Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Space Battleship Yamato

2011.07.06. 08:00 .YEZy.

Amióta a mozifilmes technika túlhaladta a makettekkel és egymásra vetített képekkel felvértezett, relatíve olcsón előállítható sci-fi történeteket, azóta nem nagyon készítettek ilyesmit a Távol-Keleten, szinte csak mutatóban létezik néhány, kevéssé ismert darab. A japán közönségfilmek fejlődését azonban remekül szemlélteti, hogy az utóbbi 1-2 évben egyre bátrabban nyúltak hozzá a korábban csak rajzfilmváltozatban elképzelhető téma megvalósításához, ráadásul nem is rossz eredménnyel. Mindezek mellett pedig mostanában reneszánszukat élik a kicsit nosztalgikus hangvételű, az 50-es, 60-as, 70-es éveket megidéző alkotások, amik hullámát évek óta hatalmas lendülettel igyekszik kiaknázni elsősorban a Toho stúdió. Ezt a hullámot Yamazaki Takashi indította el még 2005-ben az Always–Sunset on Third Street-tel, majd még ugyanabban az évben nekilátott egy még nagyobb dobás előkészületeihez. Ez lett öt évvel később az egyszerre múltidéző és hipermodern Space Battleship Yamato.

A Toho négy év tervezés után végül 2009 őszén kezdte meg a forgatást, amiből mintegy 9 hónap a számítógépes effektek kidolgozásával telt. A stúdió jó szokása szerint nem sajnálta a pénzt a projekttől, az eredetileg tervezettnél még 2 millió dollárral többet is fordítottak rá, összesen 24 milliót, ami nagyjából megegyezik a szintén megalomán 20th Century Boys trilógia epizódonkénti költségvetésével. Külön érdekesség, hogy a főcímdalt az Aerosmith énekese, Steven Tyler készítette a filmhez, (ha minden igaz) első szóló próbálkozásaként. Kicsit fura volt nem japán előadótól hallani a végefőcímet, de a Toho már az Amalfi-ban is vitt véghez hasonlót, ott Sarah Brightman haknizott nekik.

Yamazaki számára már korábban sem volt ismeretlen terület a science fiction, hiszen rendezőként első szárnypróbálgatásait (Juvenile, Returner) is ebben a műfajban tette meg, illetve már a 80-as évek végétől kezdve jópár film vizuális trükkjeinek elkészítésében működött közre, sőt, az animék terén (többek között a Giant Robo rajzfilmben) is csiszolgatta képességeit. Ilyen háttérrel pedig tulajdonképpen nem is volt kérdéses, hogy amint lehetősége lesz rá, előrukkol egy igazi, nagyköltségvetésű, látványos sci-fivel.

De mi is ez a Space Battleship Yamato? Avatatlan szem számára egy afféle Star Trek ripoffnak tűnhet, amibe némi Star Wars beütés is keveredett, de akár több egyéb híres hasonló mozi elemeit is fel lehet benne fedezni. Azonban egyáltalán nem arról van szó, hogy innen-onnan összeszedték az ötleteket, majd gyúrtak belőle valami egyéninek látszó dolgot. Ha leszámítjuk a világűrben játszódó történetek behatárolt, sablonos „színhelyeit” (űrhajó irányítóterme, kisűrhajók cockpit-je, stb.), már nyilvánvalóvá válnak a jellegzetesen japános részletek. Maga a címszereplő űrhajó sem akármilyen, hiszen a valaha készített legnagyobb hadihajó, a II. világháborús császári flotta büszkesége, a Yamato ihlette, olyannyira, hogy a formát meg is hagyták, csak a fegyverzetét és a hajtóművét változtatták meg egy kicsit a környezetnek megfelelően. De nem maradhatott ki az óriás robot (á la The Mysterians), a családtagként funkcionáló kütyü (á la Yatterman), a vakító fény elleni védőszemüvegek (á la Cosmic Rescue) és a sor még hosszasan sorolható.

A sztori 2199-ben játszódik, amikor is a Föld felszíne már öt éve lakhatatlan a földönkívüli Gamirasu népség sugárzóan jótékony tevékenysége következtében. Az emberi faj utolsó reménysége a földfelszín alatt, titokban kifejlesztett Yamato űrhajó, ami Okita kapitány vezetésével, többek között a balhés Kodaival is a fedélzeten elindul az Iskandar bolygó felé a sugárzás ellenszeréért.

