Utolsó kommentek

Szocializálj velünk!

A legfrissebb filmkritikák

Nincs megjeleníthető elem

A legújabb előzetesek

Nincs megjeleníthető elem

Radírfej

2010.02.28. 09:37 Wostry Ferenc

Henry Spencer (Jack Nance) arcának fele az űrben lebeg, és a kamera egy archaikus sárföld-bolygóhoz közelít. Benne ül egy ember (szakálla volt kender, egyébként Jack Fisk), aki váltókarokat huzigál fel-alá. Nyilás nyílik, és egy féreg-főtus zuhan alá belőle, megtermékenyítve Henry világát.Mindenkit üdvözlök a Radírfej univerzumában: J. G. Ballard a szürrealizmust a belső tér ikonográfiájaként definiálta, és a meghatározás egy az egyben ráhúzható Lynch eme első filmjére, hiszen a „történet” helyszíne Henry elméjének torz folyosói-szobái. Valóság és álom olyannyira diffundálnak, hogy egymástól elkülöníthetetlenek. Az aláfestő kozmikus dörgedelmek és a mindenható indusztriális ambient a film sötét sikátorait és klausztrofób belső tereit Henry félelmei és vágyai kivetülésének felszínévé változtatják.

A fekete-fehérben megörökített képtablók formális lezártsága, a szörnycsecsemő, a szürreális rémálomvilág és az abszurd humor Lynch első alkotását az un. midnight movie-k közönségének, valamint többek közt Stanley Kubrick, John Waters és Mel Brooks egyik kedvenc filmjévé tette. A főszereplő, Jack Nance – aki 1996-ban egy utcai verekedés során vesztette életét – az indusztriális kor Jacques Tatijává avanzsált: lassan, környezetét aprólékosan megfigyelve, ám arra szinte egyáltalán nem reagálva (hacsak a rettegést nem számítjuk annak) fedezi fel Henry a saját kis mocsok-univerzumát. Ősi burleszkfilmek édeskés melódiája keveredik a világ gyárdördüléseivel. A szomszédságában lakó nő tudomására hozza, hogy barátnője, Mary X (Charlotte Stewart) szülei vacsorára várják, amely maga lesz a kommunikációs csőd paródiája.

Az X család nem sokban különbözik az amerikai familiáris idillt pellengérre állító Texasi láncfűrészes mészárlás (The Texas Chainsaw Massacre, 1974, rendezte: Tobe Hooper) legendás Sawyer családjától: a konyhában a nagymutter trónol, aki akár halott is lehet, teljesen mozdulatlan. Anya, hogy a családi tevékenységbe bevonja, egy tál salátát helyez a térdére, amelyet saját maga kezd el összekutyulni. Apa közben a munkájáról mesél Hnerynek, ám a történetnek se füle, se farka. Mary közben meg sem nyikkan. A vacsora apró, sült madárfiókákból áll, melyeknek ropogósra sült nemi szervéből dúsan szivárog a véres trutymó. Anyára rájön a rángógörcs, és Henrynek szegezi a kérdést: lefeküdt-e Maryvel? A kórházban ugyanis ott a gyerek, és biztos, hogy Henry az apja, bár utóbbi ezt tagadja. Hisztéria (anya) és tanácstalan apátia (a fater) ütközik ebben a melodramatikus elemeket túlzásba vivő, a tradicionális családi életből csodálatos-fekete viccet csináló jelenetben, majd az egész egy klausztrofóbiás viszony-pokolba csusszan: Henry és Mary ettől fogva együtt élnek, nyakukon szörnyszülöttükkel, aki állandó odaadást követel.

Lynch filmjeire divat rámondani, hogy megfejthetetlenek, ám mi sem áll távolabb az igazságtól: a Radírfej pl. – a megfelelő háttér-információk birtokában – nagyon könnyen megfejthető. A film forgatásának megkezdése előtt egy évvel született meg Lynch donga lábú kislánya – a párhuzamok, azt hiszem, innentől egyértelműek. Mindenesetre megnéztem volna a fenti családi vacsorának az eredetijét…

De vissza a filmhez: Mary nem sokáig bírja a tortúrát, és megpattan, Henry nyakán hagyva újszülöttjüket. Henry a szomszéd nőhöz való közeledési próbálkozásai kudarcot vallanak, így egyetlen kapcsolata a folyton síró-jajongó szörnyszülött marad. A férfi álomvilágba menekül: a radiátor mögött felfedezni vél egy csöpp lányt, aki lábaival féreg-főtusokat tapos széjjel és éteri hangon nyugtatgatja Henryt: „You got your good things, I got mine.” Látomása csúcspontján (bár mi itt a látomás, az „álom az álomban”?) a szörnybaby letépi Henry fejét, amely kizuhan az utcára. Egy srác felkapja és eladja a közeli üzemben, ahol radírokat gyártanak belőle.

