Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Filmnapló extra - Jelentés Udinéből

2011.05.12. 12:00 Beyonder

Jelentem, az idei Távol Keleti Filmfesztiválon (helyszín: a festői Udine) sikerült megdöntenem a saját rekordomat: a tavalyi 30 után ezúttal 34 filmet néztem meg 5 nap alatt. Igaz, volt amelyikről kisétáltam, és a mezőnyben egy rövidfilm is akadt, de ez a celluloidmennyiség már így is bőven az egészségügyi határérték felett van. Nekem sikerült mentálisan – viszonylag – épen kikeverednem a kalandból, de a mutatvány megismétlését nem ajánlanám senkinek. Okulásul következzék egy tételes filmnapló, amelyben a Geekz profiljába illő filmekről igyekszem bővebben is írni. A sorrend kronológiai.

 

Kedd (1. nap)

Tomboy – Mi mással is kezdhettem volna negyed 10-kor a fesztivált, mint egy 1936-os (!) kínai vígjátékkal? Az udinei fesztiválszervezők jó szokása, hogy minden évben beiktatnak egy tematikus retrospektív programot. Ezúttal (a pinku válogatás mellett) „Ázsia nevet”-jelige alatt láthattunk néhány klasszikus komédiát a térségből. A nevezett filmben egy gazdag sanghaji családfő fiúunoka után vágyik, és szó szerint belebetegszik abba, hogy nem születik meg a várva várt trónörökös. Nincs mit tenni, fiúnak kell maszkírozni az egyik lányunokát, amiből természetesen jó pár humoros szituáció adódik. A film pontosan úgy épül fel, mint a korabeli magyar vígjátékok, és legalább annyira élvezetes is, mint a magyar megfelelője. 10/6

A Man’s Weak Point – Segawa Masaharu 1973-as klasszikusa akár a pinku szekcióban is mehetett volna pikáns témája miatt. Főhőse egy ügybuzgó és szorgalmas rendőr, akit átirányítanak az erkölcsrendészetre, ahol a pornográfia elleni harc a feladata, ami aztán a magánélete rovására megy (a sok munkahelyi inger miatt odahaza sem tud teljesíteni). Mint később kiderül, az egyik pornóproducer, akit el kéne kapnia, korábbi jó barátja. Masaharu filmje egyszerűen hibátlan: stílusos, vicces, okos; tökéletes szatírája a kispolgári álszeméremnek és az ostoba prüdériának. A színészek zseniálisak, a poénok szintén. 10/9

Night Market Hero – Tajvani komédia egy éjszakai piac dolgozóiról, akiknek politikusokkal összefonódott ingatlancápákkal kell megküzdeniük. Lokális humor, az európai ízlés számára kissé töményen adagolva. Érdekes. 10/6

The Drifters: Hey Suckers!! Here We Come!! – Újabb Masaharu-film, ezúttal ’75-ből. Főhőse egy balfék zsaru, aki lopott gyémántok után nyomoz egy nem kevésbé idióta piti bűnöző segítségével. Krimi, komédia, slapstick minden mennyiségben. 10/8 

Don’t Go Breaking My Heart – Johnnie To úgy döntött, hogy két vérbalettes krimithriller közt legyárt pár romkomot, és jól tette, mert ebből a filmből ítélve nem áll tőle messze a műfaj. A sztori a szokásos: a bájos hősnőnek két férfi (egy érzékenyebb meg egy nem annyira érzékeny macsó) között kell döntenie. To néha egészen ügyes beállításokkal operál. 10/6.5

Romantic Heaven – Nyáltenger Koreából, ami részben a Mennyben játszódik. A rendezővel egy sorban ülve néztem végig a filmet, és csak páratlan önuralmamnak köszönhető, hogy nem sétáltam oda, hogy fejbe rúgjam. 10/3

Bangkok Knockout – Az Ong Bak rendezőjének új opusza! A színészi játék minden korábbinál röhejesebb (gyakorlatilag The Room-színvonal), a sztori ezer sebből vérzik, de kit érdekel, amikor olyan elképesztően zseniális (helyenként már-már szürreális) harcjeleneteket láthatunk az utolsó egy órában, hogy még Tony Jaa sem hiányzik a stáblistáról.




