Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Judge Dredd - Day Of Chaos

2013.03.01. 06:00 Chavez

Doc01.jpgMega-City One populációja meglehetősen drasztikusan redukálódott az elmúlt évtizedekben. A kezdeti kb. 800 milliós lakosságot az Apocalypse War (1982) során a szovjetek atomcsapással felezték meg, a Necropolis idején (1990) a Sötét bírák további 60 millával rövidítették meg, a Judgement Day zombiinváziója és a Total War tombolása is további milliós veszteségeket okozott, bár időközben azért vissza is gyarapodott valamennyire a lakosság. A Day Of Chaos újfent keményen odavágott a demográfiának, olyannyira, hogy a végső szám már csak olyan 50 millió lakosnál állt meg. Ha így folytatódik, pár év múlva csak elvétve lehet majd embereket látni a jóformán az egész amerikai keleti partot magába foglaló Megapolisz utcáin.

A 2011 nyarától kerek egy éven, és 47 számon át tartó Day Of Chaos az eddigi leghosszabb Dredd eposz, és azon kívül, hogy egy elképesztően izgalmas, nagyívű történet, egyben egy olyan jelentős mérföldkőnek tekinthető esemény is, ami nem csak Mega-City, de az egész Judge Dredd univerzum jövőjére hosszú távú hatással bír. 

Ezúttal nem kell nagyon tisztában lennünk az előzményekkel, bár a sztori háttere most is messzire nyúlik vissza, egészen a már eddig is sokat hivatkozott Apocalypse War idejéig. Akkor Dredd egyetlen gombnyomással törölte el a Föld felszínéről East Meg One-t, vagyis a Moszkva köré épült szovjet megavárost, és bár sokáig meg volt róla győződve, hogy tette indokolt és jogos volt, az később mégis gyakran kísértette őt. A túlélők azonban nem felejtettek, és várták a megfelelő pillanatot a bosszúra, ami most jött el.

doc10.jpgA város éppen új polgármestert készül választani, ami már önmagában is komoly terhet ró a bírákra. Ekkor egy jövőbelátó képességgel megáldott PSI bíró figyelmeztet, hogy hatalmas katasztrófa közeleg, ami a város pusztulását okozhatja, de először csak Dredd veszi elég komolyan a homályos víziókat. Később azonban a jóslatok sorban igaznak bizonyulnak, de még mindig nem áll össze a kép teljesen. A szovjetek ugyanis egy Borisenko nevű ezredes vezetésével (aki East Meg One atomvillanásában megvakult) egy jól megtervezett és mesterien összehangolt akcióval készülnek a várost romba dönteni. Egy családostul elrabolt neves tudóst rákényszerítenek, hogy kifejlessze a toxoplasma gondii vírus egy speciális, halálosabb verzióját. Alvóügynökök és beszivárgók aktiválják sorban magukat és a vírust, egyre több embert megfertőzve, mindeközben szovjet bérgyilkosok számos fontos személyt, köztük Dreddet és az eseményeket előre látó PSI bírót is megpróbálják likvidálni. A vírus gyorsan terjed, és 98-99%-ban halálos, de előtte még a fertőzöttekből dühöngő, gyilkos őrülteket csinál, akik így további pusztítást visznek végbe. És mindez csak az első felvonás. Miközben a bírák próbálnak gátat szabni a vírus terjedésének, és a tömegpánikot elkerülendő, megfelelően kezelni a vészhelyzetet, illetve kézre keríteni a terroristákat, nem várt események láncolata olyan folyamatot indít el, ami után fokozatosan, napról-napra omlik össze az infrastruktúra, és fullad egyre nagyobb káoszba a város, miközben a hullahegyek csak nőnek. Egy maroknyi terrorista pár nap leforgása alatt sikeresen térdre kényszeríti a gigantikus városállamot és a masszívnak gondolt bírói rendszert. 

