a film egyetlen tanulsága a számomra az, hogy ray liotta neonfényben filmezett bőre képes lejátszani a színészt bármilyen más beállításban.

Nem láttam a filmet, de ha már Ritchie kudarcait soroljuk, akkor a Suspectet is említhetjük, ami egy ABC-s nyomozós sorozat lett volna, de aztán mégsem jutott el a pilot-ig.

Bármit is akart Richie ezzel a filmmel, valami olyan szükségtelenül zavarosra sikerült hogy az már nézőellenes, hiába van tényleg az a meta-jelentése amit a SPOILER-ben olvashatunk

Revolver

Guy Ritchie egy kis Hullámhegy (vagy inkább Hullámvölgy) után ismét visszatért a gengszterekhez és milyen jól tette. A Revolver merőben eltér eddigi két hasonló témájú filmjétől, a hangsúly ezúttal nem a vígjátékon van, hanem sokkal inkább a történeten. Jason Statham alakítja Jake Green-t, a főállású szerencsejátékost és szélhámost, aki az utolsó 7 évét börtönben töltötte egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Egyedül a bosszú hajtja, a gengszterfőnök és kaszinótulajdonos Dorothy Macha-n (Ray Liotta) meg akarja torolni az őt és családját ért sérelmeket. Amióta kiszabadult, azóta a börtönben tanult formula segítségével verhetetlen a kaszinókban és bármilyen másik játékban (pl.: sakk). Szabadulása után elég hamar találkozik két titokzatos figurával, Avi-val (André 3000) és Zach-kel (Vincent Pastore) és beindul a fordulatokban gazdag macska-egér játék, ahol mindenki átver mindenkit.
A Revolver nem könnyű film, nagyon sok figyelmet és gondolkodást igényel, nincs ember akinek összeállna a teljes kép első nézés után. Az első megtekintésnek nagy jelentősége van, sokan azért húzták le, mert annyira felidegesítette őket, hogy elvesztették a fonalat, ezután egyből hulladéknak tituálták az egészet és nem voltak hajlandóak mégegyszer megnézni a filmet. Pedig a Revolvert nem elég egyszer megnézni, annyira összetett és bonyolult, hogy minden újranézés alkalmával újabb és újabb dolgokat lehet benne felfedezni, egészen más értelmezést nyer. Sokan megint egy Blöfföt vártak Ritchie-től, azonban Shyamalan-hez hasonlóan ő nem akarta ugyanazt a lapot sokadszor megjátszani, a nevetések helyett inkább a gondolkodást helyezte előtérbe, a nagyközönség azonban nem volt vevő erre a meglepő húzásra, porig is gyalázták a filmet, Anglián kívül nem is nagyon mutatták be sehol. Viszont ez az az eset, amikor nem szabad sem a kritikusokra, sem a nézőkre hallgatni, el kell felejteni, hogy ki csinálta a filmet és tiszta fejjel megtekinteni. A Revolvert nemhogy napok, de még hosszú hetek alatt sem sikerült teljességében megfejtenem, újra és újra meg kellett néznem, annyira foglalkoztatott minden apró kis esemény megfelelő helyre rakása. Szeretem, ha egy filmen gondolkodni kell, de ilyen sok agyalásra eddig egyik film sem késztetett. Guy Ritchie elkészítette a legjobb átverős filmet, amit elég sokáig nem fog felülmúlni senki (legalábbis nálam). Nem is tudom, hol kezdjem, annyi mindent lehetne dícsérni a filmben. A színészek egytől-egyig remekül teljesítenek, Ray Liotta a Nagymenők óta legjobb formáját hozza, André Benjamin kellemes meglepetés, Vincent Pastore jó mint mindig, Mark Strong dadogós bérgyilkosa az egyik legcoolabb karakter a nagyvásznon, Jason Statham pedig élete legjobb (és nem is akármilyen) alakítását nyújtja Jake Green-ként. A Revolver képi világa hibátlan, utoljára hasnolót az Oldboyban láttam. Tökéletes képi világhoz ütős kis zene is tartozik, Nathaniel Mechaly nevét ezentúl meg kell jegyezni, Vivaldi, Beethoven és Morricone csak mégjobban emelik a színvonalas filmzenét. A Revolver az első képkockától az utolsóig mestermű, Guy Ritchie ezzel az egy filmmel felverekedte magát kedvenc rendezőim közé. Apropó utolsó képkocka, a végefőcím teljességében elmarad, csak a nagy feketeség fogad bennünket (kb. amilyen sötétség lehet a fejekben a film után), Ritchie nem akarta megzavarni a filmélményt, ez a húzás szintén telitalálatnak bizonyult. A Revolver méltatlanul mellőzött remekmű, alltime toplistám második helyezettje az Oldboy mögött. Akik a szórakozás mellett nem lusták az agyukat is használni, azoknak hosszas gondolkodnivalót adhat a Revolver, de a gengszterfilmek kedvelői is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele, mert a film több szinten működik.

Értékelésem: 10+/10

Mondtam, hogy kultfilm lesz!

A film utolsó 20 perce valóságos kínszenvedés volt számomra,tévéköpködés,anyázás,meg minden ami kell...

