Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

2012.02.23. 07:00 Rusznyák Csaba

Valahol elbűvölő az a nemtörődömség és naivitás, amivel Edgar Rice Burroughs, Tarzan megteremtője megírta második leghíresebb hőse, John Carter történetét. A Mars hercegnőjében egyrészt egymást érik a következetlenségek és a fantasy műfajhoz képest is nehezen feldolgozható túlzások, irreális elemek, másrészt „virginiai úriemberként” jellemzett főszereplője valami elképesztő közönnyel gázol át az érdekei (leginkább szerelme beteljesülése) útjában álló idegenek hulláján. Olyan, hogy lelkiismeret, moralitás, fel sem merül. És amitől mindez elbűvölő, az Burroughs nyílegyenes, rohamtempót diktáló, a dinamikán, egzotikumon és vadromantikán kívül abszolút semmi mással nem törődő attitűdje. Vagyis: csak mesélj, és mesélj, és mesélj, a pokolba minden mással!

A Mars hercegnője ugyanúgy 1912-ben jelent meg folytatásos formában az All-Story Magazin hasábjain (akkor még Under the Moons of Mars címen), mint az első Tarzan-kaland, noha bő fél évvel korábban, és álnéven (Burroughs félt tőle, hogy valóságtól elrugaszkodott műve miatt kigúnyolják). Mindkettő sikert aratott, mindkettőnek számos folytatása született, és később mindkettőt kiadták könyv alakban is. A Mars hercegnője és folytatásai, vagyis a Barsoom sorozat, a sci-fi és a fantasy metszéspontjában (science fantasy) helyezkedik el. Egész pontosan planetáris románc, és ennek az (al)műfajnak, ha nem is a megteremtője, de mindenképpen az úttörője, ami írók (Ray Bradbury, Arthur C. Clarke) és tudósok (Carl Sagan) egész sorát inspirálta.

A regény a hagyományos ponyva kalandok dramaturgiáját ültette át még egzotikusabb, még ismeretlenebb közegbe. Vagyis a civilizált férfiú ezekben már nem egyszerűen idegen földi tájak, kontinensek és felderítetlen dzsungelek barbár őshonosaival találja szemben magát, hanem szó szerint egy egészen más világgal és annak minden veszélyével. Nyakatekert megfogalmazással: űrhajók nélküli űropera, amelynek cselekménye egyetlen bolygóhoz van láncolva, és amelyben a csillagközi (vagy időben történő) utazás pusztán történetindító plot device.

A könyv elején John Carter, a polgárháború konföderációs veteránja (tökéletes, férfias, harcosnak született, halhatatlan és legyőzhetetlen fehér szuperember) apacsok elől bújik meg egy arizonai barlangban, ahonnan aztán egyszercsak a Marson találja magát (Barsoom, ahogy a helyiek hívják). Ennek mikéntje finoman szólva is homályos, sőt, egyenesen zavaros, de az olvasó ezen nem ér rá töprengeni, mert iszonyú lendülettel sodorják magával az egymást érő, inkább a „shock and awe” elvre, mint konkrét dramaturgiai ívre épülő kalandok. Carter belecsöppen az érzelmek nélküli barbár, erőszakos zöld emberek, és a fejlettebb, civilizáltabb vörös emberek állandó háborúskodásaiba, szerez magának hű barátokat és keserű ellenségeket, ragaszkodó „marskutyát” és persze gyönyörű szerelmest, és – természetesen – barangolásai, küzdelmei során gyökeresen megváltoztatja a bolygón évszázadok óta uralkodó viszonyokat, miközben ő, a maga papírvékony jellemével, marad ugyanaz, aki mindig is volt.

