Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Jákob lajtorjája

2013.09.30. 06:10 Nemes András

ják003.jpgValami történt Jacob Singerrel Vietnamban. 

Valóságának riasztó volta lassan a legszörnyűbb rémálmokéval vetekszik: mocskos, sötét metróalagutakban, elhagyatott utcákon, szennyes sikátorokban arctalan démonok veszik üldözőbe, gyönyörű barátnője mintha nem egészen az lenne, mint akinek ő hinni szeretné, sőt, Jacob egyre biztosabb benne: élete korántsem az, aminek mutatja magát. Szürreális, vérfagyasztó látomások gyötrik, gyaníthatóan alattomos összeesküvés folyik ellene, úgy érzi, környezetének látszólag jóindulatú tagjai titokban azon munkálkodnak, hogy fokozatosan az őrületbe kergessék. Állapota napról napra kétségbeejtőbb, súlyos lázrohamokat produkál, egy bajtársa megmagyarázhatatlan halála után pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a dzsungelben a legrosszabb dolog nem az ellenség egyenruháját viselte. Jacob Singer a végsőkig küzd, hogy véget vessen szenvedéseinek.

Ez az egyetlen, amit még megtehet.

A helyrehozhatatlan károkról, melyeket a vietnami háború eszement borzalmai okoztak a fronton gyakran kábítószermámorban gyilkoló, esetenként korántsem harcra termett katonák lelkében, már Travis Bickle, vagy Kurtz ezredes is kimerítő látleletet nyújtott, a mészárszékről hazatérő katonák beilleszkedési nehézségeiről pedig mindenki értesülhetett egy bizonyos John Rambo dühödt tolmácsolásában. A Jákob lajtorjája nem kevesebbet állít, minthogy Vietnam maga a Pokol. A szó minden értelmében. 

ják02.jpgRögtön a nyitójelenet vérgőzős tűzharca a (nem véletlenül) láthatatlan ellenséggel brutális erővel ráncigálja a nézőt Singer fejébe, és aztán csak azért engedi néhány idilli álom(?)jelenet erejéig fellélegezni, hogy a következő rémisztő sokkeffekt még elementárisabb erővel taglózza le. Jacob (és a néző) sehol, egy pillanatra sincs biztonságban: egy felhőtlen, jókedvű séta, az idős irattáros hölggyel való beszélgetés, vagy akár egy ártalmatlan házibuli is minden figyelmeztetés nélkül válthat vérfagyasztó, agyzsibbasztó horrorba, még a Télapó is fenyegetést jelent (de tényleg), ami pedig a kórházi jelenetben történik, sarokba hajított lemetélt testrészekkel és nyáladzó, elkárhozott elmebetegekkel, az egy fiktív, betiltott Nine Inch Nails videoklipnek is becsületére válna. A képi világ barnás-szürkés árnyalatai sűrű, szinte tapinthatóan nyomasztó atmoszférát teremtenek, az utcák, a belső terek egyaránt kellemetlen érzeteket keltenek, minden koszos, taszító, elhasznált: bármibe le merném fogadni, hogy ez David Fincher egyik kedvenc filmje. A démonok szerepeltetése minden esetben ötletesen kerül megvalósításra: annak köszönhetően, hogy csak részletek (egy felcsapódó szárny, csattogó fogsor, egy nyálkás csáp, egy... nem tudom, mi, de nagyon undorító) látszanak belőlük, sokkal félelmetesebbek, mintha teljes valójukban megjelennének. Pluszpontot ér a maszkok minősége, a sikamlós, csupasz hús felkavaró látványa, és az, hogy a lehető legfurcsább dolgokkal hozzák ránk a frászt: ha ideírom, hogy egy nagyon izmos ember mozdulatlanul áll, miközben a feje vadul, követhetetlen sebességgel rángatódzik, legfeljebb értetlenül összeráncolod a homlokod, de ha láttad a filmet, tudod, mennyire félelmetes.

A Jákob lajtorjája ezen erényeivel együtt mégis inkább azért kiemelkedő élmény, mert nem pusztán horrorfilm: vérmocskos megváltástörténet, szürrealisztikus belső utazás. A cinizmus teljes mértékben hiányzik belőle, hősének szenvedéseit nem bűnös élvezetként figyeljük, várva, mikor kerül még rettenetesebb szituációkba, inkább teljes együttérzéssel szorítunk neki, vele együtt merülünk alá az egyre borzalmasabb bugyrokba. Tim Robbins éppen ezért tökéletes választás a címszerepre: karaktere eleve végtelenül rokonszenves, ráadásul látható elhivatottsággal játszik, okkal számítva szimpátiánkra. Barátnője szerepében a gyönyörű Elizabeth Peña domborít emlékezeteset, egyszerre tud ellenállhatatlanul szexi és csábító, valamint nyugtalanítóan fenyegető lenni. Egy hangsúlyos mellékszerepben feltűnik Macaulay Culkin, valamint itt van még Ving Rhames és Eriq La Salle, az igazán szemfülesek pedig a zseniális Tenacius D oszlopos tagját, Kyle Gass-t is kiszúrhatják. 

ják01.jpgAdrian Lyne (igen, tudom, Flashdance, de ez ne tántorítson el senkit) filmje máig hatásos, pedig rendkívül egyszerű elemekből építkezik. A vallási szimbólumokat ízlésesen, mértékkel alkalmazza, a bibliai utalások feltűnőek, de nem zavarók, erőltetettek vagy bugyuták. Szájbarágós magyarázkodás helyett engedi, hogy a néző maga találjon rá a történet megoldására, ami könnyedén kikövetkeztethető ugyan, mégis élvezet megfejteni, sőt, a film akkor is rendkívül felkavaró, ha ismerjük a végét. Ritka bravúr, hogy egy tulajdonképpen könnyfakasztónak is nevezhető befejezés ne csússzon óhatatlanul tömény giccsbe, de itt kapunk egy olyan záróképet, aminek tükrében a vég felemelő ugyan, de korántsem boldog.  

