John Hillcoat második amerikai filmje egy szórakoztató kudarc: látjuk, ahogy folyton próbálkozik, erőlködik, izzad, hogy a családi drámát, az akciódús gengsztertörténetet és a szesztilalom alatti vidéki Amerika grandiózus tablóját összegyúrja egy nagy, látványos, brutális, katartikus eposszá, és látjuk, ahogy lépten-nyomon elbukik. De közben élvezzük ezt az erőlködést, a képeket, az alakításokat, a nyersességet, a korszak megidézését, a karaktereket, a tűzharcokat. És nincs szívem azt mondani, hogy jobb lett volna, ha Hillcoat és írója, Nick Cave kisebb ambíciókkal áll neki a Bondurant-fivérek igaz történetének vászonra adaptálásához – elvégre inkább akarjunk nagyot, és bukjunk el, mint hogy eleve beérjük az átlagossal.
Valahogy így vannak ezzel a Bondurantok is. A szeszcsempészettel foglalkozó család a hegyvidék összes többi bandájával ellentétben nem fossa össze magát, amikor Chicago közéjük tüsszent egy kinyalt, kegyetlen, öltönyös különleges ügynököt (Guy Pearce), hogy tegyen rendet a vidéken, merthogy az ottani szeszfőzdék a forrása a nagyváros utcáin folyó vérnek.
A törvény túlbuzgó őre kapásból véresre veri a legifjabb testvért, Jacket (Shia LaBeouf), aki él-hal érte, hogy bátyja, a saját halhatatlanságáról szóló legendát tettekkel éltető, marcona Forrest (Tom Hardy) komolyan vegye végre. Lesz alkalma bizonyítani: a Bondurantok nem fekszenek le senkinek (kivéve Mia Wasikowskát és Jessica Chastaint, de ki is hibáztatná őket ezért?), bármi legyen is az ára.
Cave forgatókönyve (mely a főszereplők leszármazottja, Matt Bondurant The Wettest County in the World című történelmi regényén alapul) ezer apró sebből vérzik, ordítóan hiányzik belőle az a masszív erő, az a fókuszáltság és koherencia, ami Az ajánlatot remekművé tette. Helyette a Fékezhetetlen cselekménye kényelmesen elcsurog a gengszterfilmek kliséi mentén, hol félszívvel elkalandozva egy szerelmi szálba, hol lecsupaszítva a sztorit egy szimpla bosszútörténetté, hol elkacsintgatva a komédia (az egyébként remek Hardy ügyefogyott morgásai), sőt a paródia felé (Pearce túljátszott gonosza), hozva a kötelezően melankolikus nyitó és záró narrációt meg a „beindult az üzlet” montázst. 
A Fékezhetetlenben minden jó (nájsz), csak semmi nem annyira jó (grét), mint lehetne, mint amit ettől a gárdától és témától elvártunk volna. Kivéve egyvalakit: a film kellemes meglepetése pont a kakukktojás Shia LaBeouf, aki nemrég bejelentette, hogy felhagy a nagylóvés hollywoodi filmekkel, és inkább a művészi szabadságot nyújtó függetlenek felé veszi az útját – ami akkor még röhejesnek hangzott, de látva, hogy egész korrektül felnőtt Jack Bondurant szerepéhez, talán mégsem a legrosszabb ötlet, ami valaha eszébe jutott.
Gyanítom, ő fog szakmailag a legtöbbet profitálni a Fékezhetetlenből – a többieknek marad egy érdekes lábjegyzet.
Utolsó kommentek