Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Journey to the West - Conquering the Demons

2013.05.23. 06:00 .YEZy.

journeyto01.jpgA négy nagy klasszikus kínai regény egyikét, a Nyugati utazást, ami a Majomkirály legendáját dolgozza fel, már számtalanszor filmre vitték. A világnak ezen a felén a legtöbben valószínűleg az amerikai piacra készült kiherélt változatot, a Disney családi mozidélutánná silányított The Forbidden Kingdomot (izé, Tiltott királyság) ismerik, amit nemhogy Jackie Chan és Jet Li duója, de még a túlzásba vitt filmes utalgatások sem tudtak megmenteni a teljes középszertől. Az "én már minden filmet láttam" típusú két lábon járó enciklopédiák persze megemlíthetik az 59-es japán Monkey Sun-t és a '66-os hongkongi Monkey Goes Westet, a hozzám hasonló, gyógyíthatatlan hongkongifilm mazochisták a 2005-ös Chinese Tall Story-t (ami a 90-es évek PC-s játékaira hasonlító animációs betét mellett leginkább a Charlene Choi testsúlyát kábé 1 kilóval megnövelő sminkmennyiségről volt emlékezetes), míg a szerencsések (és úgy általában az ázsiai filmek rajongói) elsősorban a legendás, két részes, 1994-ben forgatott Stephen Chow változatot ismerhetik.

Ez utóbbi miatt tört ki hatalmas várakozás, amikor híre ment, hogy a hongkongi film legnagyobb nevettetője új feldolgozáson dolgozik. Ezzel egyidőben elindultak a pletykák is, hiszen mostanában Chow mester termelékenysége igencsak megcsappant, az utóbbi 10 évben ugyanis ez mindössze csak a harmadik filmje. A rosszindulatúbbak szerint ennek egyik fő oka, hogy a sikerek miatt kicsit nagyon nagy lett az arca és mindenkivel összeveszett Hongkongban, még a régi haverral, korábbi állandó sidekickjével, Ng Man-tat-tal is. Hogy ebből mi igaz és mi nem, nem lehet tudni, ám minden valószínűség szerint nem véletlen, hogy az aktuális trendekhez alkalmazkodva, a Journey to the Westet már Kínában, a mandarin piacra fókuszálva forgatta le. A felfokozott várakozások viszont elkezdtek csalódottságba átcsapni, amikor a mester nem tűnt fel az első trailer-ben és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy csak a kamera mögött vesz részt a forgatási munkálatokban (de ott igen tevékenyen, ő volt a geggyáros, az egyik forgatókönyvíró és a segédrendező).

journeyto03.jpgEz azonban ne tartson vissza senkit a filmtől, ugyanis annak ellenére, hogy maga a mester nem jelenik meg benne, ez bizony egy ízig-vérig Stephen Chow blődli, megspékelve az új idők jellegzetességeivel. Szó sincs Disney családi mozidélutánról, rögtön a kezdő nagyjelenet színtiszta horror, démonvadászokkal, szörnyekkel, halállal és nagy sikolyokkal, miközben a leírhatatlanul debil Chow poénokon vigyorog az ember. Ez a kettősség pedig meg is marad egészen addig, amíg színre nem lép a Majomkirály. Onnantól kezdve a humor szinte teljesen eltűnik, és szó szerint elszabadul a pokol, amit csak egyvalaki tud megállítani. Mindezért kárpótolhat a látvány, bár a '90-es évek hihetetlenül kreatív, rendkívül szórakoztató és abszolút egyedi filmes trükkjeit már régen kiváltották a digitális technika használatával (számomra a Kung Fu Hustle is emiatt vesztett rengeteget a varázsából), de meg kell hagyni, hogy (a fegyvereket és a csúcspontnak szánt Majomkirály csatát kivéve) a felhasznált technika nem rossz, egy ilyen könnyed fantasybe tökéletesen beleillik, főleg a démonok megvalósítása sikerült nagyon jól.

Az utóbbi időben általánossá vált, hogy a mandarin piacra forgatott, hongkongi mesterek által készített filmek csak gyenge utánzatai a nagy klasszikusoknak (lásd A Chinese Fairy Tale). Chow azonban semmit sem bízott a véletlenre, egy pillanatig sem érezhető az "ezeknek a gagyi is jó lesz" arrogancia, minden egyes részletre igyekeztek a lehető legjobban odafigyelni. A színészek összeválogatása telitalálat, a főszereplő, a naiv és tapasztalatlan démonvadász szerepére Wen Zhang tökéletes választás, volt, a fiatal színész nem vallott szégyent, ügyesen bebizonyítja, hogy harsány grimaszolás nélkül is el lehet játszani egy ilyen szerepet (és még jól is táncol). Cheng Sihan jópofa Ng Man-tat/Lam Suet pótlék, Huang Bo bohóckodásai sem rosszak (kár, hogy Majomkirályként nem ő van jelen), a bikinimodellből mára celebistenséggé vált Chrissie Chau ezúttal is hozza azt, amiért szerződtették (és jól játszik Shu Qi alá), a sokszor irritáló Shu Qi pedig ezúttal testhezálló szerepet kapott, nem is emlékszem, melyik filmben volt utoljára ennyire megigéző (és még énekel is, nem is akárhogyan!). Inkább ilyen szerepeket kellene vállalnia az A Beautiful Life stílusú drámák helyett.

journeyto04.jpgA film szinte minden pillanatában benne van a mester stílusa. Elég csak a piros löttyben fürdő emberkére, vagy a naiv démonvadász fogságba kerülésére gondolni, a Sun Wukong barlangjában történtekről nem is beszélve, egytől-egyig jellegzetes Chow marhaságok. De ugyanez elmondható a keserédes szerelmi szálról is, ami szintén jellemző a nagy nevettető korábbi munkáira, bár ennyire szépen és kidolgozottan talán még nem sikerült bemutatnia. A Majomkirály nagyjelenete okozhat talán egyedül némi csalódást a sablonos megoldások miatt, de ez állítólag azért van, mert igyekeztek aránylag hűen követni a regény eseményeit (és itt ki is derült, hogy nem olvastam). A lezárás viszont tökéletes, gyönyörű és felettébb nosztalgikus hangulatba ringatja a nézőt, ahogy a jellegzetesen 60-as évekbeli zene dallamaira Tripitakáék nekiindulnak az útnak.

