Geekz: Mikor alakult a Vad Virágok kiadó, mik a célkitűzéseitek, milyen a profilotok?

Tóth József: A kiadó 2005-ben alakult meg, és először magyar kiadványokban gondolkodtunk. Odegnál Róbert A hívó című műve volt az első megjelenésünk, ez egy olyan kaliberű mű volt, amire – úgy éreztük – külföldön is lesz kereset. Ez sajnos nem jött össze, ezért váltottunk a külföldi művek licenszelésére. A következő kiadványunk, az Usagi Yojimbo sorozat első kötete 2006-ban jelent meg. Tavaly újabb két sorozatunk indult: a Kázmér és Huba, valamint a Borsmenta, és idén is kettő címet fogunk megindítani: az egyik, a Lidércfölde már fut, a másik pedig meglepetés és szeptemberben fog megjelenni. A kiadó fő irányvonala a kezdeti útkeresés után az amerikai képregények egy rétege – inkább az underground alkotások, mint az Usagi Yojimbo, illetve a comic stripek világából a Kázmér és Huba –, a távol-keleti sorozatok közül pedig főként a lányoknak készült sorozatok, mint például a Borsmenta. Ez jutott nekünk a piaci osztoszkodásból, és ebben leszünk egyre erősebbek, úgy tűnik – az idei két sorozatunk is hasonló jellegű.

Geekz: Melyik a legsikeresebb kiadványotok? A Kázmér és Huba sorozat első kötete?

Tóth József: Nem, a Borsmenta a legsikeresebb.

Geekz: Milyen alapon választotok a megjelentetendő képregények közül? Azt mondtad, hogy A hívó például annyira megragadott, hogy úgy érezted, azt ki kell adni.

Tóth József: Általában így történnek nálunk a döntések. A személyes ízlés erősen beleszól a döntésbe, illetve nyilván a piaci igény. A Borsmentát például azért hoztuk ki, mert úgy gondoltam, kell egy sorozat, ami egyfajta bevezető a lányoknak szóló képregények világába. A Kázmér és Hubát a kedvesem javasolta, az Usagi Yojimbo nekem volt a kedvencem, a Lidércfölde pedig úgy tűnt fel, hogy az egyetlen nem ázsiai díjazott volt a japán külügyminisztérium mangaversenyén.
Ez egy nagyon fontos verseny volt, mivel már régóta készítenek manga jellegű képregényeket Koreában és Amerikában, de ez volt az első alkalom, hogy azt mondta a japán állam: „Hmm, rajtunk kívül is léteznek manga rajzolók…” Előtte figyelemre sem méltatták az ilyen kiadványokat, ezért is nagyon érdekes, hogy a jópár évnyi hátránnyal induló amerikai művek közül beválogattak egyet – ez volt a Lidércfölde. Amerikában egy kis kiadó adta ki. Megnéztük, tetszett, tehát teljesen személyes szimpátia alapján adtuk ki.

Geekz: Volt bennetek olyan félelem, hogy azért, mert ez nem japán manga, kisebb lesz a sikere?

Tóth József: A lehetőség benne volt, igen, de úgy érzem, ezen már túlnőtt a piac. Megjelennek magyar alkotók művei is, kisebb antológiákban, és azokat is elfogadják. A manga egyfajta globális nyelvvé vált az ezredfordulóra. A Lidércföldét például egy ausztrál lány rajzolta, Ausztrália pedig nem a képregényiparáról híres. Ő is egy fan-site-on publikálta először a művét, azután publikálta egy amerikai kiadó – de a versenyt már a kötet megjelenése előtt megnyerte. Ez a lány egyébként könyvtárosként dolgozik. Ez egy jó példa arra, hogy hogyan kapcsolódhat be a magyar képregény is a világ képregény-keringésébe. Mondjuk ehhez ilyen minőségű rajz és történet kell. Magyarországon vannak nagyon jó rajzolók – a történettel már nem állunk ilyen jól.

Geekz: Ismernek, lefordítanak külföldön magyar képregényeket?

Tóth József: Egyelőre ott tartunk – és ez haladás! – hogy a külföldi képregények, a legmenőbb sorozatok megjelennek magyarul is. Például a Death Note, amit Franciaországban két éve licenceltek, most megjelenik itthon is. A Fabulák (Fables), Amerikában egy sokszoros díjnyertes alkotás és a Vertigo egyik legfontosabb címe, szintén megjelent. Batman-ből megjelent a Hush, jönnek alapművek, mint az Arkham Asylum, szóval kezdünk bekerülni a képregényiparba licencelőként, tehát vásárlóként. Nagyon sok mindennek meg kell jelenni, hogy létrejöjjön egy olyan, képregényeket olvasó generáció, aki majd ezeket a műveket létrehozza.
Futaki Attilának egyébként megjelent Franciaországban az albuma, ez is egyfajta kezdet, de ez még nem a Pókember vagy Batman-kategória: egy kis francia független kiadónál jelent meg az erősen horrorisztikus története. Nem a vérkeringésébe kapcsolódtunk be, hanem egyfajta oldalágába. De az is történelmi lépés, hogy egy magyar rajzolónak a gigantikus francia piacon, olyan körülmények között, ahol minden a mangákról szól, megjelent egy könyve.

