Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Jodorowsky és Moebius Incal-univerzuma

2012.10.05. 08:00 _Nagy Krisztián_

Incal_lead.jpg

(Jelen cikk egy változtatás nélküli másodközlés, ami eredetileg a Papírmozi képregényes szakmagazin ötödik számában jelent meg nyomtatásban 2011-ben - NK)

Az Alexandro Jodorowsky és a Moebius nevével fémjelzett Incal sorozat a felnőtt nagyközönségnek szánt képregények születésének egyik úttörője, egy olyan mérföldkő, ami elvitathatatlanul a modern bande dessinée egyik stabil alapkövévé vált. Az űroperát, a metafizikát, a szimbolizmust és a társadalomkritikát vegyítő hét éven keresztül írt első hat rész az osztatlan kritikai siker hatására trilógiává terebélyesedett, majd több különálló mellékszálat is növesztett, melyek ugyanabban a részletgazdagon kidolgozott „Jodoverzumban” játszódnak. Mielőtt azonban nekilátnánk az Incal-univerzum bemutatásának, nézzük meg ki az a két szerzőzseni, akinek ezt a kozmikus science-fiction (vagy ahogy Jodorowsky nevezi: meta-fiction) sagát köszönhetjük.

A chilei születésű Alexandro (avagy Alejandro, ahogy következetesen spanyol nyelvű műveit jegyzi) Jodorowsky excentrikus és sajátosan karakán reneszánsz ember, a bande dessinée Alan Moore-ja, a mozi, a cirkusz, a zene, a pantomim, a költészet, a színház és nem utolsósorban a képregény jelenleg 82 éves veteránja, a kilencedik művészet egyik olyan legendás alakja, aki a nyolcvanas években a talán a legtöbbet tette, és nem csak a Humanoides Associés kiadó keretein belül, hogy a kilencedik művészet túllépjen a nagyközönség szemében a gyermekeknek szánt szórakoztatás skatulyáján. Első képregényélményei a Chilébe is eljutó amerikai újságok vasárnapi mellékletei voltak: Mandrake the Magician, Prince Valiant, Flash Gordon, Popeye, Tarzan, melyeknek hatására indította útjának a hatvanas években az aztán öt éven keresztül saját maga írta és rajzolta Fabulas Panicas című vasárnapi képregénymellékletet az El Heraldo de México egymillió példányszámos napilapjának kultúra rovatában. Még az ötvenes években tagja volt egy párizsi pantomimes társulatnak, majd a hatvanas évek elején indult szürrealista mozgalomra válaszul Roland Topor és Fernando Arrabal társaságában megalakította a Pánik Mozgalmat, mely később a a Fabulas Panicas névadójává is vált. Nem tétlenkedett ezután sem, 1965-ben megvetette a mexikói avant-garde színház alapjait, majd leforgatott két, azóta kultikussá vált filmet, az El Topo című metafizikai westernt és a Szent Hegyet (The Holy Mountain), amit az alpinista filmek és a science-fiction egyfajta amalgámjaként lehetne meghatározni. A következő, ezúttal hihetetlenül grandiózusra tervezett filmjének forgatókönyvébe 1975-ben vágott bele: Frank Herbert legendás Dűnéjét akarta gyöngyvászonra adaptálni olyan nevek segítségével, mint Orson Welles Harkonnen báró, David Carradine Leto herceg és Gloria Swanson a Bene Gesserit főtisztelendő anya szerepében. Salvador Dalí természetesen a mindenható IV. Shaddam császárt alakította volna, a szédítő magasságokat ostromló egójának megfelelően a kor szupergázsijáért, melyet Greta Garbo-t is túlszárnyalva 100.000 dollárban állapított meg óránként. A látványterveket H. R. Giger, Chris Foss és egy bizonyos Moebius készítette, a filmzene megkomponálásához pedig a Pink Floyd-ot kérték fel. Az elképesztő terv végül a producereknek köszönhetően kútba esett, Jodorowsky pedig két évnyi megfeszített munka után ott maradt a szinte teljesen kész storyboard-al és a filmhez készített közel 3000 rajzzal. Mindez a roppant erőfeszítés azonban nem veszett kárba: ez képezte a Moebius-szal megalkotott Incal-univerzum alapját.

incal_2.jpg

 

