Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

RuneWars társasjáték

2013.04.29. 06:00 Desrix

000Runewars01.jpgMegalománia. Időnként mindenkit elkap egy kicsit, nem bírunk megállni, nem ismerünk mértéket, minden kell, a legjobb, a legnagyobb, de nem is ragozom tovább, a lényeg, hogy túlkapjuk alaposan. Láttunk már erre példát, legyen szó filmekről vagy akár társasjátékokról. Bizony, amikor egy tervező befut, a játékai ismertek és sikeresek lesznek, előfordul, hogy az a bizonyos gépszíj elkapja, mi pedig fogjuk a fejünket az eredmény láttán – ezt most komolyan gondolta? Van a megalomániának azonban egy egészséges serkentő hatása, ami, óvatosan adagolva, a határ innenső oldalán maradva, de átlépegetve olykor, akár segítheti is vállalkozásunkat. A RuneWars ezt a határvonalat nem csak átlépte, hanem megerőszakolta, széttépte, még egyszer megerőszakolta, majd dobbantott egy másik kontinensre.

Ez egy epikus küzdelmekkel teli fantasy stratégiai játék, ami hősöket és seregeket vonultat fel egy hexákra osztott csilli-villi térképen. A céljával pedig valószínűleg már eme szavak olvasása előtt minden olvasó tisztában van: hódítani és uralkodni. Ám ez még az egészséges megalománia kölyke, ugyanis azzal semmi gond nincs, amíg az ember a játékokban éli ki ilyetén hajlamait – sőt, terápiaként talán bevált volna pár történelmi személy esetében, ki tudja? Mindenesetre nem a RuneWarst adtam volna oda világhódítói bekattanások kikezelése céljából, mert elképzelhetőnek tartom, hogy még a végén ellentétes hatást értünk volna el. De ennyit a fantazmagóriákról, lássuk, miért mondom ezt.

A RuneWars Corey Konieczka (aki a Fantasy Flight Games egyik ifjú hérosza) fejéből pattant ki, és van egy tippem, hogy a Twilight Imperium kiegészítőinek készítése közben fogalmazódott meg benne az alapötlet, jellegét tekintve ugyanis nagyon hajaz a 4X játékok ősatyjára. Egy játékalkalmanként változó területen kell kommandíroznunk eltérő harci potenciállal rendelkező egységeinket, alkalmazkodva a váratlan eseményekhez, a környezethez és az évszakok sajátosságaihoz. Négy különböző fajból választhatunk, akik mindegyike másféle stratégiát kínál fel a győzelemhez vezető úton. Nagyon ne vágjuk magunkat a földhöz izgatottságunkban, a négy faj koncepciója a hagyományos ponyva-fantasy által kitaposott ösvényt idétlen és nyakatekert nevük miatt hagyja csak el, majd iszkol is vissza rá sebtiben, nehogy a szűk marokkal mért kreativitást ideje korán ellője holmi hangulati tényezőre. Kapunk gerilla hadviselésben jártas elfeket, problémamegoldást izomból toló barbárokat, genyó trükkökkel operáló élőhalottakat és egy full standard középkori embersereget.

000Runewars02.jpgA látványt és az alkatrészeket tekintve beleadtak apait-anyait, nyilvánvaló célként lebeghetett az FFG lelki szemei előtt egy brutálisan szemkápráztató kialakítás. Ez a hozzáállás egyébként megszokott a kiadótól, így nem csoda, ha azt mondom, öt csésze kávéra rátolhattak három energiaitalt, majd bőszen felszívva magukat, nekiláttak az agyalásnak, hogy mivel tudnák túlszárnyalni eddigi teljesítményüket. A „kevesebb néha több” elve, ha előkerült is, kukázva lett azon minutumban – a síkságok, erdők, mezők és folyók valóban nagyon részletesen jelennek meg a hexalapkákon, ám olyan mértékben lettek túldíszítve, ami a rokokó fogalmát a konyhabútorokra kibiggyesztett viaszgyümölcsök szintjére degradálja. Itt akár meg is állhattak volna, de nem tették: a domborzat 3D-s műanyag, amit a külön erre a célra kialakított helyekre tudunk bepasszintani, feltéve, hogy nem törjük össze játék előtt, illetve nem lökjük meg a könyökünkkel a táblát, hogy aztán a rakosgatást kezdhessük előröl. És még ezt is lehet fokozni! A játékban minden egységet apró műanyag figurák modelleznek, amik remekül néznek ki, a baj nem ezzel van. A kaotikusan kinéző játéktáblára orosz hadsereget megszégyenítő számban pakoljuk ki az alapszínekben „pompázó” figurákat, még átláthatatlanabbá téve az egészet, arról nem is beszélve, hogy a lapkákra nyomtatott információk utáni kutatás ezáltal egy külön minijátékká avanzsál, amolyan „Hol van Wally?” stílusban.