 


A történettel szerencsére nem molyoltak sokat: adott egy gonosz amerikai, aki egy harcművész-csapatot azzal hiteget, hogy Hollywoodban vállalhatnak kaszkadőrmunkát. Ehelyett elkábítják és egy elhagyott gyártelepre viszik őket, ahol kamerák előtt kell élet-halál harcot vívniuk néhány pszichopatával, mindezt a közvetítést figyelő gazdag külföldiek legnagyobb örömére, akik fogadásokat köthetnek a meccsekre. Felvonul minden stílus a kung fu-tól a muay thai-on át a capoeiráig. A film letöltése megrendelése kötelező mindenkinek, aki az Ong Bakot szerette. 10/7 

Szerda (2. nap)

Games Gamblers Play – Michael Hui klasszikusa ’74-ből, főszerepben két megrögzött szerencsejátékos-szélhámossal (Hui és testvére, Sam alakítják őket), akik különféle kreatív módszerekkel próbálnak meggazdagodni, a tévés vetélkedőktől kezdve a pókeren át a kutyafuttatásokig. Ez volt a ’74-es év legnézettebb hongkongi filmje, nem véletlenül. Egyenetlen, de nagyon szórakoztató. 10/8

The Warlord – Ebben a ’72-es Shaw Brothers filmben Michael Hui egy kínai had- és önkényurat alakít az 1900-as évek első évtizedében. Bár az Asia Laughs-szekcióban szerepelt, csak komoly engedményekkel lehet vígjátéknak nevezni, inkább fekete komédia, de szatíraként talán jobban működik. 10/7

Perfect Wedding – Hongkongi romkom a Szex és New York, a Randiguru és a hasonló amerikai filmek nyomdokain. Hollywood kompatibilis forgatókönyv és rendezés. 10/5

Wandering Home – Tadanobu Asano nagyon szenved, mint hardcore alkoholista, a családja pedig emiatt még jobban szenved. Érzékeny, megható dráma, csak a témában (a szenvedélybetegek nyomorúsága) nem tud sok újat mondani. 10/7

Lead Tombstone – A második nap sikerült végre eljutnom egy pinku film éjszakai vetítésére is, de mint kiderült, ebben a kevésbé ismert ’64-es Koji Wakamatsu-dolgozatban erotika szinte alig van. A történet a klasszikus jakuzafilmek dramaturgiáját követi: a fiatal és öntörvényű Mitsugu piti bűnözőként keresi a kenyerét, amikor egy gengszter a szárnyai alá veszi, hamarosan pedig már a Jakuza végrehajtójaként gyilkolássza az embereket. A „veszett kutya” egyedül a felesége iránt táplál gyengéd érzelmeket, aki nem nagyon tudja, mivel is foglalkozik a férje. Amikor aztán megtudja, a jakuzafőnök kiadja Mitsugunak a parancsot a nő meggyilkolására. A film pont olyan, mint a főhőse: nyers, dühös és kíméletlen. 10/8

Rustling in Bed – Sikerült azért egy igazi pinkut is kifogni: Yuji Tajiri 1999-es filmjében van szex bőven, és nem csak illusztrációként, de a sztori legfontosabb elemeként. Főszereplője egy 28 éves salariwoman (van ilyen kategória is?), aki összeismerkedik a metrón egy gimnazista korú fiúval, az alkalmi szex után pedig próbálnak valami kapcsolatfélét kialakítani, csakhogy, mint később kiderül, összhang csak az ágyban van köztük, igaz, ott elég komoly. 10/7

Csütörtök (3. nap)

Ali Baba & The Moldy Bachelors – A jól ismert arab mese maláj (!) feldolgozása 1961-ből. Bájos és vicces, tele a nézőnek címzett poénokkal, kiszólásokkal. 10/7

Pedicab Driver – Wostry főszerk. lelkemre kötötte, hogy ezt a zseniális Sammo Hung klasszikust nézzem meg, annak ellenére, hogy már láttam korábban, merthogy vásznon azért mégis csak más. És tényleg. A kópia ugyan nem volt tökéletes, de az élmény majdnem. 10/8.5

Operation Tatar – Egy maláj és egy hongkongi vígjáték után mi más következhetett volna, mint egy mongol heistfilm? Menet közben aztán kiderült, hogy csak annyira szajréfilm, amennyire az Üvegtigris akcióthriller. Viszont legalább annyira lokális a humora, miközben nekünk, nem mongoloknak is vicces a főhősök bénázása. Kellemes meglepetés. 10/7




 


The Showdown – Az I Saw the Devil forgatókönyvírója kipróbálta a rendezést is – nem kellett volna. Mintha a mostanában népszerű koreai telenovellák kardpárbajokkal feldúsított 110 perces verzióját kellett volna végigszenvednem, csak egy kicsivel több melodrámával. 10/4

