Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Felettünk a Föld

2013.09.17. 06:00 Desrix

Earth01.jpgBajban vagyok, amikor verdiktet kell mondanom a 2011-es Sundance Filmfesztivál egyik legzajosabb sikerét bezsebelő Felettünk a Föld című filmről. Ennek két oka van. Az első fejvakarásra késztető momentumból fakad a másik: a Felettünk a Föld ránézésre sci-finek tűnik, ám igazság szerint egy kőkemény dráma, egy szenvedéstörténet, tele megbánással és vezeklés utáni vággyal  – ezért aztán nem kifejezetten geek-matéria. Amiért gondolataimat mégis a Geekzre szánom, az a film egységébe szervesen beépülő, a szereplők lelki folyamatait mozgató alapkoncepció, miszerint a Naprendszerben feltűnik egy új égitest, ami úgy tűnik, a saját Földünk szakasztott mása, és szemmel láthatóan felénk tart. Vajon egy párhuzamos világból került ide? Azon a Földön minden ugyanúgy van, mint nálunk? Van egy ugyanolyan Geekzblog odafent is?

A Felettünk a Földet az elsőfilmes Mike Cahill követte el, minimális költségvetésből, jobb kezeként pedig a film főszereplője, Brit Marling segédkezett neki a forgatókönyv megírásában, illetve maga az ötlet is közös volt. Kiindulási pontjuk – vajon milyen lenne saját magunkkal találkozni – hamar kikerült a fókuszból, inkább megmaradt háttérben megbúvó motivációs szálnak, mivel a történet (és ez nem spoiler) soha nem fut ki oda, egészen a végétől eltekintve, és ott sem kielégítő módon, hogy korrektül körbejárja a kérdést. Ehelyett kapunk egy lassan csordogáló, depresszív hangulatú kvázi művészfilmet, ám mielőtt mindenki abbahagyná az olvasást, hadd említsem meg, egy egészen jól sikerült darabról van szó.

Aarth02.jpgAki vette a bátorságot és továbbolvas, de még nem látta a filmet, az készüljön fel, hogy a science fiction része valami bődületesen kidolgozatlan, látszik, hogy az alkotók pusztán azért találták ki, hogy a lelki gyötrelmek hosszan elnyújtott, ám unalmassá még nem váló perceit röpke filozófiai eszmefuttatásokkal szakítsák meg. A törekvés üdvözlendő, hiszen kit ne gondolkodtatna el egy másik Föld égboltunkra való bepofátlankodása, és a felvetett kérdéseken valóban van csámcsognivaló, ám a kellemesen megnyugtató 92 perces játékidőbe a már említett komoly drámai szál mellett maximum egy tízórai mennyiségű kattogás fért csak be. És még csak azt sem tudom mondani, hogy ez a hibája lenne a Felettünk a Földnek, mert ha a hangsúlyt átteszik az idegen bolygó közeledése által keltett fizikai következményekre, az egy egészen másfajta élményt eredményezett volna, egy totálisan másfajta műfajban, amire meg semmi szükség nem volt.

A történet főszereplője Rhoda, aki a másik Föld felbukkanásának éjszakáján épp az MIT asztrofizika szakára való felvételének alkoholmámoros megünnepléséről tart haza autójával, amikor is a megdöbbentő égi jelenség megbámulásának következményeképp letarolja John Burroughs kocsiját. A férfi ezután évekig kómában fekszik, várandós felesége és öt éves kisfia szörnyethalnak a balesetben. Rhoda négy évre a fiatalkorúak börtönébe kerül, szabadulása után pedig már csak árnyéka egykori önmagának. Családjába újra beilleszkedni képtelen, felelőtlenségét feldolgozni szintúgy. Mintegy önmaga ostorozásaként takarítói állást vállal egy középiskolában, amikor pedig egy magáncég űrutat hirdet a másik Földre (ami közben még közelebb került), az új élet és a felejtés reményében megpályázza az egyik helyet.

Earth03.jpgMerengő, mélabús beállításokon keresztül lehetünk szemtanúi, ahogyan a lány feloldozás végett megkeresi a korábban zenészként dolgozó Johnt, ám elég bátorsága nem lévén, takarítónak adja ki magát, és heti látogatásaival egyre közelebb kerül a megtört, alkoholba menekülő férfihoz. Pszichológus-palánták disszertációkat megtöltő anyagot kapnak a két sérült, szenvedésük érzelmi mocsarába belefulladni készülő ember apránként kiépülő kapcsolatáról, ami a két színész, Brit Marling és a Lostból ismerős William Mapother remek játékának köszönhetően megkapóan hiteles, egyszersmind átélhető. Az őszinte kommunikáció halálával kettejük viszonya meredek fordulatot vesz, ami még távolabb sodorja a megváltást, a bűnbocsánatot. A gyötrelmek képi dekódolása és a végig biztos rendezői kézben tartott gyeplő szerencsére gondoskodnak róla, hogy a film soha ne lépjen ki a saját maga által vájt mederből, így a lezárás, amellett, hogy újabb kérdéseket vet fel, hitelesen illeszkedik a film egységébe.