Kultfilm bizony, de még mekkora (legalábbis nálam és pár havernál). Eszméletlen módon megosztja a nézőket a Revolver, az egyszer biztos. Ha az első nézés után pozitív szájízzel kelsz fel, akkor még hatalmas kedvenc is lehet belőle, ellenkező esetben csak egy "Mi volt ez? Nem értettem és nem is fogom többször megnézni, ezért egy rakás sz*r."-kategória. Én már két éve mondogatom mindenkinek, hogy nézzék meg a Revolver-t, de amikor meghallják, hogy "agyalós" film, akkor hirtelen elfordulnak tőle. Öreg hiba, mert eszméletlenül sok van benne. Nem Ritchie szerepelt le ezzel a filmmel, hanem sokkal inkább a nézők buktak be. Hányan áldoznak egy filmre napokat vagy heteket? Na ugye, nem véletlenül. Ezért is bukott hatalmasat.

Engem viszont rábeszéltél a filmre, Brumi. :)

engem is. már egy éve itt figyel a gyűjteményben, csak folyton lebeszéltek róla. talán holnap...

Egy borzalmasan közepes filmről van szó, totális fantáziahiány és kifulladás jellemzi. pár nyúlás a harcosok klubjából és a közönséges bűnözőkből, oszt jónapot.

a legdurvább, amikor arrogánsan két, egy az egyben a usual suspects-ből átvett mondatot ad a színészek szájába ritchie és már az elején gondoskodik arról, hogy minden meglepetés (oké, meglepetésnek szánt trivialitás) kitudódjon és utána végigásítozza a filmet.

totális középszer, tipikusan az a film, amikor a rendező azt hitte, hogy nagyon okosat csinál, de saját arroganciájába fulladt bele. sajnos a revolver afféle köldökbámuló ostobaság lett, a nézőt egyszerű eszközökkel megvenni próbáló (az új blöff!) vacak és csodák csodájára a nézők ezúttal is átláttak a szitán. angol mozis premier, angol rendező filmje - őket nem lehet átverni.

régen láttam, de mindenképpen egy érdekes film, több szinten működik... a csavarral, amennyire emlékszek, nem voltam kibékülve. jó húzás volt, hogy eltávolodott a korábbi túlvariált sztoriktól. remélem nem is tér vissza ahhoz a vonalhoz...

Igazából úgy vagyok a Revolver-rel, mint a Grindhouse-filmekkel: Érzem én rajtuk a jó szándékot, de mégsem tartom jó filmnek. Mondjuk a Hullámhegy se annyira rossz, csak fényévekre van Ritchie korábbi filmjeitől. Szerintem túlontúl misztikusra akarta venni a filmet, de egy közepes osztályzatnál többet nem érdemel. Aki igazán Ritchie-rajongó és képes volt végignézni a Hullámhegyet, az nyugodtan tehet egy próbát ezzel a filmmel is. Neki hátha bejön...

Letöltöttem.
Megnéztem.
Az eleje jó volt.
A vége uncsi volt.
Letöröltem.

El Condortól a véleménye mellett kaptunk egy tömör és lényegretörő filmkritika-sablont is. :D

én is megnéztem hála Bruminak. aki azt mondja, hogy közepes, köldöknézős cucc, az összekeveri az arty-farty-t az igazi remekművel. legfeljebb nem érti a dolgot, és azért mond ekkorákat. sorry winnie, általában egyetértünk, de most nagyon nem.
jellemző, h amúgy azok húzzák lefelé a filmet, akiknek nincs épkézláb ötletük, h mit is láttak. remélem legalább arra rájöttetek, h ray liotta a főszereplő...

Végre valaki. :)

Tudom nem idevaló, de engem az emberek nagyrésze által körülrajongott Lucky Number Slevin idegesített fel a gusztustalan tolvajkodásával olyannyira, hogy 20 perc után már szinte élvezhetetlen volt. Ott még legalább a Revolver-ből is "kölcsönöztek" pofátlanul.

engem valószínűleg jó passzban kapott el a lucky number slevin, mert még josh hartnett játékát is élveztem benne. szerintem zseniális volt a film.

Lucky Number Slevin helyén kezelve szerintem telitalálat. Lehet, hogy hardcore mozibubusok lopott üvegdarabokból épített kaleidoszkópnak látták, de én ehhez nyilván nem láttam elég előzményt. Egyébként meg nagyon hangulatos, nekem nagyon tetszett a képi világa, a színészek meg az utolsó melléknímandig mind szenzációsak. Egyik film, amit néha előveszek és csak úgy belenézek pár percre.

Ben Kingsley beszólása, valami ilyesmi
"And killing...is it kosher?
...pff....acceptable."

Többek között ezért.

(A James Bond vonal viszont télleg kínos volt)

Revolvert majd megnézem.

Egyébként hasonlóan megosztó film a Stay. Azt kevesen vitatták, hogy baromi jól néz ki, de egyébként sok ismerős álművészkedő direkt zavaros katyvasznak tartotta, nekem meg meg kéne nézni még párszor.

Revolver is hasonló?

Hasonló a Stay-hez, az is hatalmas kedvenc, nem egyszer nézős darab. De ha már itt tartunk, mostanság van egy The Fountain című remekmű, ami sokak gyomrát megfeküdte, de ezt is kár lenne "csak" egyszer megtekinteni. Szeretem az ilyen és ehhez hasonló "agyalós" filmeket, mert a filmélmény nem korlátozódik 90 vagy 120 percre, az alkotás aktívan dolgozik tovább az elkövetkezendő napokban/hetekben. Amelyik film eléri, hogy foglalkozzak vele a végefőcím után is, az nagy valószínűséggel a kedvencek között fog landolni.

a fountain az utóbbi évek legjobb filmje. kivételes mestermű.

