A Geekz tökéletesen rendszertelenül jelentkező interjúsorozata a magyar képregényes szcéna legérdekesebb tagjaival egy újabb fehér hollóhoz érkezett, több szempontból is: egyrészt az illető hölgy, másrészt szinte kizárólag amerikai kiadóknak dolgozik, harmadrészt pedig konkrétan ebből él meg. Hogyan érvényesülhet egy magyar grafikusművész külföldön, milyen egy hindu mondavilágra épülő sci-fi és hogyan néz ki az újrafazonírozott Pán Péter mítosz két magyar képregényes keze alatt (a Judittal közreműködő Pilcz Roland már szerepelt sorozatunkban), mindezekre a kérdésekre választ kaptok az interjúban.

- Először talán egy rövid bemutatkozás azon olvasóink kedvéért, akik esetleg még nem hallottak volna rólad vagy nem találkoztak a munkáiddal…
- Tondora Judit vagyok, szabadúszó grafikus és képregényrajzoló. Mostanság egyre inkább az utóbbi, tekintetbe véve, hogy már közel három éve folyamatosan dolgozok kisebb amerikai kiadóknak, még kisebb sorozatokon. :D

- Hogyan kerültél először kapcsolatba a képregénnyel ? Mi volt az első képregény, ami valaha a kezedbe került ?
- Az első képregény, amit olvastam valószínűleg egy Góliát, vagy Nils Holgersson lehetett. Azokat nagyon szerettem kiskoromban. Egész szép gyűjteményem volt még Astérixből és Pókemberből is.
- Konkrétan képregényt rajzolni a grafikusi után kezdtem, az egyetemi lapba Miskolcon. Először stripeket, karikatúrákat, majd egy amerikai ismerősöm felkérésére komplett képregényt.

- Első látásra szerelem vagy előtte más önkifejezési módokat is kipróbáltál ?
- Nekem a képregény a munkám, nem a hobbim, nem vagyok wannabe és különösebben geek sem, de természetesen szeretem a képregényt, mint műfajt, és mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a legösszetettebb és legérdekesebb munka, amihez valaha is volt szerencsém. Sok mindent próbáltam már: stúdiógrafikát, portrérajzolást, festést stb. De ez a legátfogóbb és bizonyos szempontból a legszabadabb műfaj, amiben dolgoztam eddig. Jól tudom hasznosítani benne a művészetin elsajátítottakat és az egyetemi ismereteimet, főként a filmes részét. Mivel egészen kiskorom óta rajzolok és művészeti iskolákba jártam, így természetesen kipróbáltam a képzőművészet minden ágát, ami csak elérhető volt. Eredetileg festőnek készültem és csak a grafikusin fordultam határozottan a grafika felé.

- Milyen hatások befolyásolták a stílusodat, mi a munkamódszered és milyen anyagokkal dolgozol ?
- Ez attól függ, milyen stílusban dolgozok, de Te nyilván a képregényes stílusomat befolyásoló hatásokra érted a kérdést. Nem is hatás, inkább stílusok, iskolák és alkotók, akik bizonyos irányba fordítottak, emellett pedig a megrendelők kívánságai is nyilván szerepet játszanak abban, hogy én inkább az amerikai képregény mainstream, szuperhősöket felvonultató stílusában dolgozom a legtöbbet. Ez persze magában rejti a ‘beskatulyázódás’ és a stílusbeli fejlődés megállásának, illetve visszaesésének a lehetőségét, de remélem ezt azért majd sikerül elkerülni.
- A munkamódszeremről bővebben lehet olvasni a blogomban (http://tondorajudit.blogspot.com/), ahol egy 5 részes cikkben taglalom A-tól Z-ig, hogy hogyan épül fel egy képregény egészen a gondolat szintjétől, a megvalósítás lépcsőin át a kész nyomtatványig. Emellett pedig a képregényről, mint alkalmazott grafikai munkáról szintén olvasható egy hosszabb cikk ugyanitt.
- Összefoglalva talán annyit érdemes elmondanom, hogy én főként pencillerként dolgozom. Ez azt jelenti, hogy szinte kizárólag csak ceruzarajzokat készítek, amit, ha layered pencilről van szó, akkor azonnal a színező kapja meg, ha pedig ki kell húzni, ezt vagy egy kihúzó kolléga, vagy én készítem el (többnyire nem adom ki szívesen másnak ezt a fázist, ezért, amikor lehet, én készítem el a tusrajzot is).
- Sima Lyra Art Design ceruzákat használok, tus alá HB-t, layered pencilhez pedig HB-B-től egészen 6B-ig. Papírból ragaszkodom a Bristolhoz, 11x17inches ívre vágott, a legjobb ehhez a munkához, illetve néha kapok céges papírt, azt nyilván adott kiadó küldi. Tusból vagy Holló tust, vagy Super Black Indian Ink-et használok, fedő fehérrel kombinálva. Emellé Copic SP kihúzókat ink- wash technikához pedig még Copic Ciao Grayscale markert, ezt egészítem ki némi vízfestékkel és lavírozott tussal.