Ezúttal többről van szó, mint újabb megalomán népirtásról és esztelen rombolásról, itt a pusztítás lényegében az újrateremtés része. John Wagner író amolyan bibliai özönvizet zúdított a bűnös városállamra, hogy ezzel egy teljesen új kezdetnek biztosítson teret, és egyben komoly kihívás elé állítsa írótársait. Miután végzett a forgatóval, Wagner a Facebook oldalán azt írta, hogy nagyon kíváncsi rá, hogy a kedves kollégák mit kezdenek majd azzal a helyzettel, amit ő otthagyott nekik. Konkrétan egy 90%-ban lerombolt várost, 350 millió halottat, és egy legyengített és szétzilált bírói rendszert, amiket már nem lehet csak egyszerűen újraépíteni pár részen keresztül, és úgy folytatni, mintha mi sem történt volna. Éppen ezért az igazán érdekes része a dolognak még csak ezután jön, és bár az eposzt követő sztorikban még főleg a rend stabilizálásáé és az újrarendeződésé a főszerep, már érződik, hogy az újjáépítésen túl jelentős paradigmaváltásra is szükség lesz, hiszen a város nem tartható fenn a korábbi elvek és szabályok mentén. (Pl. A rendrakáshoz nélkülözhetetlenek lettek az utált és a városból kitiltott mutánsok, akiknek nyilván egészen más pozíciójuk lesz ezentúl Megacity életében, illetve a bírói rendszer hatékonyságát is szükséges lesz alaposan újraértékelni majd, valószínűsíthetően a demokratikus törekvések kárára.)

doc11.jpgDe vissza a Káosz napjához. A történet a sorsfordító jelentősége okán még nem szolgál rá automatikusan a dicshimnuszokra, viszont ami az eposzt egyértelműen a legjobb Dredd történetek közé emeli, az ismét Wagner megbízható zsenialitása, aki bravúrosan és aprólékosan építi fel ezt az egész szövevényes sztorit a csúcspontig, a címbeli Káosz napjáig, ahol persze még közel sincs vége az eseményeknek. A tapasztalt író végig feszes ritmusban tálalja a történéseket, ahol egymást érik a meglepő fordulatok, miközben az olvasó is folyamatos bizonytalanságban van tartva. (SPOILER Pl. amikor már mindenki azt hiszi, hogy a káosz elérte a csúcspontot, akkor Wagner elszabadítja a Sötét Bírákat, vagy éppen kirobbant egy botrányt, ami után a lakosság szempillantás alatt szembefordul az amúgy is pokoli nehéz helyzetben lévő bírókkal. SPOILER VÉGE)

A Day Of Chaos nagy erénye a sokfélesége. Egyszerre kapunk szövevényes politikai thrillert, izgalmas kémsztorit, feszült katasztrófa-drámát, látványos akciót, de még vérben, agyban és belekben tocsogó horrort is, és természetesen a megszokott és elvárt fekete humort, és a társadalomkritikai élt sem kell nélkülöznünk. Öncélú műfaji katyvasz helyett azonban ezek a különböző zsánerek tökéletes összhangban vannak egymással, hála a már említett fokozatos építkezésnek, ami során Wagner kiváló ritmusérzékkel rakosgatja egymásra a történet újabb és újabb epizódjait, így adagolva fokozatosan a feszültséget. A hosszabb-rövidebb fejezetekből összeálló eposzban mindkét oldal szemszögéből láthatjuk az eseményeket, így ír le tökéletes ívet a történet. Látjuk a terroristák alapos előkészületeit, a politikai csatározásokat, Dreddet, ahogy ismét egyedül marad a bírói tanács önfejűségével szemben, egy balul sikerült mentőakciót, a terrorista ügynökök beszivárgását és az alvósejtek fokozatos aktivizálódását, majd a vírus villámgyors terjedését, és az abból következő pusztítást, végül pedig azt, ahogy egy romokban heverő város próbál úrrá lenni a káoszon.

doc12.jpgAz egy éven át futó eposzon természetesen több rajzoló is dolgozott, de a munka érdemi részét Henry Flint, a 2000AD egyik jelenkori sztárrajzolója végezte, aki karakteres, dinamikus és nagyon részletes rajzaival a lehető legideálisabb közvetítője Wagner vízióinak. De a méltatásból véletlenül sem hagynám ki a kicsit hasonló stílusban dolgozó Ben Willshert sem, aki az utóbbi időkben (és főleg a Day Of Chaos-os epizódjai okán) ugyancsak a kedvenceim közé avanzsálta magát. A tisztesség úgy kívánja, hogy megemlékezzek a többiekről is: Colin MacNeil, Leigh Gallagher, Edmund Bagwell ceruzamesterek mellett egyetlen filler epizód erejéig Michael Carroll író is részt vett a munkálatokban.

