Utolsó kommentek

  • doggfather: Jó 5 perc téjkép, majd egy brutális intermezzó, és onnantól vágni lehet a feszültséget. Egy hatalm... (2021.04.21. 15:53) Last Train from Gun Hill
  • doggfather: A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi kerü... (2021.03.19. 13:44) Felettünk a Föld
  • doggfather: Futballhuligánból nagymenő gengszter. Igaz történet alapján, és mivel a készítők között volt maga ... (2021.02.15. 13:54) Futballmaffia
  • David Sumner: @megnevezhetetlen: @mrscottpilgrim: Ez az, véletlenül se próbáljatok normális hangnemben fogalmazn... (2020.09.20. 10:08) Vasember 3.
  • Count di Luna: Nagyon jó (és odabaszós) film. Nakadai Tatsuya remek színész, nehéz elhinni, hogy még csak 30 volt... (2020.07.24. 05:17) Harakiri
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

  • Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

VHS Paradise: Rémálom az Elm utcában

2013.11.27. 08:00 Geekblog

nightmfreddy.jpgÉrdekes, mennyire más lenyomatot hagy egy ijesztő film egy-egy, a félelmetes dolgoktól egyrészt óvatosan távolságot tartó, másrészt azokhoz csak azért is vonzódó gyerek még éretlen pszichéjén. Hogy mire emlékszik belőle utólag, évek távlatából, hogy mi rémítette meg benne a leginkább, akár még akkor is, ha magát a filmet eleinte nem is látta, csak hallott róla. Itt van pl. a Rémálom az Elm utcában, ami pont akkor készült, és jutott el hazánkba, amikor az efféle filmek fű alatt, másolt kazettákon terjedtek, suttogásokkal kísérve. Van, akinek Freddyről a csíkos pulóver jut eszébe, van, akinek a vigyora, másnak meg éppenséggel egy lámpaoszlop, vagy (Ördög irgalmazzon a lelkének) Gergely Róbert. És az is érdekes, hogy ezek az ijedt pöcsök most mind itt vannak felnőttként (kac-kac), és ugyanazon a blogon osztogatják gondolataikat mindenféle istentelen filmről. Nosztalgiamód on.

Borbíró Andris: Rossz alvó, pontosabban instabil álmodó voltam mindig is, és egy-egy ijesztőbb filmélmény annyira el tudta rontani az éjszakámat, hogy gyakran csak azért kellett egy könnyedebb sorozatepizóddal vagy egy regény olvasgatásával kitolni az elalvás idejét, hogy ne az éppen látott rémségek uralják az álmomat. És akkor kitalálnak egy borzalmas arcú szörnyeteget, aki FIATALOKRA VADÁSZIK ÁLMUKBAN... Még a beszélgetéseket is alig mertem hallgatni! (Sokkal előbb hallottam róla mesélni, mint hogy a filmet láttam volna, és így - ahogy az lenni szokott, lásd predatoros nosztalgiázásunkat - még hatásosabb volt a dolog.) Ilyenkor komolyan elgondolkodom, hogy szülőként óvni próbálom-e majd gyermekem tudatát a félelmektől, vagy engedem majd elkalandozni a rémítő művek világába, hogy ő is jóleső borzongással idézze fel később ilyen jellegű élményeit.

Elmeboy: Gyerekkorom videomagnója a majd tíz évvel idősebb unokabátyám volt, aki pszichológiai fejlődésemmel mit sem törődve, kiemelkedő verbális készséggel rendre megosztotta velem legfrissebb filmélményeit: hat-hét évesen ugyanúgy rutinból vágtam az Ómen, az Ördögűző, a Terminátor, vagy éppen a Rémálom cselekményét, mint a Piroska és a farkasét, bár akkoriban, főleg a beszámolókat követő négy-öt éjszakán ennek nem örültem olyan kurvára. Krüger Alfréd csínytevései érthetően még a többihez képest is borzasztó élményt jelentettek, hiszen kiválóan tudtam önmagamra vonatkoztatni, miközben jeges verejtékben fürödve, a párnámat a fejemre húzva lapultam az ágyamban. Nem elég, hogy egy gyerekgyilkosról van szó, akit ugye egyszer már megöltek, és mégis itt van, ergo elpusztíthatatlan, de a rohadékja az álmaidban vadászik rád. Ott, ahol aztán végképp egyedül vagy, és semmi esélye, hogy a sikolyaidra berohanjon Apu, felkapcsolja a villanyt, és lekenjen pár pofont a rémnek. Igazából ennek a kilátástalan áldozatszerepnek a gondolata fagyasztotta belém a szart, nem pedig a kalap, a késkesztyű vagy Freddy dermatológiailag érdekes fizimiskája, naná, hiszen ezeket nem is láttam. Ja, és lehet találgatni, kiről is álmodtam élénken azokon a bizonyos éjszakákon, miután nagy nehezen nem is annyira elaludtam, mint inkább elájultam. Innentől meg mindegy is, hogy évekkel később a tényleges filmen már csak röhögni tudtam, addigra Freddy rég elvégezte, amiért jött.