The Piano in a Factory – Keserédes kínai rögreál-musical nyilvánvaló kelet-európai hatásokkal és egy kis Wes Anderson mellékízzel. 10/8

Foxy Festival – Nagyon szórakoztató koreai erotikus komédia, amely a különféle szexuális devianciákat járja körbe. 10/8.5

Hantu Kak Limah Balik Rumah – Maláj zombikomédiaszerűség, amelynek az első részét a három évvel ezelőtti Udinei fesztiválon a Geekz-különítmény
sikeresen végignézte. Én negyed óra után adtam fel. 10/-

Péntek (4. nap)

Belkibolang – Indonéz szkeccsfilm. A nyolcból talán ha két szegmens emlékezetes. 10/4

Cannonball Wedlock – A fesztivál legjobb romkomja (a katalógus szerint screwball comedy) egy élőben is nagyon szimpatikus elsőfilmes japán rendezőtől. Vicces, okos és ami ebben a műfajban nagyon ritka: eredeti karakterekkel dolgozik, plusz nem lehet az első 5 perc után kiszámítani. 10/9

Willain & Widow – Ennek a koreai opusznak is a karakterei jelentették a legnagyobb erősségét: adott egy műkincsvadász, aki beköltözik egy fiatal özvegy házába, hogy megtalálja a néhai férj által elrejtett milliókat érő Ming-korabeli teáscsészét. Az alapötlet ismerős lehet innen, csak ennek a filmnek jóval színvonalasabb a humora. 10/7.5

Aftershock – Feng Xiaogang grandiózus családi melodrámája meglehetősen… melodramatikus, de nem nagyon lehet menekülni a hatása alól. A vetítés alatt hallani lehetett a zsebkendők suhogását. Egyébként ez volt az első IMAX formátumban is vetített kínai film (mármint Kínában), és természetesen megdöntött minden nézettségi és bevételi rekordot (mármint Kínában). Udinében a közönségszavazás győztese lett. 10/8

Here Comes the Bride – Fülöp-szigeteki testcserélős komédia. Az író-rendező, Chris Martinez annyit tett hozzá a műfajhoz, hogy nála nem két ember, hanem egyből öt cserél testet, egy esküvőre menet. Amennyire rühellem a műfajt, annyira nem utáltam a filmet. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy felvezetésként Eugene Domingo, a film egyik szereplője rögtönzött stand up előadást tartott a film előtt. Elmondta például, hogy harmadik világbeli országként a Fülöp-szigetek rengeteg problémával küzd, szegénység, társadalmi feszültségek és a többi, majd megnyugtatott mindenkit, hogy a film ilyesmikkel még véletlenül sem foglalkozik. (Végül a közönségszavazáson ez lett harmadik legnépszerűbb film.) 10/6

The Unjust – „Korrupciós-thriller” – így a katalógus definíciója, és tényleg, ebben a koreai filmben semmi másról nincs szó, mint arról, hogy rohad a rendszer. Az egyik oldalon a rendőrség különleges alakulata áll, akik, hogy megnyugtassák a sorozatgyilkosságok miatt feldühödött közvéleményt, keresnek egy bűnbakot, a másikon meg az ambiciózus ügyész, aki le akarja buktatni a mocskos zsarukat, miközben persze neki is megvannak a piszkos ügyletei. A film legfőbb problémája, hogy egyik karakter sem méltó a néző szimpátiájára / szánalmára, így a hatalmi játszmáknak sincs túl sok tétjük, ráadásul a sztori csavarjait sem éppen könnyű követni. Egy hongkongi rendező ezt jobban megoldotta volna. 10/6

Yakuza Weapon – Az éjféli vetítésre sikerült ezen a napon is egy bődületes baromságot beszervezni. A film a Machine Girl és a hasonló vérbentocsogós durvulatok nyomdokain halad, csak sokkal blődebb. A gyermeteg poénokat kábé 10 percig tudtam tolerálni. 10/-

Szombat (5. nap)

Forever – Szingapúri romkom, amely pszichothrillerként sokkal jobban működött volna. 10/4

Night Fishing – Park Chan-wook rövidfilmje anno azzal került fel a címlapokra, hogy iPhone-nal rögzítették, pedig ez csak parasztvakítás. A film szerencsére nem az. 10/8