Érdekes, ahogy a könyvben keveredik a tudományos alaposság és a totális tudománytalanság. Burroughs a korabeli ismereteknek nagyjából megfelelően ábrázolta a Marsot, vagyis Percival Lowell csillagász 1895-ös könyvéből kiindulva egy csatornákkal átszőtt, ritka levegőjű, száraz, haldokló, alacsony gravitációjú vörös pusztaságnak, ami elvileg képes az emberi élet fenntartására (ezek az elképzelések még évtizedekig nem dőltek meg). Ugyanakkor Burroughs vörös marslakói (akik bőrszínüktől eltekintve minden szempontból kiköpött emberek) tojással szaporodnak, ami ökörségen épp túllépnénk, amikor címbeli képviselőjüknek a főhős ennek dacára gyereket nemz. És ez csak egy példa, ami azonban tökéletesen illusztrálja a szerző hozzáállását: a tojással szaporodásnak nincs semmi elengedhetetlen dramaturgiai szükségessége, csak plusz egy egzotikus adalék az idegen világhoz, csak egy cool ötlet a sok közül, amikkel kapcsolatban a realizmus és a tudományos háttér jottányit sem számít.

Burroughs azért ússza meg ezeket a csacskaságokat, mert egyébként pontosan azt adja az olvasónak, amit egy ilyen ponyvától elvár. Száguldó cselekményt, idealizált romantikát, vérszomjas barbarizmust, egymást érő akciókat és háborúkat (a tempóra jellemző, hogy a csatákat a szerző általában pár intenzív sorral elintézi), és állandó rácsodálkozást egy idegen világ kultúrájára és társadalmára. Leírásai tömörek, de érzékletesek, stílusa egyszerű, díszek nélküli és hatásos, a főhős érzelmeinek, gondolatainak ábrázolása naiv, nyílegyenes, minden árnyaltság és visszafogottság nélküli, és ez a pompásan megvalósított naplószerű narratíva (a keretben Burroughs bocsátja az olvasó rendelkezésére John Carter beszámolóját a kalandjairól) ellenállhatatlanul őszintévé teszi a könyvet. Ezért olyan jó A Mars hercegnője ma, 100 évvel a megjelenése után is, minden hülyesége, főszereplőjének faék egyszerűsége, tudományos balgasága és archaikussága ellenére. Mert mocskosul jól van elmesélve.

37 komment · 1 trackback

Címkék: scifi fantasy könyvkritika kaland

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr574169209

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az egyetem biológiája 2012.02.23. 11:35:30

Rendkívüli biológia óra volt tegnap az ELTE egyik előadójában. Mint az képünkön is látható a mintegy 150 fős hallgatói létszám a sejtbiológia rejtelmeiben mélyedt el. Az előadás során egyfajta farsangi tematika is jellemző volt, hiszen, mint az az  ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aloha 2012.02.23. 08:11:30

Ifjúkorom legtöbb fantasy és sci-fi olvasmányát nosztalgikus mosollyal helyeztem el egy kartondobozba csomagolva a pincében (hiába, a helyhiány nagy úr), de a Barsoom sorozat a mai napig ott díszeleg a könyvespolc közepén. Olyan szinten zseniális, hogy rendszeresen elő kell venni és rászánni azt a kötetenként kb. egy órát, ameddig tart :) 100 év, hihetetlen.

Geekblog 2012.02.23. 08:15:59

hiánypótló írás. Burroughs pedig egy igazi zseni.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.02.23. 09:55:04

"Burroughs vörös marslakói (akik bőrszínüktől eltekintve minden szempontból kiköpött emberek)"
na de akkor mik azok a zöld, 4 kezű izék?
Még nem olvastam a könyvet de már fenem rá a fogam, nagyon hasznos írás!

