – magabiztossága felkelti a műsorvezető Prem Kumar gyanúját (az indiai filmsztár, Anil Kapoor játssza, kár, hogy nem jelölték a legjobb mellékszereplő Oscarjára, ilyen bajuszpörgető villain-t utoljára a harmincas években látott a mozi.) Az első adásnap végén rendőrkézre adja a fiút: kínozzák csak meg, szedjék ki belőle, hogyan jutott a helyes válaszokhoz.

A vallatás során Jamal ártatlannak mondja magát, a rendőrök elé tárja fordulatos élete megpróbáltatásait, a rengeteg szörnyűséget és a sok gyönyörűséget, és lassan kihallgatói is hinni kezdenek abban, hogy a fiú az igazat mondja…

Boyle a világ egyik legtehetségesebb jelenlegi rendezője, és a történetből olyan optimizmussal, életkedvvel és kikacsintásokkal teli, mégis oldschool nagyfilmet csinál, hogy az ember vadalmaként vigyorogva jön ki a moziból. Ha képes vagy megbocsátani a Gettómilliomos melodráma voltát, méghozzá gátlástalan melodráma voltát – és tapasztalataim szerint a nézőkbe és ítészekbe mára mélyen beépült cinizmus áll csak ennek útjába –, nos akkor az utóbbi évek legzsigeribb filmélményéhez lehet szerencséd.

Balls to the wall: minden extrém. Az erőszak, a gyász, az öröm, a remény, a barátság, a szerelem. Évtizedeken átívelő, halhatatlan, kikezdhetetlen. A kisember győz, és mindent visz. Mint az életben soha. De kit érdekel itt a valóság? Ez Bollywood, amelyet ezúttal egy ánglius filmzseni igyekszik betörni, vagy legalábbis, amennyire lehet, a maga modern ízlésére formálni. Csak a legvégén van tradicionális össztánc, de akkor robban.

A film tempója elképesztő. Két óra soha nem tűnt ennyire rövidnek. Boyle és operatőre, a fantasztikus Anthony Dod Mantle az egyetlen csapat a mainstreamben, akik képesek olyan egységes, a videoklip-kulturából eredeztethető, de azt réges-rég maga mögött hagyó képzuhatagra, amely valóban modernnek nevezhető. A történet gerince a vetélkedő, és Boyle, valamint Simon Beaufoy, a forgatókönyvíró alig leplezett utálattal vannak iránta. A hős viszont másképp éli meg a játékot, azért lehet belőle gettómilliomos, mert minden kvízkérdésre élete egy-egy epizódjából ismeri a választ. A kihallgatáson, illetve a vetélkedőműsorban elhangzó kérdések adnak keretet Jamal visszaemlékezéseinek, egy élet fájdalommal és örömmel megszerzett tudása összegzésének, egy olyan fiatal férfi számvetésének, akinek nincs is mása, csak ez a vérrel-verejtékkel összekuporgatott emlékkupac.

A színészek számunkra ugyan még ismeretlenek, de mind nagyon jók. A főszerepet Dev Patel játssza, aki a brit Skins című tévésorozatból lehet ismerős. Természetesen, szimpatikusan adja a jólelkű, az élet által realistára edzett Jamalt. Partnernője a gyönyörű modell, Freida Pinto, aki ebben a filmben debütál. Anil Kapoort fentebb már emlegettem, 2008-ban az ő alakítása volt a kedvencem. Egy brutális gengszterszerepben feltűnik az író-rendező Mahesh Manjrekar is, és ijesztő-meggyőzően alakít.

A Gettómilliomos talán túlságosan is tradicionális, túlzottan „vissza a gyökerekhez” típusú film egyeseknek. Egy olyan filmes univerzumban, amelyet a posztmodern szarkazmus mozgat, egy ennyire leplezetlenül régi vágású, bár formailag szupermodern munka, zavarba ejtően ciki lehet olyanok számára, akik túl komolyan veszik a mesét. Pedig ennél nagyobb hibát elkövetni nem is lehet. Danny Boyle filmje giccs, de annak egész egyszerűen zseniális.

10 komment

Címkék: dráma filmkritika 5csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr521372400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lojzi1 2009.09.10. 16:22:51

Pár hete abszolváltam a filmet, de valahogy rám nem volt ilyen mély hatással. Kicsit olyan egy-ötletre épült filmnek tűnt lazán kötődő terjedelmes kilengésekkel, amikből néhányat kivágva nem tűnt volna fel a hiánya. A koldusmaffiát kimondottan hatásvadásznak éreztem.
Indiát mindig is a szélsőségek országának gondoltam, ahol a koldusok, szárított tehénszarral tüzelés és műholdak föllövése egyszerre van jelen. Míg a filmből az jött le, hogy régen nyomor volt és gettó, most meg ugyanott épülnek a felhőkarcolók. Persze lehet hogy nagyon félrenéztem valamit.
De az a mai napig izgat, hogy A három testőr nevei valóban lehet-e '20milliós' kérdés Indiában...

Leo Decimus 2009.09.10. 16:35:03

Szinte mindennel egyetértek a kritikában, egy kitétellel azonban vitába szállnék: "Boyle és operatőre, a fantasztikus Anthony Dod Mantle az egyetlen csapat a mainstreamben, akik képesek olyan egységes, a videoklip-kulturából eredeztethető, de azt réges-rég maga mögött hagyó képzuhatagra, amely valóban modernnek nevezhető."