Troubleshooter – Egy koreai thriller, amit mintha már láttunk volna kicsit nyugatabbra: egy magánnyomozóként dolgozó egykori zsarut rosszarcú emberek tőrbe csalnak, így egy brutális gyilkosság gyanúsítottjává válik. Később kiderül, hogy most is korrupt politikusok mesterkednek, mint a The Unjustban, ami nem csoda, mert ugyanaz a forgatókönyvíró. Ebben a filmben viszont – szerencsére – nem spórolnak az akció- és üldözési jelenetekkel, néhol egészen hongkongi színvonalú, amit látunk. Korrekt műfaji mozi. 10/7



 


The Drunkard – Egy alkoholista író mindennapi gyötrelmei a ’60-as évek Hongkongjában, a Wong Kar-wai-t is meginspiráló Liu Yichang önéletrajzi regénye alapján. Csendes, visszafogott, lassú film, ki is lógott a többi közül. 10/6.5

Mindfulness and Murder – Az utolsó napra is jutott egy szokatlan műfaj: a thai Tom Waller filmje igazi, régimódi krimi. Egy buddhista kolostorban játszódik, ahol holtan találnak egy fiatal srácot. A gyilkosság ügyében a rendőrség nem akar nyomozni, ezért az apát azt a szerzetest kéri fel a kutakodásra, aki korábban rendőr volt. Szép lassan kiderül, hogy az elhunyt drogban utazott, de a kolostorban egyéb üzelmek is folynak. Korrekt műfaji mozi ez is, de talán túlságosan is régimódi. 10/6

What Women Want – A fesztivál (egyik) zárófilmjét nagy várakozás előzte meg, utólag nem is nagyon értem, hogy miért. Chen Daming vígjátéka ugyanis feldolgozás, és nem egy kikerülhetetlen klasszikust újráz, hanem a Mel Gibson-Helen Hunt-féle Mi kell a nőnek?-et. A kínai verzió pontosan annyira középszerű és langyos, mint az amerikai eredeti. Andy Launak legalább jól áll a komikusi szerep, Gong Li pedig még mindig gyönyörű. 10/5

Filmek, amelyeket utólag, már itthon pótoltam be:

Bedevilled – Egy koreai thriller, ami akár igazán jó is lehetett volna. Adott egy Szöulban élő harminc körüli banktisztviselő nő, aki pihenésképpen visszalátogat gyerekkora helyszínére, egy apró szigetre. Egykori barátnője még mindig itt él egy agresszív férj és annak nem kevésbé suttyó rokonsága társaságában. A drámának induló történet előbb thrillerbe majd horrorba csap át, a lélektani motivációkat azonban egy kissé didaktikusan mutatja be a rendező. Még ezzel együtt sem érdektelen a film. 10/6.5




 


The Stool Pigeon - A sablonosabb Fire of Conscience után Dante Lam szerencsére ott folytatta, ahol a Beast Stalkerrel abbahagyta. Beépülős-rendőrös-heistfilmes témakörben nehéz újat kitalálni, nem is sikerült, helyette viszont kapunk egy majdnem hibátlan akcióthrillert szorványos (melo)drámai elemekkel. A katalógus szerzője Ringo Lam nevét emlegeti, jogosan. 10/7.5

Haunters – A korábban Kim Jee-woon és Bong Joon-ho asszisztenseként dolgozó Kim Min-suk gondolt egy okosat, és megcsinálta A sebezhetetlen koreai verzióját. Nem remake-e inkább továbbgondolása Shyamalan-filmjének. Az egyik sarokban a hipnózissal bárkit kesztyűbábbá változtató pszichopata áll, a hős szerepe pedig egy sebezhetetlen, szeméttelepi munkásként tengődő férfinek jut, akire nem hatnak a főgonosz manipulációi. Ötletes képi világ, jól eltalált tempó, kellemesen borongós hangulat és – koreai filmtől szokatlanul – visszafogott humor. A két világ szembenállása annyira nincs megideologizálva, amennyire A sebezhetetlenben, cserébe sokkal akciódúsabb és izgalmasabb a film. Ajánlom bátran. 10/8



 

24 komment

Címkék: ázsiai beszámoló japán kínai filmfesztivál udine koreai filmnapló

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr872897824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mesko 2011.05.12. 16:50:59

festői bizony és cinema popolare-t a népnek!

nagyon ügyes beszámoló..mind meg is jegyeztem, bár őszintén máshová járok az ázsiai témát illetőleg(valamiért nem úgy látok dolgokat, mint az itteni szerzők többsége..sőt csak egy szerzőt kedvelek ebből a kategoriából, sajnos), de ennyi filmet megnézni, azt nagyon értékelem.