Nagy Krisztián: Freddy Krueger megint csak azon rémalakok közé tartozik, akikről én is előbb hallottam szerencsésebb(?) iskolástársaim szájából, és már azelőtt rettegtem tőle, hogy először láthattam volna „élőben”, szemcsés, tucatszor átmásolt, alámondásos kópiában. A gyerekkori traumatikus (bárhogy miképpen, az változó) emlékek közé sorolható, mint a Swamp Thing és a The Blob lenge (de számomra akkoriban borzasztóan izgató) fürdőzős jelenete, az Evil Dead erőszaktévő fája vagy Conan király trónusán görnyedő, gondterhelt alakja az első film epilógusában. Az ikonikus csíkos pulóver és a kalap jobban kísértett álmaimban, mint az ominózus pengés kesztyű, hiszen Freddy bármikor beférkőzhetett a gondolataimba, nem volt segítség, mint például Klaus Kinski Nosferatuja ellen, hiszen ott csak a nyakamra kellett húznom a takarót elalvás előtt, és már nem tudta kiszívni a véremet (legalábbis gyermeki képzeletem szerint). Nem állítom, hogy azóta nem láttam jobb, intelligensebb, rémisztőbb vagy véresebb horrormitológiát, de számomra Freddy Krueger AZ ikonikus szörnyeteg, akihez aztán minden más rémet hasonlítottam, ő volt a mérce, akihez a szörnysereglethez újonnan csatlakozni kívánó jelölteknek fel kellett érnie. Számára mindig lesz egy Casting Director feliratú összecsukható, fekete tábori székem az agyam legrejtettebb zugában.

Nemes András:
Egyik legtisztább gyermekkori emlékem az, mikor biciklizni tanultam, és egy nyári délutánon, segédkerekekkel felszerelt  járgányommal, apám kíséretében kalandozni indultam a lakótelepen. Nem állíthatom, hogy nem láttam a villanyoszlopot. Nem mondhatom, hogy apám nem ordított rám torkaszakadtából, miszerint: "Vigyázz, villanyoszlop!". Nem is értettem, miért ordibál, hiszen pontosan tudtam, hol van az a kurva oszlop, minden áldott nap legalább egyszer elmentem mellette. Mégis nyílegyenesen, céltudatosan, halálbiztos öntudattal nekitekertem. Valahogy így voltam Freddy Kruegerrel is. Már a pofája sem tetszett. Nagyon nem. Először poszter formájában találkoztam vele, és egy rövid pillantás arra a hátborzongató vigyorra, a karmokra, és a pulcsira elegendőnek bizonyultak, hogy elhatározzam: nekem messziről el kell kerülnöm ezt a fickót. Tényleg, létezik annál a pulcsinál visszataszítóbb, félelmetesebb, gusztustalanabb ruhadarab a horrortörténelemben? Számomra aligha. Mozgóképen a második rész egy jelenetébe pillantottam bele először (a körülmények homályosak): abba, mikor a rém közli a halálra rémült főszereplővel, hogy a srácnak van teste, neki, Freddynek pedig van AGYA. Teleraktam a gatyámat, majd megerősödött bennem a tudat, hogy távolmaradásom a filmtörténet ezen szeletétől továbbra is indokolt. Aztán persze, hogy megnéztem. Nem tehettem mást. Soha nem fogom megtudni, milyen hatást fejtett volna ki a film, ha eleve nem borzongással fogok neki megtekintésének, hanem csak úgy, véletlenül belebotlom, mindenesetre várakozásaimat is bőségesen sikerült felülmúlnia: a plafonon rángatás figyelmeztetés nélkül elszabaduló őrületénél már legszívesebben kegyelemért könyörögtem volna. A Rémálom... bőségesen tartalmaz további, hasonló brutalitású jeleneteket, hatása a mai napig felkavaró, valami olyan mélyen szunnyadó, zsigeri rettegést képes felszínre hozni, amire kevés horrorfilm képes. Szigorúan csak az első rész: a további epizódok az álmok rendszerének megmagyarázására tett felesleges kísérletekkel, röhejesen túlzó speciális effektekkel (áldozatával marionettező Freddy: anyádat), valamint a főszereplő egyre inkább komikus megnyilvánulásaival pont a horrort ölik ki a sorozatból. Az első azonban megkerülhetetlen, akár az a kurva villanyoszlop.