A The fountain szép giccs, de ne értékeljük túl.

Tök jó szó ez a giccs, én is sokat használom, de nem ismerem olyan jelentését, amit a Fountain-re ráhúzhatnék.

hu.wikipedia.org/wiki/Giccs

Te valószínűleg a túlzott színességére, a 'műanyag látványra' gondolsz, pedig a filmben nincs egy deka CGI sem.

stay is remek, bár sokkal egyszerűbb, mint a revolver. fountain-t meg a sok lehúzás miatt eddig szégyenszemre nem mertem megnézni. olvasva a fentieket kezdek rájönni, h hiba volt kihagyni. na majd meglátom, mondjuk holnap..

Én a Fountain-t ebben a pillanatban fejeztem be: szép felvételek, remek zene, de néha már forgott a gyomrom, egy kicsit sok volt.

Sikerült megnéznem, és sok mindenben egyetértek a kritikában írtakkal (pl. ami Ray Liotta alakítását és a könnyedség teljes hiányát - mint negatívumot - illeti).
Ugyanakkor Jake Green az én olvasatomban nem levetkőzi a lelkiismeretét (vagyis a belső hangot), hanem inkább megtanulja irányítani.
Mind1.
A lényeg, hogy sz.tem távolról sem ez Ritchie legjobb filmje, viszont semmiképp sem mondanám rossznak (7/10), és sokkal inkább illeszkedik Madonna úr életművébe, mint a Hullámhegy (amit egyébként én annyira nem utáltam).
Szóval kíváncsi leszek a RocknRollára, mert a Revolver egy-két jelenete ékesen bizonyította számomra, hogy Ritchie azért nem felejtette el, hogyan kell filmet csinálni.

"Te valószínűleg a túlzott színességére, a 'műanyag látványra' gondolsz, pedig a filmben nincs egy deka CGI sem."

Ez tuti? Csak mert az imdb-s stáblista szerinbt egy rakás CGI effekt-készitő mühely dolgozott a filmen... Mathieu Raynault neve mellett például egy "CGI art director" megnevezés van. És a filmet látva is erősen kétségesnek tartom, hogy egy deka se lenne (Aronofsky-tól én is olvastam olyan interjút, hogy szerinte a CGI hamar korosodik, ezért nem nagyon akarja használni, de én ezt betudtam szokásos reklám-dumának, amiben mutatja, hogy ő mennyire művész).

Pedig ebben a CGI korosodásos dologban még egyet is értek vele...

Pedig a filmben minimális CGI-t használnak. Én úgy olvastam, hogy egyetlenegy jelenetben használták a számítógépes segítséget (a fa egész egyszerűen nem lehet igazi), de ez a lényegen mit sem változtat. Nálam a The Fountain nem csak az év filmje, hanem az új évezred egyik legnagyszerűbb alkotása. Egy mélyen filozikus, rendkívül egyedi szerelmi történet, ami a hibátlan képi megjelenítés és a szintén makulátlan zenei kíséret mellett az agyat is rabul ejti. MESTERMŰ, így nagybetűvel.

Bomarr: nem tuti, én is csak azokra rendezői nyilatkozatokra támaszkodtam, amikben elmondta, hogy kémiai folyamatok fotózásával helyettesítette a CGI-t. A deka cgi sincs benne szöveg részemről költői túlzás volt, tudom, hogy ma már egy kétszereplős kamaradrámába is belenyúlnak a számítógéppel, hogy ezt-azt kiradírozzanak a képről vagy utólag beletegyenek valamit.

és ahogy korábban minden második trailer a rekviem egy álomért zenéjét használta (legismertebben a két torony), úgy lett most kedvenc a forrás zenéje. lásd: the mist és i am legend előzetesek.

Tanulságos The fountain-kritika: www.thegline.com/dvd-of-the-week/2007/10-26-2007.htm