- Miket szoktál olvasni és nézni, honnan szerzed az inspirációt ?
- Én tipikusan az a rajzoló vagyok, aki örül, ha nem kell épp képregénnyel foglalkoznia. Mivel átlag napi 10-12 órát dolgozom, gyakran hétvégén is, ezt tekintetbe véve, azt hiszem érthető. Képregényeket nem nagyon gyűjtök, csak néhány címet és inkább grafikus novellákat, albumokat vásárolok, emellett digitális formában olvasok Marvel/DC kiadványokat, ezek közül pedig főleg azokkal foglalkozom, amelyek kötődnek a munkámhoz, de ritkán jut rá időm. Kapni szoktam kiadóimtól elég sokat az ő képregényeikből, főleg, ha folytatást rajzolok valamihez.
- Inspirációt általam kedvelt alkotók munkáiból szerzek. Ez alatt nem pusztán a képregényrajzolókat (Silvestri, Lee, Turner, Mayhew, Buscema, Sienkiewicz, Nar!, AH!, Corroney, Ross, Templesmith stb.) kell érteni, hanem a kedvenc képzőművészeti alkotóimat (Munkácsy, Turner, Van Gogh, Da Vinci, Sargent, Monet, Renoir, Decamps, illetve kortárs hiperrealista festők stb.) is. Ez utóbbi kissé furcsának tűnhet azoknak, akik ismerik a munkáimat, hiszen többnyire csak szuperhősöket és csini nőciket lehet tőlem látni. Ennek nyilván az az oka, hogy ilyet kérnek a kiadók, ellenben szeretnék dolgozni egy sokkal inkább művészibb, realistább stílusban, mivel hozzám ez áll közelebb, ezt szoktam meg a tanulmányaim során, de ez még várat magára. Reményeim szerint már nem túl sokáig.

 ©Neelakshi: the Quest for Amrit

- Milyen utat jártál be eddig és mik voltak ennek szerinted a legfontosabb állomásai?
- Amikor 2008-ban elkezdtem az első képregényes munkámat, a Dead Contract című, sajnos a megjelenést már nem megérő képregényemet, nem hittem volna, hogy ez idáig jut, ahol most vagyok, de örülök neki. Főleg azért mert voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy úgy tudtam/tudok beletanulni a szakmába, hogy közben állandó, fizetett, kiadott munkát végzek a képregényiparban. Az első munkát követte egy másik kiadó International Artist Search pályázata, ahol nyertem egy állást és rajzolóként kezdhettem el felépíteni a munkamódszeremet, és a kapcsolataimat, majd ezt követően 2009-2010-től az egyetem utolsó évei alatt már állandó munkáim voltak, mostanra pedig több sorozatot is rajzolok és ezek mellett folyamatosan jönnek a felkérések, illetve több függő, és kezdeti fázisban lévő projektben is benne vagyok. Voltaképpen magamat menedzselem, amivel csak az a gond, hogy rengeteg időt és energiát elvesz a rajzolástól.