Archnihil 2012.02.23. 10:08:59

Balakin: azok a zöld "emberek". A plusz karjukat olykor lábként is használják, szóval az kicsi olyan átmeneti testrész.
Olórin: köszönet a cikkért! Én nekem gyerekkori nagykedvencem, és az is aranyos volt számomra, hogy mennyire úriemberi módon tartalmaz "kamaszos erotikát" - és igen, itt a marsbéli divatra gondolok (pár ékszert viselnek, semmi egyebet), amikhez tényleg idealizált arányok társulnak. Volt is szó arról egyébként, hogy Frank Cho rajzolja meg ehhez is hűen tartva magát az adaptációt, de ennyiben meglátszik, hogy Amerikát puritánok alapították - egy vérében fetrengő lemészárolt lánnyal hamarabb találkozunk, mint annak a mellbimbójával. Pedig azért a valóságban nem örülnénk, ha ez az arány lenne a jellemző. :D (És most nem akartam a negyven éves szűz halottkémek lelki világába belegázolni! :))
(Plusz fantasy fronton Michael Moorcockra is hatással volt, ahogy H. P. Lovecraft sem véletlenül nevezte az Álomföldeken megforduló hősét Randolph Carternek, illetve a LoEG-ben is párszor tiszteletét teszi John Carter :D)

Archnihil 2012.02.23. 10:13:32

"hogy mennyire úriemberi módon tartalmaz "kamaszos erotikát"
Oké, 100 év, akkor pont a megléte lehetett a meglepő, de akkor is...
Plusz! R. E. Howard is nagy Burroughs rajongó volt, az Almúria spec egy nagy Barsoom-homázs. :D

Kester (törölt) 2012.02.23. 10:15:07

Nagyon jó kritika, érdekes így 100 év távlatából értékelni egy könyvet. Kedves Csaba nem tudsz ajánlani még "science fantasy" képregényeket? Leszámítva a Flash Gordont ami le sem tagadhatná honnan merített.

Tony Almeida 2012.02.23. 10:32:15

Tars Tarkas RULEZ!
Kölyökkoromban többször olvastam, takaró alatt zseblámpával, nehogy faterék észrevegyék, hogy sokáig fennvagyok :)

Tiger Woods 2012.02.23. 11:17:14

remek borító! vallejo festette a leghitlerebb női hátsókat.

NickelADeón 2012.02.23. 11:38:34

@Tiger Woods: És ő még sehol nincs Serpieri rajzaihoz képest :)

Archnihil 2012.02.23. 11:51:41

@Tiger Woods: különösen, hogy a két kép közül a felső tudtommal Boros-Szikszai, az alsó Frank Frazetta alkotás! :D

Archnihil 2012.02.23. 11:52:24

@Balakin: szívesen! :)
(Bocs a floodért! :))

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2012.02.23. 12:21:58

@Archnihil:

Szerintem az Vallejo, bár tényleg "frazettás"! Na majd egy linkkel valaki eldönti.

Rusznyák Csaba 2012.02.23. 12:31:59

@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Abbizony Frazetta.
www.thepinupfiles.com/frazetta.html (galéria lent)
Őt amúgy Rodriguez fel is akarta kérni a filmadaptációhoz, amikor még úgy volt, hogy ő rendezi.

@Balakin: A főhős mögött ülő nő az, aki vörös marslakó, bár a "vörösség" nem látszik rajta sem:)

@Kester: Ha már Flash Gordon, akkor mondjuk ott az ikertestvére, Buck Rogers. Vagy ha kortárs cuccok is érdekelnek, akkor ott a Fear Agent, aminek a nagyszerűségét nem tudom elégszer és elég helyen propagálni:)

Lobster1978 2012.02.23. 12:36:46

Csak nem aktuális megint ez a téma? :) Reméljük nem rontják el a filmet... Már csak néhányat kell aludni.

youtu.be/edwLjEB-rAY?hd=1

Bár a trailert elnézve sokminden más lesz mint ahogy elképzeltem, de azért elég impozáns így is.

Előbb érdemes a könyveket olvasni és csak utána majd a filmet megnézni (szerintem).

twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX · http://freewaresoftwarenews.blogspot.com/ 2012.02.23. 13:00:10

Anno tizenpar eveskent olvastam a regenyt es tetszett.