Rusznyák Csaba: Akkor most összekötöm nektek Freddyt és Gergely Róbertet. Kezdjük: kiskrapekként gondos szülői kezek óvtak engem a világ művészetének nem nekem való sarjaitól, és ez általában a „túl kicsi vagy még, hogy megértsd” klauzával volt indokolva, ha ugyan akármivel. Volt egy időszak, amikor a családon belül olyan sok szó esett egyrészt az Emmanuelle-ről, másrészt a Rémálom…-ról (mint minden egészséges családban), hogy utóbbi nagyon elkezdte birizgálni a fantáziámat (előbbi nem különösebben: ekkor még bőven a „lány? fúj!” korszakban voltam). Nem igazán tudtam egyikről sem, hogy miféle, csak elkapott utalásokra és szavakra támaszkodhattam, és hogyhogy nem, a kettő valamiképp összekeveredett a fejemben. Így aztán, amikor anyukámnak köszönhetően sokat szólt a lakásban Gergely Róbert emmanuelle-es förtelme, azt hittem, hogy annak ahhoz a fasza horrorhoz van köze, amit nagyon-nagyon látni akarok, ezért a család többi, ízlésterrort kiáltó hímnemű tajga ellenében (és saját füleimet roncsolva) kiálltam a dal értékei mellett. Gondoltam, ha látják, hogy nekem ez tetszik, ad absurdum megértem, ugyebár, akkor majd engedik, hogy megnézzem a filmet. Meglepő módon a stratégia nem vált be, de ha nem is esett le saját gondolatmenetem nyilvánvaló hülyesége (magyar nyáldal egy amcsi horrorhoz), azért azt legalább éreztem, hogy ez annyira nem menő, mint amilyennek otthon beállítom, úgyhogy legalább a suliban nem csináltam magamból idiótát. Aztán persze az egész elfelejtődött, Freddyvel és Emmanuelle-lel együtt, és csak sok évvel később láttam az első elm utcai mészárlást, amikor már elég idős voltam, és elég sok horrort tudtam a hátam mögött ahhoz, hogy ne legyen belőle Nagy Beszaratós Gyerekkori Élmény (annak a námber vánja amúgyis a Poltergeist). Sőt, először a negyedik résszel találkoztam, ami elég pocsék volt ahhoz, hogy semmilyen nyomot ne hagyjon bennem. Hogy a Freddy-Gergely Róbert kapcsolat (minden bizonnyal szemfelnyitó) felvázolásából milyen tanulságot tudtok leszűrni, azt rátok bízom. Mindenesetre szívesen.

17 komment

Címkék: horror vhs paradise

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr715652643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.11.27. 08:31:21

finoman szólva se vagyok egy horror fan, de ezt a filmet/figurát a mai napig csípem.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.11.27. 13:52:04

A villanyoszlopos gondolatmenet gyönyörűszép. :)

Egyébként én már nagyon-nagyon későn, gyermeki éveimen jócskán túllépve találkoztam először Freddy-vel és bár tetszett az első rész, de számomra inkább komikus, röhejesen rémisztő és rémisztően röhejes volt egyszerre. De a karakter zseniális.

lutánnia 2013.11.27. 16:00:01

Hát én sem láttam kiskoromban soha sem ezt a remekművet, de a képzeletbeli barátos Szűnj meg Fredet igen! (amikor kilapítja a fejét, attól nagyon féltem, le is töröltük)

Mivel elég kicsike voltam és csak az iskolában ezekről a király filmekről (predator,alien 1-2,Démonok, meg a nem annyira király '95ös A cápaember, ami nemtom miért izgatta a fantáziánkat.)

