Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

GeexKomix 50.

2012.07.03. 09:35 Geekblog

saga01.jpgFélszázadik kiadásához érkezett a geekuniverzum legendás cikksorozata! Ennek ünnepi apropójából megkértem nagyra becsült kollégáimat, hogy egy csak most, csak itt, csak nektek specielben fejtsék ki, mi volt számukra az utóbbi idők legjobb képregényfüzete. Van, aki nem tudott kizárólag csak egyet kiválasztani, van, akinek még egyet sem sikerült, de a lényeg, hogy íme, itt vannak a személyes bestofok. Mindenki olvassa el őket, mert kikérdezzük!




Locke & Key: Keys to the Kingdom #1 – Sparrow


Történet: Joe Hill
Rajz: Gabriel Rodriguez
IDW Publishing

lockekeykeys1.jpgAmikor Rusznyák kolléga megkeresett azzal, hogy az utóbbi idők olvasmányai közül emeljem ki az általam legjobbnak talált képregényfüzetet (azaz egy számot), nem volt különösebben nehéz dolgom, hiszen két cím jutott azonnal eszembe, amelyek a legemlékezetesebb sztorikkal szolgáltak. Az elsőt fogom részletesen bemutatni, de a másodikra is kitérek majd pár mondat erejéig. A 2011-es év toplistájában már méltattam Stephen King álnéven író fiának, Joe Hillnek a sorozatát, amely egy szintre emelkedett a szememben a The Walking Dead, a Fables (bár ennek a szárnyalása kissé megbicsaklott az utóbbi időben) és az Unwritten történetvezetésével és ötletparádéjával, sőt, még talán magasabbra is tette a lécet. Ami különösen szimpatikus volt benne, hogy Hill már előre leszögezte, hogy a Locke-testvérek pokoljárása egy mindösszesen hatszor hat füzetes sztoriszálból fog állni, és az egész történet a fejében van az első paneltől az utolsóig. Meglepő módon, ez csupán a második próbálkozása ebben a médiumban (az első, tíz oldalas pókemberes felkérése nem sült el túl jól), de olyannyira egymásra talált a chilei születésű Gabriel Rodrígez Pérezzel, aki addig csupán ismert film és sorozat franchise-ok képregényváltozatain dolgozott (mint a Beowulf, a Land of the Dead vagy a CSI), hogy a Locke & Key negyedik kötetére olyan virtuóz vizuális megoldásokat alkalmaztak, ami Eisner-jelölésre érdemesítette a munkájukat (nem először és nem utoljára). A sorozat története dióhéjban, melynek nem ismerete egyébként nem befolyásolja a tárgyalt füzet élvezeti értékét: a Locke-testvérek apjuk tragikus halála után anyjukkal visszaköltöznek a családi birtokra, Lovecraft városkába. Ahogy új otthonuk neve azt előre is vetíti, sikerül kiszabadítaniuk egy évtizedek óta bebörtönzött, gonosz szándékú entitást, amivel a Keyhouse nevű kúriában csak a gyerekek előtt megmutatkozó misztikus erejű kulcsokkal tudják felvenni a harcot. A Sparrow ott veszi fel az események szálát, amikor a legfiatalabb testvér, Bode rálel a kulcsra, amellyel a használója képes felvenni egy személyiségét leginkább tükröző állat alakját, így verébbé változva ered bátyja és nővére nyomába a téli erdőben. A titokzatos Omega kulcsot kutató ellenfelük is felhasználja az ajtó hatalmát és vadkutyákat maga köré gyűjtve, farkasként próbálja kikényszeríteni testvéreiből a válaszokat, ám Bode több száz verébtársával a védelmükre kel. Ami igazán zseniálissá teszi ezt a sztorit, az az, hogy Pérez az oldalak óriáspaneljébe helyezett több függőleges négypaneles stripből fűzi össze, folyamatosan váltogatva Watterson Kázmér és Huba stílusát a sorozat saját, realisztikus látványvilágával. A stripek önmagukban is megállnak, ténylegesen humoros csattanóval bírnak és bizarr módon tökéletesen belesimulnak az egyébként igen brutális eseményekbe, amik a fő szálat képviselik: a realisztikus verzióban karmazsincsatakos péppé zúzott verebek a Watterson-univerzumban pilótasapkában, rajzfilmekből jól ismert x szemekkel hevernek a vértől iszamos hóban. Az ötlet és a kivitelezés hibátlan, a Watterson-hommage tökéletes, a végeredmény pedig (különösen ha olvastuk az előzményeket is, amire igazán csak kapacitálni tudom a Geekz olvasóit) emlékezetes: röviden, az utóbbi évek legjobb képregényfüzete. A legnagyszerűbb pedig az egészben, hogy az IDW legálisan és ingyenesen hozzáférhetővé tette ezt a számot ezen a linken, így a saját szemetekkel is meggyőződhettek arról, vajon túlzóak-e az állításaim.

