A Fango 1979-ben indult, a fantasztikus és horrorfilmek iránti érdeklődés csúcspontján. Fennállásának első 10-12 évében kapkodták, hiszen a nyolcvanas évek volt a műfaji szórakoztató filmek virágkora, és minden második tini rendező vagy maszkmester szeretett volna lenni. Szinte fröcsög a lelkesedés, a filmek iránti imádat és a horror szeretete a nyolcvanas években megjelent Fangók lapjairól. Good times.

A kilencvenes évek azonban a műfaj hanyatlását, a filmek magukba hajlását (fantáziátlan poszt-modernista erőlködés) és a kiadói szcéna kezdődő válságát hozta magával. A Fango cikkeinek minősége egyre csak pusztult, és a rothadás az új évezred beköszöntével érte el a nadírt. Ami korábban elképzelhetetlen volt, most nagyon is valós veszéllyé burjánzott: a Fangoriát a megszűnés réme kezdte kerülgetni.

Kerülgeti még ma is, félreértés ne essék. Annyiban változott csak a helyzet a milleniumitól, hogy a hollywoodi premiereket ajnározó, kommercialista szerkesztőgárdát lecserélték, és olyan horrorrajongókat ültettek a helyükre, akik a kétezres években garázdálkodó vezetőségnél nagyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogy valóban olyasmiről írjanak, ami érdekli a rajongókat. Ettől függetlenül a Fangoria eladási adatai messze nem szárnyalnak. Bár jobbak, mint a pár évvel ezelőttiek.

A műfaji válság igazán az, ami kicsinálhatja majd a lapot. A műfaji válság, meg az emberek a horrorfilmek iránti megváltozott hozzáállása, amely messze nem az a szívrepesztő lelkesedés, amely 1980-ban volt. A filmes rettegés és gore már nem ajtó sötét fantáziavilágokba. Mindent láttunk már. Ám ez nem jelenti, hogy a fantasztikus filmmel ne lehetne még ma is csodát csinálni, mindössze annyit tesz, hogy az amerikai/európai/ázsiai horror állandóan a saját megoldásait riszájklingolja, és ettől unalmas.

Jelen szám vezető cikke az új Resident Evil filmről szól. Na ez egyből gyönyörűen illusztrálja, amit eddig leírtam. Igazi horrorista a falra mászik ezektől a gány Resident Evil-filmektől, amelyeknek se íze, se bűze, sehol bennük egy hihető figura, izgalom, vagy bármi ilyesmi. Ráadásul a szerkesztők, mivel úgy gondolták, hogy a rajongók értékelni fogják, a bazi nagy Rezis cikket 3D-s képekkel látták el, az újsághoz még 3D-szemüveget is csomagoltak. Újabb megidézése ez egy olyan gimmicknek, amely már harminc éve is fárasztó volt, és egyébként is kurvára idegesítő.

A számos, modern-horroros, videóra forgatott, fantáziátlan egykaptafa-filmmel foglalkozó cikk mellett (jellemző, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években épp az ilyen cikkeket élvezte legjobban a közönség, mert maguk a filmek voltak izgalmasak!) van az újságban a Cápa-filmek szkript-doktorával készített érdekes interjú (bár ez már az interjú második része, az első az előző számban található.), illetve a Péntek 13 harmadik részében Jasont alakító színésszel is leülnek eldumálni. Akármennyire jók is ezek a kérdez-felelekek, vegyük észre: harminc, meg negyven éves filmekben ügyködtek ezek az úriemberek. A Péntek 13-as interjú képei szintén 3D-k, mivel a film is az volt.

Az elmaradhatatlan maszkmester cikk képei UGYANCSAK 3D-k! Kiiiiibaszott idegesítő... Ráadásul el nem tudom képzelni, mennyi létjogosultsága van még manapság az efféle ismeretterjesztésnek („Make your own Leatherface!”) Félreértés ne essék, a komputeres effekteket gyűlölöm, mint Rocky Ivan Dragót, de egy efféle írás azt feltételezi, hogy még mindig gyerekek tömegei akarnak az új Stan Winston vagy Tom Savini lenni. Valójában azt sem tudják, hogy kik azok.

A Crispin Glover- és Doug Bradley- interjú megint csak egyfajta időbeli visszatámolygás és műfaji magába-hajlás, a múltban való tocsogás. Értem a szerkesztőség dilemmáját, és éppen ezért nem ők a hibásak: a modern horror kiábrándító és nincsenek sztárjai, de hogy kismilliomodszor is egy belterjes karriert felmutatni képes színész és egy huszonvalahány éves széria egyik főszereplőjével bratyizzunk réges-régi dolgokról, az több mint lehangoló.

Még a villámkritikákat felvonultató dvd szekció is nyolcvanas meg még régebbi filmekkel van tele. Amit korábban kihoztak dvd-n, most blu-rayen jön ki, és mikor pár év múlva már mindenki elfelejtkezett a fizikális adathordozókról, majd kijön on demand is. Ne ragaszkodjatok a kézzelfogható cuccokhoz, csak ezt tudom mondani. Én sem ragaszkodom ehhez a Fangoriához.