- Mennyire lehet összeegyeztetni a rajzolást és a saját magad menedzselését?
- Nehéz amiatt, hogy sok időt vesz el. A délelőttöm mindig a levelezéssel, forgatókönyv olvasással, layout rajzolással telik. Az esték szintén gyakran telítve vannak e-mailekkel, telefonálgatással, néha hajnali háromkor kerülök csak ágyba, ha éppen sürgősen meg kell egy munkát beszélni, hiszen Amerikában akkor kezdődik csak a nap igazán, de erről lassan már mindenkit sikerül végre leszoktatni, így csak vészhelyzet esetén keresnek akkor, de azokat rendesen elkészített és előre lebeszélt munkával ki lehet kerülni. Mindez viszont szükségszerűen a dolog része, hiszen folyamatos kontakt nélkül nem lehetne haladni a projektekkel.
- A neheze valójában az új projektek körüli tárgyalási időszak, az aztán tényleg időrabló, a rengeteg tesztoldal és egyéb tervezési munkák miatt. És persze ezeknek csak egy töredéke jut el végül addig, hogy képregény legyen belőlük.

 ©Neelakshi: the Quest for Amrit

- Mi volt számodra eddig a legértékesebb elismerés, amit a munkádért kaptál ?
- A jól végzett munka dicsérete maga a végeredmény (már, ha minden klappol menet közben :D), de emellett fontos a kollégák és a közönség visszajelzése. A legjobb része a dolognak, amikor az általam nagyra becsült rajzolók dicsérik meg a munkámat és/vagy mondanak róla kritikát.

- A szívednek legkedvesebb műveid ?
- Az egyik, 2011 végén megjelenő projektemet, a Neelakshi: The Quest for Amrit címűt azért kedvelem és emelem ki, mert az elejétől mindent én építek föl, pusztán a forgatókönyv alapján. Mindent nekem kell kitalálni, a látványt, a karaktereket, hogy hogyan nézzen ki az egész és ezt konstans módon használni a hindu mondavilág keretein belül, de lehetőleg úgy, hogy ötvözzem a mai kor sajátos elemeivel és a sci- fi, illetve a fantasy meghatározott stílusjegyeivel. Nagyon izgalmas és végeredményében szerintem látványos és szórakoztató projekt ez.
- Emellett a másik futó sorozat, amin dolgozok a Legend of Isis hasonló ebből a szempontból, mert ott is sok karaktertervezési feladat van, emellett egészen extrém dolgokat, például a Golden Gate tetején harcoló szupercsajokat kell rajzolni.
- Amit viszont a legjobban kedveltem az a We The People című miniseries volt, ami sajnos még mindig függő, szerintem soha meg nem jelenő, állapotban van. Az író, Jason M. Burns, egy egészen fantasztikus és szórakoztató sztorit épített föl pár kissé őrült egyetemistáról, akik szupererő nélkül akartak szuperhőst játszani. Rengeteg vicces jelenet, szerethető karakterek és egy sikeres első könyv után zátonyra futott a projekt, amit nagyon sajnálok.
- És persze itt van az egyik legutóbb megjelent munkám, a Tales from Neverland, amit Pilcz Rolival közösen készítettünk, vele egyébként már lassan egy éve dolgozok együtt, a legtöbbször ő színezi a munkáimat, nem is akárhogy. Egy okból nem tudom kihagyni ezt a képregényt, mégpedig a történet kötődése az egyik gyerekkori kedvencemhez, Pán Péterhez. A Neverland sorozatban és a Tales from Neverlandben a Zenescope a Pán Péter sztorit dolgozza föl egy egészen sajátos formában. Az első könyv, amit illusztráltam, pusztán szórakozásból, magamnak, az a Pán Péter volt. Körülbelül 10 évesen rajzoltam hozzá pár illusztrációt és még akkor megfogadtam magamnak, hogy valami Pán Péter kötődésű dolgot fogok csinálni, ha felnövök. És megtörtént! Ez a karma. Van még pár ilyen, de ezeket babonából nem árulom el, hátha bejönnek. :D