+ Secret Avengers #20

Pár szót akkor a második helyezett versenyzőről, ami az egyébként teljesen középszerű 2012-es Secret Avengers sorozat egyik füzete, abból a hat önállóan is megálló sztoriból, amit beugróként Warren Ellis írt, és olyan új szintre emelte a címet, amit a Planetary óta nem láttam, és ameddig természetesen még az őt követő Rick Remender sem tudott felérni. A tizenhatos számról van szó, amelyben Natasha Romanoff egy eléggé mindfuck időutazásos történet keretében, paradoxonokat kerülgetve menti meg csapattársai életét (na és persze a világot, de ki számolja már). Mindehhez az irigylésre méltóan tehetséges Alex Maleev asszisztál, helyenként a történet logikáját követő, megsárgult Modesty Blaise stripek segítségével, amikkel aztán véglegesen megnyertek maguknak a szerzők.
(Nagy Krisztián)                                                               
                                                                     

The Punisher #3

Történet: Greg Rucka
Rajz: Marco Chechetto
Marvel Comics

punisher3.jpgAzt hiszem, minden kétséget kizáróan a 2000-es évek legnagyobb dobása az volt, amikor Garth Ennis megkapta a lehetőséget arra, hogy a kissé takarékon égő Megtorlót gatyába rázza. Welcome Back Frank című 12 részes sorozatával, melyben Frank Castle szembeszáll a Gnucci klánnal, új életet lehelt a karakterbe. Castle cinikus, morbid és elképesztően humoros lett. Olyanná vált, amilyenné már régen kellett volna. Éppen ezért, amikor Ennis elhagyta a sorozatot, sokakat, köztük engem is aggodalommal töltött el a karakter további sorsa, hiszen a léc igen magasan volt. A címet megannyi egyéb próbálkozás után szárnyai alá vevő Jason Aaron pedig hozta a kötelezőt, és meg merte lépni azt, amit előtte senki. Megölte a Megtorlót. Tavaly a nagy slunggal beharagozott DC Relaunchra a Marvelnek is lépnie kellett, melynek egyik, bár talán kissé apróbb tényezője az volt, hogy Greg Rucka nevével egy új Megtorló sorozatot dobtak a piacra. Az azóta a 12. számot taposó széria így már egy viszonylag konkrét kép ad arról, hogy Rucka milyen módon kíván hozzáállni magához a karakterhez. A szárnyai alá vett Castle nemcsak a jellemét tekintve kapott némileg új arculatot, hanem a megjelenését illetően is. Az immáron szakállas, még inkább vagány és extrém bűnüldöző ezúttal egy esküvői leszámolás közepébe csöppen, amely mögött egy magát The Exchange-nek nevező szervezet áll. A mészárlásnak némi csoda folytán azonban marad egy túlélője a feleség, Rachel Cole-Alves személyében, aki elhatározza, hogy megkeresi rokonai, barátai gyilkosait és bosszút áll. Útja hamar keresztezi Castle-ét, és miután a céljaik és eszközeik is hasonlóak, egyfajta laza szövetséget kötnek egymással. A sorozat a fő vonalát tekintve, melyben eddig a The Exchange elleni harc áll a középpontban, szervesen kapcsolódik az Omega Effect című Daredevilt és az Avenging Spider-Man-t is érintő storyline. Az eddig olvasható részekről nagy általánosságban elmondható, hogy Rucka igencsak a helyén kezeli a Megtorló karakterét. Igyekszik mindent a lehető legrealisztikusabban ábrázolni, és erősen hangsúlyozza az olvasó számára azt, hogy Castle nem szuperhős. Ennek ékes bizonyítéka a sorozat elején lévő Vulture elleni harc, amely után Castle súlyosan megsérül és regenerálódása 100 napot vesz igénybe. Nem kívánja sem felsőbbrendűnek, se emberibbnek feltüntetni. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Megtorló egy igazi antihős, akit ha túlságosan emberinek próbálna beállítani, megölné mindazt, ami karakterének igazi sajátja. Éppen ezért a sorozat ezidáig szinte minimális tipródást és öncélú lelki moralizálgatást tartalmazott, amin Rucka saját elmondása szerint nem is kíván változtatni. Ezzel szemben azonban van egy pazarul megírt, látványos story, ami bár az elején kissé lassan halad előre, de mégis minden pillanata élvezetes. Ha engem kérdeztek, az elmúlt egy év egyik legfontosabb momentuma volt, hogy Rucka megkapta a sorozatot. Olyan jó látni (olvasni), hogy egy méltó „utód” képes kezelni Ennis és Aaron örökségét.
(TheBerzerker)