A végére pedig a lényeg: hiányzik-e ebből a történetből a hongkongi film legnagyobb nevettetője? Ha a kreativitása és frissessége csúcsán levő, fiatal Stephen Chow-t vesszük abból az időből, amikor a Chinese Odysseyt, a Love on Deliveryt, vagy a From Beijing with Love-ot készítette, akkor igen, nagyon is. De az a megfáradt és megöregedett Chow mester, aki a Kung Fu Hustle-ban és főleg a CJ7-ben erőlködött, már nem hiányzik, még annak ellenére sem, hogy azóta sem tudták átvenni a helyét, hiába próbálkozott ezzel többek között Nick Cheung (ő nagyon bele is bukott), Ronald Cheng, vagy éppen Wong Cho-lam. Ezért is remélem, hogy a következő Stephen Chow agymenésre nem kell újabb öt évet várni.

10 komment

Címkék: ázsiai fantasy kínai filmkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr155295080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fratello (törölt) 2013.05.23. 08:24:16

A hozzám hasonló "egyszer-belenéztem-egy-HK/kínai-filmbe-de-megfeküdte-a-gyomrom" emberkék kedvéért mindenképpen érdemes hozzátenni, hogy európai szemmel (és ésszel) is maximálisan feldolgozható és élvezhető a film (egyedül a romantikus szál "hangvétele" volt nekem furcsa, de betudtam műfaji/rendezői sajátosságnak... :)

Hasionlóan élvezhető film még mostanából a Tai Chi Zero (Igaz, annak a "második" részét már nem bírtam végignézni).

kukilopezromero 2013.05.23. 14:00:43

@Fratello: európai szemmel ? úgy érted, hogy az ázsiaiaknak más szemük van? ez így elég rasszista :)

progvog 2013.05.23. 16:56:54

igaz, az nem film, de a sztoriból csináltak színházi darabot is, aminek a gorillazos damon albarn csinálta a zenéjét, de még az is elviselhetetlen! :D

FunkTazmagora 2013.05.24. 16:36:17

Chow-tól pont tegnap néztem a Terminátor 33 1/3-ot ( asszem előtte még nem láttam tőle filmet ), több 'poén' után zavart arccal néztem,hogy "ez most mi fene volt ?! " vagy ilyen kukiságot hogyan lehet kitalálni ( pl. amikor a főszereplő felrobban, és csak a szája marad meg vagy amikor egy tubus fogkrémmé alakul ). Európai,nyugati ízléssel furcsának,szokatlannak tűnik ez a humor, némelyiket nem is lehet igazán érteni.

A gyerekkori Jackie Chan filmek még emészthetőek , mert inkább ott az akció dominált és valszeg a humort is megpróbálták a nyugati ízlés szerint fókuszálni.

walter white 2013.05.24. 18:12:46

@FunkTazmagora: a Terminátor 33 1/3-ban csak szereplo, szoval nem sorolnam az "igazi" Chow filmek koze :)

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2013.05.24. 19:55:29

@FunkTazmagora: Az egy korai darab, amiben még nem elsősorban Chow vitte a prímet, hanem Wong Jing (róla is lesz szó egy hosszabb posztban nemsokára). És igen, az valóban fárasztó, én még nem is láttam egyben végig...
A '80-as évek Jackie Chan filmjeinek humorát szerintem abszolút nem próbálták nyugati ízlés szerint fókuszálni (elvégre a hazai piacra készültek és az USA-ba szánt produkcióikban alig volt humor), inkább a Chan által követendő példának tartott Buster Keaton/Charlie Chaplin vonal miatt lettek a helyzetkomikumra épülő gegek emészthetőbbek (vagy gyerekfejjel voltunk nyitottabbak, ki tudja). Egyébként nekem a Rendőrsztori 1 humora mindig is túl harsány volt.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2013.06.03. 21:01:42

@-YEZy-: Szóval Chow már 1994-ben is feldolgozta a témát, és melyik a jobb?

TheBerzerker 2013.06.05. 08:28:05

94-es nekem megvan HK kiadású dupladvdn. a film jó csak élvezhetetlen annyira szar az angol felirat hozz. Olyan gyorsan elkapkodja a képről, hogy képtelenség elolvasni és követni a filmet.

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2013.06.21. 08:08:17

@MolnarErik: Hopp, erről a kommentről eddig lemaradtam. Szóval a '94-es jobb, de persze csak abban az esetben, ha nem zavarnak az akkori, mai szemmel nézve kissé furcsa technikai megoldások benne. Chow zseniális, a humor állandó fejfogásra késztet, a sztorira meg nagyon oda kell figyelni, így nem árt a jó (angol) felirat se hozzá.

Oldfan 2013.10.05. 11:03:02

Kellemes film ez, minden stílus keveredés ellenére. Humorizál, okít egy kicsit, kalandos, látványos, szóval minden hangszeren játszik. Már magyar felirata is létezik.
süti beállítások módosítása