superben 2011.05.12. 17:08:52

jesusfuckingchrist! úgy érzem a fanatizmus egy elég komoly szintjével állunk szemben :)

bog.art 2011.05.12. 18:04:00

hinnye!! pont ellenétetes az ízlésünk! a koreai felhozatalban én az unjust-ot és a bedevilled-et 10/10-re értékelem (szerintem érdemes másodszorra is nekifutni az unjust-nak, mert tényleg elég bonyolult a történetvezetés, de megéri, mert ha már képben vagy, akkor a finomságai is előbújnak, a szarkasztikus humor, a hihetetlen jellemábrázolások, az operatőri és a színészi munka stb),a showdown-t kifejezetten szépnek láttam, elsősorban esztétikai élményt nyújtott, de a színészi alakítások is meggyőzőek voltak, én túl sok kardozásra nem emlékszem, inkább rengeteg néma jelenetre....a troubleshooter viszont csak egy egyszernézős szórakoztató blődli, a psychic-ot meg 30 percnél feladtam, annyira amatőr szerencsétlenkedésnek és erőltetett baromságnak tűnt. a festival-t meg túljátszotta az összes szereplő, pedig nem volt rossz a színészi felhozatatal, mindenesetre ahogy megnéztem, el is felejtettem. a hongkong-iak közül a stool pigeon-t láttam, jól össze volt rakva, de semmi újat nem nyújtott az eddigi hongkongi gengszterfilmekhez képest.

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2011.05.13. 07:00:57

Irigylésre méltó. :) Amiket láttam, azoknak az értékelésével is egyetértek, sajna Korea nagyon csúszik lefelé.

Darkcomet 2011.05.13. 07:29:05

@-YEZy-: Én meg pont fordítva vagyok ezzel. Mostanában a koreai filmeket favorizálom jobban, és meglepő módon a maláj filmek is egyre jobbak. Szerintem hong-kong és kína (érdemes egyáltalán külön filmgyártásáról beszélni?) egyre sablonososabb filmeket készít, kora viszont még mindig friss és ropogós. Alátámasztani nem tudom, ez inkább csak olyan megérzés féle a részemről. Minden esetre úgy összességében én úgy látom, hogy a távol-keleti filmek köröket vernek rá a hollywoodi filmekre, még a közepes alkotások is kategóriákkal jobbak mint az amerikai mainstream bármelyik szuperprodukciója.

aha, persze 2011.05.13. 08:17:22

"34 filmet néztem meg 5 nap alatt"

Csinálok majd én is egy blogot, már tudom a topikcímeket:
89 festményt néztem meg 15 perc alatt
145 zenébe hallgattam bele 6 perc alatt
36 szobrot néztem meg 13 perc alatt

A lényeg: láttad is a filmeket, vagy csak nézted? Mert a cím úgy állít be téged, mintha a mennyiség lenne a fontosabb neked. Mennyivel jobban hangozna, hogy:
22 jó filmet láttam 5 nap alatt

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.05.13. 08:24:47

remek irás, nagy teljesítmény, komoly élmény lehetett...:-)
@-YEZy-: én azt nem értem hova tűntek ahongkongi filmek? míg voltak olyan évek, hogy 10-15 film is készült ami nagyon érdekelt, most egy kezemen meg tudom számolni, és nem is kell hozzá minden ujjam...:-(

Ghostwood 2011.05.13. 08:52:32

Köszi a riportot és a villámkritikákat, informatív!

bog.art 2011.05.13. 08:53:00

csatlakoznék Darkcomet véleményéhez. szerintem is kár temetni a koreai mozit, tényleg voltak kimagasló évek a filmiparukban (2003, 2005, 2006, 2009), de még az átlagos évek is jobbak, mint a legtöbb hasonló filmpiarral rendelkező ország felhozatala. talán az udinei válogatás nem volt a legszerencsésebb, néhány blődli helyett jobb lett volna elküldeni a poetry-t vagy a hahaha-t. a független filmjeik is egyre jobbak, a nagy hűhóval beharangozott sikerprodukciók között viszont lehet néhány nagy csalódás (nekem az i saw the devil mindenképp az volt). azt is bizonyára észrevettétek, hogy mostanában a koreai dvd-k angol felirat nélkül jönnek ki, passzolom az okokat, lehet, hogy csak kínai/japán piacra gyártanak, nemtom', mindenesetre van, hogy jó fél évet is várni kell az angol feliratra, szóval eleve nagy csúszással láthatjuk a 2010-es filmeket. (ha egyáltalán.) az omnibusz-filmjeiket és a dokumentumfilmjeiket is érdemes figyelni, mert időnként igazi kincseket rejtenek. és könyörgöm, ne mindent a vengeance-trilógiához mérjünk már! pak csanuk bácsi mindannyiunk nagy kedvence, csókolom a lába nyomát is, de azért őrajta túl is van koreai filmgyártás!