Hihetetlen, hogy John Wagner még 35 év után is olyan Dredd bíró sztorikat tud írni, hogy a fal adja a másikat. Pedig a 77-es induláskor még arra sem fogadott volna, hogy a korhangulat szülte karakter egyáltalán a 70-es éveket túléli, de még ennyi idő elteltével, és ennyi fantasztikus történettel a háta mögött sem tud kifogyni az ötletekből, és még mindig képes következetesen, jókora adag cinizmussal, fekete humorral és társadalomkritikával írni a hőse kalandjait. Dredd kétség kívül maga Wagner. Amit mindenképpen érdemes elolvasni, azt Wagner írta, amit Wagner írt, az pedig mindenképpen érdemes elolvasni.

A Day Of Chaos-on a terjedelme ellenére sem igazán lehet fogást találni, nem is csoda, hogy már nem sokkal a befejezése után is a valaha írt legjobb Dredd történetként emlegették a rajongói és a kritikus körök, valamint szerény jómagam is. Wagner újabb grandiózus és lebilincselően izgalmas művet alkotott, amely bár elsőre nagyon komplexnek tűnik, mégis kényelmes egyszerűséggel követhető. A mesteri történetvezetésnek hála ugyanis, a feszültségben, akcióban és humorban egyaránt bővelkedő, mégis rendkívül intelligensen megírt eposz fokozatosan magába szippantja az olvasót, hogy aztán az események részesévé, személyes átélőjévé tegye. Vitathatatlan remekmű.

13 komment

Címkék: scifi akció cyberpunk képregénykritika

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr715094042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ghavin 2013.03.01. 09:39:38

Kicsit off, de egy ideje tervezem a Complete Case Files első kötetének elolvasását, s nem tudom eldönteni, hogy ezzel lenne érdemes kezdenem vagy ha már ilyen későn érkeztem a buliba, akkor akár indíthatok a sokat emlegetett Origins történetszállal is, s csak aztán jöjjön a Case Files? S ha már Origins, akkor folytathatom rögtön a Tour of Duty-val, majd a Day of Chaos-szal vagy ha már módomban áll, akkor kezdetben koncentráljak inkább a korai klasszikusokra?

Bocs a sok noob kérdésért, de az amcsi mainstream többé-kevésbé önálló sorozatai után elég nehéz kiigazodnom a 2000 AD progjai között, még a neten fellelhető segédletek mellett is.

jocibmx 2013.03.01. 11:32:45

@Ghavin: Ezzel én is bajban vagyok. Nemrégiben belekezdtem ugyan a Complete Case Files első darabjába, ami ugyan szórakoztató , de a korántsem mai olvasóknak szánt történetek egy idő után unalomba fulladtak számomra, úgyhogy felhagytam velük. Aztán az Amerikát olvastam Wagnertől, meg valószínűleg ezt a Days of Chaost, is bepróbálom, de nekem is megyűlik a bajom a heti progokkal.

Rusznyák Csaba 2013.03.01. 12:04:38

Az első Case Files nagyjából arra jó, hogy lásd, honnan indult az egész, amúgy kihagyható. A másodiktól lesz a sorozat úgy igazán az, ami. Abban van az első két nagy Dredd eposz, a Cursed Earths és a The Day the Law Died. Állítom, hogy mindkettő fantasztikus mai szemmel is (úgy egy éve olvastam őket, akkor álltam neki az egész JD-nek).