© Zenescope Entertainment: Tales from Neverland

- Folyamatban lévő és tervezett munkák, képregények ?
- A fentebb említett pár kiadvány, amin dolgozok most, a Neelakshi: The Quest for Amrit áll a legközelebb a befejezési fázishoz, a Legend of Isis novemberre készül el, emellett van pár webképregény, illetve strip, amik itt- ott megjelennek. Egy angol íróval dolgozunk egy egész komoly, hét részes munkán, a Man of God című képregényen, amihez a fentebb említett realizmus közeli stílust fogom használni, nagyon izgalmas ink- wash alapokkal, de még csak a kiadóknak benyújtandó ún. ’submission’ anyagon dolgozunk, így nem biztos, hogy lesz is belőle sorozat. Némi pihenésképp pedig egy amerikai író könyvét illusztrálom, szintén fotorealista stílusban és készül néhány magánmegrendelés is.
- Emellett folyamatosan tárgyalok kisebb- nagyobb projektekről, ezekről természetesen majd a maguk idejében nyilatkozom.

- Mivel foglalkozol jelenleg civilben ?
- Képregényrajzolással és illusztrálással, szinte kizárólag csak ezekkel. Néha készítek elektrografikai munkákat, de többnyire csak a képregényes megrendeléseknek tudok eleget tenni idő hiányában.

© Zenescope Entertainment: Tales from Neverland

- Ki a kedvenc külföldi és magyar képregényszerződ/rajzolód és miért ?
- Ez azért nehéz kérdés, mert rengetegen vannak, emellett nálam állandóan változik, ki éppen a kedvencem. Mostanság olvastam az IDW horrorszekciójából és jelenleg írók közül nagyon kedvelem Steve Niles munkáit, főleg a 30 Days of Night- vonalat, rajzolók közül pedig nagy kedvencem Joe Corroney, aki most a True Blood képregényváltozatán dolgozik az IDW-nek, illetve Mike Mayhew és Alex Ross a gyönyörű fotorealista stílusuk miatt. De kedvelem Greg Capullo munkáit és nagyon várom a Batman sorozatát, és Vince Hernandez épp a minap bejelentett Fathom: Kiani sorozatát.
- Magyar írók közül kiemelném mindannyiunk kedvencét Lakatos ’El Lencsilány’ Istvánt, aki természetesen rajzolóként is megállja a helyét, illetve nekem mai napig öröm, ha láthatok egy- egy új Cserkúti, vagy Zorro De Bianco munkát. És nagy kedvencem Tikos Péter stílusa, főleg a színkezelését tartom elképesztően jónak. És persze Pilcz Roli és az ő Kalyber Joe-ja, ami jelenleg az egyetlen futó, hazai készítésű képregénysorozat. Aki nem olvasta volna eddig, javaslom, tegye meg, mert remekül fog szórakozni rajta.

- Kinek vagy minek a révén kerültél be a hazai képregényes életbe ?
- Meghívtak pár képregényfesztiválra, illetve ismerek néhány alkotót. A hazai képregényes életben én egy eléggé ’outsider’ pozícióban létezem, tekintetbe véve, hogy itthonra nem dolgozom. Nem azért, mert nincs kedvem, vagy épp bármi más kifogásom lenne ellene, csak egyszerűen nincs, amin dolgozhatnék. Mivel én ebből a munkából élek és Magyarországon mind tudjuk, hogy nem adottak a körülmények ehhez, ezért nem készítek képregényes munkát magyar megrendelésre. Grafikákat néha, reklámügynökségnek, grafikai cégnek, vagy magánmegrendelőnek igen, de komplett képregényt nem.

- A hazai képregényes élet többi szereplője közül kivel tartod rendszeresen a kapcsolatot (kiadók, szerzők/rajzolók, weboldalak, fórumok)?
- Kiadókkal nem, mivel, mint mondtam, itthonra nem dolgozom, és nemigen hiszem, hogy bármelyik külföldön megjelent képregényem érdekelné a hazai kiadókat. Szerzőket, rajzolókat, a képregényért tenni vágyókat van szerencsém ismerni. Természetesen nem mindenkit és nem személyesen, de azt hiszem, nagyjából képben vagyok a hazai színtér szereplőivel. Velük ritkán fesztiválon, vagy magán keretek között futok össze, gyakrabban kommunikálunk neten.
- A legtöbbször Pilcz Rolival beszélek, mivel vele dolgozom együtt, ezért kikerülhetetlen a napi szintű kommunikáció. Az már más kérdés, hogy szegény szerencsétlen flótás állandóan a munkamániás hárpia énemet kapja az arcába… :D