A Tarzan konyvekrol viszonylag hamar lekattantam, mert egy ido utan nagyon onismetloek voltak a regenyek.

Mitya Ivanov 2012.02.23. 13:13:41

szinte az összes Tarzan könyvet olvastam tőle, de be kell vallanom, hogy alapból nem nagyon törődtem a valósághú dolgokkal benne, de a tarzan és a hangyaemberek, meg a Tarzan a föld alatt, és a TArzan és az Amazonok c könyveknél már nagyon nehezen tudtam beleélni magam a történetbe. Ebben azért az is belejátszsott, hogy ezeket az első TArzan könyvem után kb 5-6t évvel szereztem be, azaz lehet hogy kinőttem belőle.
Szóval szerintem a legjöbb az első Tarzan könyv+a dzsungeltörténetek, meg a Tarzan fia.

Burroughstól az idézőjeles sci fi könyveket el sem kezdtem, mert ahogy megtudtam, hogy a könyv szerint van a Marson élet, meg levegő, becsuktam az egészet és kész.

+ valaki azt mondta nekem, hogy ma kizárt dolog lenne, hogy a Tarzan könyveket kiadják, mert rasszistának lenne bélyegezve, vagy át kellene írni benne bizonyos részeket.

Ernoke 2012.02.23. 13:33:12

de szerettem ezt (is), megint el kéne olvasni.

@Mitya Ivanov: nekem a hangyaemberes a kedvencem, annyira szürreális az egész, brutális ősembernőstények, miniatűr Tarzan, napot sosem látott dolgozók, és még Opar is... mondjuk kiskoromban nem értettem, a brutálnőstények miért szeretik benne, ha verik őket, de ez legyen a legkisebb probléma vele.:) a másik legjobb szerintem is az első.

gothmog 2012.02.23. 14:30:47

"Száguldó cselekményt"
-Hát azért amikor a "Mars ura" vége felé tizenvalahány órája kardol a sárga emberekkel, mire feltűnik neki hogy a nőjét -aki miatt amúgy addigra már az egész Marsot a feje tetejére állította, annak teljes vallási és társadalmi berendezkedésével együtt- szóval hogy a nőjét közben elrabolja a főgenya a háta mögül(!), ekkor már legalább harmadszorra(annyira nem számoltam), akkor azért már egy kicsit karmolásztam magam.
Na ez szép kis körmondat lett...

Rusznyák Csaba 2012.02.23. 14:52:51

@gothmog: De ki beszélt itt A Mars uráról?

szekőcei 2012.02.23. 14:56:09

tényleg annyira magába szippant az egész, hogy az ember egy csettintéssel átlép a következetlenségeken... :)

Nemrég vettem meg antikváriumból - csoda, hogy senki nem adta ki a filme előtt... :(

Tiger Woods 2012.02.23. 15:18:14

@Archnihil: jétényleg, ránézésre vallejónak láttam.

Archnihil 2012.02.23. 15:58:52

@Rusznyák Csaba:"De ki beszélt itt A Mars uráról?" gothmog! :p

Ernoke 2012.02.23. 16:25:50

@gothmog: ez olyan, mint az én 9 évesen megírt nagyregényem, amit természetesen ilyen könyvekből merítettem. a főhős nagy nehezen megszökik a gonosz ügyvéd (tudhattam már akkor is valamit!!!:D) fogságából, kijut az őrzött akármikből, és ezek után az utcán a fejére csap, h "b+, hát nem ottfelejtettem a feleségemet...?"
valójában az történt, h oldalakon keresztül totál megfeledkeztem a feleségéről, és mikor eszembe jutott, úgy döntöttem, h nincs kedvem újra legépelni az egész fejezetet.:)