Beyonder 2011.05.13. 10:04:51

@bog.art: Tényleg szerettem volna szeretni az Unjustot de nem ment. Egy 120 perces filmben nem lehet azt megcsinálni, hogy kartonból kivágott karaktereket mozgatunk, akik abban az egy dimenzióban, ami adatott nekik, kivétel nélkül mind ellenszenvesek. Nem az a baj, hogy nincs pozitív figura (a sztori lényege pont az, hogy itt nincsenek hősök), hanem, hogy nincs olyan, akinek érdekelne a sorsa. Nem véletlen amúgy, hogy a film a vetítés után jóval kisebb tapsot kapott, mint mondjuk a Troubleshooter, ami szintén nem egy korszakos remekmű, de közönségbarátabb.

A Showdownnal az a legnagyobb probléma, hogy nem működnek a flashbackek. Általában túl rövidek, túl bénán vannak bevágva, miközben a színészek nagyon durván túljátsszák a szerepüket. A forgatókönyv alapján még akár menthető is lett volna a film, de a rendezés kritikán aluli. Rossz plánozások, rosszul koreografált harcjelenetek, stb.

Bedevilled: nálam ott ugrotta át a cápát, ahol anyja és lánya menekülnek, és a lány előbb azt mondja, hogy nem akar elmenni, az apjával szeretni maradni, majd 2 másodperc múlva sikoltozni kezd rémületében, amikor az apa feltűnik mögöttük. WTF? Pedig nagyon ígéretesen indult, jó a téma, jók a színészek.

bog.art 2011.05.13. 10:59:23

@Beyonder: unjust: amikor elkezdtem először nézni, engem is meghökkentett az a ridegség, amivel rjü a karaktereket bemutatta - ez a fajta távolságtartás eddig nem volt jellemző a filmjeire, talán most ez annak tudható be, hogy nem a saját forgatókönyvét vitte vászonra, hanem hozott anyagból dolgozott. második nézésnél már kezdtem affelé tendálni, hogy az elidegenítő ábrázolás az iróniát szolgálja, nekem a kritikája nem is ott volt a legerősebb, ahol a rothadt és korrupt szervezeteket mutatta be, hanem abban a mérhetetlen szervilizmusban, ami manapság is még annyira jellemző a koreaikra - bokán rúg, lepofoz a főnököd, de azért az életedet is feláldozod érte, hiszen egy "család" vagyunk...nem volt nehéz észrevenni, hogy a film a bloody ties-nak lenne a kistestvére (némi hongkongi fílinggel elegyítve), ugyanazt a tempót vették fel, ugyanaz az alapszituáció, a két antagonista, még szerintem a vágási technika is több, mint hasonló, bár rjü-t nem kell félteni, hihetetlen bátran nyúl a kamerához, magától is nagyjából ezt hozta volna ki. én, mondjuk, gusztustalanul elfogult vagyok a koreai filmekkel, és nemkülönben rjü-vel, időnként marhára mellé tud fogni, de szerintem a legkísérletezőbb hajlamú koreai rendező, bármilyen őt ért (filmes) hatást beolvaszt a produkcióiba és mégsem érzem azt, hogy koppintana. a tesója meg egy színészzseni. azt hiszem, mi errefelé nem értünk minden kulturális utalást, ami most ebben benne volt, de ettől függetlenül nekem a szarkazmus teljesen átjött. egyetlen apró gondom volt a filmmel - a zenei betétek. nagyon hatásosan megkomponált aláfestő zene volt és roppant manipulatív módon lettek elhelyezve az egyes jelenetek végétől kezdve, hogy átvezessenek egy feszültebb helyzethez, de aki már látta a rendező korábbi munkáit, ahhoz van hozzászokva, hogy rock- és popzenei számokkal tűzdeli agyon (nagyon helyesen) a filmjeit és valahogy mindig eltalálja a megfelelő zenei betétet az egyes jelenetekhez. na de ez legyen a legnagyobb bajom vele....
bedevilled: egy kicsit elhamarkodottan adtam rá 10-est, ha az unjust (nálam) maximum pont, akkor ez inkább 9-es. nem volt ez rossz teljesítmény egy elsőfilmes rendezőtől. nálam az utolsó 10 perc volt húzós, mintha nem nagyon tudta volna eldönteni a rendező, hogy akkor most milyen zsánert is kéne kihoznia egy "mezei" drámából - sajna, a legrosszabb módszert választotta, átment slash-elésbe, nem kellett volna. a filmmel szerintem az a baj, hogy horrorfilmként van aposztrofálva, ami kábé olyan, mintha a mi árvácskánkat pszichothriller-ként akarnák eladni.
showdown: szintén elsőfilmes rendező, ha jók az információim. ehhez képest, amit te béna flashback-elésnek láttál, én inkább bátor belehúzásnak, valóban nem mindig a legszerencsésebb (vagy inkább zavaró) módon vágva. nekem mondjuk ezt is meg kellett néznem párszor, hogy értsem, hogy most akkor ki kit és miért is akar kinyírni...? de ettől függetlenül nem fárasztott ötödjére is átrágni magam rajta, ami mégiscsak jó jel...:-)))