Jean Giraud, művésznevén Moebius, a bande dessinée 73 éves pápája (aki nemrégiben, 2012 márciusában hunyt el váratlanul - NK), a Blueberry, az Arzach és a Hermetikus garázs sorozatok papírra álmodója, a Pilote magazin oszlopos tagja és a Métal Hurlant társalapítója azok közé a ritka frankofón művészek közé tartozik, akiknek Miyazakitól George Lucasig, az amerikai comicrajzolóktól a japán mangakákig, western rajongóktól a science-fiction-ön felnőtt gyermekeken át egy egész generáció csodálja a munkásságát. Olyan filmek látványvilágához fűződik a neve, mint a Tron, a Nyolcadik utas a halál, a Willow, a Szárnyas fejvadász, az Abyss és az Ötödik Elem. Első igazán ismert képregénye a Charlier által írt Blueberry hadnagy volt, majd miután saját műveit kezdte publikálni a Hara Kiri magazinban a hatvanas évek elején, már Moebiusként szignálta a történeteit. Saját bevallása szerint Jean Giraud a karteziánus, perfekcionista énje, míg Moebius a totális improvizáció, egy igazi jazzszóló megtestesítője. Különös módon mégis ez utóbbi oldalát sikerült Jodorowskynak megzaboláznia, hiszen az Incal forgatókönyvét teljes egészében ő írta, míg Moebius „csupán” vizuális képzelőerejét adta hozzá.

the-incal-2.jpg



Az Incal univerzumában a távoli és disztópikus jövőben az emberiség kirajzott az űrbe és számtalan világot népesített be, ám ez szörnyű árral járt. A galaxison az androgün sziámi ikerpár Imperoratriz uralkodik, a társadalom pedig a végletekig hierarchizált: az Indusztriális Szentek Egyháza vagyis a Techno-Techno-k, a technológiát vallási fanatizmussal imádó papok kasztja, az Ekonomat közgazdászok testülete, a Maganát az űrkereskedők céhe, melyek folyamatos harcban állnak egymással a hatalomért. Az emberi faj teljes erkölcsi és szellemi fertőben él a bolygók felszínébe fúrt kútvárosokban, a futurisztikus megfordított Bábel tornyokban, ahol ugyancsak jól elkülönülnek a társadalmi szintek: az arisztokrácia a felső emeleteken, a felszínhez közel lakik, míg a szegények és a város lakosságának söpredéke a kút alján lévő savtó közelében húzza meg magát. A közöny és az élvhajhászás tölti ki az életüket: a bolygó felszínén lebegő palotában a kormányzat élén álló Prez klónozásainak véget nem érő közvetítését nézik a 3D tévéiken vagy a vörös lámpás negyedként működő Vörös Gyűrűben állítanak össze maguknak homeoprostituáltat. A törvényeket érzelmekkel nem rendelkező robotrendőrség tartatja be, aminek a tagjai még így is több személyiséggel rendelkeznek, mint maguk a polgárok, akiket védelmeznek.

Incal_Volume-1-5low_big.jpg

 