Rusznyák Csaba 2012.02.23. 16:54:33

Egyébként az, hogy a cselekmény buta/önismétlő/izéakármi, még nem zárja ki, hogy ugyanakkor "száguldó" is legyen:)

elefes 2012.02.23. 17:21:07

Imádom ezt a sorozatot.
Kiadhatnák végre magyarul a sorozat maradék köteteit (3 vagy 4 rész?), sőt, Burroughs további, nem Tarzan agymenéseit is.

elefes 2012.02.23. 17:26:22

És ami szerintem nagyon vagány: egyszer egy antikváriumban láttam a Mars isteneinek ezerkilencszázhuszonvalahányas, kemény fedeles, gyönyörű, megsárgult lapú, magyar kiadását. Kár, hogy nem volt nálam annyi pénz, hogy meg tudjam venni. :(

gothmog 2012.02.23. 17:43:23

@Rusznyák Csaba: Az igaz. :) Mondjuk nekem úgy tűnt, hogy az első három könyv szerves egész, tehát az egyikben feltett kulcskérdések a másodikban vagy a harmadikban válaszolódnak meg. (vagy simán elfelejtődnek...) Aztán lehet hogy a többi is így épül hozzá, de azokhoz sajna nem volt még szerencsém.

elefes 2012.02.23. 17:53:32

@gothmog: a nálunk is kiadott 4. és az 5. rész már külön sztorik, az egyikben talán John Carter lánya a főszereplő (és a leírások alapján a többi is)

gothmog 2012.02.23. 18:02:31

@elefes: Köszi. Ezek szerint sohasem derül ki, [SPOILER! :)] hogy ki és miért nyírta ki a légkörgyári adminokat?

elefes 2012.02.23. 18:23:43

@gothmog: Már rég olvastam, de simán lehet, hogy a trilógia valamelyik részében kiderül. Arra viszont emlékszem, hogy a légkörgyáras kavarást akkor nem értettem. :D De ha azt nézzük, hogy Carter Barsoomra kerülése is egy marhaság (nem derül ki, hogyan és miért, pláne, hogy Carter alapból nagyon rejtélyes figura), ez a rejtély igazából szinte mindegy.

gothmog 2012.02.23. 19:12:26

@elefes: Ezt mondom, hogy a „trilógiából” nem derül ki, vagy elkerülte a figyelmemet. Persze az is lehet, hogy simán annyiban hagyta. Mint pl. a telepátiát.
Aztán a későbbiekben utal rá, hogy rájött az „utazás” trükkjére, úgyhogy képes most már bármikor bármelyik bolygóra elmenni, nem csak a Marsra, de ez is ennyiben marad, legalábbis a trilógia végéig nem fejti ki bővebben.
Persze az is lehet, hogy csak én vagyok nagyon hozzászokva, hogy főbb a szálakat elvarrják.

elefes 2012.02.23. 19:19:42

@gothmog: Ezek a történetbeli lyukak olykor tényleg dühítőek, de máskor meg szeretem, hogy nem magyaráz meg dolgokat. Például, hogy SPOILER Carter miért öregszik olyan lassan. Vagy asszem a kriptája, ami csak belülről zárható.

lojzi1 2012.02.24. 09:13:14

John Cartert végül nem olvastam, csak huszonvalahány Tarzant. Azok után valahogy nem hittem, hogy újat tudna nyújtani, abban is voltak valóságtól elrugaszkodott kötetek, pl. a Föld mélyén ill. a hangyaemberek, ez bőven belefért, talán ezek a legszórakoztatóbb kötetek. De minden lendület ellenére egy idő után rettentő unalmas az önismétlés és a tipikus fordulatok: arab rabszolga kereskedők fogságába esés, éjszakai harc egy oroszlánnal, Tarzan leesik egy fáról és 300 oldalon át amnéziás, a korábbi kötetek legyőzött ellenségeinek újbóli felbukkanása álruhában, álszakállal, akit senki nem ismer fel. Kimondottan zavaró, hogy néha egy éjszaka megtesz Tarzan annyi utat oda-vissza, ami korábban több hétbe telt. Ilyenkor a leírt világ már a saját keretei, szabályai között sem konzisztens.
R.E. Howard írásait ezzel szemben imádom, ott minden önismétlés és szereplők szinte tökéletes kicserélhetősége ellenére minden történetben van valami egyedi szín, valami megunhatatlan és ő mindig szigorúan betartja a saját maga alkotta szabályokat.