000Runewars04.jpgA RuneWarsba mindent, amit csak lehetett, beledobáltak. Temérdek típusú kártya nehezíti meg a játék sántító rendszerében való tájékozódást (Évszak, Küldetés, Titulus, Taktika, Objektíva, Hős, Sors, Parancs, Győzelem, Jutalom… piros lapot!), ami önmagában szintén nem lenne gond, ha lenne értelme lemodellezni, mondjuk a Holle anyó bal csöcsén lévő pörsenés hatását a folyón átgázoló lovasokra. Habár mindnek megvan a maga funkciója, és az ellen sem ágálok, hogy rengeteg lehetőségünk kínálkozik kihasználni ezeket, de a passzív tervezést túlzottan hangsúlyossá tévő mechanizmusokkal már elvérzik a játék. Hiába van módom városok elfoglalására, fejlesztésére, ha az olyan lassú ütemben zajlik, hogy mire konkrét hasznot remélhetnék belőle, már véget is ért a küzdelem. És ez még csak egy példa volt arra, hogy miért nem érdemes készülő társasunkba belezsúfolni minden világrengetőnek tűnő ötletet, ami a tegnap esti füvezés közben Isten ujjának érintésére került a fejünkbe.

000Runewars03.jpgAz alapmechanizmus koncepciója ellenben zseniális. Valóban az, vérzik a szívem, amiért ezt a gyöngyszemet a Rockefeller Center Karácsonyfájával vetekedve igyekeztek túldíszíteni, majd kilőni a világűrbe. Minden játékos rendelkezik ugyanazzal a nyolc darab parancskártyával, amikből évszakonként egyet kijátszhat. Ezek egytől nyolcig be is vannak számozva, helyezkedni, mozogni, támadni, terményt betakarítani, befolyást szerezni, erődöt építeni, toborozni, kurvákat felkoncolni, és hasonló úri murikat lehet velük elkövetni. Ha ügyesek vagyunk, a bónuszaikat is kihasználhatjuk, amennyiben az év során az éppen lerakott kártya a legnagyobb sorszámú. Ezáltal nagyon meg kell fontolni, mikor melyiket érvényesítsük, a bónuszok ugyanis komoly előnyt képesek adni, már amelyik, a parancsok – jellegükből fakadóan – ugyanis nincsenek kiegyensúlyozva, ám mindenkinek ugyanaz van belőle. A RuneWars első kiadásában még hat év volt a limit, ezt a javított verzióban kitolták hétre. Valószínűleg látták, hogy a lassú játékmenet miatt nehezen bontakoznak ki a birodalmak, így adtak rá még egy kört, amivel csak hosszabb lett a játékidő.

000Runewars05.jpgAz évszakok ötlete szintén remek – lenne, ha érdemben történne is valami a pályán, ugyebár. Tavasszal frissítünk, visszavesszük az elhasznált lapjainkat, nyáron a hőseink kerülnek főszerepbe, ősszel visszakeverjük a Sors paklit, illetve kaphatunk Taktika kártyát, vagy befolyást, télen pedig beáll a cidri és akinek nem jut ellátmány, az elpatkol. Emellett minden Évszak-kártyán van valami egyedi esemény, ami bonyolítja az adott kört (vö.: feleslegesen akadályozza, és így lassítja az egyébként is lajhárként vánszorgó játékmenetet). A hősök funkciója hasonló képet fest. A győzelemhez szükséges sárkányrúnák begyűjtésében tudnak segédkezni, küldetéseket végrehajtani, párbajozni, azonban sokat ne várjunk tőlük, ugyanis egyetlen egy akciójuk van, az is kizárólag nyáron: vagy edzenek, hogy ne patkoljanak el egyből, vagy gyógyulnak egy vesztes harcot követően, vagy pedig mozognak. Ennyi. Hét kör alatt olyan hatékony segéderő lesznek, mint az építkezéseken az ásón támaszkodó jómunkásemberek. A Sors kártyák megléte pedig még ennél is nagyobb vicc! A véletlen szerepét reprezentáló dobókockák derogálhattak, ugyanis a harcokat, valamint a random kimenetelű eseményeket ezek a kártyák irányítják. A Trónok harca kegyetlenkedései bakfitty ahhoz képest, amit ezek a kártyák jelentenek, pozitív hatású lap nem sok található közöttük. Ez éppenséggel nem is lenne negatívum a szememben, de a kártyák használata rendkívül frusztráló.

Nem csűröm tovább a szót, talán már ebből is látszik, hogy a RuneWars nem lett egy telitalálat – ha a célkitűzés a Twilight Imperiumhoz hasonlóan egy epikus fantasy zászlóshajó létrehozása volt, jelentem, nem sikerült. A sok felesleges túlbonyolítás, a gyomorforgató grafikai dizájn, a béna hősrendszer, a tetű módjára vánszorgó játékmenet, a nehézkes előrejutás, a használhatatlan diplomácia, a csekély számú akciók nem állnak össze stabil és olajozottan működő egésszé. Aki egy jó stratégiával akar játszani, annak a Trónok harcát ajánlom, minden téren kenterbe veri a RuneWarst.