- Mi a véleményed a jelenlegi hazai képregényes szcéna helyzetéről ?
- Eléggé ambivalens a szituáció szerintem. Egyrészt tele vagyunk hihetetlenül jó alkotókkal, mind írókkal, mind rajzolókkal, akik igenis megállnák a helyüket akár a külföldi színen is, vannak páran szerencsére, akik ezt aktívan teszik is.
- Másrészt viszont nincs rá igény, legalábbis olyan mértékben, mint Amerikában, vagy Franciaországban. Amire pedig nincs igény, arra nem lesz fölösleges pénze egy kiadónak. Nagyon sok pro és kontra érvet lehetne felsorolni, hogy miért kellene nekünk mégis képregény, vagy épp miért nem, igazából eleve ott a bibi, hogy a művészet, mint olyan iránt nincs érdeklődés.
- A képregénnyel az a szerencsés helyzet, hogy inkább szórakoztatóipari műfaj, és többsíkú, több oldalról tekinthető és így több hasznú. Például remekül használható a reklámiparban, filmiparban (gondolok itt például a storyboardokra), vagy oktatásban, illusztrációs eszközként stb.
- Emellett nálunk nem képregényrajzolók készítik, olyanok, akik csak képregényezni tudnak (a külföldi rajzoló ismerőseim egy részének ez a legnagyobb baja, hogy csak képregényt tudnak rajzolni, se elektrografikához, sem egyéb manuális grafikai, netán festészeti munkához nem értenek, így behatárolódnak a munkalehetőségeik), hanem grafikusok, akik emellett nagyon sok mindennel foglalkoznak, így nyilván kevés idejük és energiájuk jut rá. Anyagilag pedig kész csőd egy képregény itthoni megjelentetése, főleg, ha szerzői kötetről van szó. Az import cikkekre (Image, Marvel, DC, mangák) gondolom, jobban van kereslet, de nincs sem elismertsége, sem pedig különösebb érdeklődés iránta. Ha csak a szűk családi, baráti körömből indulok ki, nem is értik mégis mire jó ez az egész. Lehet okolni akárkit, vagy akármit, hiszen volt Füles, meg Pajtás… Ami nem kell, nem lehet erőltetni, nincs értelme. Majd kiforrja magát az a réteg és az a generáció, akit érdekel, és aki nem érzi cikinek egy képregényt a kezébe venni, a többiek meg kimaradnak a mókából. Az már az ő bajuk.

© Man of God

- Mennyiben segítenek (esetleg hátráltatnak) a magyarországi különböző képregényes kezdeményezések (Képregény.net portál, Képregény Börze, Képregény Fesztivál, etc.)?
- Segíteni mindenképp segítenek, hiszen tájékoztatnak, összekötnek és kapcsolatokat teremtenek, de nyilván munkát nem ezek segítségével fogok találni.

- Mit gondolsz az Alfabéta-díjról? Mennyire látod értékes elismerésnek vagy iránymutatásnak?
- Remek kezdeményezésnek tartom, mindamellett, hogy szép elismerése egy alkotó kemény munkájának, nyilván ösztönzőleg is hathat a jövőbeli terveik tekintetében. Azt nem tudom, ad e bármilyen plusz löketet a nyertesek karrierjének, de érzelmileg biztosan pozitív hatása van.

- Tagja vagy-e a Magyar Képregény Szövetségnek, illetve mi a véleményed a tevékenységéről?
- Nemigazán… kaptam rá felkérést, de végül nem léptem be, így a tevékenyégét sem ismerem behatóan. Néha látom, hogy szerveznek összejöveteleket, illetve előadásokat, de mivel én miskolci vagyok, és meglehetősen elfoglalt, engem inkább a nagyobb rendezvények érintenek, főként akkor, ha hívnak előadni.

