A Képes Kiadó 2007 év végén egy önálló egykötetes Batman sztorival folytatta az általuk megkezdett nagyszerű hagyományt. A Hush-al ellentétben a Préda egy kicsit földhözragadtabb történet, mely hangulatában leginkább a klasszikus film noirokhoz hasonlítható. Igaz, hogy a kötet a 2007-es Geeklistán csak a (ugyanúgy előkelőnek számító) 8. helyen szerepelt, ami ugyan nem az élvonal, de ez mindössze csak annyit jelent, hogy ritka erős év volt a tavalyi a képregény megjelenéseket illetően.

A szuperhősök között is akad néhány olyan karakter, akik természetükből kifolyólag képesek érettebb, sötétebb hangulatú történetekben is tisztességgel helytállni, bizonyítva, hogy még a ciki testhez simuló ruci ellenére is, szólhat szuperhőstörténet a felnőtt olvasóközönségnek is. Ezen hősök közül pedig egyértelműen Batman a legfigyelemreméltóbb. Az éjszaka sötét lovagja nemcsak egy a sok bűngyűlölő, igazságosztó hős közül, akik szeretteik meggyilkolása óta olthatatlan bosszúvágyat éreznek a bűnözés összes fajtájának gyökerestül való kiirtására. Bár létrejöttét nyilvánvalóan egy hasonló traumának köszönheti, ő maga valójában egy sokkal összetettebb személyiség, mint sorstársai. Szuperképességek híján jelentősen emberibb hős, önmarcangoló, tragédiákkal kísért kettős élete pedig alapjában meghatározza a karakter erősen darkos mivoltát is. Állomáshelye egy mocsokkal alaposan átitatott gótikus nagyváros, egy igazi Sin City. Ellenfelei többnyire elmebeteg, szadista hajlamú alakok, az Arkham Elmegyógyintézet állandó lakói, akik már közel 70 éve rendszeresen ki-be járnak az intézmény kapuin, mivel Batman a saját maga által felállított, és erősen megkérdőjelezhető erkölcsi kódexe alapján nem hajlandó végezni ellenfeleivel, hiszen akkor hozzájuk hasonlóvá válna. Még az sem zavarja, hogy ezáltal gyakorlatilag ő maga küld a sírba többtucatnyi ártatlan embert. (Hiába, a jó ellenféllel ugye spórolni kell... de ez most nem tartozik ide.)

A Legends of the Dark Knight sorozat 1989-ben, a Tim Burton film sikerét meglovagolva indult útjára. A széria (egymással nem kimondottan összefüggő) történetei Batman bűnüldözői pályafutásának korai szakaszát hivatottak bemutatni, a sorozat tehát a nálunk is megjelent Az Első Év folytatásának is tekinthető. A Préda a LOTDK harmadik története volt (#11-15). Batman még csak éppen hogy túl van az első szárnypróbálgatásain. Hiába szállítja le a bűnözőket egymás után, a rendőrség úgy érzi, hogy rossz fényt vet rájuk ez az önjelölt igazságosztó, aki mellett a zsaruk impotenseknek tűnnek, ez pedig nem tesz jót a morálnak. Egyedül Gordon felügyelő látja az események pozitív hozadékát, hiszen Gotham lakosságára jótékony hatással lehet egy újabb bűnvadász megjelenése. A polgármester viszont nem osztja ezt a nézetet, így bejelenti, hogy Gordon vezetésével létrehoz egy akciócsoportot, aminek Batman megállítása lesz a feladata. A csoport tanácsadójának pedig egy Dr. Hugo Strange nevű pszichiátert nevez ki.

Strange-re a pszichopata jelző is tökéletesen ráillik, Batman teljesen a rögeszméjévé vált, egyszerre gyűlöli és csodálja őt. Gordon az akciócsoport helyettes vezetőjének egy forrófejű kemény zsarut nevez ki, Max Cort-ot, aki viszont csak és kizárólag gyűlöletet érez a rendőrséget rendre megalázó Denevérember iránt. Gordon tudja, hogy a városnak szüksége van az álarcos hősre, így titokban továbbra is segít neki. Cort azonban rájön erre, és felkeresi Dr. Strange-et. A két elvakult elme oly módon akar megszabadulni Batman-től, hogy először konkurenciát állítanak neki az Éjszaka Ostora nevű újabb igazságtevő személyében, majd elrabolják a polgármester lányát, a gyanút pedig Batman-re terelik. A közhangulat természetesen hősünk ellen fordul, így a Denevérembernek már nem csak a bűnözők, de a rendőrség ellen is harcolnia kell, a neve tisztázásában pedig egyedül csak Gordon-ra számíthat.

