Mi, itt a geekblog szerkesztőségében, mindannyian 195 centi magas, szálkásra gyúrt, szoláriumbarna alfahímek vagyunk. Időnk nagy része arra megy el, hogy megpróbáljuk a látványunk által felajzott, magukból kivetkőzött nők ostromát feltartóztatni. Emellett pedig mértéktelenül imádjuk a filmeket, képregényeket és a különféle számítógépes játékokat. Be kell ugyanakkor látnunk, hogy a médiában létezik egy másféle geek-kép is. Jelesül: olyan tizenéves vagy fiatal felnőtt, aki erősen reál beállítottságú, született stréber és műtéti úton se lehetne a számítógépétől elválasztani, emellett külsejét tekintve kihívásokkal küszködik (általában vézna, szemüveges, pattanásos), nők közelébe érve pedig egy lobotomián átesett beteghez kezd hasonlítani a viselkedése. Nem mellesleg:  Star Wars fanatikus. Róluk (és nekik?) szól néhány idei évadban startoló amerikai tévés sorozat. Ahogy korábban ígértem, most ezeket a pilotokat veszem sorra.

(A címekre kattintva az epizódok 4-5 perces, zanzásított, épp ezért erősen spoileres verzióját nézhetjük meg.)


Reaper 1X00 - *

Előzetesen talán ez a sorozat ígérkezett a legizgalmasabbnak, elvégre nem akárki, hanem az animál- és nekrofilszexes poénok nagymestere, Kevin Smith rendezte a pilotot, és a sztori sem nevezhető épp hétköznapinak. A főhős Sam, aki egy bevásárlóközpontban tengeti ingerszegény életét, mikor is elérkezik a 21. életévéhez (odaát ugyebár ez számít a nagykorúság küszöbének). A jeles nap reggelén szülei némileg zavartan viselkednek, úgy köszönnek el tőle, mintha utoljára látnák. Furcsa dolgok történnek a munkahelyén is: egy kutyafalka kezdi követni, majd legjobb haverja természetfeletti képességeket diagnosztizál rajta. Hazafelé a kocsiban egy idős úriembert talál a hátsó ülésen, aki mint az Ördög mutatkozik be. Otthon végül a szülei elárulják az igazságot: Sam lelkét még születésekor eladták az Ördögnek, hogy cserébe anyja felgyógyulhasson halálos betegségéből. Az elegáns szabású öltönyben parádézó Lucifer azt a feladatot szabja hősünknek, hogy fogja el és küldje vissza a pokolba az onnan elszökött lelkeket. A megbízást egyenként adja (értsd: epizódonként egyet), a munkaviszony pedig csak Sam halálával ér majd véget.
A műfaj tehát természetfeletti elemekkel fűszerezett lúzer-komédia - Szellemirtók, kicsit másként. Ami a humort illeti, néhány dialógon mintha érezni lehetne Smith kéznyomát, de ez még a Néma Bob fanoknak is kevés az üdvösséghez. Látványról (az ügyeletes jócsajon kívül, akit a pilot után sajnos lecseréltek) néhány CGI-vel megtámogatott akciójelenet hivatott gondoskodni, de ezek is csak olyan unalmasak és fárasztóak, mint a főhős személyisége. Jellegtelen az egész produktum, ami ilyen sztori mellett már-már bravúros teljesítmény. Tíz évvel ezelőtt, amikor a Sliders volt az aktuális ifjúsági matiné, talán még elment volna a vasárnap délutáni műsorsávban egy efféle sorozat. Bár, jobban belegondolva, most is el fog. Sajnos.