Saga#4

Történet: Brian K. Vaughan
Rajz: FionaStaples
Image Comics

saga4.jpgNem gyakran esik meg, hogy valami olyasmi bontakozik ki a szemünk előtt egy képregénysorozat lapjain, hónapról hónapra, amiről tudjuk, érezzük, hogy még hosszú évek múlva is jókat is sokat fogunk beszélni. A Saga ilyen. Egy születőben lévő klasszikus, egy frenetikus, szárnyaló fantáziájú sci-fi-fantasy, ami egyszerre egy őrült ötletekkel teli bűnös élvezet, és egy művészi igényességgel megírt, és átgondolt remekmű. És még csak négy résznél tartunk benne – és ez a negyedik jobb, mint a harmadik volt, az jobb volt, mint a második, az pedig jobb volt, mint az első, amit már eleve az év addigi legnagyszerűbb képregényei közé kellett sorolni. Fantasztikus, hogy az egymással galaktikus háborúban álló fajok történetét Brian K. Vaughan szimpatikus visszafogottsággal a földön tartja: belemerülhetne hatalmas űrcsatákba és grandiózus flashbackekbe, ehelyett inkább az újszülött gyermekükkel menekülő „Rómeó és Júlia” (a két hadban álló faj egy-egy szerelmes képviselője), karaktereire koncentrál, nehézségeikre, kapcsolatukra és konfliktusaikra. Miközben az életükért futnak, még egy kis féltékenységi roham taglalása és lecsillapítása is belefér a sztoriba – mindent, ami történik, legyen az a megkapó természetességgel ábrázolt szerelmesek vitája vagy az előttük megjelenő halott tinédzserlány szelleme, Vaughan olyan magától értetődő módon húz rá a cselekményre, mint kesztyűt a kézre. A rohadt életbe, de tud írni ez az ember! A negyedik rész egyébként a fejvadász (The Will) Sextillion nevű helyen történő látogatása miatt is olyan emlékezetes (egy bolygónyi bordélyház, a galaxis minden szegletéből vett örömlányokkal és fiúkkal – és még ki tudja, mikkel). Szinte látom magam előtt, ahogy a tengerentúlon elvörösödnek az olvasók az explicit szexjeleneteket látva, és felháborodva püfölni kezdik a klaviatúrát, öncélúságot kiáltva – pedig Vaughan ezzel a jelenettel csak a „mutasd, ne mondd” szabályt követve mélyíti el a karakterét. Ahogy azt érdemes, ahogy kell. A Saga ritka gyöngyszem.  
(Rusznyák Csaba)


A nagy büdös semmi #X
                                    
scalped57.jpgA mai amerikai képregényscene olyan semmilyen. Se nem rettenetes, mint a kilencvenes években, se nem zagyva, mint az ezredforduló után. Mondom: olyan... semmilyen. Több egészen ügyesen megírt széria is fut jelenleg (Animal Man, Swamp Thing, az agyalágyult DC-reboot legalább ezeket felrázta), Sweet Tooth és pár hozzájuk hasonló progresszív, de még ezekről sem tudom elmondani, hogy narratív bátorságukkal a földhöz tudnának passzírozni. Az amerikai képregény jelen pillanatban stagnál, de valami kurvára, egy napon aszalódó meztelencsiga negatív energiáját nedvedzi. (Európai képregényekről nem tudok nyilatkozni: szépek, de nekem az kevés.)