eloszor is udv mindenkinek - kibaxxott villogos a topik...orom olvasni. par eszrevetel ; oh , ha tudnek parhuzamosan tobbet is beirni,ahogy eszembe jutnak... szoval kobli norbert szerintem siethetett a megnezessel,vagy az osszegzessel es szerintem valamelyikunk felreerti az a reszt ,amit te ugy hivsz ,hogy 'radobben , a lelkiiserete verte at' - nekem ugy tunt ,hogy amig jon le a liftben, addig erzi ,hogy pokoli nagy szarban van , es ha gyorsan nem jon ra ,hogy pontosan mi tortenhet vagy hogyan tudja felvallalni,akkor lottek neki...siman kilovi ot az a ray nevu fazon a liftajto nyilasakor. te is voltal ilyesmi helyzetben? - szerintem sokunk igen. ekkor kozhelyesen fogalmazva rajon , hogy nem parazik es ez megnyugtatja - az o nyugodsaga total beparaztatja ray-t , akit egy felcipo, egy alsogatya es egy revolver oltoztet eppen. a tovabb nem felos csavo meg siman elsetal a fenyito stukker mellett... Hozzateszem , nagyon fordulatos a fenti cikk es nekem teszett a stilusa is... Ami az angol sajto a skot rendezo a francia produkkcio es a nezok viszonyat illeti , na az tuti komplikaltabb a film sztorijanal. A bemutato napjan olvastam a ritkan megkerdojelezheto the sunday times - ban egy teljes oldalas kritikat, total lehordta a filmet brutal agressziven. namost a cikk ugy kabe 10-15% nal kderult, az arc nem latta vegig a filmet , (meg az elso felet sem!) es semmit sem ertett az elejetol kezve az egeszbol (ezeket o maga allitja). a fenti kritika iroja ezek utan mar alapbol 15x akkora fizut erdemel ,mint a times ujsagiroja - udv a fonokeidnek... a sajto kicsinalta a filmet , pozitiv reklam nem volt,csak par plakat - hat igy nem csoda ,hogy par het alatt kikerult a mozikbol - nagyon rosszult alt a hazaspar szenaja is abban az evben... szoval szerintem ezt nem a kozonseg,hanem a sajto szurte meg. a tobbi tiz orszagban fogalmam nincs milyen sikerrel futott...valaki esetleg tud rola? a sajat velemenyem szerint ez egy kibekurt furfangos gangszterfilm, kevesbe magikus es szerintem semmi komolyat nem vett at mas filmekbol. mar tobb ,mint egy eve lattam eloszor,most fejeztem be ismet - es toretlenul nagy jovot latok a film elott , szerintem ugy 5 ev mulva lesz igazan kult , amikor a filmszakma komoly resze raebred , hogy ez a film a muveszete a hatekony penzkoltesnek - a letezo legkevesebb penzbol hoztak ki erosen mukodo hatasokat. pofatlanul ugyesen. majd megnezem ot ev mulva mit fog erni egy ilyen film,amikor 10 mozibemutatobol 6 gyerekfilm lesz a masik 2 3d a maradek 2 meg talan clooney vagy ami akkor eppen tepni fog.remelem tevedek! ezzel szerintem guy rich hatalmas elonyt szerzett maganak , befektetett egy olyan dologba , ami idovel fognak ertekelni - ami a mozi termeszetetol teljesen idegen ugyan , de gondoljatok at - akarmivel jott volna elo , kinyirja a sajto par iyen cikkel (ami szerintem peldatlan a times torteneteben). meggyozodesem,hogy tudatosan csinalt kultfilmet a brigad,meg akkor is,ha tudjuk: kultfilmre nem keszulni szokotak , hanem azza szokott valni a kultfilm elobb vagy utobb... es abban is teljesen igazatok van , hogy egy tinedzserlany temetesen tobb a humor,megha neha nagyokat rohogtem is a film kozben... ja , es pazar dialogusok! csak azert nem merem ajanlani,mert ugy tunik van akit felhuz - abszolut nyitott passzban erdemes csak megnezni - mar akinek... faszfej voltam , puszi mindenkinek...

letöltök.
nézek.
írok 5%/törlök 95%

adok neki még egy esélyt.
utolsó!

Vannak filmek amik tényleg csk egy bizonyos körnek jönnek be és a többség utálja. Imádom a Zűrzavart/Hurlyburly/ Seann Penn-el meg a Kevin Spacey-vel, pedig az is nagyon meg lett hurcolva. Most a többséghez tartozom. Véletlenül jutottam a filmhez és nagyot csalódtam. Az alapötlet nem is lett volna rossz, jobban élveztem volna Besson rendezésben Vincent Cassel-lel és/vagy Jean Reno-val a főszerepben francia stábbal. Guy Ritchie háza táján vm nagyon megakadt. Ezen a filmen még csak el sem mosolyodtam, nevetni nem is tudtam. Statham túl jól játszott ahoz, hogy folyamatosan narrációt kelljen alárakni. Ez zavart a legjobban.
Szerencsétlen Dabu/Be cool/ teljesen alkalmatlan volt erre a szerepre. Hiteltelenné és szájbarágossá vált a film rövid idő után és csatlakozva elöttem szóló Winniehez, szintén Harcosok Klubja és Közönséges bünözők utánérzést véltem felfedezni. Elvarratlan szálak, zavaró skizofrénia, hiteltelen szerepek, a humor teljes mellőzése, folyamatos narráció jellemzik a filmet.
Besson és Ritchie csúsznak lefelé. Még jó hogy, hagytak hátra vmit. Éljenek a 90s évek!!!

"folyamatos narráció jellemzik a filmet"
a narráció a lényeg, a rendezői változatban gyakorlatilag végig beszél mr. green.
az önreflexív tudat

Ez egy írtózatos nagy rakás fos volt!Rég láttam ekkora kínlódást a sok agyontraktált nagy idézetek,meg x,y monológjai,annyira erőltetett,és direkt faszság,képtelenség szavakba önteni mekkora!
Rém unalmas,zagyva,és halál rossz film,alig vártam,hogy vége legyen!
A győzike show esküszöm több fordulatot,és meghökkentő izgalmat tartogat,mint ez a kula!
Guy te inkább játsz apukát Madonna mellett,mert a film nem a te világod!

A FUTTBALL MAFFIA az a film!!!!!!!!!!!
Főleg hamár a brit filmek vannak fókuszban,na az igen,az zseniális,lebilincselő,rakjátok e mellé a szar mellé,vagy nézzétek meg inkább először azt aztán ezt,garantálom,hogy Ray Liotta vergődését,20 perc után kikapcsoljátok!

Most láttam a Revolvert.