Egy igazi hősies eposzt követhetünk tehát figyelemmel, amiben nyoma sincs annak a könnyedségnek és lazaságnak, ami a fentebb már említett, híres amerikai darabok jellemzője volt. Sci-fi-ként tökéletesen működik, a Yamato univerzumot nagyon szépen valósították meg, ami nem véletlen, hiszen Yamazaki egyértelműen erre helyezte a fő hangsúlyt. A teljes játékidőből mintegy 65 percet és több, mint 500 vágást tartalmaz a számítógépes grafika. Szerencsére a minősége csak a földönkívüli élőlények animációjakor nem az igazi (de én realisztikusan animált lényt még nem láttam soha), viszont a földönkívüliek polipszerű űrhajóinak megvalósítása különösen látványosra sikerült. Grandiózus csatákban sincs hiány, ráadásul még „földharc” is színesíti a látottakat. A nosztalgiafaktor sem elhanyagolható, bár ezt valószínűleg csak azok tudják igazán értékelni, akik látták annak idején a rajzfilmsorozatot. Néhány szereplőt kihagytak, valamint megváltoztattak (eredetileg jóval kevesebb nő volt a figurák között), viszont az űrhajó berendezései igencsak a 70-es évek technikáját idézik.

Némiképpen zavaró lehet a japán közönségfilmekre olyannyira jellemző túldramatizáltság, a hosszas, szívszorító drámai pillanatok, amik helyenként már-már röhejesen túlzásba lettek véve. Főhőseink aktív érzelmi életet élnek, miközben az ellenség űrhajója a végső pusztításra készül, vagy éppen a warp-ra már ki lett adva a parancs, nem is beszélve a kellő ideig mindig mellélövöldöző földönkívüliekről. Az elnyújtott, hosszas drámai pillanatok miatt egyébként sokkal inkább a közelmúlt II. Világháborús eposzaira (Yamato, Battle Under Orion) hajaz a történet, mintsem a világ vezető sci-fi szösszeneteire, sajnos azonban a történetmesélés színvonala elmarad tőlük. Yamazaki e tekintetben nem ér fel a kortárs japán rendezők között etalonnak számító Shinohara Tetsuo munkáihoz.

A másik neuralgikus pont, a főszereplő Kodai-t alakító Kimura Takuya is egyértelműen kellemes meglepetést okoz a játékával. A nézőcsalogatóként szerződtetett popsztár ki tudott bújni a főleg a tévésorozatokban rá jellemző egoizmusából és kellő alázattal hozza a karakterét, a filmre szerencsére nem úgy fognak emlékezni, mint egy újabb Kimutaku mozira. Ez egyébként a stáb valamennyi tagjára igaz, Yamazaki jó érzékkel válogatta össze a színészeket, bár a hosszú tervezési fázis során néhány cserét is el kellett követnie. A leglátványosabb csere a félig brazil Kuroki Meisa, akinek helyét eredetileg a félig algír Sawajiri Erikának szánták, ám ő időközben otthagyta a showbusiness világát. Popsztár helyett popsztár lépett a helyére, szerencsére Kuroki kisasszony ezúttal jóval többet hozott ki a szerepéből, mint tette a rettenetes Assault Girls-ben. A kissé sablonos, papírvékony jellemű mellékszereplők közül személyes kedvencem a Bayside Shakedown mindig feszült Muroi-ját alakító Yanagiba Toshiro, aki ezúttal egy mindig feszült űr-Muroi-t formál meg, csak most Sanada a neve.

Ugyan a Space Battleship Yamato korántsem tökéletes alkotás, meg kell hagyni, a Toho az utóbbi időben elég jó úton jár. Egymás után kerülnek a mozikba a nosztalgikus témát meglovagoló hi-tech alkotásaik, amikkel a nézettség növelése sem elképzelhetetlen, hiszen nem csak a mai tinédzsereket, hanem az ezeken a sztorikon felnőtt generáció(ka)t is becsalogatják a mozikba. A Yamato űrhajó kalandjain felnőtt generációból pedig több is van, hiszen az 1974-ben startolt anime sorozat ma is fut, népszerűségére pedig mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy az eredeti hajót megépítő Kure város Yamato múzeumában egy egész emeletet szenteltek az animének. Always, Yatterman, Time Traveller, 20th Century Boys, Ballad, Space Battleship Yamato. Nem rossz lista, ráadásul a konkurrencia sem tétlenkedik a műfajban (pl. Cyborg Girl, Fish Story, stb.). Ha a 2011-es felhozatal is hozza majd azt a színvonalat, mint az elmúlt 2 év, nem lesz okunk panaszra.

előzetes

 

18 komment

Címkék: scifi ázsiai japán akció dráma filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr1003042509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.07.06. 09:00:53

gondolkoztam, hogy megnézem, de most meghoztad a kedvem hozzá teljesen.

Weöres Dániel · http://www.vatican.va/ 2011.07.06. 12:02:23

részben off, de én sokat gondolkodtam azon, hogy a japánok miért nem csináltak soha egy Trek/B5/Stargate stílusú űroperát csomó idegen fajjal meg csillaghajókkal, animében.

Weöres Dániel · http://www.vatican.va/ 2011.07.06. 12:03:52

@Weöres Dániel: mert ugye persze van a Macross meg ilyenek, de én erre a "space wagon to the stars" zsánerre gondolok, amikor mászkálnak meg felfedeznek.