Illetve…

Scalped #úgyánblok

Aztán persze, a bandától tisztes kartávolságot tartva ott a Scalped. Kerek, kibontott, morál nélküli, észvesztő, csodálatos. Nemsokára vége. Olyan hű de nagy port nem kavart, és ha majd befejeződik, a legtöbben elfelejtik. Pedig jelenleg szinte egyedüliként megérdemli, hogy emlékezzenek rá.
(Wostry Ferenc)

30 komment

Címkék: horror krimi fantasy thriller sci fi szuperhős képregénykritika geexcomix

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr684625395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2012.07.03. 09:46:19

Saga nem rossz, csak egyelőre nem tudom, tényleg durran-e majd. Még full expozíció.

Nathaniel Arthur Parrott 2012.07.03. 09:54:25

Strange Talent of Luther Strode. Olvasta innen valaki? Szerintem kurva jó volt.

Rusznyák Csaba 2012.07.03. 09:58:05

@Wostry Ferenc: Kurvajól van megírva, a sztori kiteljesedéséhez meg nyilván idő kell. A Scalped sem 4 rész után kezdte puffogtatni a nagykaliberűt.

@Nathaniel Arthur Parrott: Nem volt rossz, de semmi különös.

_Nagy Krisztián_ 2012.07.03. 10:19:42

@Nathaniel Arthur Parrott:
Olvastuk, mert már valaki más is felhívta rá a figyelmet az olvasók közül, de csak magamat tudom ismételni: közepesnél nem jobb Kick-Ass utánzat. A témában javaslom még a God Somewhere-t, sokkal jobb cucc...

Ami a Saga-t illeti, még engem sem győzött meg teljesen, de ez nem one-shot, összefüggő sztorinál az ötödik-hatodik számnál lehet igazán biztosat mondani... ez még a Locke & Key-re is igaz volt... :)

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.07.03. 11:00:14

Nekem a Luther Strode jobban bejött mint a God Somewhere (azon nem találtam fogást valamiért), de a Strode még folytatódik és szerintem lesznek meglepetések benne bőven. Viszont már Tradd Moore rajzai miatt megérte, nagyon bejön. Jordan meg a DC-nek fog írni ősztől Team 7-t!
Saga meg....ahhh! Kimondhatatlanul örülök, hogy Vaughan visszatért a médiumhoz, bár a cenzúrázatlan látványvilág meglepett az elején de hozzászoktam és nagyon várok minden számot most már.
Atomic Robo valaki? Számomra még mindig a leg szívmelengetőbb geekálom az utóbbi évekből.

ghavin 2012.07.03. 11:42:08

Rengeteg képregényt olvasok mostanában. Épp túl vagyok egy nagyobb Superman maratonon a legsikeresebbnek és legszínvonalasabbnak tartott sorozatokból, lassan, de biztosan haladok a Marvel felzárkóztatómmal, illetve "független" klasszikusok tekintetében is próbálom pótolni az elmaradásaimat (Sandman, Astro City, League of Extraordinary Gentlemen, satöbbi). Emellett folyamatosan követem a New 52-t, illetve az Image/IDW/Boom satöbbi új kiadványait. A káoszban hirtelen két képregényszám emelkedik ki a friss megjelenések mezőnyéből.

1) Wonder Woman v4 #10 (Brian Azzarello, Akins, Kano, Green, 2011-)

Mit is mondhatnék... A 100 Bullets-ig még nem jutottam el, így nincs összehasonlítási alapom, ellenben alig pár nappal ezelőtt fejeztem be a For Tomorrow című Superman arc-ot és a Lex Luthor: Man of Steel című minisorozatot (a zseniális Joker GN már korábban megvolt) - ami párbeszéd- és elbeszélésvezetés tekintetében mesterivé tette ezeket a képregényeket, azt Azzarello a WW #10-ben csúcsra járatja. Egyszerűen nem tudok betelni a több szinten működő, már-már minimalista dialógokkal, amelyek egyaránt olvashatóak a hagyományos cape comic-ok, crime story-k, de még a klasszikus eposzok stílusában is. A történet tartalmi részével azért nem foglalkoznék itt, mert azzal teljesen elspoilerezném az első arc-ot (Blood #1-#6) és a rákövetkező számokat is.