Lynch ebben a jelenetben azoknak a szürreális világoknak az alapjait rakja le, amelyek későbbi filmjeiben vagy rémálmokként (Dűne, Kék bársony), vagy önálló filmes terekként (Twin Peaks, Útvesztőben) jelennek meg. Az egyik jelenetben a kamera egy a radiátor mögött ólálkodó személy szubjektív perspektíváját veszi fel, amely a Radiátor Lady létének valós mivoltára utal: a Radírfej egymásba folyó helyek, helyszínek és valóságsíkok összevisszaságából áll, amelyeknek „lakói” egymást voyeur-mód figyelik. Lynch már a Radírfejben is használ olyan képi motívumokat és stíluselemeket, amelyek későbbi munkáiban is felbukkannak, de a cizella ehelyütt még elmarad: egyelőre csak az indusztriális világ audiovizuális mindenhol-jelenléte nyomja agyon Henryt.

Miután rémálmából felébred, a Radiátor Lady a túlvilágról szóló ígéreteinek, illetve földi élete teljes reménytelenségének hatására a férfi munkához lát: felvágja a csecsemő hasát. Az előtoluló belek lassan betöltik az egész szobát, az első jelenetben látott bolygó a lakás közepén manifesztálódik, majd felrobban – vele együtt Henry világa is elenyészik. A férfi végre találkozhat a Radiátor Ladyvel, körbeveszi őket a vakító fény.

A kisnövésű Man from Another Place-hez (Twin Peaks) hasonlóan a Radiátor Lady és a bolygó belsejében ülő férfi is csak megfigyelői a történetnek, nem avatkoznak közbe. Bár utóbbi a váltókarok húzkodásával indítja útjára a narratívát, de a filmes kozmosz elpusztítását már nem akadályozza – nem akadályozhatja? – meg. Henry transzcendentális álma/vágya a film végén, az, hogy együtt lehessen a Radiátor Ladyvel a Tűz, jöjj velem! utolsó jelenetét előlegezi meg, mikor Cooper ügynök és Laura Palmer egyesülnek a megváltásban (amely Lynch munkásságának központi motívuma), túl a klasszikus filmes narráció határain.

Lynch, csakúgy mint a Kék bársonyban vagy a Veszett a világban, előszeretettel használ a Radírfejben is giccses motívumokat, amelyek nyilvánvalóságukból eredően egyrészt ellenpontozzák, másrészt egzisztenciális súlyt adnak a horrornak. Az absztrakt módon túlzásba vitt giccs segítségével Lynchnek sikerül egyes jelenetekben elérnie azt a hatást, amit Paul Schrader Transcendental Style in Film című esszéjében „sztázisként” definiál: a film narratív folyását megszakító, transzcendentális teret megidéző pillanatokat, amelyek hatását Lynch a giccs segítségével még megsokszorozza. Legyen szó akár a Vörös szobáról a Twin Peaksben vagy a radiátor mögötti térről a Radírfejben: mind-mind a túlvilág, a vágyott megnyugvás.

Michel Chion francia filmkritikus forever scenes-nek nevezi azokat a jeleneteket, amelyekben Lynch a filmre vitt zenei performance segítségével újra sztázis-közeli élményt produkál: éppen úgy, mint mikor Isabella Rosellini a Kék bársonyban a főcímdalt énekli, Julie Cruise éteri vinnyogása betölti Twin Peakset, vagy mikor Bill Pullman fájdalmas-dühös-expresszív szaxofonszólója zúg végig a Lost Highway-en, a Radiátor Lady szintén az ének segítségével csitítja Henry búskomor szívét: „In heaven, everything is fine.” Csakhogy Lynch filmjeinek esetében épp az ilyen kijelentésekben nem lehet bízni, menny és pokol nála összefolyik, és az idillt, túlzásba vitele miatt lehetetlen komolyan venni. Szinte zsigeri módon érezzük a mögötte ólálkodó borzalmat, amely csak arra vár, hogy a látszatot szerteoszlatva előugorjon.

A Radírfejben Lynch munkásságának alapmotívumait tárja fel, bár a magnum opus az 1986-ban elkészülő Kék bársony lesz. A film óriási un. midnight movie-siker lett (ezek a filmek a hetvenes években művész mozik éjféli előadásain kerültek levetítésre, többek között John Waters is ezeknek köszönheti a karrierjét), és lehetővé tette Lynch számára a kiugrási lehetőséget, amely az Elefántember (1980) megrendezésével megadatott neki.

 

Eraserhead. USA, 1972-1977. Író-rendező-producer-vágó-effektes: David Lynch. Zene: Peter Ivers és David Lynch. Fényképezte: Frederick Elmes és Herbert Cardwell. Szereplők: Jack Nance, Charlotte Stewart, Allen Joseph, Jack Fisk és mások.

18 komment

Címkék: horror filmkritika 4csillagos

A bejegyzés trackback címe:

https://geekz.blog.hu/api/trackback/id/tr42164620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vittorio 2007.09.14. 08:12:51

Ha ez 4 csillagos, akkor lécci mondj vagy két-három filmcímet, ami 5 csillagos nálad.
Csak, hogy tudjam.

