Kezd úgy kinézni, hogy lassan Donnie Yen a nemzetközi szinten leghíresebb hongkongi sztár, amely sokmindent elmond az egykori koronakolónia filmiparának jelenlegi állapotáról. Ne értsetek félre, Donnie egy nagyon tehetséges akciókoreográfus, aki ráadásul bármilyen pozíciót is foglaljon el a stábban, teljes erőbedobással dolgozik a film sikere érdekében, ám szinészként vagy akár rendezőként már messze nem annyira meggyőző, mint bunyótervezőként.

A két évvel ezelőtt világsikert arató SPL stábja tér vissza ezzel a filmmel: Donnie (főszereplőként és akciókoreográfusként), Wilson Yip rendező, Szeto Kam forgatókönyvíró és Lam Wah Chuen operatőr (utóbbi kettő tavaly kimaradt a Dragon Gate Inn-ből, Yip és Donnie félresikerült képregény-adaptációjából. Kam írta egyébként 2006 legjobb filmjét, Johnnie To Exiled című rehash-remekművét.) A sztori állítólag az SPL előzménye, bár különösebb kapcsolatot nem voltam képes felfedezni a Sammo Hungos zsaru-rémdráma és az új film között.

1997, röviddel a takeover előtt: egy mindenre képes vietnámi gengszter-testvérpáros (Ray Lui, aki a nyolcvanas évek elejének kult tv-sorozatával, a Shanghai Bund-dal lett sztár. Chow Yun Fat szintén ezzel a szériával futott be) és Collin Chou (a magyar mozibajárók a Mátrix-filmekből ismerhetik, egyébként nagytudású harcművész-szinész) nagyobb darabot szeretnének kiharapni maguknak a hongkongi alvilágból. Sejtelmük sincs arról, hogy jobbkezük, Wilson (pretty boy Louis Koo, aki a film legjobb alakítását nyújtja) valójában beépített rendőr. A bandavezér letartóztatása után fivére bosszút esküszik, Wilson, a barátnője, illetve kollégái, köztük Donnie és Wong felügyelő ("Fatty" Kent Cheng, a nyolcvanas és kilencvenes évek egyik legfoglalkoztatottabb karakterszinésze, aki hosszú szünet után tér vissza a vászonra) ettől kezdve nincsenek biztonságban...

AZ SPL-t a súlyos (no pun intended) akciójelenetei (Sammo VS Donnie? Klasszikus.) mellett a kegyetlen, kilátástalan hangulata tette emlékezetessé. Hasonlót a Flashpoint-ban keresve sem találni, ez valóban egy szimpla akciófilm, amely persze önmagában véve jó dolog, ám sajnos a film szerkezete több sebből vérzik. Először is a történet egyenetlen, az első óra szinte kizárólag csak expozícióból áll. Ettől persze még nem feltétlenül unalmas: lövöldözés, autós üldözés és intrika egyaránt megtalálható benne - csakhogy egy Donnie Yen filmet az ember a bunyók kedvéért néz meg. Ezek az utolsó félórára korlátozódnak.

A finálé kiváló példa arra, hogy öljön Hollywood akármennyi pénzt az akciófilmjeibe, a hongkongiak invenciózus őrületének a közelébe sem jönnek. Yen koreográfiája látványos és friss (sokan a szemére vetették, hogy thaibox elemeket visz a verekedésekbe, nyilván az Ong Bak sikere inspirálta - na de éppen az a tehetséges akciókoreográfus jellegzetessége, hogy képes haladni a korral!), ám hiányzik az a plusz, amelyet a valóban szuperlatív ellenfelek (az SPL-ben Sammo Hung Kam Bo és Wu Jing) jelentenek.

A filmben legjobban Lam Wah Chuen teljesítménye tetszett: a hétköznapi dolgok színpompás, nagystílű fényképezése, amely még egy ilyen közepes költségvetésű filmből is epikust csinál (és többek között hozzájárul ahhoz, hogy egy olyan pofátlan pozőr, mint Donnie Yen, ne menjen az ember agyára teljesen: akármennyire is igyekezzen a szinész a központba kerülni, mindig van mást nézni!)