Utolsó kommentek

  • Sieglinde Wälsung: Nagyon jó (és odabaszós) film. Nakadai Tatsuya remek színész, nehéz elhinni, hogy még csak 30 volt... (2020.07.24. 05:17) Harakiri
  • Sieglinde Wälsung: Szerencsém volt moziban látni egyetem alatt, méghozzá vágatlanul (sok klasszikust vetített az egye... (2020.07.24. 04:54) Kurosawa retrospektív: A hét szamuráj
  • Androsz: @pragmaP: Ismerem, amiről beszélsz, de ennek a könyvnek a fordítása teljesen rendben van, nem emlé... (2019.09.13. 17:59) FlashForward - A jövő emlékei
  • Carada: @Carada: Módosítanom kell a fenti kommentemet: nincs kétségem a plágiumot illreően. Érdemes összeh... (2019.04.07. 00:34) Üzenet az űrből
  • Carada: Kölyökkorom egyik meghatározó filmje volt az Üzenet az Űrből. A liabe diók, a keresztvitorlázatú h... (2019.04.07. 00:07) Üzenet az űrből
  • Utolsó 20

Szocializálj velünk!

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

2010.12.17. 08:00 Santito

Amikor a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus és kultstátuszt élvező nagyágyúit emlegetjük, sajátos módon viszonylag ritkán bukkan elő Stanislav Lem, Isaac Asimov, Ray Bradbury, Arthur C. Clarke és Philip K. Dick (Orson Scott Cardot csak azért nem említem, mert ő még pelyhes állú legényke hozzájuk képest, bár már belekezdett az apoteózis folyamatába) mellett a Sztrugackij-fivérek neve, ha mégis, akkor minden bizonnyal a Piknik az árokparton (vagy Sztalker, ha úgy jobban tetszik) Tarkovszkij-féle filmváltozata és legutoljára a belőle készült rendkívüli atmoszférával rendelkező játék kapcsán, holott egy komplett univerzumot hoztak létre regényeikkel, amikre azonban szinte már csak a késő harmincas éveiken túljutott pre-geekek emlékeznek a Kozmosz Fantasztikus Könyvek és a hozzá szorosan kapcsolódó Galaktika magazin áldásos tevékenysége miatt. Ezt a fájdalmas hiányt pótolja most a Galaktika kiadó a Kammerer-trilógia első darabjával, mely egy olyan szintet állít fel a hazai sci-fi kiadások terén, amit egyhamar nehéz lesz megugrani, pontosabban nagyon remélem, hogy sokszor sikerül és magyar trekkiek ezrei kapnak agyérgörcsöt a felismeréstől, hogy milyen a minőségi sci-fi (ha esetleg valami hasonló jelenség zajlik le Magyarországon, mint a Flashforward első részében, akkor azonnal tudni fogjátok, hogy mi történt).

Az együtt a műveltség és intelligencia elképesztő kevercsét adó szovjet testvérpár közül Arkagyij angol és japán fordítóként ismertette meg honfitársaival Harry Harrison, Simak és Abe Kobó munkásságát, míg Borisz csillagász-asztronómusként tudományos munkáival emelkedett ki kollégái közül. Az emberarcú sci-fi képviselőiként, Ivan Jefremov munkáiból (a képbe helyezés végett lásd Az Androméda-köd és A bika órája című műveket) inspirálódva teremtették meg regényeiken keresztül a fejlődésének delelőjén (innen a Delelő-univerzum elnevezés) lévő emberiség történetét, ami egy megvalósult utópisztikus kommunista jóléti társadalomnak köszönhetően már túljutott az egyén szükségleteinek kielégítésén és figyelmét más bolygók, kultúrák, társadalmak megsegítése felé fordítja. Nem véletlen hát, hogy a Lakott sziget főszereplője, Maxim Kammerer, a Szabad Kutatások Csoportjának újonca, aki világok felfedezésére indult, hogy a jelentései alapján a nála okosabbak eldöntsék érdemes-e progresszorokat küldeni az adott planétára, tökéletes személy arra, hogy könnybelábasztóan gyönyörűséges társadalomkritikát kapjunk az összes diktatórikus rendszer működésének sajátosságairól és a manipulált emberek világszemléletéről.

Az elképesztően ártatlan és naív (gyakorlatilag kalandja végéig nem jön rá, hogy űrhajója nem meteortalálat miatt kényszerült leszállásra, hanem légvédelmi ágyúk szedték le), erkölcsileg egy magasabb szinten létező Maxim szemén keresztül egy olyan társadalom tárul elénk, ami tökéletesen érthetetlen és barbár lehetne, ha nem ismernénk fel benne saját világunk legvisszataszítóbb vonásait. Az Ismeretlen Atyák irányította, a legutolsó atomháború pusztításából éppen talpraálló, de mégis szomszédaival állandó háborúban álló, militarista-totalitárius országban a fullasztó, kikerülhetetlen propaganda, a légszennyezettség, a nyomasztó szegénység, a pártfunkcionáriusok vak engedelmessége és bürokratizmusa teljesen megbénítja hősünket, aki lelki tisztaságával teljes egyedüllétre van kárhoztatva. Nem véletlen, hogy a regény 1971-es megjelenéséhez a szovjet cenzorok szorgos munkájára volt szükség: az első kiadásban minden a Szovjetúnióra utaló jelet német hangzásúra cseréltek, így lett az ismeretlen Atyákból Mindenható Teremtők, a kormánytisztviselőkből kancellárok és bárók, a gárdistákból légiósok, Maxim Rosztiszlavszkijból és Pável Grigorjevicsből pedig Maxim Kammerer és Rudolf Sikorski. A peresztrojka utáni újrakiadásokban aztán ezek helyreigazításra kerültek, a főszereplő családnevének kivételével, a kontinuitás megtartása végett.