2) America's Got Powers #1 (Jonathan Ross, igen az a Jonathan Ross, Bryan Hitch, Image, 2012)

Alapsztori: egy nap San Francisco egén megjelenik egy óriási kristály, ami egy fényvillanás kíséretében hirtelen el is tűnik, ám ugyanabban a pillanatban a kristály 20 mérföldes körzetében minden terhes nőnél megindul a szülés. Csodával határos módon mindegyik újszülött túléli az eseményt, mi több, pár évvel később mindegyiküknél emberfeletti szuperképességek manifesztálódnak. Ahogyan cseperednek számtalan konfliktus születik a srácok körül, míg végül a kormányzat arra az elhatározásra jut, hogy a hermetikusan elzárt kutatókomplexumot, ami a képregény idejében szolgál otthonként/börtönként a "power-lázadások" túlélői számára, egy sajátos Battle Royale/America's Got Talent hibrid showműsor bevételeiből kívánják finanszírozni. Rendkívül bugyutának és elcsépeltnek hangzik, viszont Jonathan Ross eszméletlenül jól ír és már az első számból is látszik, hogy minden lehetségest megpróbál majd kifacsarni a koncepcióból. Ja, Bryan Hitch (Authority, Ultimates v1, v2) rajzai pedig, mint mindig, fenomenálisak.

Rusznyák Csaba 2012.07.03. 11:46:08

@Balakin: Az újabb Atomic Robo-kat (kb az elmúlt egy évben) nem olvastam, de majd pótlom, mert egyébként frenetikus.

ghavin 2012.07.03. 12:32:25

Futottak még kategória:
Batman #10 (Night of the Owls lezárása, Snyder, 2011-),
Batman Annual (új Mr Freeze eredetsztori, Snyder, 2012),
Justice League Dark #9 (Jeff Lemire debütálása a címnél, 2011-),
Batman Incorporated #1 (Morrison, 2012-),
Saga és Prophet bármelyik száma (Image, 2012-),
Elric: The Balance Lost #9 (Chris Roberson, Boom! Studios, 2011-),
Irredeemable #37 (Mark Waid gyönyörű eleganciával zárja le a sorozatot, Boom! Studios, 2009-),
Dan the Unharmable #1 (Avatar Press, 2012)
Harbinger #1 (Valiant, 2012)
The Boys #65 (a sorozat tetőpontja, Garth Ennis, Dynamite Entertainment, 2006-)
Snarked! #7 (Roger Langridge Lewis Carroll történetei és versei nyomán írt, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt tartalmas, humorban gazdag meséje, Kaboom!, 2011-)
KISS #1 (haters gonna hate, IDW publishing, 2012-)

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.07.03. 15:03:03

Tényleg, Irredeamable lezárás, az is nagyon bejött. Szerintem szép és okos megoldás volt.

salander 2012.07.03. 22:06:23

A nagy büdös semmi #X... Azt vettem észre hogy a drágulás ellenére egyre kevesebb pénzt költök képregényfüzetekre...

És hiába nézem át tüzetesen a Previewst minden áldott hónapban, a kínálat egyre hanyatlik. De pont amit leírsz, az a legrosszabb az egészben: még ha legalább szar lenne; de olyan középszerű az egész hogy komolyan fáj.

Rusznyák Csaba 2012.07.04. 00:00:08

Szét kell nézni rendesen, nem csak a száz helyen beharangozott-preview-zott cuccok között. Ugyanúgy vannak kiemelkedő sorozatok most, mint régen.

@Ghavin: Most már tuti, hogy soha az életben nem fogunk egyetérteni Superman-téren:) A For Tomorrow mesteri??? (Hogy a Joker GN zseniális... abba már bele se megyek:))

ghavin 2012.07.04. 07:41:13

@Rusznyák Csaba: "A For Tomorrow mesteri???"

...párbeszéd- és elbeszélésvezetés tekintetében. :) Röviden a narratíva kivitelezését tartom kiemelkedőnek, ami részint függetleníthető attól, hogy magát a tartalmat, történetet hogyan ítélem meg. Azzarello valami hasonló koncepciót kívánt megvalósítani a fősodor kontinuitásán belül, mint amit Mark Millar a Superman: Red Sonban - egy-két részletet leszámítva sajnos sikertelenül.