Nem véletlenül emlegettem a noir hangulatot. A Préda egy felnőttesebb hangvételű, nagyszerűen megírt, fordulatos, sötét bűnügyi thriller. Nélkülözi a misztikus elemeket, így tehát Batman ellenfelei sem a klasszikus szuperbűnözők közül kerülnek ki (bár Dr. Strange alakja már a 40-es évek óta létezik). Ezúttal rendőrök, gengszterek és egy elmeroggyant agyturkász ellen kell felvennie a kesztyűt. A karakterek legtöbbje egészen hihető, és valóságos, nem találni képregényesen eltúlzott szereplőket, még maga Batman sem lett túldémonizálva. Viszont Macskanő szerepeltetését teljesen feleslegesnek éreztem. Egyszerűen sehogy sem illeszkedik a történetbe, felbukkanásai nem adnak hozzá sokat a képregényben történtekhez. Olybá tűnik, mintha a sok hétköznapi civil szereplő ellensúlyozásaként akarták volna a jelenlétét a sztoriba belecsempészni. Rajta kívül az Éjszaka Ostorát is egy túl egyszerű és teljesen kidolgozatlan figurának találtam, leginkább egy b-kategóriás nindzsafilm főgonoszára emlékeztet, de az ő szerepe legalább már jelentősebb.

A történeten jól érződik Doug Moench írói és főleg Batman-írói rutinja. Sehol egy üresjárat, a sztori könnyen követhető, nem csapong, bár néhol azért akadnak kisebb-nagyobb lukak is a történetben. A Préda cselekménye fokozatosan válik egyre feszültebbé, és bár nem igazán a harcra van kiélezve, akcióban így sincs hiány. A kötet elolvasása lehetőleg egyben ajánlott, a történet varázsa így tud leginkább érvényesülni. Ami a rajzokat illeti: Paul Gulacy (alias Gulyási Pali) magyar származású rajzoló már rendesen összeszokott párost alkot Doug Moench-al. Gulacy részletgazdag, aprólékos rajzai nagyon tetszetősek, szerencsére nem spórol a hátterekkel sem, bár a szájakat és a szemeket néhol túl nagyra rajzolja, ezáltal az arcok is kissé torzulnak. De a problémám itt is leginkább Macskacsajszi meg a Nindzsafiú. A Macskanő minden lett, csak nem csábos vagy szép. Idétlen füleivel leginkább egy egérre hasonlít, a teltkarcsú idomait remekül kiemelő lila ruhája pedig enyhén szólva is erősen ízlésficamra utal. Az Éjszaka Ostoráról már nagyrészt kifejtettem a véleményem, a rajzok is idomulnak ehhez a meglehetősen "olcsó" karakterhez. Jelmeze ugyanolyan szánalmas, és összecsapott, talán a Tini Nindzsa Teknőcökbe még elmenne.

Viszonylag sok panelt találunk oldalanként, így a képregény mondhatni elég sűrű. Teljes oldalas rajzok pedig csak a fejezetek kezdő oldalain találhatóak. A Préda színezése nagyon harsány, a lapok a szivárvány összes színében pompáznak, de érdekes módon ettől csak még élőbb lett az egész, a darkos hangulat ugyanakkor egyátalán nem sérült. Sőt, a színek néhol egészen hatásosan segítik a helyszínek légkörének visszaadását, gondolok itt főleg Gordon gyengén bevilágított irodájára. (Újabb film noiros párhuzam.)

A Képes Kiadó minőség tekintetében folyamatosan az élen jár, így erre most nem is térnék ki részletesen. Röviden: fényes lapok, erőteljes színek, tartós ragasztás. Sajnos borítógaléria nem került a kötetbe, de ez legyen a legnagyobb baj. Bár ez nem a Képes Kiadó sara, de a kötet borítója kimondottan egyszerű és összecsapott lett, úgy látszik, Gulacy-nak nem erőssége a sokszereplős kompozíció. Hibákat elenyésző számban, fordítási bakit pedig konkrétan egyet találtam, amikor is a drum&bass zenei stílus tükörfordítása került a buborékba („keress inkább rajta valami dob meg basszust”), de ez sem tragédia, valamint a Batman gondolatait tartalmazó szövegdobozok betűtípusa sem túl olvasóbarát.

Összegezve: a Képes Kiadó megint megcsinálta! Újabb minőségi történetet, és újabb minőségi kivitelű képregényt dobott piacra. A Préda egy fordulatokban gazdag, sötét krimi, amely a kicsit túlságosan is hosszúra írt, és főleg látványban erős Hush után számomra sokkal maradandóbb élmény volt. Főleg azoknak ajánlom, akik Batman alakjában a "Hőst" jobban szeretik, mint a "Szupert".

Batman - Préda (Batman - Prey)
Képes Kiadó
128 oldal
Ára: 2990 Ft