A Lakott sziget robinzonád, pikareszk- és fejlődésregény egyszerre, Mak Szim (ahogy barátai és szövetségesei nevezik el) beutazza a kontinens minden szegletét, a társadalom minden szintjét, teljesen tudatosan felépített szerkezet keretében (erre utalnak a fejezetek címei is: Robinson, a Gárdista, a Terrorista, az Átnevelendő, a Földi ember) változik meg és jut el arra a következtetésre, hogy kiválasztottságának tudatában nem tehet mást, mint megpróbálja megbuktatni azt a rendszert, ami tudatmanipuláló eszközökkel tartja markában az embereket és degradálja marionettszínházzá az életüket. A regényt élvezhetőségét újabb szinttel emelik meg a nagyszerű fő- és mellékszereplők (Guy Gaal, Kaan bácsi, Cacsu kapitány, Zef és Vadkan), a sziporkázó ötletek (félresikerült kísérletek során létrejött intelligens kutyák, a pszichiátriai betegek gondolataiból sugárzott tévéadás, a déli sivatagokban rejtőzködő mutánsok) és Weisz Györgyi kiemelkedően magas színvonalú fordítása. Hibátlan és kihagyhatatlan, esszenciális sci-fi, amin még a kissé jellegtelen borító sem tud csorbát ejteni. Ötcsillagos, minden öntudatos geek polcára való csemege.




Kiadó: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Kiadás éve: 2010
Fordította: Weisz Györgyi
Eredeti cím: Obitajemüj osztrov
Oldalszám: 348


8 komment

Címkék: scifi könyvkritika 5csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr352518767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Chavez 2010.12.17. 11:50:14

Fjodor Bondarcsuk egy korrekt két részes, nagy költségvetésű filmet csinált belőle, egyedi hangulattal és látványvilággal. Mondjuk a könyvet nem olvastam, tehát a korrekt egy kicsit elsietett jelző, de az biztos, hogy a film számomra önmagában is emlékezetes volt, bár a zavaros részeknél jól jött volna a könyv ismerete is.

Dain 2010.12.17. 14:38:25

Na végre, rákaptál a dologra, nem hiába kényszerítettem mindenkit az olvasásukra.

A Nehéz istennek lenni-t és a Bogár a hangyabolyban a következő lépés, aztán jöhetnek a Csigák a lejtőn meg a többi. Az első űroperettek bár nem kerülendők (talán emlékszik még valaki a Roburos Bíborszínű felhők bolygója c. aranybecsű hősi űroperettre) de csak a rajongás fázisában érdemes belekezdeni.
A új Galaktikások legnagyobb érdeme nálam az orosz/szovjet sf újraélesztése itthon. Most jelent meg a Menekülési kisérlet is, szóval gogo.

lorelei_solace · http://harvestblackapples.deviantart.com 2010.12.17. 16:41:55

Imádtam a könyvet, vittem a fürdőkádba, előadáson a pad alá (persze nem jellemző), a buszon, vagy csak pár szabad percben is elővettem, végig ott motoszkált a fejemben. A karakterek nagyon szerethetőek, a fordulatok pedig érdekesek és sehol sem klisés. Minden oldalon olyan történik amire nem számítasz. És emellé még a stílus is gördülékeny, olvastatja magát. Ezek után nekem érvágás volt a film - főszereplőnek a jelenlegi menő orosz szépfiúkat szervezték be. Az én Maximom nem Vaszilij Vasziljev lett volna. A nyitójelenetekben idegesítően macsó volt. (pedig nő vagyok) A szerelmi szál pedig nem is alakult ki olyan módon, mint a filmben, bár az már csak nyáltuningnak ment.. :) Pjotr Fjodorovot viszont már más filmekben is bírtam, ő tökéletes Gaj volt. (ő meg az én nyáltuningom)

Egy olyan emberkével néztem, aki fogékony a sci-fire, de nem olvasta a könyvet. Na ő semmit se értett belőle szinte. A képi világ csodálatos volt, de a forgatókönyv szerintem nem a legjobban mutatta be.

A Galaktika pedig egyre jobb könyveket ad ki, minden hónapban megszorításokat kell végeznem, hogy mindent begyűjthessek, ami érdekesnek hangzik.

Santito · http://geekz.blog.hu 2010.12.17. 19:27:06

@Dain:

Ejha,

1. te még élsz? :)))
2. és olvasod a Geekz-et?
3. tudod, hogy nem vagyok én teljesen reménytelen eset, a Hozsánna néked, Leibowitz-ot is többször olvastam már azóta, a következő recenzió viszont a Bogár a hangyabolyban lesz...

Dain 2010.12.17. 23:30:21

Hát ja, jó ideje olvaslak benneteket, csak úgy megörültem az Sztrugackijoknak!
A Bogár a hangyaboly új kiadása ráadásul csonkítatlan, teljes, szemben a régivel, és ott aztán megláthatod Maxim Kammerer és méginkább Rudolf Sikorski mivé (kivé) is növi ki magát cirka 30 évvel később.

Amit toljatok be feltétlen még, az Cory Doctorow: Kis testvére, nálam az év meglepetése.

Ja, és nézd meg végre a Wire sorozatot, így nem lehet senki geek!

sierrahun 2011.01.27. 17:58:11

Mit jelent az, hogy csonkítatlan verziója a Bogár-nak? Én úgy tudtam, hogy a pár évtizeddel későbbi történések a Válaszd az életet c. könyvben vannak, ami (a címből következően) megjelent magyarul (meg is van).
Kihagytam volna valamit a sztoriból?