A Jákob lajtorjája ékes bizonyítéka annak, hogy nem is olyan régen még nem volt képtelen gondolat ötletességet, minőséget, műfaji játékosságot, erőteljes drámaiságot és bátor kísérletezést várni egy hollywoodi stúdiófilmtől. 

14 komment

Címkék: horror dráma filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr505519584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2013.09.30. 11:43:03

Egyik kedvenc filmem. Talan a legfelelmetesebb is egyben.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.09.30. 11:43:37

Nagy jelentőségű kivágott jelenet, vajon hol lett volna a filmben?

www.youtube.com/watch?v=8hkLhMuzk3E

thegoddamnbatman 2013.09.30. 12:24:24

Hónapok óta pihen ez a gyöngyszem a gépemen, de még nem vettem rá magam.
Na, majd most. Remek cikk, kedvet is kaptam.

Lehota Árpád 2013.09.30. 15:04:01

Lost classic, szuper, hogy végre a Geekz portfóliójában. Nagyon erős a film, főleg vizuálisan - Adrian Lyne ebben mindig jó volt, de le a kalappal, hogy ezzel a videoklip-esztétikával mennyire lenyűgöző műfaji filmet csinált. Mekkora kakukttojás már ez a filmográfiájában, de Andy Vajna-éban is (+ az Angyalszív persze), meg persze Tim Robbins sem lehetett egyértelmű választás címszereplőnek. Annyira megkérdezném a készítőktől, hogy ez a projekt mégis hogy jött szembe.

ROBR 2013.09.30. 15:42:57

Nagyon nagy benne Tim Robbins. Sajnos szerintem alul értékelt film, annak idején pár éve alig találtam rá valami gatyi minőségben. Pedig annyira fasza az atmoszférája. Kicsit tényleg olyan, mint az Angyalszív, de azért lényegesebben bejövősebb film számomra.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.09.30. 15:51:11

Az Angyalszív ehhez képest gagyerák gyermekmese szvsz.

getro2 2013.09.30. 20:05:42

Életem egyik nagy filmélménye, pedig kifejezetten nem szeretem a horrorfilmeket (...és akkor még nagyon finoman fogalmaztam), legfőképp a gyenge idegrendszeremnek köszönhetően. De ezt simán megtudnám még egyszer nézni, talán meg is nézném, ha anno nem rágta volna össze szegény kutyusom a lemezt. :D (szerencsére a blökinek nem lett baja.)

(teljesen más: valaki néz a szerkesztők közül Breaking Bad-et, és ha igen, esetleg fog írni róla itt a geekzen, vagy ez túlságosan nedves álom részemről?)

endberg 2013.09.30. 21:06:55

fú, ez moziban akkora élmény volt, hogy utána az egész társaság szótlanul utazott hazáig, mert mindenki a filmet emésztgette magában...

Rusznyák Csaba 2013.09.30. 21:46:11

@getro2: Miazhogy! Cikk holnap reggel.

memora 2013.09.30. 23:37:38

Adrian Lyne-tól ez, és a Lolita nekem is a kedvenceim közt van, a képi világ és a nyomasztó hangulat engem is lenyűgözött anno amikor először láttam tizenvalahány éves fejjel.
Azt viszont nem értem, hogy miért lenne ez a kakukktojás a filmjei között? Szerintem inkább a Flashdance az. Azon kívül csak thrillereket és drámákat rendezett. Mondjuk eléggé rá van állva az erotikus vonalra.

Maya-- 2013.10.01. 03:19:29

hol van már az a BB cikk? :)

ez a cikk viszont jó. megnézem a filmet. bírom T.Robbins-t.

NateDog · http://www.natedog.hu 2013.10.02. 20:17:39

Ez a film, A gyűlölet, és az Elveszett generáció volt az a három film, ami miatt elkezdtem a non-comercial filmek irányába érdeklődni 16-17 évesen. A Jákob lajtorjája alapmű.

NateDog · http://www.natedog.hu 2013.10.02. 20:21:07

ehh..Elátkozott generáció nem elveszett, bár az sem egy rossz mozi. Komment szerkesztést a blogmotor nem tud?

David Sumner 2013.10.05. 11:55:16

Nem ezt tartom Lyne legjobb filmjének, össz-vissz nem is láttam tőle remekművet, de a Végzetes vonzerőt gondolom a legjobbjának. Sőt, sok dologra nem is emlékszem már belőle, mert nem vágott annyira gyomorszájon. Ellentétben a Carolco három évvel korábbi, szintén bestiális szubjektív látomásokkal, műfajkeveréssel dúsított ördöghorrorja-noirja, az Angyalszív... na, az sokkal jobban. Máig sokkol, és nem "dated", elavult.

Sean Ellis, a Cashback és a Metro Manila rendezője mondta Lyne-ról, hogy tök mindegy, ki az operatőre (és ide sorolta a 2002-es A hűtlent is, ami engem nem érdekel, de annak az eredetije annál jobban), minden filmje ugyanúgy néz ki. Schnellben felidéztem a mozijai képi világát, és ez zömmel így is van. Nem mindig, zömmel, de így van.
süti beállítások módosítása