Az Incal saga főhőse (érdekes megfogalmazás, erre még visszatérünk) John Difool R osztályú magánnyomozó, aki akárha egy film noirból lépett volna elő: folyamatosan vedel, hallucinogéneket szed, füstöl, mint a gyárkémény és az első adandó alkalommal, amikor pénzhez jut homeoprostikat rendel magának. Nem kell csodálkozni hát, hogy a sorozat első kötetének első oldalán az első panelen éppen négyen ütlegelik, majd rövid úton lehajítják az Öngyilkosok Sétányáról, hogy a halálos savtóba vezető szabadesés közben próbálják megtudni tőle hová rejtett valami általuk igen keresett tárgyat. Difool nagy szerencséjére pitiáner besúgó is, ezért a robotrendőrség Py nevű tisztje úgy dönt, hogy némi tűzharc árán megmenti az irháját. Nyomozónk ezúttal tartja a száját, hiszen nem mindennapi kincs birtokába jutott és természetesen pénzzé akarja tenni, ám előtte hódolnia kell bűnös szenvedélyeinek, mi, Olvasók pedig flashback formájában megismerkedhetünk az előzményekkel. Ahogy a noirok nagykönyvében meg van írva, ez is egy gyönyörű nővel kezdődött, egy ügyféllel, aki mindössze annyit kért tőle, hogy kísérje el a Vörös Gyűrűbe, majd még éjfél előtt juttassa haza. Az egyszerű feladat természetesen szó szerint balul sül el, amikor Difool keresztüllövi az üzekedést befejezni képtelen arisztokrata hölgy partnerének fülét, így kénytelen Kutyafejű Kill, az ember-farkaskutya mutáns elől a csatornába menekülni, ahol aztán végleg belekeveredik az egész univerzum létét meghatározó események sűrűjébe: egy haldokló idegen lény utolsó leheletével rábíz egy szinte végtelen hatalommal rendelkező tárgyat, egy apró fehér piramist, az önálló tudattal rendelkező Fehér Incalt. Innentől némileg felgyorsulnak az események, Difool és hűséges betonsirálya, Deepo nyomában van a galaxis leghalálosabb gyilkosa, a Metabáró (igen, őt ismerhetjük a Deltavision által magyarul kiadott Metabárók kasztjából), az Amok gerillaszervezet, az emberiséggel éppen hadban álló idegen faj, a bergek, a technopapok szervezete, Margarita kútváros diktátor-kormányzójának Púposokból álló magánhadserege, egy a Fekete Incalt imádó technokultusz és a Fehér Incal eredeti őrzője, a pszichikus képességekkel rendelkező Animah.

jodorowsky_moebius_the-incal-light-animah_p5of8-panel6.jpg

 

Miért ez a valószínűtlen hős? Jodorowsky-t a humanitás, az emberi gyarlóság foglalkoztatta, nem pedig a tökéletes és nemes harcos, a Metabáró vagy annak fogadott fia, a szűzies és az elme erejét fegyverként használó Solune által mutatott idealizált emberkép. A kozmikus események a történet kezdetén a jóképűnek jóindulattal sem nevezhető, esetlen és erkölcsileg gyarló, antihős Difoolból egy jobb, önmagát és másokat elfogadó emberi lényt faragnak, ami Moebiusnak köszönhetően vizuálisan is megjelenik a történet végére daliássá váló és nemes vonásokat öltő (most már nyugodtan kimondhatjuk) főhősön. Ne kergessünk persze illúziókat, mert az első sorozat utolsó oldala éppenséggel azt illusztrálja, hogy Jodorowsky szerint a belső utazás, önmagunk keresése sosem ér véget: Difool képtelen a változásra, ugyan megmenti az univerzumot, de önmagát nem képes és ennek következtében akarata ellenére újabb utazásra kényszerül. Érdemes megemlíteni, hogy a a tarot pszichomágikus aspektusában elmélyült Jodorowsky (A tarot útja címmel könyvet is írt erről Marianne Costa közreműködésével) az Incal főbb szereplőit a tarot főbb arkánumainak felelteti meg: Difool például a Bolond arkánumról kapta a nevét.

incalvolume-2.jpg

 

Az Incal sorozat első oldalai még természetszerűleg a Moebius alapította Métal Hurlant magazinban jelentek meg, majd 1981-ben látott napvilágot önálló albumban az első kötet, a Fekete Incal (L’Incal Noir). Hét évvel később, 1988-ban fejeződött be az első sorozat a hatodik kötettel, de ekkorra Jodorowsky már trilógiában gondolkodott, ám az Incal előtt (Avant l’Incal) című, előzményként szolgáló második ciklust Moebius más elfoglaltsága miatt egy friss tehetségre, Zoran Janjetovra bízta. A választás jónak bizonyult, Janjetov az igen magasra tett léc ellenére sem okozott csalódást és 1995-ben, tizennégy évvel a sorozat indulása után Az Öngyilkosok Sétánya (Suicide Allée) című kötet a Fekete Incal első paneljével ért véget. Mindezzel párhuzamosan Juan Gimenez közreműködésével Jodorowsky 1992-ben útnak indítja az ugyanebben az univerzumban játszódó Metabárók kasztja sorozatot, ami az Incal saga Metabárójának mítoszát hivatott felépíteni. Mindez azonban még nem elég: 1998-ban megszületik a Technopapok (Les Technoperes), 1999-ben a Megalex széria Janjetov és Fred Beltran segítségével, 2000-ben pedig Moebius rajzaival megjelenik a harmadik ciklus első kötete, az Incal után (Apres l’Incal). A chilei polihisztor azonban nem elégedett legendás francia kollégája munkájával, úgy véli, hogy az elfáradt és már nem motiválja a történet, így az albumot kitörli a kánonból, és újrakezdi a hat kötetesre tervezett ciklust Végső Incal (Final Incal) címen a mexikói José Ladrönn közreműködésével.

