Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

The Killer Inside Me

2010.09.13. 14:00 Rusznyák Csaba

A Sundance fesztiválon egymás után távoztak a nézők a moziból abban a kétperces jelenetben, amiben Casey Affleck, a kisvárosi pszichopata seriff, egy fekete bőrkesztyűt húzva, lassan, módszeresen véres, felismerhetetlen péppé veri prostituált szeretője, Jessica Alba gyönyörű arcát. A film természetesen drasztikusan polarizálta a közönséget: míg egyesek merészségét éltették, mások öncélúságáért és nőellenességéért marasztalták el. Pedig utóbbiakról szó sincs. Michael Winterbottom egyszerűen olyannak ábrázolja az erőszakot, amilyen valójában: undorítónak, betegesnek, embertelennek és megbocsáthatatlannak. Ezt pedig csak explicit módszerekkel lehet elérni.

A The Killer Inside Me a korszak talán legjelentősebb krimiírója, Jim Thompson 1952-es regényéből készült (a könyv már megélt egy csaknem teljesen elfeledett adaptációt 1976-ban, Stacy Keech főszereplésével), és egy pszichopata elméjébe enged betekintést. Lou Ford (Affleck) egy texasi városka seriffhelyettese, akit mindenki tisztel és kedvel, aki maga az udvariasság szobra, és aki előtt szép közös jövő áll barátnőjével, Amy Stantonnal (Kate Hudson). Ahogy a narrációban mondja, egy kisvárosban mindenki azt hiszi, hogy ismer, csak mert együtt nőttek fel veled. De amikor szivarját elnyomja egy koldus kezén, rögtön nyilvánvaló, hogy a felszín alatt súlyos szadisztikus hajlamok forrongnak. És ez még csak a kezdet. Ford szexuálisan túlfűtött, szadomazochista kapcsolatba kerül a városszéli prostival, Joyce-szal (Alba), ami a korábban említett brutális gyilkossági jelenetbe torkollik.

Hogy miért? Ford azzal áltatja magát, hogy így áll bosszút a várost uraló Chester Conway-n (megölve Joyce-szal kufirculó fiát, Elmert is, és az egészet úgy állítva be, mintha egymással végeztek volna), aki szerinte annak idején felelős volt testvére haláláért. De ez csupán olcsó ürügy: visszataszító vigyora, amikor elkezdi péppé verni gyanútlan szeretőjét, elárulja igazi motivációit. Azért teszi, mert ezt kell tennie, mert sötét, kegyetlen szükségletek hajtják, amik tesznek mindenféle társadalmi normára.

Maga a jelenet kendezőtlenül brutális. Mégis, valahol meglepő, hogy manapság, amikor már minden létező tabu ledőlt, sokan még mindig képesek mélyen felháborodni egy film naturális erőszakábrázolásán. És nem árt megjegyezni, hogy minden évben találkozunk több filmmel is, ami sokkal véresebb és kegyetlenebb, mint a The Killer Inside Me. De a biztosítékot nem is maga a brutalitás mértéke, hanem jellege csapja ki. Míg más filmek általában bagatellizálják vagy romanticizálják, sőt, akár dicsőítik az erőszakot, vagy épp rajzfilmszerűen eltúlozzák, esetleg torture-pronként játszanak rá vele a néző legalantasabb igényeire, ebben Winterbottom a sokkal nehezebben feldolgozható, kíméletlen realitást vágja az arcunkba. Ezután a jelenet után nem legyintünk olyan könnyen, mint máskor, hogy ez csak film, az erőszak nem oldódik sem humorban, sem valamiféle kielégülésben vagy racionalizálásban.

És minderre szükség is van. A filmet Winterbottom teljes egészében Ford szempontjából meséli el, így Joyce, és a később hasonló elbánásban részesülő Amy csak piszkos vágyakat kielégítő, csábító hústömegként, és a normalitás látszatát fenntartani segítő falként, vagyis eszközként jelenik meg. És mivel az általános empátián túl nehéz mélyen együtt érezni egy kegyetlen gyilkosság olyan áldozatával, akit nem ismerünk, a kellő hatás elérése érdekében marad az erőszak fájdalmasan reális, részletekbe menő ábrázolása. Az ütések, amik az áldozat „miért”-et síró kérdése után is záporoznak, a felszakadt, bedagadt, szétroncsolt, véres arc, a valahol belül roppanó csontok hangja, a halál előtti utolsó, fülsértő kapkodások a levegőért.