Nos, szerintem Peter Greenaway és Sacha Vierny már 20 éve előrébb járt a "klipgyökerű" képi világ terén, mint a Boyle & Co. valaha fog - bizonyságul elég csak megtekinteni a Prospero könyveit (reneszánsz és barokk ornamentikában tobzódó, ám a legmodernebb fotográfia eredményeit is felhasználó, "élő" chiarusco és sfumato festmények sorozata, dinamikus vizuális etapokba sűrítve) vagy még inkább a Párnakönyvet (organikus média-alapú kalligráfia rulez!)...

Erre most mondhatnád, hogy Greenaway sohasem volt mainstream, pedig valójában a "Pillow Book" kb. ugyanakkora közönségsiker volt a maga korának standardjai szerint, mint ma a Gettómilliomos...

Amúgy mint mondottam, max. respect a cikkért.

PS: Azt tudod, hogy Greenaway aktívan ray-paintingel és VJ-zik is?:) Valós időben hegeszteni videoklipet, ráadásul nem "kölcsönvett", hanem saját magad által kreált művészi alapanyagból - na, ezt nevezem én a teremtő géniusz megnyilvánulásának...

Ja és a derék Peter 42-es, Vierny (RIP) pedig 19-es (!!!) születésű...

travis 2009.09.10. 17:15:44

Remek cikk egy remek filmről!
5/5

besucher 2009.09.10. 20:16:58

Én még azelőtt láttam a filmet, hogy megkapta volna az Oscar-díjakat. Szerintem remek. Főleg az "indiai Vágó István" - bekerül a 24 nyolcadik évadába is, bizony.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2009.09.10. 21:44:56

@Leo Decimus: Igen, jól gondoltad, egyrészt az az ellenérvem, hogy Greenaway nem mainstream - a másik pedig, hogy a Szakács, a tolvaj...-tól eltekintve az összes filmjét halálosan unom. Bocs, tényleg. :)

Raticus 2009.09.10. 21:55:51

Pont két napja láttam,és bár reflexszerűen irtózom a melodrámáktól,a happy end-től, és a giccses csöpögősségtől,még én is végig szurkoltam Jamalnak hogy összejöjjön neki minden a végére.Tud valamit ez a Boyle gyerek,bár ez eddig is nyilvánvaló volt.Azért maradt a 28 nappal később mint kedvenc tőle,hisz mégis csak a Geekz-en vagyunk :)

ninarose · http://adultfilmatrium.freeblog.hu/ 2009.09.11. 08:14:36

Nem estem hasra a fillmtől annyira. De nem volt azért rossz sem. Olyan vegyesek az érzéseim róla.

doktor.dikhed 2009.09.11. 13:45:21

Jó film, de ha öt csillag van, nálam 4-es. Sok mindenbe belekóstol, de a végén mégis csak idealista mese lesz a gyakran feltűnő komoly témák ellenére. Persze, mesének jó, nem pontoznám le ezért, de akkor is nehéz megbocsátani következetlenségeket (elég csak a főhős testvérére gondolni).

salander 2009.09.12. 16:10:21

OFF

lojzi1: Ezen én is sokat gondolkodtam. (Mármint a Három muskétáson.)

De igazából nemrég amikor eltöltöttem két hetet egy csapat brazillal egy nyelviskolában, akkor kezdett összeállni hogy ha nem is könnyen de előfordulhat.

Így picit meglepett, hogy amikor az árvaság / gyermekszegénység mint téma apropóján szóbakerült Charles Dickens neve (a németekkel, franciákkal) a brazilok [mind érettségizett fiatalok, a többség egyetemre jár vagy befejezte] értetlenkedve néztek csak ránk. Még a Twist Oliverre se csillant fel náluk semmi (de egyiküknél sem!).

Lehet hogy a story például ismert Indiában, de mondjuk úgy hogy leforgatták a bollywoodi változatát, de akkor ugye a nevek már nem stimmelnek. :]

Az hogy nekünk Magyarországon meg a környékünkön "európai műveltségünk" van abból nem kell levonni következtetésként, hogy máshol is.

/OFF

Dr. No 2009.09.14. 18:14:14

@doktor.dikhed: Szerintem meg tök közelről követte a film a Deewaart (ami rögtön az első vagy második kérdés volt a vetélkedőn azt hiszem, az Amitabh Bachchantól szerzett autogrammal). Hasonló alapsztori: a mélyszegénységből jövő testvérpár egyik tagja rendőr lesz, a másik meg egy ilyen Tony Montana-szerű gengszterfőnök. (Amitabh Bachchan egyébként is nagyon viccesen hasonlít Al Pacinora, különösen fehér öltönyben, de ő még néha dalra is fakad!) A vége főcím alatt az össztánc meg egyértelmű tiszteletadás Bollywood előtt. Szóval szerintem ha Boyle igazi indiai film-imitációt akart csinálni, akkor nem kerülhette ki ezeket a "csapdákat". Inkább az a csodálatos, hogy úgy sikerült beleszőnie a filmbe az indiai filmkultúrát, hogy a végeredmény fehér embernek is fogyasztható maradt, sőt, Oscarra is érdemesítették.

"All Indian people should be proud of this Oscar!"
süti beállítások módosítása