Szval a gyermeki n képzelet elég hatalmas, ezért a Szűnj meg Fredről én azt hittem hogy az biztos a Rémálom az Elm utcában.

Így visszagondolva elég hülyeség, de én eég sokáig abba a tudatba éltem, hogy én láttam a Rémálom elejét, pedig csak egy mesefilm felét néztem meg..

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2013.11.27. 16:13:19

Kb 7-8 éves lehettem, amikor az első Rémálom filmet láttam és egyből magával ragadott Freddy. Imádtam, és a mai napig a kedvenc horrorkarakterem. Egyszerűen zseniális, mint ahogy Robert Englund is a szerepben. Nélküle (ugyebár Jackie Earle Haley) nem ugyanaz a karakter.

Kedvenc horrorfilmem is a Rémálom az Elm utcában. És a 7. rész valamint a remake kivételével az összeset szeretem.

Tiger Woods 2013.11.27. 16:48:20

ezt anno egy ottalvós buli keretein belül láttam gyerekként. a film után megállapítottuk, hogy "hát ez nem is volt ijesztő". aztán persze kurvára nem tudtunk aludni egy hétig. nagy kedvenc.

borisz 2013.11.27. 16:59:39

a nem tudom hányadik freddy volt az első 3D-s film amit láttam. sokáig megvolt a piros-kékk szemüveg is. az a film persze jóval szarabb volt, mint az első, amin még általános iskolában paráztunk.
18 éves korom körül meg volt egy olyan mondás a bandánkban, amikor valaki idejekorán lépett le a társaságból, hogy "álmodj freddyvel!" :)

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2013.11.27. 18:45:07

@borisz: ne máár, ezt mi is mondtuk! nem ismerjük egymást?? :D

kukilopezromero 2013.11.27. 18:52:10

nekem valahogy mindig is Jason volt a legfélelmetesebb horror filmes karakter, de őszintén szólva a legtöbb régi filmje nézhetetlen szar ( bár azért elég sokszor sikerült végigizgulni őket és félholtra dermedni )

Freddy meg valahogy kimaradt gyerekkorom filmélményei közül , tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatom magam, hogy nem épült be az elmém mélyére, mint sok más szörnyűség

így valamikor tinédzser korom végén pótoltam az összes Rémálom filmet, és az akkori horror lázamban is maradandó élményt nyújtottak

imádtam, hogy a Péntek 13-al ellentétben minden rész tele van fantáziával, jobbnál jobb ötletekkel, effektekkel, igazi 80-as , 90-es évekre jellemző látványvilággal , annyi kreativitást sikerült belezsúfolni, hogy elégedetten reszketve dőlhettünk hátra, miközben Freddy megnyalta mind a 10 véres pengéjét, Wes Craven 94-es lázálmától meg egész egyszerűen behaltam, annyira profinak tartottam a film ötletét, sztoriját, mindent, a zsenialitás és az őrület határát súrolja, hogy ilyen szép közhellyel éljek

ja igen és nekem is volt egy barátom, aki látta a filmet és sikerült is utána Freddyvel álmodnia, arra ébredt, hogy a pengéket a mellkasába szúrja, a mai napig a legfélelmetesebb álmaként meséli :)))

nagyon sajnálom, hogy se a rémálom , se a péntek 13 remakekkel nem kezdtek,nem kezdenek semmit pár éve, ráadásul a rémálom remake egy nagyon tucat , felejthető film lett

ez vár a hellraiserre is??? moziba küldik újra, beszednek egy kis pénzt, aztán felejtő???

ja és van valami köze az Elm street címnek ahhoz, hogy Kennedyt is az elm streeten lőtték le, vagy ez csak egyszerűen egy gyakori utcanév az usában ?