A Joker GN kapcsán viszont már nem vagyok ennyire kompromisszum-kész. Sok kritikusával ellentétben én képes vagyok a helyén kezelni, s tudomásul veszem, hogy a legjobb esetben is egy crime-beütésű elseworlds történet. Így már képtelen vagyok NEM kedvelni, sok szempontból egyenértékűnek tartom Moore Killing Joke-jával, sőt, a rajzok tekintetében majdnem rá is ver egy kört. Majdnem :)

Rusznyák Csaba 2012.07.04. 08:50:09

@Ghavin: Az, hogy elseworldsös, nálam még nem menti fel az unalmas sztori, a kihagyott lehetőségek és a karakter durva egysíkúsága alól. Ilyen sótlan Jokerrel én még nem találkoztam. Nem is Joker, csak egy területét visszaszerző, pszichopata átlaggengszter (még csak őrültnek se nagyon tűnik). A rajzok nem rosszak, de azok sem nyűgöztek le. Nekem közepes az egész.

ghavin 2012.07.04. 09:07:01

@Rusznyák Csaba: Szerinted egysíkú, szerintem meg remek ötvözet az excentrikus pszichopata és a zseniális gengszterfőnök között. Üdítőleg hatott számtalan, igencsak elcsépelt Joker ábrázolás után, amelyek rendre a Batman TAS-t igyekezték majmolni (nem mintha bármi problémám lenne magával a sorozattal).

jocibmx 2012.07.04. 12:09:29

Sziasztok! Régi olvasótok vagyok és végre vettem a fáradtságot hogy regeljek a fórumba :D
"A mai amerikai képregényscene olyan semmilyen. Se nem rettenetes, mint a kilencvenes években, se nem zagyva, mint az ezredforduló után. Mondom: olyan... semmilyen."
Ehhez annyit szeretnék hozzá tenni, hogy az amerikai képregényekre szerintem nem lehet most egyöntetűen ráhúzni azt, hogy semmijen. A DC és a Marvel cuccai egy két címtől eltekintve azok, de a kisebb kiadók, élükön az Image-el szerintem nagyon is vérfrissítő dolgokat csinálnak. (ezt egyébként Robert Kirkman mondta egy interjúban) Ilyen a Saga, ami sztem most az egyik legjobb, meg Kirkman nemrég indult új sorozata a Thief if thieves is nagyon jó. Azt olvasta már valaki?

Ja és még annyit, hogy az Azzarello féle Joker sztem sem túl jó, már kb. semmire nem emlékszem belőle. Szerintem elég felejthető volt.
Na pacsi mindenkinek, most már én is itt rontom a levegőt :D

urbane vision 2012.07.04. 13:41:02

@Ghavin: America's Got Powers #1
Nemtom. Erősen deja-vu pozitív.
en.wikipedia.org/wiki/Rising_Stars

knutom 2012.07.04. 14:31:17

Az elmúlt időszakban, mondjuk az idén azért történt egy-két torokszorongató vagy épp tökönrúgással felérő vagy csak egyszerűen gyönyörű pillanat, felbukkant pár gyöngyszem a képregények fostengerében.
De ami igazán odavert, az a B.P.R.D. Hell on Earth: The Long Death #3. Réges-rég kezdődött történetszál lezárása oldalakat betöltő szemkápráztató, eposzi súlyú küzdelemmel, katartikus befejezéssel. (Sok tekintetben a Hellboy: The Fury #3-t juttatta az eszembe.) És a sztori mellett szót érdemel a rajzoló is, mert James Harren a sorozat hagyományaihoz mérten is erős képi világot teremtett.

-dj- 2012.07.04. 15:37:58

Nekem, érdekes módon az utóbbi időszak legjobb füzete egy sztori közepe, a Batman #6. Hangulatos, dinamikus, gyönyörű.

ghavin 2012.07.04. 15:42:47

@urbane vision: Elolvastam a wiki cikk remélhetőleg spoiler-szegényebb részét - valóban lehetnek párhuzamok, ám mintha a két képregény egészen másra helyezné a hangsúlyt. Ha olvastad a Rising Stars-t, neked lenne a legegyszerűbb dolgod a kettő összehasonlítása terén, ugyanis az AGP-ből idáig mindössze két szám jelent meg.