© Neelakshi: the Quest for Amrit

- Szerinted milyen a képregény megítélése a hazai médiában és vajon lehet-e ezen változtatni?
- Pocsék. Az egész egy szánalmas és olcsó vásári komédia szintjén kerül bemutatásra, többnyire értetlenkedéssel körítve, de erről nem a képregény tehet, hanem maga a média, amit, nagyon kevés kivételtől eltekintve, személy szerint károsnak ítélek meg, így amennyire lehetséges távol tartom magam tőle. Változtatni azon a riporteri magatartáson kellene, ami oly elterjedt és csak kevés üdítő kivételt látni, hallani, olvasni: a felszínesség és a téma iránti szinte abszolút érdektelenség, illetve a pletykaszintű információkezelés. Vannak természetesen ellenpéldák, magam is láttam nem egy olyan riportot, ami szépen építette fel, vagy az alkotó, vagy a képregény hátterét és relatíve témába vágó kérdésekkel operált, de ez ritka kivétel.

- Milyen stratégiával próbálnád meghódítani a képregényt nem ismerők szívét?
- Nem vagyok stratégiai tervező, sem olyan, aki rá akarna erőltetni bármit bárkire. Akit érdekel például az én munkám, az belenéz, akit nem, nyilván nem fog vele foglalkozni. Én se szeretném, ha például az APEH-es barátnőm a legújabb adótörvénnyel nyomulna nekem, amikor épp összefutunk egy kávéra.
- Egyéként mindenkinek lehet találni képregényt, hiszen mindenféle témában vannak kiadványok, csak ismerni kell az adott embert hozzá.

- Mi a véleményed a digitális comic megjelenéséről és jövőjéről?
- Én maximálisan pártolom, mert egyrészt olcsóbb, hiszen 0,99-3$ között van egy- egy kiadvány ára, az előfizetések díja pedig havi és éves szinten is elfogadható. Másrészt pedig könnyebben megvásárolható bárki számára, mint a nyomtatott formátum. Mindezek mellett pedig könnyű terjeszteni, így azok is készíthetnek képregényt, akiknek esélye nem lett volna arra, hogy valaha közönség elé jusson a munkájuk. Ezek a kiadványok ráadásul továbbfejleszthetőek, telepakolhatóak mindenféle interaktív szöszmösszel, animálhatóak stb.stb.
- Nagyrészt én is mindent digiformatban kapok, ami kell a munkámhoz. Emellett, ha kiadói szemszögből nézzük, csak a befektetett munkáért kell fizetni, a nyomtatásért nem, ami pedig gyakran iszonyat összegeket emészt fel, még akkor is, ha Kínában, vagy Kanadában nyomtatják. Így több sorozatot tudnak készíttetni, az olvasó és ők is jobban járnak. Emellett a digitális adathordozóké a jövő, ez szerintem senkinek nem vitás.
- A nyomtatottnak ellenben megvan a maga varázsa persze, én is szívesen forgatom az albumaimat könyv alakban, és a kedvenc íróim, rajzolóim munkáit is szeretem ilyen formátumban látni. Gyűjteményem túl nagy nincs, csak pár sorozat, de inkább azt veszem elő, hogy átlapozzam őket, ha éppen ihletet keresek.

- Neked vannak olyan jelenleg megvalósíthatatlannak tűnő terveid, amikbe azonnal belevágnál, ha a körülmények egyszercsak lehetővé tennék ?
- Természetesen, de szerintem ilyen mindenkinek van. Jó ideje foglalkozok például saját képregénytervekkel is, ha az egyiket sikerülne eladható állapotba hozni végre, ami idő hiányában jelenleg lehetetlen, és lenne is rá érdeklődő kiadó, nyilván örömmel dolgoznék rajta. És nyilván minden rajzolónak vannak olyan kedvenc sorozatai, amikre gondolkozás nélkül rábólintana. Nekem ilyen az Aspen Comics, vagy a Top Cow gyakorlatilag bármelyik sorozata.

