Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Nyomtalanul

2008.11.05. 08:00 Parraghramma.

A megértés és a kontroll nyugtalanító hiányában a közösség ugyanazon elhárító mechanizmusokhoz folyamodik, mint amilyeneket Anna Freud definiált az egyénre nézvést. Az frusztráló élményt múlttal, motivációval, formával ruházva fel vetíti ki, hogy vallási és egyéb kulturális szövegek milliárdjaiban büntesse az Ördögöt, vagy büntessen annak képével. Szép is, jó is, hasznos is a pokol tüzén pirult bőrárnyalat, a szarv és a kecskeszakáll, mert ugyan mendemondával racionalizál, mégis megfoghatóvá és elutasíthatóvá teszi a rosszat. A gond csupán az – mint a psziché összes, kényszeresen énvédő stratégiája esetében –, hogy ettől még a probléma marad a régi: az Ördög bennünk lakozik. És akkor a legfélelmetesebb, ha Istent játszik – csak, mert olyanja van.



Na, ilyenkor igaz kiváltképp azoknak a bizonyos utaknak a kifürkészhetetlensége.

George Sluizer rendező Tim Krabbé 1984-es The Golden Egg regényét először, alázatosan képesítő munkája, a Nyomtalanul (a kicsit későbbi, amerikanizált verziótól nagylelkűen tekintsünk el) a groteszk Goethei létösszegzést alig tolerálható cinizmussal döngöli a pofánkba. Raymond Lemorne, a szabatos kémiatanár, a hűséges férj, a gondoskodó apa mintha akkor is jót mívelne, ha netán rosszra törekszik. A legrosszabbra, a „legszörnyűbbre”, méghozzá. Amire nincs szó, amit csak megmutatni lehet.

Pedig látszólag minden világos és egyértelmű, mint a fénytelen alagútban közeledő reflektorcsóva-pár. Raymond szorgos szenvtelenséggel teregeti kifele a lapjait nekünk és Rexnek, akinek három éve elrabolta a kedvesét annál a bizonyos benzinkútnál. Poroszos pedantériával elkészített szendvicsei és hasonlóképp visszautasíthatatlan kávéja között szervírozza a választ takarosfehér Citroen BX-ének volánja mögül. „Szociopata vagyok” – mondja aggasztó simasággal.

Az anyagi indítékokat, az ideológiai meggyőződést elvetni kénytelen néző mélylélektani rekonstrukcióra próbál vetemedni; Sluizer azt látszólag készséggel segítő tényfeltárogatása – és ezáltal maga Raymond – azonban fogás híján pereg ki az ujjaink közül. Raymondnak patológiai értelemben nincs múltja, nincs motivációja, tapasztalása nem traumatikus, késztetése nem aberrált. Unaloműző istenkísértései, gonoszsága mindössze esetleges. Hogy a kisrealista fikció brutálisan diszkrét antagonistája az elme mely bugyrából szívja azt az erőt, ami az emberélet feletti uralom kedvtelésszerű gyakorlását az emberélet iránti totális közönnyel nyitja egybe? Ez az a kérdés, amit Sluizer kifejtettségében is megválaszolatlanul hagy, vászonszakajtó feszültséggel megtöltve majdnem eszköztelen filmjét.

Találó időrend, szolid szimbolika, kevésszámú stilizáció és szívtelen következetességű történetvezetés helyezi árnyékszegény megvilágításba a krimi tárgykört (emberrablás, az esetet kiderítő személy és az elkövető macska-egér viszonya), sok helyütt konyhabölcselkedő, de sosem színpadias hangvétellel. A Nyomtalanul gyógyíthatatlanul relativizáló vizsgálódás jóról, rosszról, sorsról és döntéshozatali szabadságról, jelentéktelenségről és hatalomról, társadalmon kívüliségről és asszimilációról, soha el nem kezdődött és soha be nem fejeződött szerelmekről – egy ördögien felesleges tervről, ami kinek érzelemsivár tompaságot, gondtalan felszínességet, kinek a spirituális összefonódás legkegyetlenebb sértetlenségét biztosítja. Romantikus? Sápasztóan.

A hogyanok és miértek keresőit maga alá temeti a kíváncsiság, a bizonyosság fausti akarása. Csak a műve felett a szociopaták deisztikus elégedettségével merengő Raymond tekintete körvonalazódik. „Ez jó mulatság, férfimunka volt.”

 

 

Spoorloos, 1988, holland-francia, rendezte: George Sluizer, írta: Tim Krabbé és George Sluizer, zene: Henni Vrienten .