Chavez 2013.03.01. 13:00:46

Szerintem nem ajánlott az Originssel kezdeni, ebben az esetben az eredethez azért kell már egy alaposabb ismeret. Érdemes pár legkorábbi sztorit elolvasni, hogy nagyjából a főbb karakterekkel és a világgal képben legyen az ember, meg hogy rákapjon a hangulatra, erre elég mondjuk úgy a CCF #1 első fele. Aztán utána nem árt a fontosabb eposzokat is végigrágni, de mivel ezekből is baromi sok van, és ha az ember türelmetlen, vagy csak kicsit már avittasnak találja a régebbi történeteket, akkor azt mondom, hogy nagyon leszűkítve a kötelezők (tehát nem a legjobbak, hanem a legfontosabbak): Judge Death & Judge Death Lives, Apocalypse War, Necropolis, aztán után akár már jöhet is az Origins, és onnantól a Tour Of Dutyval fel lehet vennie a fonalat, de persze még így is sok utánaolvasás szükségeltetik, de nem lehetetlen.
Persze aki ráér, és tetszik neki a dolog, az végigmehet az összes fontosabb sztorin, mint ahogy tettem én is, csak készüljön fel rá, hogy nem lesz rövid menet. Én 2008-ban kezdtem el, és csak tavaly ősszel értem be a mostani megjelenéseket. És nem is olvasok lassan.

prick 2013.03.01. 13:28:10

@Chavez: Az szép. Fel van adva a házi. :)

ghavin 2013.03.01. 14:42:44

@Chavez: Jól bírom a 70-es, 80-as évek stílusát, úgyhogy nem aggódok amiatt, hogy a CCF #1 kidobott pénz lett volna számomra. A Case Files köteteknél nagyságrendileg és a ráfordítandó időben is jól belőhető a tartalom, s az áruk is teljesen korrektnek tűnik. Az új, digitálisan beszerezhető progoknál viszont azt látom, hogy elég változó a fejezetek terjedelme, arról már nem is beszélve, hogy látatlanban nehéz eldönteni, olvasható-e a Dredd mellett más érdekes sztori is az adott progban vagy sem. Na jó, az ingyenes samplerek azért segítenek, ám tekintettel arra, hogy egyelőre csak iTunes-on érhető el a 2000 AD alkalmazás, s minden egyes letöltött számot magamtól kell átkonvertálnom úgy, hogy az utána androidon is olvasható legyen, lövésem sincs, hogy mit kezdek, ha a CCF #14 végére érek. A 15. kötettől eléggé gyenge értékeléseket kapott a "sorozat", így gyanítom a 90-es évek eleje a 2000 AD számára sem volt túl dicsőséges időszak.

scorsesefan 2013.03.01. 14:56:13

Remek írás.
Kérdés - Dredd itt hány éves?

Chavez 2013.03.01. 15:45:41

@Ghavin: Valóban nem a 90-es évek volt a legfényesebb korszaka se Dreddnek, se a magazinnak (akkortájt esett vissza a fogyás, és a Stallone film sem segített a népszerűsítésben), de azért születtek akkor is igazi nagy klasszikusok, bár nekem személy szerint az akkori időszakban leginkább a rajzokkal volt problémám. A sztorikat sem lehet egyben megítélni, mert pl. Ennis nem sok értékelhetőt írt, de Wagner mindig is magas színvonalon dolgozott, szóval nem véletlenül írtam, hogy amin az ő neve van, azt mindenképpen érdemes elolvasni.
A 2000AD annak ellenére, hogy sci-fi magazinnak van belőve, azért elég szélesen merít (horror, fantasy, akció, humor), szóval nehéz elhinni, hogy más érdekességet ne találna magának az ember, csak hát itt is az a probléma, hogy az évek, évtizedek óta futó sorozatokba nem biztos, hogy szerencsés deréktájon belevágni. De ha nem félsz használni a guglit, akkor nyugodtan kezdj bele akármibe, akárhol, annyira azért nem bonyolult ez a dolog. A Wiki is eléggé szépen el van látva infókkal, menet közben simán képbe lehet kerülni.

@scorsesefan: 68 éves, bár a klónozása gyorsítva lett, tehát úgy 5 évet még hozzá lehet adni. Ugyanakkor ez egy cyberpunk világ, tehát nem teljesen úgy rágja az idő vasfoga, mint a valóságban, de azért látszik már rajta a kor.

ghavin 2013.03.01. 16:13:08

@Chavez: A Dredd történetek közötti kiigazodásban szó se róla, tényleg jó támpontokat találni az erre szakosodott oldalakon (comicbookdb+wikipedia FTW), de a Dreddhez hasonlóan "intézményesült" sorozatok némelyikénél olyan ellentmondásos információkba ütközök néha, hogy az egyetlen reményem a Rebellion hivatalos adatbázisában van, amit elvileg most bétatesztelnek.