- Milyen tanácsaid lennének egy magyar grafikusnak, ha külföldre szeretne dolgozni?
- Kösse fel a gatyáját, mert iszonyat sokan vannak, akik ott tolonganak a bejáratnál, és mindig lesz olyan, aki jobban, és/vagy olcsóbban dolgozik. És nem egy olyan lesz, aki ismeretlenül is meg akarja fúrni. A lényeg szerintem a hozzáállás, elvégre a megrendelő bizalmát és elégedettségét csak jól végzett munkával lehet elnyerni.
- Ha rajzolói/kihúzói/színezői állást akar valaki szerezni, a legegyszerűbb, ha beküldi néhány kiadónak a portfolióját és ott, ha kell nekik az ő tudása, meg fogják keresni. A másik út a comic conok látogatása mappával a kézben. Rengeteg conon, de főleg SDCC-on vannak kint a kiadók és naphosszat zajlik a talent searching. Ezekről adott kiadó weboldalán lehet tájékozódni. Jövőre, ha minden igaz én is lefutom a magam körét.
- Vagy felkereshet pár ügynököt, főszerkesztőt, írót, művészeket, de az teljesen emberfüggő, hogy miként reagálnak rá. Van, aki segítőkész és ad pár tanácsot, ha tetszik neki, amit lát még munkát is ad, vagy beajánl munkára itt- ott, van, aki pedig pont az ellenkezője ezeknek. Egyébként nekem az tűnt föl így pár év alatt a rajzolókkal kapcsolatban, hogy minél inkább ismertebb valaki és stabilabb a helyzete adott munkában, vagy kiadónál, annál segítőkészebb. Aki ugyanúgy még csak próbálkozik és keresi a ’big break’ lehetőségét többnyire nem túl szívélyes. Nyilván a vetélytársat látja maga előtt :D
- Nekem az nagy segítség, hogy ajánlgatnak egymásnak írók, kiadók, akikkel már dolgoztam. Ügynökkel mostanság tárgyalok, meglátom majd, mire jutunk egymással. A munkák esetén pedig természetesen a legfontosabb, hogy hozzuk azt, amire vállalkoztunk, tartsuk magunkat a színvonalhoz, a határidőhöz és a szerződésben foglaltakhoz. Akinek nem profi a hozzáállása és nem látják a munkáján, hogy tényleg szívesen csinálja, azt rövid úton kipenderítik. Vannak a helyére ezernyien.

- Szerinted melyik magyar képregényrajzolónak lenne a legnagyobb esélye hasonló karrier befutására, mint a tiéd?
- Az enyém nem karrier. Ez attól még rettentő távol van, én is csak próbálkozom és igyekszem, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Majd tíz, vagy tizenöt év múlva, ha még mindig rajzoló leszek, akkor esetleg merek ilyet kijelenteni, de három év és pár minisorozat után ez azért igencsak merész dolog lenne.
- Rajzolók közül bárki belevághatna, aki tud rajzolni :D Nézd, aki megfelel azoknak a stílusbeli és alkalmazotti követelményeknek, amelyeket a kiadók a művészeikkel szemben támasztanak, érti, hogy miként épül föl egy amerikai képregény, milyen oldalszerkesztést, panelszerkesztést használnak, hogyan kell értelmezni a forgatókönyvet, mik a szabályok és nem utolsósorban egy viszonylag esztétikus stílust tud hozni, az fog találni magának helyet. Ezt pedig nagyon sokan tudják, ha akarják, a gond szerintem ott van, hogy ez egy kockázatos dolog, mert egy bizonyos ideig be kell magát dolgozni a rajzolónak, és sokaknak itthon már jól menő grafikai munkái vannak. Természetes, hogy a bizonytalan kedvéért nem próbálkoznak meg a dologgal.

- Ha belebújhatnál egy képregényhős bőrébe, ki lennél ? Ki áll a legközelebb hozzád ?
- Áh, kizárt. Már a cosplay-t sem kedvelem. Maximum jelmezbál esetén, valami könnyű figurát kiválasztanék és egy estére jó móka lenne. Ha repülési képességét is adnának a jelmez mellé, esetleg meggondolnám, de nem hősi tettek végrehajtásának vágya vezérelne, csak simán spórolni akarnék a repülőjegyen :D

- Ha kérdezhetnél valamit a hazai képregényes élet valamelyik alakjától, ki lenne az és mit kérdeznél?
Kedves Vass Richárd. Mikorra várható a Vortex megjelenése?

Aki kíváncsi Tondora Judit további munkáira, az nézzen szét a DeviantART-on és a Behance-on lévő galériáiban, illetve kövesse figyelemmel a blogját.