8 komment

Címkék: társasjáték

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr645175825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anorim 2013.04.29. 09:23:59

Ezzel speciel nem értek egyet. Aki bírja a hosszú és bonyolult katonai/stratégiai játékokat, annak semmi baja nem lesz vele, ha egyszer végre beletanul. Nem olcsó játék, de minden pénzt megér.

wice 2013.04.29. 15:48:04

@anorim: Jaja, meglehetősen szubjektív lett az írás, amivel alapvetően nem lenne baj, de eléggé úgy hangzik, mintha a szerző egyszer kipróbálta volna a játékot, és mivel nem sikerült egyből átlátnia a lehetséges stratégiákat, elkönyvelte feleslegesen bonyolult marhaságnak (az esztétikai kérdéseket most hagyjuk is, ehhez a témához szerintem abszolút illik ez a barokkos túldíszítettség, de ez persze ízlés dolga). Amúgy annyira azért csak nem szar a játék, a BGG toplistáján pl. ott van az első ötvenben.

Én monnyuk két-három játék után elcseréltem a Descent 2-re, de az pont azért volt, mert rájöttem, hogy a hosszú és bonyolult katonai stratégiák nem igazán az én világom.

Gulandro 2013.04.29. 15:59:27

A cikk valóban elmarasztaló, de teljesen meg tudom érteni, hogyha valaki nagy beruházás után (mert nem olcsó azért) nem kapja meg azt az élményt, amit remélt az anyagtól.

Az FFG játékai számomra mindig érdekesek. Legutóbb az Android lett meg végre, de bizony mondom, nekem beletört a bicskám a szabályaiba. Arról nincs valakinek pozitív, reménykeltő véleménye?

wice 2013.04.29. 16:29:33

@Gulandro: Androidhoz töltsd le a Universal Head szabályösszefoglalóját, két oldal az egész, ha ebből se érted meg, akkor semmiből: boardgamegeek.com/filepage/39726/universal-head-android-rules-summary-reference

wice 2013.04.29. 16:46:13

@Gulandro: Én amúgy eléggé szeretem az Androidot, totálisan egyedi játék, nincs még csak hozzá hasonló se.

Két dologra érdemes nagyon figyelni:
1. maximum hárman játsszátok, négy játékosnál már túl sokat kell várni, mire rád kerül a sor (ja, egyébként ketten is lehet, de olyankor "a játékosok száma + 1 = 3" helyett 4 gyanúsítottat kell kirakni)
2. mielőtt elkezditek a játékot, mindenki alaposan olvassa el a karakteréhez adott ismertetőt. Ez részletezi a karakter erősségeit, és, ami mégfontosabb, a gyengeségeit. Ebből kiderül, hova NEM (vagy csak nagyon óvatosan) szabad mennie, vagy mit NEM szabad csinálnia. Ez azért fontos, mert minden karakternek vannak "sötét lapjai", amiket az ellenfelek tudnak kijátszani ellene bizonyos körülmények teljesülése esetén. Ha figyelmen kívül hagyod a karakterlap figyelmeztetését, hogy pl. nem ajánlatos "seedy" helyekre mennie, akkor könnyen előfordulhat, hogy egy rakás pontot veszítesz egy ilyen rád kijátszott "sötét lap" miatt, aztán panaszkodhatsz, hogy a játék teljesen "véletlenszerű" és "kiegyensúlyozatlan". :) Persze azt is érdemes nézni, a többi játékosnál van-e a te "sötét lapjaid" közül: ha nincs, akkor nyugodtan mehetsz "veszélyes" helyekre (ill. ha csak egy van valakinél, akkor is meg lehet kockáztatni, mert viszonylag kicsi az esélye, hogy pont olyan lapja van).

Gulandro 2013.04.29. 17:02:37

@wice: Köszönöm, ez nagy segítség lesz. Szerintem is egyedi és fantasztikus játék, csak nehéz bevonni másokat is, amikor még magam is analfabétának érzem magam sokszor a játékkal kapcsolatban.

zobaal 2013.05.18. 13:58:58

nagyon sokat szoktunk vele játszani, egyik kedvenc darab a gyüjteményembe kiegészítővel és az új szabályokkal már nagyon izgalmas lett bár nem egy twilight imperium középkori köntösbe de mindenképp nagyon élvezhető

Desrix 2013.05.24. 14:28:46

@wice: erre jártam, ide is idekommentelek. :) Nyilván egy játék ízlés dolga is, sőt, de egy tényt mindenképpen megemlítek ezzel a cikkel kapcsolatban: egy játék után soha nem adom fel az ismerkedést, pláne nem írok róla cikket. A RuneWars-t nagy lelkesedéssel vettem meg, eleinte tetszett is, sőt, ahogy írtam, több olyan része van, ami kifejezetten tetszik. Valóban nagyon lehúztam, de hiába próbáltam közelebb kerülni hozzá, mindig ellökött magától, pedig az ilyen jellegű stratégiák tartoznak a kedvenceim közé. Ezért is ilyen keserű a hozzáállásom vele kapcsolatban. Egyébként megértem, vacilláltam is rajta, hogy kiadjam-e így a kezem közül a cikket, hiszen nekem se esne jól, ha valaki a kedvenc játékomat marasztálná el így... de kijött, és ez van.

Androidról is lesz majd cikk (valamikor), ám egyelőre más dolgok vannak kilátásban. :)
süti beállítások módosítása