10 komment

Címkék: krimi dráma filmkritika 5csillagos eurocult

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr55749723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2008.11.05. 11:13:46

tyű, ettől a filmtől még mindig kiráz a hideg. az utolsó bekezdésed első mondata meg zseniális.

VilosCohaagen · http://geekz.blog.hu 2008.11.06. 02:08:17

A film a '80-as évek európai életérzének tökéletes átirata- mikor minden egzisztenciális feltétel megvan, ezért az ember magának kreál célokat. Ha pedig beteg, akkor beteg célokat.

Leo Decimus 2008.11.06. 15:19:18

Gratulálok, kellemesen sajátos summázat. Két apró észerevétel:

"mint a psziché összes, kényszeresen énvédő stratégiája"
Ez a konstrukció csak akkor áll meg, ha feltételek nélkül elfogadod az ókori görögök psyche fogalmát, vagy Freud -szvsz ultra mocsok-háromosztatú modelljét. Én speciel inkább a keleti bölcsességben gyökeredző, továbbá némiképp Jungnál is tetten érhető dualista megközelítésben (ego vs. psziché) hiszek, ahol a pszichének nincs semmiféle énvédő szerepe (sőt), ellenben (ha engedik) remekül ellensúlyozza az épp abban jeleskedő egót. De ez legyen az én bajom...:)

"kíváncsiság, a bizonyosság fausti akarása"
Talán igazad van, de én nagyon vigyáznék a Faust ilyesfajta (sőt, bármilyen fajta) értelmezésvel, ugyanis e mű szempontjából legalább ennyire ül az a -teljességgel ellentétes- olvasat is, hogy a cselekmény a lehető legkegyetlenebb eleve elrendelés mentén fut, ahol bárminemű egyéni "akarat" káprázat csupán.

"Kinek sikerül? Emésztő
kérdés. Fátylat ölt a végzet,
míg gyásznaptól sújtva, vérző
szívvel állnak néma népek.
Mégis, új dalokra gyújtva,
bízzatok töretlenül:
mert a föld megszüli újra,
mit öröktől fogva szül."

Hiába, Johann egy zseni volt, max respect!:)Ahogy a költő mondta volna:

"Évezred hanyatlik, évezred kel újra,
Míg ily földi álom e világba téved,
Hogy a hitlen ember imádni tanulja
A köd oszlopában rejlő Istenséget."

Chavez 2008.11.06. 16:13:40

Parra, emberedre akadtál! Mostantól nagyon vigyázz, mert van itt valaki, aki nem csak hogy érti, amit írsz, de még ki is javít! :D

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2008.11.08. 11:56:14

Vilos - na, látod, ezér nem kéne hagyni, hogy magamfajta amatőrök mondogassák: "Tuti!"

---

Leo - öfkósz - mint ezt a kört a Mezítelen ebéd alkalmával megfutottuk - a mocskos freudi kategorizálást kultiválom még most is, és öfkósz, a pongyola terminus az ego-t próbálta jelölni. Majd javíttom! Becsszó!

Ami az eleve elrendelést illeti: természetes, hogy egy analógia csak bizonyos tartományokon belül működőképes, egy kulturális rím sem lehet teljes, ezért joggal támadható, mint olyan, de a predesztináltság kérdésköre látszólag messzebbre vezet, oszt - kérdéses mértékű örömet okozva - döbbenünk rá, hogy körbeértünk, és csak saját farkunk majszoljuk. Ádámnak pl. volt más választása, amikor gyimilccsel kínálták? (Mi a pélóért tesz valaki pont a kert legközepibe egy tiltott fát?) Nem törvényszerű, hogy a felvilágosodás korában, a Goethei értelmezésben a tudásvágyat _már_ nem a vallásos ellenérzület teszi csulázandó kalodába?

Oké, Margaréta (nem egyenlő) Saskiával, Rex és Faust között is pár ujjon számolhatóak a haosnlóságok, de Raymond bizonyhogy szerződést kötött Rexszel, és csak azért nem fogadott a férfi lelkére Istennel, mert ebben a mesében olyan, ugye, nincs.

Kösz az idézeteket! Nagyon is!

---

Chavez - "Mostantól"??? Leo kérem már mióta zrikál szívmelengető konstruktivitással?

.m.

Ramiz 2008.11.08. 20:29:56

A kispöcsök nem feltétlenül kíváncsiak a nagy faszokra - még az egyes szám harmadikban beszélő kurva stílusos hímtagokra sem.

Chavez 2008.11.10. 14:09:10

Ha máshol vagdaljátok egymáshoz a szart, akkor azt minek hozzátok ide is át? Amúgy a Geekz-nek is van ám saját kulahajigáló fóruma!
süti beállítások módosítása