Nem tudtam róla semmit, gyengébb Ravasz+Blöff utánérzésre számítottam, könnyed vasárnap esti limonádéra...

Nem azt kaptam, de nem bánom. Magával húzott és borzongatóan hatása alá vont. Furcsa mód két filmre asszociáltam, David Cronenberg eXistenZ című alkotására és a Mátrix-ra.

Nem bolygatom most tudatosan az élményt, hagyom az egómnak érlelni :)

10/10 ha voksolni kéne

szerintem a filmmel az a legnagyobb gond hogy a rendezo egy szamara teljesen ismeretlen terepre tevedt, nagyot akart mondani, csak nem tudta hogy ezt hogy kellene megvalositania.
a szineszek meglepoen jok, Stathamtol, vagy akar Andre 3000-tol nem igazan ezt vartam volna, a narracio nekem pedig kifejezetten tetszett. :)
viszont a film nagyjabol a feletol eles fordulatot vesz, kb. innetol kezdve jol elo az emberek nagy reszeben az eroteljes what-the-fuck erzes, ami a csucspontnak szant liftes reszben teljesedik ki, ami talan a film leggyengebb resze, egy nagyon sablonos, unalmas jelenetsor, lathatoan egyik szinesz sem tudott mit kezdeni vele.
rendethetne tolem Guy Richi filmet az ontudatra ebredesrol, magunk megismereserol, a tudatos lemondasrol, stb, csak akkor talalja ki hogy ezt hogy tudja jol megvalositani. es persze az sem artana, ha ehhez egyseges kerete lenne a filmnek, ami felkesziti es segiti a nezot a gondolat befogadasara, mert egyebkent a mondanivelo nem lett volna rossz.
vannak benne jo otletek, jo a vagas, jol van fenykepezve, jo a hang/zene, csak epp szetesik a film. szarnyprobalgatasnak jo, hosszutavon kiderul hogy lesz-e ebbol tobb is.
mindenestre szivesen megneznem Stathamet mas jellegu filmekben is mint amikben altalaban jatszik es Andre 3000-re is bizhatnanak par kisebb szerepet, hatha. :)

Tegnap néztem meg a filmet..és örülök hogy ilyen lett, Guy Richi jól tette hogy nem skatujázta be magát a "limonádé gengszer" fiflmek gyártásába, szerintem igenis jó, elgondolkodtató.. hamarosan tervezem hogy újra meg nézem..egyszeri alkalomra nem emészthető..alaposan meg kell rágni a filmet..és még akkor is mindenkinek másról fog szólni.

www.szanalmas.hu/show_post.php?id=67539

a filmnek semmi értelme

az a típusú film, ami egy zűrzavaros fos, de épp ezért a nézők beszopják, elhiszik, hogy ez egy mély valami, csak épp ők nem értik még emg teljesen, mert annyira összetett, pszichológiailag korrigálnak, értelmet keresnek, és végül magyaráznak bele.

A kisbetűssel szedett rész nagyon jól mutatja is ezt.

Nem.
Ennek a filmnek semmi értlme, egy nézhetetlen fos.

Amikor legelőször megnéztem az akciós rendezés, főként a gyors tempó és ma divatos filmvágás, az időrend be nem tartása, velős tömörítés „majd kitalálod mi történt, amit nem mutattak képkockákon” típusú kisebb fejtörők miatt szinte alig értettem, miről szól a film, nemhogy az elhangzott mondatokat nem tudtam továbbgondolni, de még maga az akció folyamatát se tudtam követni. Viszont ezeket nem tudom igazi negatívumként felhozni a filmmel kapcsolatosan! Mert ma már minden filmet, amivel a rendező nem akarja a teljes bukását szélsőségesen „öngyilkos” módon (ami a rendezői pályafutást illeti) kockáztatni, kénytelen ilyen, a felszínes néző többség gondolatait, intelligenciáját, egyéb izgalmi igényeit lekötő trükkökre, húzásokra, tömörítésekre, felpörgetésekre építeni a film eseményeit. De meg kell mondjam, hogy ezek az apró zavaró tényezők a film értékét nem csorbítják.
A film lényegi mondanivalója, a fizikai történéseken túli, tehát metafizikai mondanivalója meglepően és kimagaslóan: helytálló és bővelkedő! Már többször megnéztem, megnéztük és egyre több momentumában keresem a mögöttes tartalmat, amiről azt mondhatom, hogy ha valaki neki áll ezt a filmet metafizikus szemmel és szellemmel nézni, akkor az egóról, árnyék-énről, és az ez okozta problémákról, mint pl. agresszió, félelmek, világi gondolkodás = életnyerési rögeszmék, sok alapvető igazságot találhat meg. Természetesen mindenkinek javaslom hogy némi metafizikai tájékozottsággal üljön neki a filmnek. Vagyis: a film magában sajnos nem tud felébresztő hatású lenni, szó nincs arról, hogy bármilyen hosszas metafizikai kutatást és elmerülést pótolhatna. Jól példázza ezt, hogy magát a forgatókönyvet eredetileg Luc Besson írta, de minden a cége által megkeresett film-stúdió, stáb, kritikus stb. elutasította és egyszerűen rossznak, érthetetlennek tartotta.
Végül a véresebb Jean d’Arcot és az Ötödik elemet is rendező, francia Luc Besson az angol Guy Ritchievel megrendezte a később sem kasszasikerré, sem nézetté nem vált Revolvert.
Egyik rendezőről sem feltételezem, hogy különösebben metafizikai gondolkodású lenne. Az a gyanúm, hogy a történet eredeti írója a közönség előtt ismeretlen, de ez csak az én véleményem és a film szempontjából lényegtelen.