A drámai oldal ilyen mértékű kidomborítása mellett azonban valahol kilóg a sci-fi vonal, ami, mint említettem, egy rettentő vázlatos díszlet megépítésére szolgál csupán – annak ellenére, hogy az előzetesben érezhetően nagyobb hangsúlyt kap. A film gálánsan megfeledkezik az olyan elhanyagolható tényezőkről, mint hogy az éveken át egyre közelebb érő Föld 2-n vajon hogyan alakulhatott ugyanúgy az élet, mint nálunk, ha egyszer nem kering semmilyen Nap körül?! Nem is szólva arról, milyen következményei vannak, ha egy ekkora égitest belép a Naprendszerbe a maga tömegvonzásával! Persze nagyvonalúan legyintve el lehet siklani efölött, hiszen láthatóan feature és nem bug (bár akkor meg miért foglalkoztak az éjszakát bevilágító másik Föld megjelenítésével), így jobban tesszük, ha az egész tudományos megalapozatlanságot besöpörjük a szűkös büdzsé és a filmfesztek dicsősége által alkotott szőnyeg alá. Ha képesek vagyunk erre a suspense-re, egy élvezhető és nagyszerű mondanivalóval rendelkező filmet kapunk.

9 komment

Címkék: scifi dráma filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr455497837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virtualdog 2013.09.17. 08:55:05

Nem szeretem az "ál-sci-fi-ket" - de a film legizgalmasabb felvetésének elhanyagolásától függetlenül még biztosan lehet nagyon jó dráma. De azok nem nekem valóak... :) Kösz a cikket!

Desrix 2013.09.17. 11:49:46

@Borbíró Andris: Én sem szeretem az ál-sci-fiket, és szíven is ütött, amikor rájöttem, hogy ez nem az lesz, mint amire számítottam, de ettől függetlenül tudtam élvezni.

Nuklearis Baromfi 2013.09.17. 12:53:14

Jaja. Lásd még a Melankólia c. filmet. Ott is drámázás volt, miközben közeledett a földhöz egy bolygó. Amikor beültem a filmre, még nem tudtam erről a bolygós dologról. A sok dráma közt kb. a film egyharmadánál esett le, hogy erről van szó. Onnantól kurva jókat röhögtem. :-)

Tiger Woods 2013.09.17. 13:03:51

@Nuklearis Baromfi: OFF hát én sajnos tudtam miről szól a melankólia, úgyhogy végig a véres végkifejletet vártam (mégis csak trier). erre jött helyette valami béna cgi giccsparádé...

breakair 2013.09.17. 13:22:18

A Felettünk a Föld egy kiváló dráma. Az egész "scifi" dolgot csak a könyebb érthetőség miatt hozták be, egy percig nem akarták tudományosan magyarázni a másik Földet.
A Melankólia, na ott próbáltak valami tudományt vinni a filmbe. Jókat is röhögtem a vége felé...

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.09.17. 13:41:49

"..ám unalmassá még nem váló perceit.." Sajnos DE.

Nem rossz film, érdekes alapkoncepcióval, vastagon kidomborodó, kőkemény depresszív drámával, de valahogy mégsem tudott igazán megfogni.

Pont az alapfelvetése, amit te is említesz, a "vajon milyen lenne saját magunkkal találkozni" az egész sava-borsa, amire fel lehetett volna húzni egy filmet (mert ez egészen felkeltette az érdeklődésem, ugyanis előzetesen nem sokat tudtam a műről).

Mondom, érdekes, koncepciózus, de helyenként túl monoton, unalmas.

Rusznyák Csaba 2013.09.17. 15:05:58

Jaja, én is marhára untam.

A sci-fi körítésre semmi szükség, az egész csak egy gimmick, és az a vicc, hogy ezen a gimmicken csavar egyet az utolsó jelenetben (minek?), amiről aztán mindenki azt gondol, amit akar, mert afféle prometheusos parasztvakítás. Közben a súlyosnak, komolynak beállított dráma feloldódik limonádéban.
(Az operatőrt különösen szerettem volna megverni.)

agika88 2013.09.17. 21:24:31

Ez tipikusan az a film, amiben nagyon lassan történik a...semmi. Közben pedig minden karakter szenved...
Nem ismertem a film tartalmát, szóval én is sci-fi-re számítottam, de kellemesen csalódtam. Szeretem az ilyen filmeket.
Bátyám is sci-fi-re számított, nem kapta meg, és utálja is az ilyen típusú drámákat. Szóval kinek hogy esik ez a film és a félrevezetése.

A melankólia viszont... hát nem vagyok oda Tierért, egy filmjét szeretem nagyon, de nem ezt. Sajnos abszolút nem jött be.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.03.19. 13:44:48

A film egy hétköznapi dráma, nem túl izgalmasan fényképezve, és elmesélve, amibe annyi sci-fi került, hogy hirtelen van egy másik föld is az égen. Ez a kettes föld úgy tűnik tükör, rajta minden ugyanaz, mint itt. És ezzel a húzással egy igen érdekes filozófiai kérdéseket feltevő film lehetne, de nem. A végéig megmarad az alap dráma, és annak feloldozásáért küzdő főszereplő. Mire sci-fibe váltana már késő, már unalmas.
süti beállítások módosítása