Maya-- 2013.11.27. 18:58:55

Johnny Depp első filmje..nyugi, csak egy csaj kommenttel. amúgy a Freddy-s filmekből is előbb a remake-ket láttam, csak majd úgy az elsőt. mindig elgondolkodom amikor nosztalgiáztok, hogy bár retróba nézem a filmeket, mégis én vagyok előnyben, mert egyre jobb és jobb filmeket látok. :)..őszintén, ez a film után készült marhaságok alapján, Freddy-n mi már csak nevettünk. ez komoly.

ziggy stardust · http://fagyis.blog.hu 2013.11.28. 08:26:31

Rusznyák Csaba: felvirágoztad a napomat :D Gergely Robi és Freddy véletlen találkozásától sztem egész nap vigyorogni fogok, ha eszembejut.
amúgy én 14-15 évesen láttam a filmet, ez volt az első horror, a szüleim és a haverjai buliztak, a gyerekeket meg egy másik lakásba összeeresztették, ennek eredménye lett ennek a filmnek, és az első pornónak a megtekintése. én majd összeszartam magam. de azért még egyszer megnéztem, és még akkor is majd összeszartam magam, évekig visszatérő ijesztő élmény volt. nem tudom ilyen szépen plasztikusan megfogalmazni, ahogy ti tettétek, és Gergely Robit se tudom hadbaállítani, de attól még meghatározó volt.

és ha már ittvagyok, és kommentelek: melyik film végződött úgy, hogy egy fiatal srác kiáll valami erdei ház tornácára, túl van az éjszakai hentelésen, ő az egyetlen túlélő, és eccercsak kívülről látjuk, ahogy a kamera iszonyú gyorsan közelít a sráchoz, és aztán a srác rémült arca és a végén feketeség. miez??? na, ez még tovább kísértett... előre is köszi a megfejtést.

brutalfitnessz · http://brutalfitness.blog.hu/ 2013.11.28. 08:39:28

@ziggy stardust: nem az Evil Dead? Nekem rémlik, hogy az végződik így.

kukilopezromero 2013.11.28. 10:40:49

Egy, kettő, Freddy érted jő,
Három, négy, az ajtót zárd, észnél légy,
Öt, hat, a kereszt nem óvhat,
Hét, nyolc, ébren forgolódsz,
Kilenc, tíz, az álomba se bízz

Lehota Árpád 2013.11.28. 11:01:03

Rossz nyelvek szerint az első rész attól annyira jó, hogy Wes Craven rendezése rossz - ettől lesz az egész film álomszerű és atmoszférikus. :) Én sokáig csak szemeztem a 3. és 4. rész videokazetta borítóival (VICO!) a tékában - gyönyörűen megrajzolt poszterek, már azok alapján elképzeltem a horrort. (Valószínűleg emiatt is szeretem az alulértékelt 3. és 4. részt.) Utólag persze kiderült, nem véletlenül - rákeresve a neten, kiderült, elég komoly művész az alkotó. mjpeak.com/art/a-nightmare-on-elm-street-never-sleep-again

ziggy stardust · http://fagyis.blog.hu 2013.11.28. 11:04:54

@brutalfitnessz: az lesz az, köszi :) nem is emlékszem, hogy láttam, csak erre a képre, ez kísértett, brrr
www.youtube.com/watch?v=K1s3x9zPeIs

borisz 2013.11.28. 11:42:12

@Admiral General Aladeen: :D hát, ha ismersz személyesen is boriszt, aki kb a kilencvenes évek közepe környékétől ezt mondhatta, akkor valószínűleg ismerjük egymást ;)

endberg 2013.11.28. 21:18:17

Freddy hatalmas dobás volt anno, főleg ahogy tudott újat mutatni a zsánerben. Addig volt Jason meg Michael (meg a klónjaik), akik ilyen faceless, szótlan, könyörtelen, gépszerű gyilokgépek voltak. Brutálisak voltak persze, de Freddy volt az első olyan evil a korszak horrorjaiban, aki azon kívül, hogy pure evil volt (mert az első filmben még javában az volt), mert showman is lenni. Már a kinézete is tipikus 80-as évek: ízléstelen de nagyon egyedi és hatásos. Elődei gépiesen gyilkoltak, de Freddy úgy hentel, hogy közben jól is érzi magát! Az pedig, hogy az álomban gyilkolászik, sokkal durvább nyomot hagy egy fiatal nézőben, mint társai. (elvégre elhagyatott erdei kunyhóba, vagy hegyi tóhoz nem kötelező menni, de aludni minden nap muszály). Tényleg, a Dreamscape is 80as évek filmje, és az is nagyon ütős volt gyerekként.

Atkakukac1989 2013.12.01. 14:06:25

Az a szép ebben a filmben, hogy a folytatások között is van nem egy értékelhető. Nemrég újra megnéztem a 2. részt, baromira tetszett még mindig. Az a képi világ, a zenék, minden rendben volt.
süti beállítások módosítása