janjetov_john_difool_avant_l'incal_cvr.jpg

 

Az Incal-univerzum tehát tovább tágul, mi pedig reménykedhetünk, hogy a nyolcvanon túli, de egyébként teljes szellemi frissességgel rendelkező Jodorowsky még megéli élete fő művének beteljesedését. Zárszóként pedig álljon itt a mindig karakán kiállású írózseni egy interjújában elejtett tanácsa az ifjú képregényszerzőkhöz, ami egyúttal tökéletesen jellemzi eddigi munkásságát is: „Öljétek meg a szuperhősöket és meséljétek el a saját álmaitokat!”

11 komment

Címkék: scifi francia képregénykritika eurocult euro(s)trip

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr554820929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

clive. 2012.10.05. 10:49:12

Nagyon jó írás, köszönjük.
Nézegettem angol nyelvterületen, az amazont és társait, de nem teljesen bírtam eligazodni a különböző kiadások között. Begyűjthető ez a sorozat a több számot felölelő összegyűjtött kiadásokban angol nyelven?

_Nagy Krisztián_ 2012.10.05. 11:43:58

@clive.:

Erdemes szetnezni a Humanoids Publishing website-jan, ott tobbet megtudhatsz az angol nyelvu kiadasrol, de egyvalamit tudnod kell, az ujraszinezes es a cenzura sokat ront a dolgon:

www.allocine.fr/communaute/forum/message_gen_nofil=629687.html

clive. 2012.10.05. 13:14:18

@_Nagy Krisztián_: Te jó ég, ez az újraszínezett verzió rendesen kiheréli a képi világot.

walter white 2012.10.05. 16:17:32

(ja, es ez az eredeti szinezes)

Error Flynn 2012.10.06. 00:21:41

Ezekből kellene filmet rendezni, mondjuk, például, hmm...Jodorowsky-nak? Akkor talán nem olyan bugyuta mainstream munka lenne, mint az ötödik elem. A Metabárók-ból meg úgy tudom, csak 1 kötet jelent meg itthon, ugye?

Tolve 2012.10.06. 11:44:02

Az Incal mestermű, egy trilógiára való filmes adaptációhoz bőven elegendő lenne. Más: mikor réges-régen egy messzi-messzi... szóval akkoriban, mikor Jodorowsky a Dűné-n ügyködött, bő 14 órás filmterve elijesztette a producereket. Ha ezek az urak nem rosáltak volna be az amúgy indokolt terjedelemtől, a "Jodo-Dűne" köbö a Star Wars-szal egy időben jött volna ki a mozikban. Csak képzeljük el.

_Nagy Krisztián_ 2012.10.06. 15:11:26

@Error Flynn:
Jól tudod, jókora bukta volt, egyrészt mert Jodorowsky totálisan ismeretlen nálunk, másrészt mert eleve csak egy szűk réteg vásárol itthon képregényt és jellemzően abból is egy típust (amerikai szuperhős, manga/manhwa, régi magyar képregények újranyomásai), így a francia bande dessinée-re abszolút nem fogékony ez a maroknyi ember sem (lásd XIII, Largo Winch, Sörmesterek). A Les Métabarons fő sorozata egyébként, a spin-off-okat leszámítva, tizenegy év alatt nyolc kötetben született meg és nem keveset merített a soha el nem készült Dűne szkriptjéből (lásd lentebb)

@Tolve:
Na kérem, ez egy igen terjedelmes téma, de vegyünk egy nagy levegőt és ugorjunk bele: először is Jodorowsky számára a Dűne filmadaptációjának elkészítése szent küldetés volt, bevallása szerint isteni sugallatként érkezett álmában MIELŐTT elolvasta volna a könyvet. Másnap elrohant egy könyvesboltba, elolvasta a Dűnét, majd azonnal nekilátott összegyűjteni a "hét szamuráját": Michel Seydoux (producer), Jean-Paul Gibon (producer), Jean Giraud alias Moebius (látványtervek), Christopher Foss (látványtervek), H. R. Giger (látványtervek), Dan O'Bannon (speciális effektek) és a Pink Floyd (zene).