7thArT 2011.05.13. 11:15:50

Hát ez maraton volt a javából...5 napon keresztül napi hét film!

csodálom, h nem keverednek össze a dolgok...
én tuti nem lennék erre képes, szerintem egy filmről igazán a megtekintése után 1-2 nappal v. később lehet írni...
mondjuk ezek inkább gyors ismertetők voltak...

Beyonder 2011.05.13. 14:35:21

@bog.art: Ötször nézted meg a Showdownt? Na, ez a teljesítmény, nem az enyém. :)

Abban egyetértek, hogy a Bedevilled első filmnek nagyon is bíztató (látszik, hogy a rendező Kim Ki-duk asszisztense volt), de a Showdownnal kapcsolatban ezt már nem merném kijelenteni.

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2011.05.13. 18:40:08

@ringsider: @Darkcomet: a HK/Kína filmeket még érdemes külön választani, de az összefonódási folyamatot elnézve már nem túl sokáig (sajnos). A folyamat egyébként érthető, hiszen a kantoni piac nagyon kicsi, míg a mandarin nyelvű óriási, így a bevételek is nagyságrendekkel különböznek. Apró gond az ízlésbeli különbség és sokkal nagyobb a cenzúra, így kénytelenek kevésbé elborult filmeket készíteni már, mint korábban. A helyi kantoni piacra meg maradnak a lökött vígjátékok és a szirupos romantikus mozik. Érdemes olvasgatni egy kicsit a lovehkfilm.com-on, ahol nemes egyszerűséggel halottnak tartják már a hongkongi filmipart. Ami persze így nem igaz, csak bele fog olvadni az egyre inkább feltörekvő kínai közönségfilmek közé.

@bog.art: respect a koreai filmek szeretetéért és érdekes, ahogy látod a dolgokat. Nekem valahogy a mostani felhozatal nem hozza ugyanazt, mint a 2000-2005 közötti, ami tele volt zseniális darabokkal. Sajnos a mai filmek közül elég sok csak ezek utánérzése. A felirat nélküli DVD-k egyértelműen olyanok, mint amiket a japánok hoznak össze, azaz kizárólag a hazai piacra készülnek. A japánok esetében ez nem zavar, a koreaiakat viszont így nem tudom nézni. :)

mesko 2011.05.13. 19:48:50

szörnyű, hogy eltudjátok vinni az ember kedvét, csak mert mindennek "utóize" van..akkor a mostani generáció ne is nézzen filmet??, hibás azért ami van?, s ha még megjönne is az étvágya valamire, rögtön igyekeztek elvinni:((
(én ezt így érzem, és nem csak most, azt hiszem, hogy jól tudj szórakozni egy filmen, nem kell állandóan összeméregetni 1000 más filmmel, lehet élvezni, ott akkor, csak abban a pillanatban!)

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2011.05.14. 14:41:40

@mesko: félreértesz szerintem. :) nem akarom én elvenni senkinek se a kedvét, sőt, de ha úgy érzem, hogy ez a folyamat, akkor nem fogok magamnak ellentmondani. Ilyen alapon a múltkori hollywoodos cikk is elveszi az ember kedvét.
off: Egyébként a 2011-es koreai felhozatalból a Pyong Yang Castle egész korrekt, igaz, a The Showdown már nem tetszett annyira.