Az interneten tájékozódva arról, hogy egy átlagos, metafizikát nem ismerőre hogyan hat ez a film, azt kellett tapasztaljam, hogy egyáltalán nem érzékelik a súlyát. A belső vitákat, az egóval való leszámolást közhelyesnek ítélik. Nagyon találóan megnevezi ezt a problémát (általános jelenséget) egy a film végén nyilatkozó pszichológus (?), aki azt mondja, sokan nem is tudják, mi az ego, és fogalmuk sincs, hogy bennük hogyan működik.
Ezzel én is így voltam régebb, a metafizika megismerése előtt. Persze, hogy érdekesebb volt, és nagyobb élményt, Lilith-gerjesztést (!) jelentettek a skizofrén gyilkosos, meghatóan borzongató filmek. Főként ahol a negatív szereplők is mindig vonzóak, sármosak, karizmatikusak, irigylendőek voltak. Míg a Revolver minden korszerű rendezési húzása ellenére egyáltalán nem alkuszik meg, szerencsére. A maffia-főnök kiszedett szemöldökétől, szolárium jeleneteitől sokan undorodnak, kiábrándulva a filmből, és fel sem merül bennük, hogy az az ábrázolás, pontosan, hogy egyszerre teljesen életszerű és karikatúra-jellegű, pont úgy, ahogy mi metafizikusok látjuk a világot, egyre teljesebb valóságában. Mi pont ilyen csúnyának és visszataszítónak látjuk a guminő, vagy épp kirakatbaba csupaszságúra leszőrtelenített, festékes arcú, lakkos hajú, lakkos körmű trendi sztárokat, akiknek a kisugárzásától kellemesen kábulnak a karma-vezetettek.
Azt gondolom, a filmtől pont azért irtóznak sokan, mert spirituális valóságot mutat. Nem misztikusat, nem művészit. Nem sminkeli át szebbre, amit a sok világi gondolkodású szórakozásból csúfra, giccsesre sminkel. Nem visz túlzásba semmit, amit képileg ábrázol.
Találtam nagyon pozitív kritikát is a világhálón, ott művészinek is nevezik a filmet. Én csak azt tudom mondani, bár, valóban ilyen lenne a művészet. Ilyen kellene legyen. Ez a film tényleg a valóságot ábrázolja, metafizika igazságokat tud közvetíteni, megfogalmazni és nem hagyja a nézőt megoldás nélkül. Messze túl van azon, hogy csupán egy kemény „társadalom” kritika legyen. A társadalommal nem is foglalkozik, a bűnözői rétegből mutatja meg mindannyiunk nagy problémáját, életveszélyes sors-rontóját: az egót.
Ez a film kimondja, hogy a félelmek, a fóbiák és a fájdalom (!) mind az ego tevékenysége, rejtekhelye. És szerencse, hogy ilyen hollywoodias, casino-s, alvilági környezetben teszi mindezt, hogy végre már testközelben érezhesse magához az igazságot a kelet misztikus vágytalanságában és egotlanságában, mint wellness hotelben kéjelgő és steril fürdőkbe szállított, élő iszapban meg-meg mártózó nyugati ember. Aki számára teljesen jól megfér egymással a jóga érzéketlen, kellemes nyugalma, az önzetlenség meditatív átélése és a jóga-misztikával, pálma-levél misztikával való világi kufárkodás, és a Harcosok klubja című skizofrén témájú film által kínált megoldás a világi malomban való taposásban felgyűlt gőz kiengedésére a legmegfelelőbb, ha maga Brad Pitt az árnyék-énünk, aki kiéli azokat a devianciáinkat, amelyeket kényelmes öltönyös-robotmunkázóként nem tudunk, pl. hősnek érezni magunk, amiért pisztollyal fenyegettünk meg egy egyetemi hallgatót, hogy az jobban tanuljon... Pisztollyal fenyegetős nevelő szándékú fenyegetés történik a Revolverben is, csak éppen az egyáltalán nem annyiról szól, hogy valaki még nagyobb koponya legyen az egyetemen, és még inkább nem arról, hogy a beavató mester mekkora állati laza, irigylendő, bőrdzsekis, napszemüveges figura, hanem a Revolver esetében egyértelműen a beavatandó személy körül forog minden, és mint már sokszor írtam: az ego, az árnyék-én legyőzéséről.
Mielőtt bárkit összezavarnék a Harcosok klubja című filmet illető negatív kritikámmal, szeretném leírni, hogy láttam többször a filmet, "világi koromban" :lol: nagy kedvencem volt, és tudom, hogy szegről-végről az a film is az árnyék-én legyőzését akarja megoldásként bemutatni, csakhogy ezzel a kísérletével teljesen megbukik, mert megtesz egy olyan megalkuvást, amit a Revolver nem. Először is a Harcosok klubjában a főhős és árnyék énje két szereplőre oszlik, és az árnyék-ént végig pont úgy ábrázolják, ahogy az saját magát láttatni akarja, kigyúrt, jóképű, vagány pasasként. És lássuk be, amíg az emberek így tekintenek az árnyék-énjükre nem biztos, hogy le akarnak vele számolni bármikor is. A Harcosok klubjában különben is csak azért számol le végül a főhős, mert úgy érzi a másik figura túl ment egy határon, elszabadult. A Revolver nem tesz ilyen pszichologizáló, árnyék-énnel, egoval barátkozó-haverkodó engedményt. Nem sugall olyat, hogy az árnyék-én segítségével de jó is volt néhány őrültséget és balhét megcsinálni. Az árnyék-énnek egy lépést sem enged. Pont azt mondja ki a Revolver című film, hogy csak akkor kezdődik igazán a szabadság, az élet, ha az egonkat legyőztük. És ezen a lényegi ponton ellentétes az ego-témájú, sikeresebb filmekkel.
Ilyen sikeresebb film az Észvesztő is, ami szintén kedvencem volt a Harcosok klubja mellett. Bár, az Észvesztőben nem ábrázolnak egyértelműen belső árnyék ént, de a két, látszólag ellentétes természetű, karakterű, kilátástalan életű, fiatal nő baráti párosa végső soron pont azt mutatja, amit a Harcosok klubjában a skizofrén, kettős személyiségű főhős barátsága árnyék-énjével. Egy félénk ember életében megjelenik a gátlástalan, akivel minden őrültséget megélhet. És a végkifejlet is ugyanaz: a vagány végül átlép egy határt, túl erőszakossá válik, és a félénk le kell állítsa, szembe kell szálljon vele. A hiba ugyanaz. Az árnyék-ént egy határig engedi. Tulajdonképpen az egóról szóló filmekben kiemelkedik a férfias elemi erők harmonikus megélésének problémája, amire sem a Harcosok klubja, sem az Észvesztő nem mutat megoldást, csak azt a pszichológusok által is preferált kezelést, hogy egy darabig jó őrültnek, felelőtlennek, gátlástalannak lenni, és aztán abba kell hagyni. Néha, az ilyen a témájú filmek mutatnak még esetleg annyit megoldásként, hogy a félénk főhősök aztán egészségesen bátrakká válnak, de sajnos mindig beleesnek abba a hibába a rendező, forgatókönyv írók (?), hogy a negatív, vagány, erőszakos figurákat vonzóbbnak ábrázolják, szabadabbnak, erősebbnek, intelligensebbnek, divatosabbnak stb. Így végül mindenki szívében nyitva hagyják a kiskaput egy kis egoista vadságra és őrültségre. Arra, hogy néha milyen jól esik sztárnak és vagánynak képzelni magunk. Egy kicsit felelőtlenkedni, sminkelni, fagyizni, magunkat mutogatni a csinos ruháinkban és egy kicsit hódítgatni, egy kicsit játszani, egy kicsit titkolózni, egy kicsit füllenteni, egy kicsit gonoszkodni. Egy kicsit letérni az útról.

