Íme Boyle színdarab-adaptációjának előzetese - a Frankensteint a napokban kezdi játszani a National Theater, a főszerepben a Sherlock-szériából ismert Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller. A bárót és a szörnyeteget estéről estére felváltva alakítják majd.
Danny Boyle's Frankenstein - előzetes
2011.02.23. 11:16 Wostry Ferenc
7 komment
Címkék: előzetes horror
A bejegyzés trackback címe:
https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr822683168
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Edgar 2011.02.23. 18:25:09
Utánanéztem: közel 50 font, de a helyek le vannak már foglalva tavasz végéig.
Edgar 2011.02.24. 15:45:12
@Wostry Ferenc: de nem elég egyszer megnézni:) Ez a szerepcsere nemcsak művészi ötletként jó, hanem üzleti fogásnak sem semmi: ha teljes élményt akarsz, 100 fontot fizetsz.
Amadeus4 2011.02.25. 07:33:54
Február 28-án újabb jegyeket dobnak ki, plusz vannak csak az előadás napján megvehető belépők is, ezek ára 10 font. Megyünk, megnézzük. Legalább kétszer.
Amadeus4 2011.03.24. 20:03:09
@Edgar: Megvolt. Csak az egyik szereposztással (Cumberbatch-Frankenstein, Miller-teremtmény), mert úgy is pont eleget láttam. Boyle minden, a színház adta lehetőséget kihasznált, volt közel háromezer izzóból álló csillár, háromszáz éves harang, steampunk vonat... csak rendes átdolgozás nem.
A szörny öntudatra ébredését bemutató részletek nem álltak össze teljes egésszé, néha egyes színészeket csak azért hagytak a színpadon, mert az adott pillanatban bénán hatott volna, ha lesétálnak. De így meg az hatott bénán, hogy a helyükön maradtak.
Shelley művében a teremtmény tapasztalatait Frankenstein elmondásából ismerjük meg, amit persze át kellett dolgozni, eljátszhatóvá kellett tenni. A szöveget színpadra alkalmazó Nick Dear azonban több helyen megváltoztatta a sztorit, így a tudósnak még kevesebb szerep jutott, mint az eredetiben, és még annyira sem volt szimpatikus.
Szerencse, hogy ebben a szereposztásban láttuk a darabot, Johnny Lee Miller nagyon kitett magáért. A teremtmény karakterét rá szabták, Cumberbatch-hoz nem illik az a faragatlanság, amit Miller a maga javára tud fordítani.
A kisebb szerepek kiosztásánál egyébként nem volt annyira ügyes az alkotói gárda: Frankenstein apja teljes tévedés, és Elizabeth is gyengécske volt.
Kalandosan szereztünk jegyet, öt perccel az előadás kezdete előtt, kemény 12 fontért. A londoni színházaknál nagyon ki van ez találva: a visszavitt/lemondott jegyekért is sorba lehet állni. Amint megérkezik egy, megkérdezik az elsőt, hogy kell-e neki azért az árért. Ha nem, felteszik a kérdést a másodiknak, és így tovább. Triónk szerencséje, hogy éppen beesett három olcsó belépő, azt hiszem, elhintettem volna néhány óvatos four letter wordöt, ha 45 fontot kell fizetnem a röpke két óráért. Ami után egyébként összetalálkoztunk a rendezővel, aki rendkívül készségesen aláírta az orra alá dugott programot, és még közös képhez is hajlandó volt pózolni.
A szörny öntudatra ébredését bemutató részletek nem álltak össze teljes egésszé, néha egyes színészeket csak azért hagytak a színpadon, mert az adott pillanatban bénán hatott volna, ha lesétálnak. De így meg az hatott bénán, hogy a helyükön maradtak.
Shelley művében a teremtmény tapasztalatait Frankenstein elmondásából ismerjük meg, amit persze át kellett dolgozni, eljátszhatóvá kellett tenni. A szöveget színpadra alkalmazó Nick Dear azonban több helyen megváltoztatta a sztorit, így a tudósnak még kevesebb szerep jutott, mint az eredetiben, és még annyira sem volt szimpatikus.
Szerencse, hogy ebben a szereposztásban láttuk a darabot, Johnny Lee Miller nagyon kitett magáért. A teremtmény karakterét rá szabták, Cumberbatch-hoz nem illik az a faragatlanság, amit Miller a maga javára tud fordítani.
A kisebb szerepek kiosztásánál egyébként nem volt annyira ügyes az alkotói gárda: Frankenstein apja teljes tévedés, és Elizabeth is gyengécske volt.
Kalandosan szereztünk jegyet, öt perccel az előadás kezdete előtt, kemény 12 fontért. A londoni színházaknál nagyon ki van ez találva: a visszavitt/lemondott jegyekért is sorba lehet állni. Amint megérkezik egy, megkérdezik az elsőt, hogy kell-e neki azért az árért. Ha nem, felteszik a kérdést a másodiknak, és így tovább. Triónk szerencséje, hogy éppen beesett három olcsó belépő, azt hiszem, elhintettem volna néhány óvatos four letter wordöt, ha 45 fontot kell fizetnem a röpke két óráért. Ami után egyébként összetalálkoztunk a rendezővel, aki rendkívül készségesen aláírta az orra alá dugott programot, és még közös képhez is hajlandó volt pózolni.
Utolsó kommentek