Darkcomet 2011.05.14. 15:21:30

@mesko: Nem erről van szó, senki sem akarja senki kedvét sem elvenni semmitől sem. Csak hát egy igazi filmbuzi, több ezer filmmel a háta mögött már automatikusan, szinte a tudat alatt keresi a mintákat, az alapmotívumokat, amiket már látott valahol, pláne, hogy már minden filmet, szituációt, megoldást már megcsináltak legalább egyszer az elmúlt 120 évben. De ha egy alkotás szépen lassan beszippant (vagy éppen nagyon gyorsan), eszem ágában sincs keresni a nagy elődökkel való párhuzamot. Példa: Jee-woon Kim, 2010-es I Saw The Devil című filmje egyértelműen Chan-wook Park bosszú trilógiájára emlékeztet engem. Ettől függetlenül egy igen ütős kis alkotás, de azért nem tudtam ettől elvonatkoztatni a film nézése alatt. Tegnap volt szerencsém megnézni Ching-Po Wong 2010-es, Revenge - A Love Story című alkotását, ami egyértelműen ugyan ezen a vonalon mozog, de mivel ez a mozi az elejétől kezdve olyan, mint egy jól irányzott gyomron rúgások sorozata, csak a végén jutott eszembe, hogy ez is volt már ilyen-olyan formában. Na ez az a plusz, amit én nagyon igényelek egy filmtől, hogy olyan szinten magával sodorjon, hogy ne nagyon legyen ideje elkalandozni a gondolataimnak.

bog.art 2011.05.15. 10:03:35

@-YEZy-: a pyongyang castle-ön én is jól szórakoztam, igaz, néhány poén több volt, mint kínos. viszont profi módon volt összerakva minden szempontból. bírom, ahogy a koreaiak leszámolnak a hősi múlttal....:-))
Beyonder: az igazsághoz hozzátartozik, hogy a showdown-t csak 3-szor láttam alanyi jogon, a többi a feliratgyártás miatt volt. :-). de még így is élveztem.

mesko 2011.05.15. 12:19:05

@-YEZy-: @Darkcomet: igaz..igaz..na, csak én lehet nem szeretem ezt az offoff, jajajt!:))
abszolút helyes amit mondtok..máskülönben csak most kezdtem stúdirozni az ázsiai filmeket, és majd egy pár év múlva nem vagyok biztos benne, hogy nem-e én is ilyen leszek..offoff, jajajjj...:D
(úgy látszik visszajött a kedvem:))

.YEZy. · http://asianmovies.blog.hu 2011.05.15. 21:59:37

@Darkcomet: A Revenge - A Love Story-val egyetértek, ügyesen rakták össze és nem húzták túl olyan értelemben, hogy csak másfél órás volt. Korea tanulhat tőlük. :) Ja és azért is említésre méltó, mert ki tudja, lesz-e még olyan HK thriller/akció, ami nem akar megfelelni a kínai cenzoroknak és csak a belső piacra készül.

@bog.art: a film humora teljesen rendben volt, bár lehet, azért, mert én Wong Jing poénjain szocializálódtam... :D
Egyébként én a japán filmekkel vagyok úgy, mint te a koreaiakkal, elég lesújtó az új japán filmekről az általános vélemény, de szerintem most ők a legjobbak a térségben.

bog.art 2011.05.16. 09:18:43

@-YEZy-: kinek-kinek ugye a saját elmeroggyanása...:-))
szerintem a kakapisipuki-típusú poénok nemzetiségtől függetlenül bárhol kínosnak számítanak. amúgy lehet, hogy érdemes összehasonlításként megnézni a pyongyang castle előzményét, a (asszem) 2003-as once upon a time in a battlefield-et. gyakorlatilag a mostani ennek egy felfrissített változata, csak sokkal igényesebb kivitelben. abban viszont a populista humor helyett inkább valamifél keserű abszurddal próbálták érzékeltetni a háborúk értelmetlenségét (ja, még a főbb szereplők is ugyanazok, csak más-más hangsúlyt kapnak), viszont nagy hátránya annak a filmnek, hogy pont ezt az abszurd vonalat szintén populáris humorral próbálták kombinálni, ami néha zavaró tud lenni. viszont kár, hogy nem hagytak meg néhány jelenetet belőle, például, amikor a két ellenséges tábor egymást hecceli. a mostaniban: k-pop stílusban előadott táncos jelenet (kínos) - a régiben: koreai futballszurkolók stílusban előadott hőbörgés (vicceske). de mindegy is, a mostani pazar kivitelű és a színészek nagyjából komolyan is veszik a feladatukat, úgyhogy egy délutáni kikapcsolódásnak nem rossz.

vittorio (törölt) 2011.05.18. 11:11:13

Ez igen! Pár címet megjegyeztem.
Gratula.
süti beállítások módosítása