JudgeFairlight 2013.03.04. 17:27:01

John Wagner tudhatná, hogy a nagy katasztrófákkal a JD-ben semmit sem kezdnek (szó szerint, és ezzel ő is benne van a negatív példák sorában), marha blőd utóhatásokon kívül nagyon nem láttam még semmit. (te igen chavez?) ha egyszer kipukkad a lufi nincs semmi.

amúgy a kiüresedő város koncepció marha jó lenne, ha elővennék... egyrészt,hogy vannak már szinte 0 felé tartó populációs városrészek, másrészt, hogy a városon belül többek között a Apocalypse War következtében kisebb Cursed Earthek jöttek létre, amit egy-két háttér díszleten kívül (The Pit saga, meg egy Autópályás sztoryban) nem nagyon bontottak ki.

Valahogy azok az írók, akik 10-20-30 éve írják, se tudják helyén kezelni, hogy ez a város Észak-amerika köbö 25-30%-át lefedi, és hogy elég sok minden rágta már belülről :-/)

Chavez 2013.03.04. 19:20:17

Szerintem megfelelően kezelik ezt a dolgot. Az utóhatások érezhetőek, a dolgoknak vannak hosszabb távú következményei, nem látom, mit kellene még kezdeni vele ezeken túl. Az élet nem áll meg, azért még így is milliók maradtak bűnözni, meg szaporodni. Itt a város a második legfontosabb, ha nem a legfontosabb szereplő, tehát nem lehet vele akárhogy gyurmázni.

Ugyanakkor engem pont az zavar, hogy az utóbbi időben eléggé földhözragadt lett a JD, vagyis a városból csak ritkán mennek ki, akkor is csak a Cursed Earthre, és már az űrben sem nagyon repkednek.

A város mérete mindig problémás ügy volt, főleg a korai években, ahol Dredd hip-hop ott termett mindenhol a mocijával, mintha csak ő lett volna az egyetlen bíró egész Megacityben. Mostanában ezt árnyalták valamelyest.

JudgeFairlight 2013.03.05. 08:23:29

Akkor úgy mondom, hogy én eddig úgy láttam, hogy nagyevent után Apokalipszis Háború, Nekropolis, Judgment Day emlegetve van, hogy megreccsent a bírói rendszer persze, de azon túl az azt követő progokban semmi változás (nem azt mondom hogy egyik eposzból, bele kellene sodródni azonnal egy másikba), de azon túl hogy egy-egy monológban elhangzik a korábbi event neve, meg esetleg sírnak, hogy most kevesen vannak, semmi. Merő ötlettelenség. A következő részek legtöbbször bárhol lehetnének, aftermathnak aligha lehet tekinteni őket, egy kicsit sem érződik, hogy eddig szar volt a helyzet, túléltük a fostalicskát, de most mi lesz, mert érezzük, hogy a nyakunkba borult valami szagos. Egy kicsit sem izzadságszagúbb fenntartani a rendet. A bűnözés nem ugrik meg jobban (átlagnál). Senki sem igyekszik kihasználni a helyzetet (már a szokásosnál jobban) A láthatatlan futószalag is kitermeli hirtelen a bírómennyiséget, amivel megütik az elégséges szintet (feltűnő átmenet nélkül kapnak az esetleges kadétok level upot, hogy aztán átvészeljék azt az élet-halál harc látszatát távolról sem keltő vergődést a következő eventig, amikor is kezdődig a körforgás újra.

Chavez 2013.03.05. 12:33:56

@Fairlightprime: Így már van benne igazság, a DoC után is meglepően gyorsan túlléptek a dolgon, de legalább jó kis fasza sztorikat írogatnak azóta is, szóval nekem kevésbé fáj. Gondolom ez olyasmi képregényes hülyeség, mint amikor a szuperhősök lezúzzák a várost, aztán mégsincs sosem romokban.
süti beállítások módosítása