Geekz: Akkor a magyar képregényiparnak olvasókon kívül még írókra lenne nagy szüksége?

Tóth József: Írókra, írókra, írókra. Szerintem jó kezdeményezése a Magyar Képregény Szövetségnek, hogy előre finanszíroztunk kisebb szerzői képregényeket – ezek 24 oldalas, fekete-fehér füzetek –, amiket szigorúan a képi világ és a történet alapján választottunk ki. Kötve volt nagyon a terjedelem, 24 oldalba bele kellett sűríteni az egész történetet. Ez egy megrajzolható, átgondolható hossz, nem egy gigantikus manga-eposz mérete. Mi három ilyet támogattunk azzal, hogy előfinanszíroztuk, és utána hat további, hasonló képregény is megjelent más alkotóktól. Látták, hogy nekik is elérhető, hogy bemutatkozzanak, megjelenjenek és visszajelzést kapjanak – mert igazán a kritikáktól lehet fejlődni.

Geekz: Térjünk vissza a kiadókhoz! Ha tehát úgy döntötök, hogy kihoztok egy címet, mert tetszik, bíztok benne, akkor hogyan tovább?

Tóth József: Felvesszük a licencelőkkel a kapcsolatot. Ők eladják nekünk a jogokat, és persze elvárásaik is vannak a kiadással kapcsolatban. A Kázmér és Huba például pontosan ugyanúgy néz ki, mint Amerikában, ugyanolyan sorrendben jönnek a sztripek, ugyanolyan a címlap – mi csak a számot tettük rá és a lila keretet. Ezen kívül még az előszót is megváltoztattuk, mert az amerikai előszón az ottani képregénykultúra személyisége tükröződik, mi pedig Varró Attila írását tartottuk érdekesebbnek a magyar olvasóknak, ezért azt használtuk.

Geekz: Ehhez is engedélyt kellett kérni?

Tóth József: Ehhez most nem, de általában mindenhez kell. Még egy olyan kartonfigura elkészítéséhez is, mint amit a standunk mellett kiraktunk a Képregényfeszvitálon. A japánok, koreaiak különösen szigorúak.

Geekz: Milyen feladatok, kihívások adódnak a fordítással kapcsolatban?

Tóth József: A Kázmér és Huba esetében már kész volt a lefordítandó képsorok fele, ezeket csak újraolvasta és aktualizálta a fordító, a másik felét pedig lefordította. Az Usagi Yojimbót például a kedvesem fordította angolból, a Lidércföldjét és a Borsmentát is angolból fordították mások. Ezt jobb választásnak tartjuk, mint japánból vagy koreaiból fordítani, mert az nagyon nehéz, teljesen más, mint egy hagyományos szépirodalmi szöveggel való munka. Nagyon látszik, ha egy irodalmár fordít: nem passzolnak a mondatok a buborékokban, döcögős az egész. Ezért inkább angolból vagy németből fordítunk.
Ha egy gigantikus, kultikus mangát akarnánk kiadni, mondjuk a 21th Century Boys-t, ami a száz legjobb mangában biztos benne van, akkor azt japánból fordítanánk és mindegy egyes nüanszra figyelnénk, hogy azt a mangát harminc év múlva is viszonyítási alapként nézzék. A Kázmér és Huba összkiadásnál is nagyon vigyázunk, mert ez egy fontos és rajongott képregény. A hanghatásokat például meghagytuk, hiába vannak angolul, mert Watterson sokat játszik velük, művészileg fontosak. Csak ott fordítottuk őket, ahol a rajzokba való belenyúlás nélkül lehetett.

Geekz: A nyomdaköltségek nagyban függnek a példányszámtól?  Ez utóbbit mi alapján lövitek be?

Tóth József: Persze, nagyon függnek. Azt, hogy mennyit lehet eladni egy képregényből, nagyjából tudják a kiadók… és ezekről nem szívesen beszélnek. (nevet) Mindenesetre néhány ezres nagyságrendre kell gondolni. Általánosságban a mangák mennek a legjobban a magyar piacon, de az egész világon is: egyfajta manga-boom megy most, egy rácsodálkozás az ázsiai piacra. A japán mangákra már tíz éve megy ez a rácsodálkozás… Az Árnybírót koreaiak rajzolják, de egy japán kiadónál jött ki. Ez a sorozat volt az első igazán sikeres seinen cím, van benne sok ismert toposz, de tehetségesek az alkotók. Egy japán rajongónak amúgy furcsa lehet ezt olvasni, mert a múltban Japán rendszeresen megszállta Koreát, és a két ország viszonya máig témája képregényeknek, filmeknek. Az Árnybíró azért nem akkora cím, mint mondjuk a Naruto, amiből sok kötet, anime sorozat és film is készült, és szintén megjelent Magyarországon az első pár kötet. De hát pár éve, amikor a Dragon Ball megbukott, ki gondolta volna, hogy mostanra több futó manga sorozat lesz a piacon?

(folytatjuk)