Kedvenc momentumaim a Revolver című filmben:
„Sam Gold, nem ismer bocsánatot, nem ad második esélyt” – Sam Gold nem egy személy, hanem a világi elvek összessége. Nem ő nem ad második esélyt, hanem a főként világi logika szerint gondolkozó embereknek van az a rögeszméje, hogy nem tehet semmit más logika és más elv szerint, máskülönben lemarad valamiről, lemarad a világi sikerről.

„Te is én vagyok, de te nem vagy én” – az ego, és az árnyékén felismerése. Valami, ami a részünk, egynek érezzük vele magunk, sőt, lényegi önmagunknak érezzük, s mégis mikor ráeszmélünk micsoda szörnyűségek halmaza, és hogy őrült módon akár a nyomorba vagy a halálba is vezérel a kicsinyes vágyait és igényeit hajszolva, akkor rájövünk, hogy ez a valami mégsem egy kapura játszik velünk... mégsem a mi oldalunkon áll, hanem saját érdekei vannak.
Itt meg kell még jegyezzem, hogy a filmben sokszor elhangzik, az egóról, hogy ő a barát. Maga az egó is ezt mondja, és időnként a beavatók is így nevezik, mert tudják, hogy az emberek úgy védik az egojukat, mint a legjobb barátjukat. Azt, akire felnéznek, mert erősebb, keményebb, okosabb, mint ők. Hát, ezért is kell a félénk és a vagány karakter barátságokat feldolgozó filmeket szintén ide, az árnyék-én témájához sorolni, mert ez utóbbiak, megmutatják azt, amit a civilizált, intelligens, erkölcsösen nevelt félénk emberek elrejtenek, az árnyék énjüket. Azt a valamit, ami ott rejlik bennük, de tudják, hogy nem szabad kimutatni...

Joó Violetta
forrás: www.asztrologosz.com/

@JoóVioletta: +1
gratula az összeszedett és értékes kommentért!

nagyon komoly és hasznos film

ha vki nem érti, az egyrészt a nem tudom mi okból kivágott lényeges részek miatt van,
másrészt pedig mert még nem gondolkodott eleget magába mélyedve az egó mibenlétén

...de sztem mindkettőn lehjet segíteni ;-)

megéri, úh hajrá! :-)

@nick::
...bocs, javítanék:
nem voltak kivágott lényeges részek - a hiba az én készülékemben volt
de már megtaláltam, úh az "egyrészt" törlendő

...a "másrészt" marad egyedül

így kicsit könnyebb talán - a hajrá! ;-)

ezt én is beszoptam
pedig ha az elejére nagy betűkkel kiírják hogy luc bessonnak köze van hozzá, akkor nem nézem meg, mivel luc bessonnak egy jó filmje nincs

de én ezt jól beszoptam

@endike: Kiírják az elején, hogy "Luc Bessonnak köze van hozzá". :)

Most néztem meg másodszor ezt a filmet. Nem emlékeztem rá, hogy már láttam. Ez azért sok mindent elárul egy filmről az én esetemben.
Érdekes egy film az biztos. Szívesen olvasnék róla véleményeket, hogy kinek miről szól ez a film, ki hogyan értelmezi. Valahol van erre mód és lehetőség?