Rusznyák Csaba 2012.07.04. 18:58:13

America's Got Powersnek eddig annyi köze van a Rising Starshoz, hogy hasonló a felütése, más nem nagyon. Amúgy korrekt cucc, de még várom, hogy hova fut ki - és van egy olyan érzésem, hogy Hitch rajzai nélkül nem érne túl sokat.

walter white 2012.07.09. 12:03:47

@jocibmx: allitolag a Thief of Thieves-re az AMC mar le is csapott, keszul a TV sorozat. a comicsban a rajzok minosege kozepes ala, biztos sietniuk kell vele, de ez egyaltalan nem lehet mentseg arra, hogy tobbszor egy az egyben megismetelnek kepkockakat :/

jocibmx 2012.07.09. 20:38:22

@walter white: Nekem nem volt bajom a rajzokkal, sőt szerintem elég jó filmes hatása van az egésznek, persze kinek mi.
@Balakin: Invincible rulezz :D Igazán feldolgozhatná már valaki az Invinciblet is, nemrég olvastam végig az egész sorozatot, könnyed és brutális egyszerre, az egyik legjobb szuperhős comic, ami után egyszerűen képtelenség komolyan venni a Marveles vagy DC-s címeket :D

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.07.09. 22:04:18

@jocibmx: nem tudom elképzelni milyen médiumra lehetne adaptálni. A rajzfilmsorozatokat szinte muszáj gyerekeknek is eladhatóra csinálni, élőszereplős verzió pedig baromi drága lenne (mármint sorozatnak, filmként nem tudom működhetne-e de ki tudja).

ghavin 2012.07.09. 22:31:26

@Balakin: "A rajzfilmsorozatokat szinte muszáj gyerekeknek is eladhatóra csinálni"

Nem kiabálnám el a dolgot. Elég komoly változások mennek végbe az animációs sorozatok általános megítélését illetően a különböző animéknek, Avatar: The Last Airbendernek/Legend of Korrának, illetve az új Young Justice-nak köszönhetően, így nem lennék meglepve, ha ennek következményeképpen néhány éven belül visszatérnének a keményvonalas nyugati animációk á la The Maxx, Spawn, Gargoyles, satöbbi.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.07.09. 22:35:53

@Ghavin: A Young Justice még mindig nem Invincible szint (sajnálom is, mert a második évadban lett egy elég jó fordulat az egyik karakterrel, de persze vissza is csinálták legutóbb, pedig milyen érdekes lett volna...)
De mondjuk igazad van, már egy fokkal durvább mint pl a JL-JLU volt mondjuk (pl Miss Martian rendszeres lobotomizálásai).
Amúgy nincs bajom vele ha a rajzfilmek all ages-ek maradnak (persze egy két kivétel mindig üdítően hat).

jocibmx 2012.07.10. 10:14:09

@Balakin: Szerintem elsőnek mindenképpen animációs sorozattal kellene próbálkozni, aztán jöhetne az élőszereplős. Egyébként az amcsi MTV motion comic-ként feldolgozta az Invinciblet, szóval valamiféle érdeklődés van iránta.

Balakin · http://balakin.blog.hu/ 2012.07.10. 10:22:14

@jocibmx: na ezt nem tudtam, bár a motion comic nekem mindig is egy furcsa valami volt, nem igazán tudom értékelni. Mondjuk a Hellboy Fury kivételesen egész jó lett.
Amúgy szerintem az is lehet még akadály, hogy az Image mögött nem áll akkora gépezet mint a Disney vagy a WB, bár reméljük ha a Thief of thivesből is lesz sikeres sorozat (esetleg végre beindul a Powers is) akkor megnyílhat az út több ilyen beruházás előtt (azon gondolkoztam, hogy a Scalpedra miért nem csapott még le egyik tv se?)

walter white 2012.07.11. 00:30:18

@Balakin:

:D

es meg ennel durvabbak is, van ugy, hogy par oldallal kesobb jon vissza egyik-masik rajz...

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2012.07.11. 12:20:13

A jeles alkalom kapcsán, nem lehetne, h kéthavinál sűrűbben jelentkezzen a rovat?
süti beállítások módosítása