Ford a tisztes kisváros felszíne alatt burjánzó rák, amiről Winterbottom főszereplőjének kíméletlenségével rántja le a maszkot. Casey Affleck szenzációs, ahogy a maga babaarcú ártatlanságát kontrasztba állítja egy-egy gonosz vigyorral (Hudson és Alba nemkülönben meggyőzőek). Apró nüanszai egy állandóan ketyegő bombát lepleznek le, egy totális pszichopatát, aki bármikor felrobbanhat, és aki több szempontból is egyértelműnek tűnik, de akit mégsem ismer ki a néző soha. Vajon őszinte a sajnálkozása, amikor agyonveri
Joyce-ot, vagy csak önámításának része (avagy: nem rossz ember ő, csak kénytelen rossz dolgokat cselekedni), vajon tényleg szerette a nőt, vagy csak használta? Mielőtt mindenkit magával ránt a finálé tisztítótüzébe, megfáradt, lágy hangon, látható őszinteséggel közli, hogy nem akarja, hogy bárki másnak baja essen. Isten hozott egy pszichopata elméjében, a racionalitástól köszönj el egy udvarias kalapemeléssel.

Az egyetlen, ami útjában áll a The Killer Inside Me-nek abban, hogy remekműként tekinthessünk rá, az narratívájának egyenlőtlensége. Winterbottom többször is következetlenül és meggondolatlanul ugrál a cselekményben (bebörtönzés és elmegyógyintézet), Ford családi hátterét egy rövid, homályos flashbackkel villantja fel feleslegesen (vagy jobban, vagy sehogy nem kellett volna belemenni), néhány karakter szerepe érthetetlenül elnagyolt, a végén pedig úgy érezzük, hogy mélyebbre is készek lettünk volna merülni a főszereplő pszichózisában. Stanley Kubrick azt mondta a regényről (anno együtt dolgozott Jim Thompsonnal a The Killing forgatókönyvén), hogy a legizgalmasabb és leghihetőbb betekintés egy torz elmébe, amihez szerencséje volt. Kisebb-nagyobb hiányosságai miatt a filmről valószínűleg senki nem mondja majd ugyanezt, de az is biztos, hogy senki nem is felejti el egyhamar.

15 komment

Címkék: krimi dráma filmkritika 4csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr752288464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2010.09.13. 14:35:46

Ha már elárultad mi történik Jessica Alba arcával, szeretném tudni, hogy a verést magát, olyan kendőzetlenül tárják-e szemünk elé mint ahogy azt a "Visszafordíthatatlan" tette?
Ez ugyanis (legalább is esetemben) befolyásolja a film megtekintésének körülményeit.

Rusznyák Csaba 2010.09.13. 14:59:16

Igen, éppolyan "kendezőtlenül brutális".

Köbli Norbert (törölt) 2010.09.13. 17:33:13

szerintem öncélú az erőszak a filmben, és ettől felkavaró.

Áramvonalas Földműves 2010.09.13. 18:54:50

Gratulálok a cikkírónak, szerintem tökéletesen ragadta meg a lényeget és az egész írás nagyon rendben van. Nem véletlen, hogy ennyi szó esik a verésről és tényleg nem azért mert ez olyan megrendítő - persze az. Hanem, az egész film erről szól. Egy ember, aki csak ennek az erőszaknak a nyelvét érti. Így tudja kifejezni magát.

Ellenvéleményem, hogy lényegtelen a háttér, mármint a flashback, sztem pont, azért ilyen meglibbentés szerű, hogy tökmindegy, hogy így volt-e. Az anyjára is csak így tud gondolni, ha meg is történt, ha nem. Ahogy a csövi jelenet is ezt mutatja, hogy ő csak így tud gondolkodni. Ahogy az is mindegy, hogy szereti-e "valójában" a nőit, vagy minden más viszonya, ami hangsúlyos, hogy ennek az embernek milyen a kommunikációja.

Az viszont igaz, hogy a film eléggé egyenetlen sajnos. és a színész teljesítmény is, Bill Pullman pl vérlázítóan szar, de a mentalista gyerek is béna.

És önmagában a börtönös jelenet is erős, csak nem simul a filmbe. A narráció pedig nekem felesleges volt sok helyen.

mesko 2010.09.13. 19:46:04

Annyit én is hozzáfüznék, hogy a háttér jelenetek nagyon fontosak, és azt hiszem teljesen érthetőek..meg persze pont akkor vannak adagolva amikor szükség van rájuk. pl. amikor Lou-ból valami kiváltja, hogy átjárja a lényét az "őt perc":)
Nekem tetszett Casey Affleck, perfekt pszichopata, abszolút elbüvölő..és tényleg csak a kiváltó impulzus után veszti el a kontrolját, úgy passzol rá ez a szerep mint a kesztyű amivel elboxolja Alba arcát.
Nekem a narráció nem tűnt feleslegesnek, sőt jó volt hallani Casey-nek a "látásmódját"..
A leírása a filmnek nagyon ok..rendben van...annyit csak, hogy először mindig a csajok csapkodják meg Lou-t, és ő csak azután oldja meg a nadrágszíjjat, pl. J.Alba-nak mintha még jól is jött volna az elfenekelés :), váratlanul érte az már igaz..de amit mond azután..hát nem?