Teljesen más volt a víziója, mint Herbertnek és minden eszközzel megpróbálta kizárni a szerzőt a forgatás folyamatából (mert úgy gondolta a Dűnét ugyanúgy nem birtokolja Herbert, mint Don Quixote-t Cervantes), aki érthetően próbált küzdeni a filmverzió változtatásai ellen. Lássuk mik voltak a nagyobbak, zárójelben, hogy végül hol használta fel őket Jodorowsky:

- a Császár teljesen őrült, egy aranybolygón él egy aranypalotában a vele összenőtt robotikerpárjával, akit nem lehet tőle megkülönböztetni (Incal)
- Leto herceg eunuch, egy rituális bikaviadalban heréli őt ki egy bika (Metabárók)
- a Bene Gesserit által küldött Jessica az impotens herceg egy csepp vérétől esik teherbe (Metabárók)
- a Fűszer egy önálló tudattal rendelkező kék, szivacs-szerű lény, melyből univerzumok fakadnak (Incal)
- Harkonnen báró egy mocsárbolygón él, az ő arcát ábrázoló kastélyban

Na most lehetne vitatkozni, hogy ebből mennyire jó film lett volna, de egy biztos, a célkitűzés, miszerint az LSD hatását akarta elérni a nézőknél LSD nélkül, meghökkentést, sokkot, revelációt, valószínűleg sikerül. Jodorowsky szerint a produkció azon bukott el, mert nem volt eléggé hollywoodi, ráadásul mivel a szkript és a látványtervek minden nagy stúdiót végigjártak, azok bőségesen csipegettek a benne lévő ötletekből. Odáig talán ne menjünk, mint ő, hogy ennek köszönhető többek között a Star Wars születése, de az tény, hogy utána számos úttörő jellegű filmben részt vettek a bukott terv szereplői (O'Bannon írta az Alient, Giger és Moebius tervezte hozzá a látványt, utóbbi részt vett még a Willow, Az idő urai, a Tron munkálataiban).

Apró színesként még hozzátenném, hogy Jodorowsky és Moebius anno beperelték Luc Bessont az Incal és az Ötödik Elem közti hasonlóságokért, de elvesztették a pert (hogy mennyire volt jogos, tessék pár pillantást vetni az Incal találomra kiválasztott oldalaira).

clive. 2012.10.06. 19:30:43

@_Nagy Krisztián_: "Apró színesként még hozzátenném, hogy Jodorowsky és Moebius anno beperelték Luc Bessont az Incal és az Ötödik Elem közti hasonlóságokért, de elvesztették a pert (hogy mennyire volt jogos, tessék pár pillantást vetni az Incal találomra kiválasztott oldalaira). "

Anno valami olyasmit olvastam, hogy azért bukták el a pert, mert valamilyen minőségben Moebius is részt vett az Ötödik elem egyes látványelemeinek kidolgozásában, így a bíróság nem igazán érezte jogosnak, hogy Moebius Jodorowsky unszolására és társaságában perelne, holott végig ő maga is részese volt a látványvilág megalkotásának. Tehát ez olyan, hogy akár önmagát is beperelhette volna.

clive. 2012.10.06. 19:37:48

"...A másik nagy francia sci-fi képregényrajzoló, Moebius (valódi nevén Jean Giraud) közreműködött olyan klasszikusok képi kidolgozásában, mint az Alien-sorozat, vagy a virtuális valóság-filmek között úttörő Tron, de állítólag hatott a Szárnyas fejvadászra is, anélkül, hogy a nevét említenék a film végén. Luc Besson mindkét rajzolót felkérte, hogy dolgozon Az ötödik elem című filmjében, a repülő taxik például a Valérian-sorozat egyik részéből származnak..."

Forrás: Filmvilág archívum:
webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:aGwLYh1kJWIJ:www.filmvilag.hu/xista_frame.php%3F%26ev%3D1985%26szam%3D03%26cikk_id%3D1923+moebius+jodorowsky+%C3%B6t%C3%B6dik+elem+per&cd=8&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
süti beállítások módosítása