Chuck 1X00 - ***

Az NBC versenyzője sem lételméleti kérdéseket boncolgat, viszont bebizonyítja, hogy némi stílussal még a cápaátugrós, ultrabéna alapszituációt is meg lehet bocsátattani. (Vagy nem: nézője válogatja.) Itt is akció és humor elegyítésével próbálkoznak a készítők, és mindkét elem esetben ők járnak több sikerrel. A Reaper lúzeréhez hasonlatosan Chuck is egy áruházban dolgozik, a Nerd Herd nevű részlegben, ahol a vevők műszaki problémáit igyekszik a kollégáival orvosolni. Nem várt fordulatot hoz az életébe egy régi évfolyamtársától kapott email, ami tömve van képek formájába kódot államtitkokkal. A levél elolvasása után az adatok befészkelődnek a fejébe (ez az a bizonyos idióta alapötlet, amin illett volna még jópár munkaórát dolgozni), így Chuck egyszemélyben nemzetbiztonsági kockázattá lép elő, aki után több kormányügynökség embere is nyomozni kezd. Ezen a ponton lép be a kémfilmek szubzsánere a sztoriba, de csak annyira, hogy pár lövöldözős jelenetet (sőt, egy vicces-nindzsásat is) láthassunk, melyek a Reaper akcióival szemben ritmusosak és jól kidolgozottak. Utóbbi a főhős karakteréről is elmondható, nővérével való viszonyát (vele él együtt), aki szeretné őt valahogy szocializálni, kifejezetten érzékenyen ábrázolják, nem csak szánalmas lúzer tehát, hanem alapjában egy szimpatikus figura. Ennek ellenére fogalmam sincs, milyen meglepetéseket tartogathat egy efféle nem szerializált sorozat. Aki nagyon ráér, nézze.


The Big Bang Theory 1X00

Szitkom, amelyben két, közös albérleten osztozó, kvantumfizikus szomszédságába egy szőke szépség költözik, és ezzel (a számukra) ismeretlen fajjal való találkozásból számtalan tréfás szituáció adódik, főleg, amikor betoppannak a haverjaik is, és egyszerre négy geek szerencsétlenkedik a képernyőn. Komolyan lehet venni egy sorozatot, amely 2007-ben még mindig az aláröhögős konzervkacajt erőlteti? Szerintem nem, épp ezért a pilotot sem voltam hajlandó megnézni, ami amúgy is felesleges lett volna, mert a négy perces trailerből is bőven kiderül, hogy egy kínos, erőltetett és olcsó hulladékról van szó, amihez képest még az Irigy Hónaljmirigy munkássága is Monty Python-i magasságokban szárnyal.


Aliens in America 1X00 - ***

Lehet szitkomot készíteni műkacaj és bárgyúság nélkül is, hogy a húsz perces epizód megtekintése után ne szégyellje úgy magát az ember, mintha egy gyilokpornót vagy parlamenti közvetítést kellett volna végignéznie. A CW egy rossz pont után (Reaper), begyűjthet egy jót is az új televíziós évadban, ha az Aliens in America a folytatásban tartja a pilot színvonalát. Az egyik címszereplő egy tizenéves fiú, aki a gimnáziumi ranglétra legalsó fokán helyezkedik el, közvetlenül a gondnok után. (Bár az agyzsibbasztó halivudi tinifilmeket nem a szociológiai tényfeltárás igényével készítik, elég pontos képünk lehet belőlük arról, hogy mit jelent egy amerikai gimnáziumban népszerűtlennek lenni.) Mentőötlettel a (túl)gondoskodó anyuci szolgál: fogadjanak be egy európai cserediákot, aki mellett Justin elfogadottsági indexe is meredek emelkedésnek indul majd. Kimegy hát a reptérre az egész család, hogy köszöntsék a kék szemű, daliás germán fiút --- aki helyett egy Raja névre hallgató pakisztáni muzulmán érkezik meg. Anyu pánikban, fia szintúgy, hiszen ezután még inkább csicskáztatni fogják az iskolában, egyedül apunak mindegy, hiszen a havi 500 dollár így is jár. Bővebben talán kár is ecsetelni az alapszituációt, mindenesetre jó adag bátorság kell ahhoz, hogy a 9/11 utáni Amerika, udvarias műmosolyok mögé rejtett, burkolt rasszizmusát egy szitkomban figurázzák ki, és ilyen hatékonyan. Ráadásul didaxisból is csak minimális jut, bár a finálé giccset súroló befejezése azért ront az összképen. Nagy kérdés, hogy miután már a pilotban sikerül a családot Rajá-nak maga mellé állítania, hova fog fejlődni a történet. Ha ezt megoldják, akkor a 2007/08-as évad egyik kellemes meglepetésévé válhat az AiA.