Számomra egy zseniális és végtelenül mély film. Véleményem szerint azért vert ennyire negatív visszhangot, mert a nézők többsége teljesen más filmet várt a rendezőtől. Úgy nekiülni ennek az alkotásnak, hogy hasonlót várunk, mint pl. a Blöff rég rossz. Leginkább mindentől elvonatkoztatva kell elkezdeni. Ezen felül rendkívül nehezen is emészthető és ugye sokan vannak úgy vele, hogy nem értem mi ez tehát szar. Mivel nincsenek igazán konkrétumok (azért vannak ám, csak meg kell találni) lezáráskor, így több módon is lehet kombinálni. Jöjjön az én értelmezésem, mert ugyan nem olvastam el minden hozzászólást, de átfutottam és ugyanígy senki nem gondolkodott, továbbá hátha így néhányan némileg átértékelik a véleményüket.

****** SPOILER ******

A mélyebb spirituális értelmezés engem hidegen hagy, továbbá az egyéb filmekkel való hasonlóság is (ezért értelemszerűen nem tekintek rá negatívumként). Ez egyáltalán nem gengszterfilm. Ez egy gengszterfilm-köntösbe bújtatott, spirituális vonatkozású mű, melynek nem története/cselekménye, hanem mondanivalója van. Dióhéjban az egész film a főhős önnön, saját egójának legyőzésén vezet végig. A ráébredésen, hogy a saját testében nem ő irányít. A mondanivaló, hogy a saját egónk egyfajta belső ellenséggé válhat, ha aszerint éljük az életünk. És nem árt vigyázni vele, mert könnyedén eluralkodhat akár észrevétlenül. Persze ez így nyersen elég unalmas, bontsuk ki egy kicsit:

A film elején megkapjuk azt az információt, miszerint a főszereplő Jake Green 7 évet töltött magánzárkában (elvileg választhatott, hogy 14 év rabtársakkal, vagy 7 év magánzárkában). Szerintem nem csak töltött, hanem még mindig ott van (börtön vagy valamilyen pszichiátria az nem tisztázott, mert szerintem nincs arra precedens, hogy magánzárkában feleződik vagy valami módon csökken a letöltendő idő). Így tehát Green be van zárva, majd az elméje védekezési mechanizmusként megteremt neki egy élhetőbb környezetet. Két szomszédos rabtársat, akiktől tanulhat, továbbá általuk bizonyítékot arra is, hogy a börtönből meg lehet szabadulni (mivel a szomszédai egyszer csak eltűnnek a celláikból). Mivel ez által Jake elhiszi, hogy ő is szabad lehet, így az őrület elkerülésének érdekében az is lesz. Szerinte. Alapvetően tehát minden csak Mr. Green fejében játszódik, az elméje talál ki mindent. Megteremti a negatív karaktert is, akit mindenért okolhat, gyűlölhet és akitől fél. Ez lesz Macha, akit a történet során hol tudatosan hol nem, de minden lehetséges módon rommá szivat. Némileg Macha karakterének vonzata Mr. Gold is, aki az érinthetetlen, arctalan, mindenek felett álló hatalom szerepét tölti be. A kulcs a ráébredés, mert a főhős sokáig nem képes elhinni, hogy rabságban van a saját egója által kreált álomvilágban. Többször is elhangzik a mondat, hogy "Wake up, Mr. Green!". Mikor Jake a film végén eljut addig, hogy egyik segítője azt mondja neki, teljes győzelmet csak a saját félelmének legyőzésével arathat, ott teljesedik ki minden. Felmegy az éppen alvó Machához és bocsánatot kér tőle, megszabadul a felé táplált félelemtől (ennek következtében a negatív karakter el is veszíti erejét). Ezt követően a liftben legyőzi saját egóját is és megszabadul a rabságából.

Az elmondottakat sok apró mondat és jelenet támasztja alá, sok lenne ezt mind felsorolni. Pl. arra, hogy a rabtársak kitalációk utal a kaszinós beszélgetésnél a gyufaszál a sakkmester szájában. Majd ez után bevágva a kép, hogy a cellában Jake kezében volt. Azért többszörnézős a film, mert rengeteg ilyen elejtett apróság van benne és mondhatni lehetetlen az összesre rálelni csupán egy, főleg első alkalommal. Ez vezet is tovább még egy nyomós okhoz a népszerűtlenséget illetően: mégis kinek van kedve ennyi időt egy filmre "áldozni"?

****** SPOILER VÉGE ******

@Köbli Norbert: @turbóZ:

"Statham arra döbben rá a filmben, hogy az életét irányító belső hang, magyarán a lelkiismerete egy szélhámos, aki születése óta átverte."

Nagyon nem kéne összekeverni az egót a lelkiismerettel:

két NAGYON különböző dolog