doktor.dikhed 2012.02.29. 00:21:43

Azt hittem, felnőttként már nem fogom szeretni, de tévedtem.
Rodriguez feldolgozását nagyon vártam - még úgy is, hogy tudom, ha nem fogja egy jó forgatókönyvíró a kezét, elvéreznek a filmjei - de ez az új...

doktor.dikhed 2012.02.29. 00:29:10

Azért a kommentek nagy részét nem értem. Nyilván, tele van hibával a sztori, ponyva, de mégis pillanatok alatt elragadja az embert. Persze, ha az ember hibát keresni áll neki olvasni, akkor semmi sem lesz jó.
Carter karaktere pedig rohadt egyszerű, aztán amikor az ember annyi unalmas főhőssel találkozik, rájön, hogy mégsem olyan egyszerű egy olyan főhőst megalkotni, aki nem erőlködik, hogy cool legyen, hanem egyszerűen csak az.

Oldfan 2012.05.03. 19:22:26

A Mars sorozat azért "halt be", mert elég sematikus. Még több sok karú harcos, még több kardozás, még több vérontás, még több unalom...Ahogy múlik az idő, a naivitás már nem bájos, hanem bosszantó.
A szerző Vénusz sorozata szerintem lényegesen jobb, bár csupán az elő részhez volt szerencsém. (Pirates of Venus)
Carson Napiert, a főhőst, így okítják a Vepaján(*Vénuszon):
"Évszázadokkal ezelőtt Vepaja királyai hatalmas országot uraltak. Nem ezt az erdős szigetet, ahol most megtalálhatsz minket, hanem egy tágas birodalmat, amely ezernyi szigetet foglalt magában, és Straboltól Karbolig terjedt. Tágas síkságok és hatalmas óceánok tartoztak hozzá, a gyönyörű és erős városok gazdagsága és kereskedelme fölülmúlhatatlannak bizonyult előtte és azóta is. Vepaja népe akkoriban sok millióra rúgott, milliónyi kereskedő, munkás és rabszolga, s volt egy kisebb lélekszámú osztály, a szellem emberei.....Az osztályok közti határvonalak nem voltak véglegesek vagy szigorúan behatároltak, a rabszolgából lehetett szabad ember, s egy szabad ember bármivé válhatott, amit csak képességei lehetővé tettek, kivéve a jong méltóságot. Vepaja virágzott és boldog volt, de ott voltak a zúgolódók.....A thorista vezetők végső célja a hatalom megszerzése és a meggazdagodás volt.....Céljuk a művelt rétegek teljes megsemmisítése volt. A másik három osztály tagjait, akik ellenük voltak, leigázták vagy elpusztították, a jongot(*király)és a családját meggyilkolták. Miután mindezeket bevégezték a nép abszolút szabadságot élvezett, nem voltak urak, nem voltak adók, nem voltak törvények."

Ennyiből már nyilvánvaló, mennyivel gondosabban felépített történetet tár az olvasók elé. Nem kell félni, nem holmi politikai pamflet a mű, teli van romantikus kalandokkal, amit egy kimunkált, sajátos világba helyezett, több száz méter magas fákkal, mindenféle csodás és veszélyes lénnyel. Sokkal inkább lehetne belőle minőségi fantasyt forgatni, mint a marsi kalandokból.
Bocs a hosszú szövegelésért....
süti beállítások módosítása