A Sundance fesztiválon egymás után távoztak a nézők a moziból abban a kétperces jelenetben, amiben Casey Affleck, a kisvárosi pszichopata seriff, egy fekete bőrkesztyűt húzva, lassan, módszeresen véres, felismerhetetlen péppé veri prostituált szeretője, Jessica Alba gyönyörű arcát. A film természetesen drasztikusan polarizálta a közönséget: míg egyesek merészségét éltették, mások öncélúságáért és nőellenességéért marasztalták el. Pedig utóbbiakról szó sincs. Michael Winterbottom egyszerűen olyannak ábrázolja az erőszakot, amilyen valójában: undorítónak, betegesnek, embertelennek és megbocsáthatatlannak. Ezt pedig csak explicit módszerekkel lehet elérni.

Az HBO original series keretében rengeteg minőségi alkotás látott már napvilágot. Nem sokszor kellett csalódnunk az HBO-s sorozatokban, nálam előzetesen garanciát jelent a felhőtlen szórakozásra, ha meglátom ezt a három betűt. George R. R. Martin nagysikerű regénysorozata alapján, a Trónok harcából is sorozatot készít a csatorna. Nagyon úgy tűnik végre egy minőségi fantasy sorozatot is felvehetünk a palettára. Az első évad 10 részes lesz és az első könyvet veszi majd alapul. A hivatalos bemutatóra valamikor még ebben az évben kerül majd sor. Az ugrás után megtekinthető a legújabb teaser és egy kulisszák mögötti interjú, amiben maga az író fejezi ki csodálatát a készülő alkotással szemben.

A műfaji filmeknek megvannak a maguk jellegzetes, kifogyhatatlan energiájú feszültségforrásai, amik bármilyen történetnek meg tudják adni a szükséges töltést. Ami a tinivígjátékoknak a szüzesség elvesztése és a slasher-horroroknak a heveny sorozatgyilkolási hajlammá fejlődő gyermekkori trauma lehet, az a bűnfilmeknek a tiszta élet reményben végrehajtott utolsó nagy meló, a család szentségével ellenszegülő személyes vágyak vagy éppen a sehová sem vezető, mégis legyőzhetetlen bosszúvágy. A belső kör nem átallja rögtön mind a három zsánerelemet felhasználni, megfejelve egy problémás apa-fiú kapcsolattal, és legnagyobb erénye éppen az, hogy görcsös eredetiségre törekvés helyett őszintén felvállalja a műfaji sablonokat, sikerrel építve őket harmonikus egésszé.

Az általam legjobban várt sorozat harmadik szezonját kezdte meg ezen héten. A Sons of Anarchy a jelenleg futó drámák egyik legjobbja, apelláta nincs. A Kemény Zsaruk örököseként, Kurt Sutter önmegvalósításaként lehetne emlegetni, ami magasan felette áll a mostani sekélyes trendeknek. Összegző kritikámat az előző két évadról erre keressétek.

A legújabb rész megtekintése után azonnal lepörgött előttem a két legfontosabb kérdés. Megérte várni? Azt kaptam amire számítottam? Mindkét kérdés természetesen költői és még a sorok között sem kell olvasnunk ahhoz, hogy tudjuk, a válasz mindkét kérdésre igen. A készítők a minőségből egy jottányit sem engedtek, a történetvezetés ugyanolyan feszes, amilyen eddig is volt. Üresjáratokat teljesen nélkülöző, bombasztikus katarzisban kibontakozó élményben lehetett részünk, amiből még mindig nem sikerült felocsúdnom. Az ugrás után spoileres leszek, csak az kattintson aki tisztában van az előzményekkel.

Hellboy – The Storm #3

Történet: Mike Mignola
Rajz: Duncan Fegredo
Kiadó: Dark Horse Comics

Attól tartok, szinte nincsenek is a magyar nyelvben olyan kellően kifejező szuperlatívuszok, amelyek hűen leírnák, hogy milyen átkozottul zseniális a The Storm befejező része (ami persze cliffhangerrel zárul: a sztori a szintén háromrészes The Fury-ban folytatódik majd). Amióta az első Hellboy képregény megjelent, páratlan élményként élhettük meg az író-rajzoló Mike Mignola fejlődésének végigkísérését. Eleinte még nem is merte ő maga írni a képregényét (a Pusztítás magját John Byrne jegyezte helyette), aztán, noha rögtön hatásosan, mégis, kissé még botladozva vette magára ezt a feladatot is, mára pedig a történetmesélés egyik legnagyobb mestere vált belőle, akinek minden idők egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb univerzumának megteremtését köszönhetjük. A The Storm lenyűgöző demonstrációja Mignola írói kvalitásainak. Bámulatos, ahogy egyetlen panellel határozottan előrelendíti a cselekményt, ahogy egy jelenet közepébe beszúrt képkockával sűríti az atmoszférát, vagy, ahogy egy-két rövid sorral lényegüknél ragadja meg a legmélyebb érzelmeket is.

Mr. Shyamalan csillaga leáldozóban van. A hullámvölgy azonban nem most kezdődött, tekinthetjük úgy, hogy mostanra csúcsosodott ki, tekinthetjük úgy, hogy egy hosszú folyamat végére értünk. Nagyrészt persze emiatt mi vagyunk a hibásak. Mi tettük őt azzá ami, mi emeltük ki a sok közül. A Hatodik érzék elsöprő sikere után érkezett az újabb mestermunka, ami nekünk geek-eknek is megdobogtatta a szívünket. A Sebezhetetlen-t ugye a Jelek követték, amiből az utóbbi erősen megosztotta a nézőközönséget. A Falu, A Lány a vízben és az Esemény, egyre erősebben tanúskodtak a rendező arroganciájáról, majd jött az abszolút bukás Az utolsó léghajlító. Az alábbi videóban a College Humor veszi górcső alá a "Mestert". Teszem hozzá szerintem teljesen megérdemelten.

Kezdődik az utolsó menet.