PinkHell · http://geekz.blog.hu 2007.09.14. 09:03:57

Sztem ez csak polgárpukkasztás akar lenni. :) Descent 5 csillag, Radírfej 4. Ez valóban wow. :)

taguchi 2007.09.14. 10:25:44

Azt mondtam már, hogy ez Feri egyik legjobb írása?

vittorio 2007.09.14. 10:51:46

Még nem, de szerintem is.

Yakuza · http://www.harvester.extra.hu 2007.09.14. 20:57:20

Az utolsó fél órában fel kellett kapcsolnom a villanyt... Csoda, hogy Lynch képes volt 5 évet eltölteni ebben a borzalmas világban. (Ha jól emlékszem, ennyi ideig készült a film.)

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2007.09.24. 11:26:15

Vittorio: Nekem a Kék bársony a kedvenc filmem, több szempontból is annak a filmnek köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok. :) De hogy milyen szempontokból, azt nem árulom el ;) DON'T YOU FUCKIN' LOOK AT ME!!! :)

vittorio 2007.09.24. 11:47:27

Moziban láttam. Én is odavoltam érte. Addig nem tudtam, hogy így is lehet. De a Halloween-nel is hasonló volt a helyzet. Akkor pld. megtudtam, hogy 5 forintból is lehet jó filmet csinálni.
Ma meg már csak az csinál szar filmet, aki tökhülye. Ezért is csodálkozom mennyi béna film készül. Hehe.

pcp 2008.06.30. 14:07:10

ez csudijó volt mindig meg a is marad. persze,hogy 5 csillag

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.28. 10:07:36

Ez egy csodálatos film, ám @Yakuza: Lynch azóta is ebben a világban van, amit ő épített magának, sőt szépen ki is csicsázta azóta. Azonban ezekkel már szinte teljesen elfedte az alapok magától értetődő természetességét. A Kék bársony is gyönyörű, meg a Tűz... kivétel mindegyik. Azt utáltam.

napocskin9 2010.02.28. 11:09:46

@Wostry Ferenc: Ha pontosan idézted volna, már túl sok lenne az f word? ;-)

elefes 2010.02.28. 17:33:03

Frankó kritika egy zseniális filmről.
A családi vacsorás résznél akkor szoktam úgy istenesen összeszarni magam, amikor számonkérik Henry-től a gyereket, mire Mary sírva azt mondja, hogy "az sem biztos, hogy gyerek". Nabazmeg.
Amúgy ez a filmbeli csecsemő állandó vesszőparipája a Lynchet firtató újságíróknak, mert Lynch azóta sem hajlandó egy rohadt szót mondani róla, illetve csak annyit, hogy "lehet, hogy találtuk". Hehe.
Kár, hogy Lynch azóta teljesen elsatnyult - a tökéletes Mulholland Drive utáni fostalicska Inland Empire már olyan, mintha valami lelkes középiskolás csinált volna valami "lincseset", pedig benne volt még az elején a lehetőség, hogy hűha.

Bagheera Kiplingi 2010.03.02. 00:54:07

@vittorio: hat ja, slamdog millionaire meg star trek 2009 az 5 csillag a geekzen, eraserhead meg 4, hat igy mulik el a vilag dicsosege :)

FIAT! · http://fiat.blog.hu/ 2010.03.02. 08:55:21

@taguchi: Maximálisan egyetértek, élvezettel olvastam! Köszi, Feri!

entro 2010.03.02. 09:14:32

Amúgy az megvan valakinek, hogy a Lost Highway-féle "Dick Laurent is dead" jelenet valóban megtörtént a Művészúrral? Mármint tényleg becsöngetett valaki a házába az éjszaka közepén, és ezt mondta a kaputelefonba,ő meg kiment, és nem talált ott senkit...

purga · http://horrormirror.blog.hu 2010.03.03. 10:04:36

Biztos velem van a hiba, de számomra unalmas és vontatott volt. A családi vacsora az tényleg hátborzongatóra sikeredett, de kb. ennyi. Nekem túl elvont, túl szürreális.
Horrornak nevezni meg túlzás.

Bagheera Kiplingi 2010.03.05. 19:37:17

@entro: legendagyartas :) nekem akkor is a lost highway a kedvencem lynchtol.

Leo Decimus 2010.03.06. 21:10:55

"...a Radírfej pl. – a megfelelő háttér-információk birtokában – nagyon könnyen megfejthető"

Hát, én ebben nem lennék olyan biztos. Szvsz Lynch "szimbólumai" olyan erős absztrakciókon mennek keresztül, hogy messze nem ilyen egyértelmű a "megoldás". A "How the catch the big fish" című opuszában a Mester mindenesetre elég mély betekintést nyújt a munkamódszerébe, és az pont nem erre enged következtetni.

basel 2010.03.23. 14:31:45

Nekem is az egyik kedvenc filmem, ha valami öt csillagos, akkor ez az...
De mitől horror? Lynch horrorrendező lenne?
süti beállítások módosítása