Valandil 2011.07.06. 12:18:45

@Weöres Dániel: Az űropera könnyed, majdhogynem pozitív szemléletű dolog, márpedig a legtöbb űrhajós-lövöldözős animében tömegpusztító fegyvereket sűrűn bevetnek. Valahogy nem illik a japán gondolkodásba/világnézetbe.
(Még a (szerintem) legjobb űrháborús sci-fijükben (Ginga Eiyū Densetsu) is vegyifegyvereznek meg atomoznak.)

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2011.07.06. 12:22:27

@Weöres Dániel: a Yamato nem az? :) Az animéről csak annyit tudok, amennyit a Yamato múzeumban láttam belőle...

Weöres Dániel · http://www.vatican.va/ 2011.07.06. 13:15:24

@Valandil: nem feltétlenül, pl. a Farscape-et is általában űroperaként szokták meghatározni, és ott is vannak elég nagy durvulások, de mondjuk a kései Trek sorozatokat (DS9, Voyager) se mondanám könnyednek (irodalomban meg pl. Banks-től a Surface Detail pár részlete horrornak is simán elmenne).

@-YEZy-: lol, sikerült átsiklanom afelett, hogy anime is volt belőle.

Fratello (törölt) 2011.07.06. 14:22:31

@Weöres Dániel: Ami így animében eszembe jut a "Star Trek-es életérzés" témakörében az a Vandread vagy a Starship Operators... Előbbi sztorija szinte egy az egyben ST: Voyager ha jól rémlik...

lonesloane 2011.07.06. 16:17:26

Ez igazándiból nem is anime, hanem eredetileg egy klasszikus manga-sorozat volt, a később sztár alkotóvá vált Leiji Matsumoto első sikeresebb műve. Űropera univerzuma egységes a többi híres munkájával, a Galaxy Express 999-el, a Harlock kapitánnyal, stb., szereplőik átjárnak a sorozatok között... (Mindegyikből több anime-sorozat is készült, de tán mozifilmek is...) Érdekes volt a cikk, nem tudom, a film mennyire adja vissza Matsumoto világágának eredendő melankólikusságát, na meg humanista szemléletét... :)

prick 2011.07.07. 00:02:03

Bocs az off-ért, de itt mindíg tudtak segíteni. Mi annak a Japán sci-fi-nek a címe, amiben egy kislány visszajön a jövőből és a végén vmi kib@szott jól megcsinált páncélos űrlények is megjelennek és ahol SPOILER: a főhős,aki segít a lánynak, meghal? SPOILER OFF

Tudom, ez kevés infó, de hátha...

prick 2011.07.07. 09:12:53

-YEZy-: Köszönöm szépen, besz@rás, hogy ennyiből meg tudtad mondani. :)

mesko 2011.07.07. 19:59:22

megkell néznem, már csak Takuya Kimura miatt is!...aztán elképzelem, hogy milyen lelkesen fog összeállni a világmegmemtő csapat, s máris vigyorgok, biztos úúúúgy eltúllozzák, ahogy csak ők tudják:)

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2011.07.08. 09:06:30

@prick: Sztem a Returner. Vagy Ritanna. Még Magyarországon is kiadták anno.

Geldrin · http://geldrin.deviantart.com 2011.07.09. 12:01:15

Megnéztem, marhajó film, még ha olyan hosszúak is az érzelmes jelenetek.
Űrbuziknak kötelező darab!

Darkcomet 2011.07.09. 19:27:13

Nem tetszett. Pedig szeretem a japán filmeket, de valahogy ez olyan izé volt. Ami elég volt az anime sorozatba, az ide kevés volt. Katyvasz és logikátlan volt a sztori. A CGI meg annyira steril, mint egy számítógépes játék intrója. Sajnos számomra nem egy olyan jól sikerült mozi, mint pl. a Casshern volt. Pedig nagyon akartam szeretni ezt a filmet, de nem sikerült.

besucher 2011.07.14. 18:28:15

Megnéztem, nagyon tetszett! Egyre több filmet nézek innen a Geekz blogról, és nagyon meg vagyok elégedve velük.

mesko 2011.07.19. 11:40:55

megnéztem a filmet, tetszett ahogy Kimura játszott, viszont szörnyen rosszul mesélik a történetet..és valóban benne volt a túl dramatizálás(jól írtam?:))..aminn sajnos már vigyorogni sem tudtam, csak valamit grimaszkodtam, hát nem rossz film, de nem is valami jó. olyan komszi-komszá.

viszont láttam ma hajnalban, a hűvösön.. egy nagyon-nagyon jól elmesélt történetet, a Bedevilled(2010)..van róla kritika?
na, szerintem így kell történetet mesélni:), és semmiképp nem úgy mint a Yamato-ban..haragszom, ezért egy kicsit.
süti beállítások módosítása