Rusznyák Csaba 2010.09.13. 21:50:50

"először mindig a csajok csapkodják meg Lou-t"

Egyrészt ez max félig igaz, mert Hudson esetében semmi ilyesmiről nincs szó, másrészt meg egy felháborodott női pofon (vagy egy kis szadomazo játék) meglehetősen más tészta, mint egy izomból küldött, férfias jobbegyenes az arc közepébe.

Affleck pedig nem veszít el soha semmilyen kontrollt, mindig mindent előre megtervez, és pontosan tudja, hogy mit csinál (és nyilván nem először csinál ilyesmit)

Edgar 2010.09.13. 22:31:56

Ejnye, hogy lehet egy ekkorát spoilerezni rögtön az elején? Jobban tetszett, amíg Olorinnak hívtak:)

Rusznyák Csaba 2010.09.13. 22:38:28

Ha ez spoiler, akkor már a trailerben elspoilerezték

mesko 2010.09.13. 22:38:55

Csaba, hidd el a csajok sem teljesen fix-ek :), majd holnap megmagyarázom, hogy én miért látom másképp...most nincs időm sajnos, de holnap,ok?

Rusznyák Csaba 2010.09.13. 23:16:32

"Csaba, hidd el a csajok sem teljesen fix-ek :)"

Akár a filmbéliekre gondolsz, akár úgy általában, hidd el, teljesen egyetértek:) Amúgy sejtem, mire gondolsz.

Beyonder 2010.09.14. 11:55:33

@Rusznyák Csaba: Ez durva spoiler volt, tényleg nem kellett volna.

"Ha ez spoiler, akkor már a trailerben elspoilerezték "

1. Ez nagyon gyenge érv, a legtöbb stúdió magasról leszarja hogy van-e spoiler a trailerben, a lényeg, hogy becsalogassák a nézőt. Klasszikus példa: Temetetlen múlt, ahol még a gyilkos személyét is ellövik
2. Nem nézek trailert, viszont a leadet mindig elolvasom.

Rusznyák Csaba 2010.09.14. 12:05:49

@Beyonder: Ne vicceljünk már. Kb az első 20 percről beszélünk. Egyrészt ebből indul ki a cselekmény, nem is volna értelme beszélni a filmről nélküle.
Másrészt ez tipikusan az a film, amiben nem a sztori a fontos, nem csökken az élvezhetőség, ha tudod, mi fog történni.

Beyonder 2010.09.14. 15:32:21

@Rusznyák Csaba: Nyilván ettől még tetszhet majd a film, de máshogy hat egy jelenet (pláne, ha a sokkolás a célja), ha előre fel tudok rá készülni, ha tudom, hogy mire számítsak.

kaamir 2010.09.24. 16:05:06

Hát, szerintem hallatlanul gyenge film.

Kb. annyi az egész, hogy Casey Affleck bárgyún mosolyog, pedig - teccik tudni - ő pszichopata ám. Nahát, ilyet még nem láttam, sőt elgondolni se tudtam, hogy egy normálisnak kinéző ember titkon akár őrült is lehet. Ez ám az eredeti gondolat.

A jellemábrázolás kimerül annyiban, hogy Affleck unalmasabbnál unalmasabb jelenetekben mosolyog vagy diskurál valakivel valamiről - mondtam már, h ő amúgy pszichopata? A két ominózus erőszak-jelenet pont olyan, amilyennel fesztiválokon tarolni lehet, de legalábbis botrányt kicsikarni. Különösebben bátornak, vagy erősnek nem mondanám, főleg, h azért jó prűd módra cicit még véletlenül sem mutatnak ám a filmben. Hát ennyire bátor film ez.

De a legrosszabb: Casey Affleck. Az évszázad antitalentuma! Olyan a csávó, mintha lobotómiás műtéten esett volna át: semmi élet, csak a nagy üresség.

Hopsz, még egy dolog: a finálé. Csak azért nem minősítem, mert nem jutnak eszembe így hirtelen kellően csúnya szavak hozzá. A hülyeség netovábbja.

Egy szó, mint száz: nézhetetlen.
süti beállítások módosítása