Elstartolt a minap a Hősök második évada, de egy részből még nehéz lenne túlzott következtetéseket levonni, ezért tekintsük át inkább a sorozat köré felhúzott marketingépítmény egyik legérdekesebb tartóoszlopát, a sorozatból készült képregényt.

Azt ugye felesleges lenne bizonygatni, hogy az NBC-t nem a múzsák csodaszép szopránéneke csábította arra, hogy ebben a formában is kibontakoztassa a Heroes-mitológiát, viszont talán nem is egyedül a kasszák bíztató csilingelése járta át lelki füleiket, amikor kiadták az ukázt a rajzolóknak és íróknak. A nézettséget ugyanis sokkal ezzel nem fogják megdobni, ahogy a bevételeket sem, mivel a képregény epizódjai ingyenesen elérhetők a neten. A hardcore rajongók felé viszont kifejezetten kedves gesztus ez, főleg, ha azt nézzük, hogy nem csak látványos parasztvakításról van szó, hanem komolyan veszik a médiumot és igazi exkluzivitásokat is elhelyeznek a kockák (illetve a sorok) között.


Különleges a vállalkozás abból a szempontból is, hogy az adaptáció iránya jelen esetben fordított: általában előbb van a képregény, aztán lesz a film. (Kivételeket a kommenteknél lehet sorolni.) A Hősök esetében ez persze viszonylagos, mivel eleve a képregények világából gründolták össze a sztorit és a karaktereket, úgy hogy közben – mivel nem egyetlen konkrét képregényt dolgoztak fel – a jogdíjat ügyesen megspórolták. A Hősök imázsa tehát a képregényszerűség.

Az NBC honlapján heti rendszerességgel publikált "webképregények" ennek megfelelően nem kívánnak egyediségükkel tüntetni, hanem az esszenciális képregényszerűséget akarják elérni, magyarul átlagosak és hagyományosak. Olyanok, amilyennek egy átlagjúzer a képregényt elképzeli, sőt még olyanabbak. A megszokottnál is több a teátrális kompozíció, a színekkel és árnyékokkal való enyhén hatásvadász játszadozás, illetve a belső narráció. Az írók nagyjából ugyanazok akik, a sorozatot is készítik, míg a rajzolók a Fathom című munkájukról ismert Aspen Comics megbízható iparosai. A fejezeteket felváltva rajzolják, így a stílus nem mindig egységes, de jelentősen csak Jason Badower lóg ki a sorból, az ő rajzai, mintha fotórealista festmények lennének. Nála a legfelismerhetőbbek a sorozat karakterei, a többiek esetében néha csak komoly absztrakciós munkával lehet a jellemző vonásokat beazonosítani.

Amíg a sorozattal párhuzamosan futott a képregény, addig a tartalom az aktuális epizódhoz igazodott. Nem pusztán PR-szöveg, hanem tény, hogy számos lényegi információt a karakterekről csak innen lehet megtudni, és jópár, a sorozat testén éktelenkedő logikai lyukat is itt tömnek be az írók. Hana Gitelman például, aki a sorozatban csak pár másodperces cameot kapott, itt vagy 10 részben játszik főszerepet és kiderül, hogy mi is volt az ő igazi dramaturgiai funkciója a szériában. Ahogy sorozatban, úgy itt is akadnak viszont teljesen érdektelen filler epizódok, a láthatatlan ember korábbi partnerének történetére például egy átlagosnál igénytelenebb kutya se nagyon lehet kíváncsi. Az egyes fejezetek csak 7 oldalasak, így ebbe a terjedelembe nem férnek bele nagy ívű epikus sztorik, inkább a szereplők múltjából villantanak fel egy-egy mozzanatot, így próbálva meg a másfél-dimenziós karaktereket némileg elmélyíteni. 

A Heroes képregény összességében nem kevésbé középszerű, mint maga a sorozat, de rajongói fogyasztásra fokozottan alkalmas. Más kérdés, hogy "webképregény"-nek csak annyiban nevezhető, amennyiben a neten lehet hozzáférni, mert különben semmilyen formában nem veszik figyelembe a készítők a médium sajátosságait. Mint a normál papírképregények estében, itt is rengeteg az egész oldalas kép, vagy a vertikálisan megnyújtott képkocka, amit maximum egy 30 colos monitoron lehetne úgy megcsodálni, hogy a szövegek még olvashatóak legyenek. Különben marad az esztétika élményt amortizáló görgetés. Az igazi fanokat persze ez sem zavarja, mert gyűjteménykötet formájában is megjelenik majd a képregény, amihez Alex Ross és Jim Lee készíti a borítókat. És nyilván az is ingyen lesz kábé 30 dollár lesz az ára.

(A képregény magyarul is olvasható a kepregeny.net jóvoltából.)